Sopronvármegye, 1923. május (26. évfolyam, 99-122. szám)
1923-05-29 / 120. szám
XXVI. évfolyam, 120. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hónapra ...... 780 korona. Nagyredévre ...... 2340 korona. Hirdetések felvételnek tarifás áron. . . Ára 40 korona. Kedd, 1923 május 29. RÁBAKÖZI KÖZLÖNY POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: SOPRON Szentgyörgy utca 11. Telefon 524 és tffc Fiókkiadóhivatal és szerkesztősé®* _____CSORNÁN, Erzsébet-utca. Sopron lejtőre jutott. A városnak nem kell se gázgyár, se villamosvasút, se lovasrendőrség. A villamosvasút forgalmát június 1-én beszüntetik. A vidékét vesztett, szemlátomást sorvadó Sopron agonizáló arculatán megint kiütközött egy lilaszederjes hulla toll. A városi törvényhatósági bizottság tegnap, a tanács és a pénzügyi bizottság javaslatára szótöbbséggel kimondta, hogy a városi villamosvasút forgalmát június hó elsejével beszünteti. A városi villamosvasút súlyosan beteg volt, mint csaknem minden községesített üzem. Nehézkes és minden üzleti érzéket nélkülöző bürokratikus adminisztrációja sehogy sem tudott megbirkózni a konjunktúrák háborgó hullámhegyeivel. Hogy ne szenvedjen tovább a beteg, taglót vett a tisztelt Tanács a kezébe és - agyonütötte. Akárcsak a múlt évben a gázgyárat. Az egyik szerencsétlen doktora a köznek, Bermann Géza műszaki főigazgató pláne nem átallotta nyíltan kijelenteni a közgyűlés színe előtt, hogy kulturbotrány ide, kulturbotrány oda, ő nem csak hogy szívből megszavazza a Tanács villamost temető javaslatát, de melegen üdvözli is azt . . . Hiába való volt Weiler dr. meggyőző, komoly, okos okfejtése, hiába való volt ott minden józan szó, a szavazásnál felállt egy marék milliomos, köztük a mammuthvagyonú milliárdos Kraberek, (nekik nem fog hiányzani a villamos)s vagy 8—10 városi tisztviselő, (akik a Tanács ellen nem is szavazhatnak) és Sopron megint szegényebb lett egy életet és kultúrát jelentő közintézménnyel . . . 25 városatya volt jelen a tegnapi városi közgyűlésen A soproni törvényhatósági bizottság 120 tagja közül mindössze 25-öt érdekelnek az olyan fontos kérdések, mint, hogy beszüntessék vagy ne szüntessék-e be a villanyost, egy olyan kultúrintézményt, mely jogos büszkeségét képezte valamikor a fejlődő Sopronnak. A 120 bizottsági tag közül 9- nek nem fontos, hogy 34% vagy 51 %-a a városi útadó s hogy legyen e lovasrendőrség vagy ne legyen a megbomlott környékbeli közbizton-ság helyreállítására 120 bizottsági tag közül — ne tessék elfelejteni, hogy Magyarország egyik legkulturáltabb városában vagyunk — 95% nem tartja érdemesnek egy délután másfélórára félbeszakítani kereső foglalkozását, vagy délutáni álmát, hogy néhány percet szenteljen a közügyek díjtalan szolgálatának. A soproni városatyák közül egyre többen lesznek olyanok, akiknek csak a gyászjelentéséből tudjuk majd meg, hogy e fontos köztisztséget viselték valamikor. No meg a parentációból, mely szerint az illetőbuzgó és tevékeny részt vett városunk közéletében» . . . Szükség, nagy és sürgős szükség van a közigazgatás reformjára, de ebből a reformból nem szabad hiányozni a paragrafusnak, mely kimondja, hogy kétszeri, háromszori ilyen mulasztás után senkinek se legyen többé joga azzal kedveskedni, hogy ő a polgárok érdekeinek képviselője. Beszüntetik a villanyost. 25 városatya jelenlétében természetesen programmszerűen és zavartalanul pereg le egy 23 pontos közgyűlés alig másfél óra alatt. Schindler dr. felsorakoztatta már ismert érveit, melyek szerinte múlhatatlanul kívánják, hogy beszüntessék a villanyost. Bermann Géza műszaki igazgató melegen üdvözölte a tanács javaslatát és egyben melegen gratulált saját magának a rendkívüli , bátorsághoz, mellyel ezt a meleg gratulációt el merte követni, mert — úgymond — ezzel kiteszi magát annak, hogy kulturátlansággal fogják megvádolni az újságok. A meleg üdvözlésnek egyébként három érvvel futött alá. Az egyik szerint Németországban, melynek kultúrája előtt Bermann mélyebb kalapot emel, mint a magyar kultúra előtt, nem kevesebb mint 289 villanyos és kisvasutat szüntettek meg eddig. A másik szerint Sopronban, mióta ő itt működik (23 éve) sohasem volt rentábilis vállalkozás a villanyos, még privát kézben sem. Kivételt csupán a háborús évek képeztek, mikor a publikum rohanva tette meg az utat az egyik vasúti állomástól a másikig. Lám — mondja Bermann — Szombathelyen magánvállalat a villanyos és mégis reszketve várja a soproni precedenst, hogy arra hivatkozva ők is becsukhassák a boltot, különben nem bírják el a deficitet. Végül kijelentette, hogy teljesen kizártnak tartja, hogy a soproni villanyos esetleges átvételéhez vállalkozót lehessen kapni. Ettől mindenki vissza fog riadni, akinek módja lesz betekinteni a számításokba. A villanyos üzemben tartása mellett egyedül Weiler dr. szállott síkra. A tanács javaslata — úgymond — egyik újabb érvényesülése annak a szinte már közérvényű szabálynak, hogy a városi üzemgazdálkodás mindig rosszabb, mint a magánkézben levő. Hogy a villanyos idáig jutott, azt elsősorban az üzleti érzék hiáryába szenvedő, tervszerűtlen és rossz városi üzemgazdálkodásnak tudja be. A város minden üzemet megvált s aztán sorba belebukik mindegyikbe. Először a gázt szüntették be, amire, ha a gázvilágitást is fenntartják, talán szintén nem lett volna szükség. Most pedig a villanyost kárhoztatják arra a sorsra, hogy értékes anyaga hamarosan ócska vassá váljék. Rövidesen erre a sorsra fog jutni a városi villanyvilágítási vállalat is, a mely örökös szénmizériákkal küzd, mert kereskedelmi szellem hiányában nem tudja magát függetleníteni a szénelosztó hatósági szervek kényekedvétől. Emiatt olyan horribilis villanyárakat kénytelen szabni, hogy gyárak, melyek Sopronba szándékoztak telepedni, a drága villany miatt mentek máshová a meglevő gyárak közül pedig már kettő találta gazdaságosabbnak saját világításra berendezkedni. Weiler dr. épen ellene van a villanyos beszüntetésének már csak azért is, mert abban kulturális visszafejlődésnek és elszegényedésnek jelét látja s azt javasolja, hogy ha más megoldást nem lehet találni, adjuk inkább ismét magánkézbe a villanyost. A városi üzemi gazdálkodás megvédésének hálátlan szerepére Thurner dr. polgármester vállalkozott. Ecsetelte a nehézségeket, melyekkel ma a szénbeszerzés jár, jóllehet ő nagyon sokat kilincsel az Orsz. Szénbizottságnál s az is elég előzékenyen bánik Sopronnal. A villanyos forgalom csökkenésének szerinte szintén a párisi döntés az oka, mely elszakította tőlünk a Sopronba járó közönség nagy részét. A villanyvilágítási vállalat jövőjére nézve nem osztja Weiler dr. pesszimizmusát, már csak azért sem, mert a telep a villanyos vasút súlyos tehertételének megszüntetésével jelentékenyen megkönnyebbül. Végül kijelentette a polgármester, hogy magánrészről már több futólagos ajánlatot kapott a villanyos átvételére, de ezek közül az ajánlatok közül a legkomolyabb formában jelentkező is azt kívánta előfeltételül, hogy a város hozza előbb használható állapotba a villanyost. Ehhez pedig hozzávetőleges számítás szerint is 80 millió kellene s erre természetesen nincs pénze a városnak. Ezután a közgyűlés kb. kétharmad többséggel elfogadja a tanács javaslatát, de azzal a módosítással, hogy a tavalyi zárszámadás által kimutatott deficitet (valammivel több, mint 4 millió korona) nem engedi a villanymű jövedelméből fedezni, hanem, mint függő követelést fenntartja a vilanyossal szemben arra időre, mikor az megint funkcionálni fog. Zergényi főügyész hangsúlyozza, hogy azért járul hozzá a határozat azonnali végrehajtásához, mert a szakértői vélemény szerint a villanyos jelenlegi rozoga állapotában az utasok életbiztonságát veszélyeztet 1. Eszerint június elsejétől kezdve nem közlekedik többé a soproni villanyos. Nem lesz lovasrendőrség sem. Mint már jeleztük, az államrendőrség azzal a kérelemmel fordult Sopron városához, hogy takarmány adományozásával járuljon hozzá egy 12 tagú lovasrendőrség felállításához, amire az erdős soproni környék és lőverek, meg kültelkek közbiztonsági viszonyainak javítása és biztosítása érdekében lenne szükség. A tanács a kérelmet nem tartja teljesíthetőnek, mert természetbeni takarmányt adni nem tud, pénzben pedig a jelen év hátralevő részére is több mint 2 millióba kerülne az. Weiler dr. szerint Sopron fejlődése szempontjából nagyra hivatot környék közbiztonsága tényleg megköveteli a lovasrendőrség felállítását. De azért van államrendőrségünk, hogy a rendőrség szükségesnek elismert feladatai teljesítését az állam vállalja. Különösen áll ez Sopronnal szemben, melynek gazdasági teljesítőképessége oly súlyosan megromlott. Megszavazták az 50 százalékos útadót. Ez már minden emóció nélkül történt. Hogy a város 1923. és 24. évi útépítési programmját megvalósíthassa, 1923-ra 14 és fél, 1924-re 21 és egy negyed millió korona költség fedezése szükséges még akkor is, ha az útvám tételeit 30 szorosra, a kövezetvám tételeit ötszörösre emelik. Evégből az 1923. évi 29 milliós adóalapra és az 1924. évi 42 milliós adóalapra 50 százalékos útadót kell kivetni a tavalyi 34% helyett. A közgyűlés ezenkívül tudomásul vette még a brennbergi bányaút 1923. évi költségvetését is, mely szerint ezen az úton egy újabb 2 km-es szakaszt, egy teljesen új hidat épít ki és egy fahidat betonhiddá épít át a városi mérnöki hivatal 21 millió költségen, mely azonban a bányatársulatot terheli. Mi van a marhabizományosokkal ? Volt aztán egy kis pikantériája is a közgyűlésnek. Szóba került az Állatvásárpénztár RT. alaptőke emelése is (3 millióról 21 millióra), miután a részvénytársaságban a város tudvalévően s résznyi érdekeltséggel bír. Ezzel kapcsolatbanWeiler dr. interpellálta meg a polgármestert, hogy mikor tárgyalják már le az Állatvásárpénztár szabályrendelet szakaszait, mely a marhabizományosok ügyét rendezi. A ja-