Soproni Szemle, 1941 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1941 / 1. szám - Reményi Viktor: Brennbergbánya szociális fejlődése
Megjelenik: február, május, augusztus és november hóban. Előfizetési díj: Egy évre 6. P. SOPRONI SZEMLE MŰVELŐDÉSTÖRTÉNELMI FOLYÓIRAT Szerkesztőség: Sopron, Kölcsey Ferenc utca 1. Kiadóhivatal : Várkerület 44. Távi.: 836, 379. V. ÉVFOLYAM: 1941 FEBRUÁR 15. 1. SZÁM. Brennbergbánya szociális fejlődése, írta: Reményi Viktor. Történelem. A bányászkodás egykorú az emberi művelődéssel és olyan szorosan kapcsolódik bele, hogy annak talán legfontosabb tényezőjévé vált. A ókorban a bányamunka rabszolgamunka volt. Az egyiptomi aranybányákban, később a római birodalom különböző fémbányáiban a hadifoglyok, rabszolgák, fegyencek ezrei sínylődtek és sokszor örökre elzárva embertársaiktól, az őrök korbácsütései alatt végezték egyhangú munkájukat a kezdetleges bányászszerszámokkal. Strabo idejében (Kr. születése körül) Új-Karthágóban negyvenezer bányamunkás dolgozott és a birodalom minden részében folyt a bányászkodás, tehát óriási bányaipara volt a római birodalomnak.1 2) A római jog szerint a fémbányászat a meghódított provinciákban az államkincstár tulajdonát képezte, de voltak magánbányák is, sőt az állami bányákat is bérbe adták magánosoknak az ú. n. procurator metallorum közvetítésével. A bányabérlők, hogy a bért és az adót meg tudják fizetni és maguknak is maradjon busás haszon, kisajtolták a szerencsétlen bányajobbágyok utolsó vércseppjét is, hogy nagyobb teljesítményt csikarjanak ki belőlük. Ezeknek sorsát egykorú történetíró a következőképpen jellemzi.) „Ezen munkások uraiknak hihetetlen vagyont szereznek; a bánya birtokosainak biztos jövedelme van, ők maguk azonban föld alatt töltik életüket és sokan közülük a megerőltetéstől el is pusztulnak, mert nyugalomról, erőpótlásról náluk szó sincs, mert a felvigyázók ostora kényszeríti őket a folytonos munkára és így telik el életük nyomorban és ínségben és mégis akad közöttük olyan is, akik e nyomort sokáig elbírják.“ Az erdélyi aranybányák régi római fejtéseiben megláncolt bányászok csontvázaira bukkantak, abban a helyzetben, amint egy földomlás vagy valamilyen betegség megváltotta őket nyom 2) Strabo, Polybius római korú görög történetírók szerint. 2) Diodoros görög történetíró V. könyvének 38. §-ból vett idézet.