Soproni Szemle, 1959 (13. évfolyam, 1-4. szám)
1959 / 1. szám - Csatkai Endre: Bevezető sorok az 959. évfolyam első számához
SOPRONI SZEMLE _________________HELYTÖRTÉNETI FOLYÓIRAT_______________ XIII. ÉVFOLYAM 1959. 1. SZÁM Bevezető sorok az 1959. évfolyam első számához A soproni Liszt Ferenc Múzeum 1958. szeptemberében 65. külön kiállítását abból a célból rendezte, hogy — első kísérletként — a soproni munkásmozgalom útját próbálja bemutatni. Nem volt könnyű feladat, mert hiszen a kérdés tudományos feldolgozása alig-alig indult meg és csak nehéz, széleskörű kutatással lehetett az anyagot felszínre hozni. Mégis a rögtörésből fakadó hiányosságok ellenére a kiállítás eredményesnek volt mondható. Zárai Károly az MSZMP városi titkára megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy Sopron számos ismert haladó hagyománya mellé méltón sorakozik fel a régi munkásmozgalom is. A kiállításnak megvolt az a hatása is, hogy többen, főleg a fiatal kutatók érdeklődni kezdtek a tárgykör iránt, amelyről eddig azt képzelték, hogy benne leküzdhetetlen akadályok tornyosulnak elébük. A Soproni Szemle szerkesztő bizottsága már 1958 folyamán elhatározta, hogy a magyar Tanácsköztársaság 40 éves jubileumát kellő módon rávonatkozó tanulmányokkal kívánja megünnepelni. A folyóirat kiadója, Sopron Város Tanácsa azonban még tovább ment: munkaközösséget létesített, amelynek célja a Tanácsköztársaság soproni időszakának lehetőleg teljes feldolgozása és nyomtatásban való megjelentetése legyen. Ezért a szerkesztő bizottság úgy döntött, hogy a Soproni Szemle első száma — mint a Tanácsköztársaság jubileumára megjelenő ünnepi szám — ölelje fel az egész soproni munkásmozgalomra vonatkozó adalékokat, ezeket rögzítse és keltse fel a soproni múlt kutatóinak figyelmét a hálás tárgykörre. Az első szám megjelenésekor azonban hangsúlyozni kívánjuk, hogy a legtávolabbról sem tart igényt a kérdés teljességgel való kiaknázására. Cikkeink apró mécsesek a homályban, de tán mégis mutatják az utat, amerre a további kutatás haladjon, hogy a soproni múltnak ez a sok dicső lappal kecsegtető fejezete is tisztán álljon a dolgozók előtt. Célszerűnek látszott a folyóirat megszokott rovatait ezúttal mellőzni, ezért a cikkeket, tekintet nélkül terjedelmükre, vagy jelentőségükre, történelmi sorrendben adjuk. Eötvös József írja, hogy vannak dallamok, amelyek megfordítják nemcsak egy nemzet, de esetleg az egész világ sorsát is. Valóban ilyen dal a Marseillaise, ilyen a mi Kossuth-nótánk, ilyen az Internacionálé. Ezek a dallamok parányi hangszereken is gyújtó hatásúak. Ilyen dallam a soproni munkásmozgalom hősi éneke is, amely ezúttal még gyenge hangon, kevés hangszeren szól, de remélhetőleg már így is megdobbantja a szíveket. Csatkai Endre szerkesztő