Soproni Szemle, 1959 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1959 / 1. szám - Csatkai Endre: Bevezető sorok az 959. évfolyam első számához

SOPRONI SZEMLE _________________H­E­LY­TÖRTÉN­ETI FOLYÓ­I­R­A­T_______________ XIII. ÉVFOLYAM­­ 1959. 1. SZÁM Bevezető sorok az 1959. évfolyam első számához A soproni Liszt Ferenc Múzeum 1958. szeptemberében 65. külön­ kiállítását abból a célból rendezte, hogy — első kísérletként — a soproni munkásmozga­lom útját próbálja bemutatni. Nem volt könnyű feladat, mert hiszen a kérdés tudományos feldolgozása alig-alig indult meg és csak nehéz, széleskörű kuta­tással lehetett az anyagot felszínre hozni. Mégis a rögtörésből fakadó hiányos­ságok ellenére a kiállítás eredményesnek volt mondható. Zárai Károly az MSZMP városi titkára megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy Sopron számos ismert haladó hagyománya mellé méltón sorakozik fel a régi munkásmozga­lom is. A kiállításnak megvolt az a hatása is, hogy többen, főleg a fiatal kutatók érdeklődni kezdtek a tárgykör iránt, amelyről eddig azt képzelték, hogy benne leküzdhetetlen akadályok tornyosulnak elébük. A Soproni Szemle szerkesztő bizottsága már 1958 folyamán elhatározta, hogy a magyar Tanácsköztársaság 40 éves jubileumát kellő módon rávonat­kozó tanulmányokkal kívánja megünnepelni. A folyóirat kiadója, Sopron Város Tanácsa azonban még tovább ment: munkaközösséget létesített, amely­nek célja a Tanácsköztársaság soproni időszakának lehetőleg teljes feldolgo­zása és nyomtatásban való megjelentetése legyen. Ezért a szerkesztő bizottság úgy döntött, hogy a Soproni Szemle első száma — mint a Tanácsköztársaság jubileumára megjelenő ünnepi szám — ölelje fel az egész soproni munkásmoz­galomra vonatkozó adalékokat, ezeket rögzítse és keltse fel a soproni múlt kutatóinak figyelmét a hálás tárgykörre. Az első szám megjelenésekor azonban hangsúlyozni kívánjuk, hogy a leg­távolabbról sem tart igényt a kérdés teljességgel való kiaknázására. Cikkeink apró mécsesek a homályban, de tán mégis mutatják az utat, amerre a további kutatás haladjon, hogy a soproni múltnak ez a sok dicső lappal kecsegtető fejezete is tisztán álljon a dolgozók előtt. Célszerűnek látszott a folyóirat meg­szokott rovatait ezúttal mellőzni, ezért a cikkeket, tekintet nélkül terjedel­mükre, vagy jelentőségükre, történelmi sorrendben adjuk. Eötvös József írja, hogy vannak dallamok, amelyek megfordítják nemcsak egy nemzet, de esetleg az egész világ sorsát is. Valóban ilyen dal a Marseillaise, ilyen a mi Kossuth-nótánk, ilyen az Internacionálé. Ezek a dallamok parányi hangszereken is gyújtó hatásúak. Ilyen dallam a soproni munkásmozgalom hősi éneke is, amely ezúttal még gyenge hangon, kevés hangszeren szól, de remélhetőleg már így is megdobbantja a szíveket. Csatkai Endre szerkesztő

Next