Sopronvármegye, 1923. július (26. évfolyam, 145-170. szám)
1923-07-01 / 145. szám
2 SOPRONVÁRMEGYE 1923 julius 1 ségének hiányossága miatt, hanem egyébb okoknál fogva sem, aminek fő oka az, hogy a törvényhatóságoknál voltak és vannak a közigazgatási tisztviselők mindig a legrosszabbul dotálva. A közigazgatási tisztviselők tényleg nem egyenjogosultak az államiakkal és legalább is nem dotáltatnak oly mértékben mint az államiak. Méltóztassék megengedni, hogy ezzel kapcsolatban nagybecsű figyelmüket egy rendeletre irányítsam, mely nemrég jelent meg és amelyet a törvényhatósági tisztviselők különösen sérelmeznek. Azt hiszem a jelenlevő népjóléti miniszter úr lesz oly szíves és tud és fog is ezen segíteni. A vármegyei tisztviselők illetményeinek rendezéséről szóló 1901: X. t.-c. megokolásában már ki van mondva, hogy ezentúl a vármegyei tisztviselő teljesen azonos elbánásban részesítendő az államiakkal. Néhány héttel ezelőtt megjelent a munkaügyi és népjóléti miniszter úr 40.000. számú rendelete, mely gyógykezelési segélyt, kórházi és szanatóriumi ápolást, gyógyfürdő-kezelést, üdülési segélyt, gyógyszerellátást, fogászati kezelést, gyermekágyi segélyt biztosít az állami tisztviselőknek, a törvényhatósági tisztviselőket azonban ezekből teljesen kihagyja. Kérem az igen t. kormányt, méltóztassék a 40.000. sz. miniszteri rendeletét a törvényhatósági tisztviselőkre is kiterjeszteni. (Helyeslés.) Pénzügyi mizériák, vámőrség. Az adókivetés rendkívüli lassúsággal történik és nemcsak az egyes adózók panaszkodnak emiatt, hanem a kincstárt is óriási kár éri, amennyiben rosszabb pénzben kapja meg azt az összeget, amelyhez joga van. Az 1022. évre szóló adókivetések a mai napig nincsenek meg. Legyen szabad itt a pénzügyminiszter úr figyelmét újra ráirányítanom a vámőrség intézményére, amelyről már ismételten felszólaltam. Nem kívánom ezt a dolgot most részletesen előadni és megismételni, csak rámutatok arra, hogy a vámőrség köztudomás szerint nem vált be, sőt talán azt lehetne mondani, hogy ez az intézményünk teljesen csődöt mondott. Kállay Tibor pézügyminiszter: Azt nem lehet mondani! Ostor József: Az kétségtelen, hogy e tekintetben valami javulás van és a kormány a panaszoknak igyekezett eleget tenni, azonban bizonyos az is, hogy a vámőrség jelenlegi minőségében meg nem maradhat. Ezért arra kérem az igent. mniszter urat, hogy a vámőrség intézményét megfelelően reformálja és gondoskodjék annak oly átszervezéséről, hogy hivatása magaslatán állhasson és azt teljesen képes is legyen betölteni Ha pedig a vámőrség erre nem képes, akkor szüntesse be az egész intézményt is ennek felügyeleti körét bízza rá a csendőrségre, amely e tekintetben feladatát mint egyebütt, itt is teljesíteni fogja. Földbirtoknovella. Annak, hogy a földbirtokreform-törvényt nem hajtották kellő gyorsasággal végre, részint törvényhozási, részint kormányzati oka van. Törvényhozási oka az, amelyen ma már segíteni fájdalom, nem lehet, hogy az egészet centralizálják. Abban az időben, amikor a földbirtokreform-törvény javaslatát megküldték a mezőgazdasági érdekeltségeknek, én is abban az irányban foglaltam állást és úgy tettük meg előterjesztésünket is, hogy a földbirtokreform decentralizáltassék. Előrelátható volt ugyanis, hogy az egész földbirtokreformot gyorsan megoldani centrális új gépezettel lehetetlen. Ez be is következett. Jó példa lett volna nekünk a régi úrbéri „elkülönülések“, amelyek szintén törvényszékek és vármegyék szerint történtek. Ezen ma már fájdalom, segíteni nem lehet, nem mehetünk vissza a decentralizációra, mert egy már működő bíróságnak, az ügyeinek szétosztása is oly hosszú időbe kerülne, hogy a reform végrehajtását ez a körülmény egymagában is, újból elodázná. A másik oka tisztára kormányzati. Meggyőződésem az, hogy a földbirtokreform-törvényt helyes kormányzati intézkedésekkel kellő gyorsasággal végre lehetett volna és lehetne hajtani és ■csupán ezért törvényhozási novellára szükség nincs. Egyéb okokból lehet reá szükség, de ezzel nem óhajtok itt foglalkozni. Ebből viszont következik, hogy ha súlyt helyezünk a reform gyors végrehajtására és ma ebben a tekintetben azt hiszem a Ház bármely oldalán ülő pártjai között eltérés nincs, nincs szükség arra, hogy bevárjuk a novellát, mert már most is megfelelő kormányzati intézkedésekkel gondoskodni lehet a reform gyorsításáról. Az a végtelen lassúság — ugyanis — amit tapasztaltunk, nem az Országos Földbirtokrendező Bíróság hibájából ered, hanem abból, hogy nem bocsátottak rendelkezésére megfelelő számú erőt és eszközt. Ez pedig kormányzati, nem pedig törvényhozási hiba. Rámutatok még egy körülményre, amely szintén hozzájárult a földreform törvény végrehajtásának lassúságához, nevezetesen arra, hogy az ügyeknek az az elintézési módja, amint az ma érvényben van, hátráltatja azt, más bíró tárgyal künn és megint más bíró az, aki az ügyet itt benn e preferálja és előadja. Ezenkívül pedig lehetetlen helyzet és jogászi meggyőződésemmel ellenkező az, hogy ma, amikor a törvénykezés minden ágában közvetlenséget, szóbeliséget és nyilvánosságot kívánunk, akkor igazságügyi reformok. Az az első kérésem, hogy az igazságügyi kormányzat a bíróságot a politikától a jövőben is lehetőségig kímélje meg. Ez egyformán érdeke az összes osztályoknak és az egész jogkereső közönségnek. T. képviselőtársam pedig akkor, ha igazságügyi és olyan kérdésekkel foglalkoznak, személybírói funkció segítségével oldódnak meg, szintén ne méltóztassanak a vitába politikát belekeverni. A Kúrián félre vannak téve köteles részeknek készpénzben való fizetésére szóló perek. Méltóztatnak tudni, hogy országbírói értekezlet értelmében a kötelesrészek csak készpénzben igényelhetők. Tudjuk, hogy ebben a tekintetben milyen igazságtalanságok vannak. Ez a kérdés különösen a kisgazdatársadalmat érinti, tehát érdekelni fogja kisgazda képviselőtársainkat is. Amikor osztály történt, számtalan esetben az osztálylevelekben néhány ezer koronára lett taksálva az az örökrész, amelyet az öreg gazda halála után a birtokátvevő majd ki fog fizetni. És ez most gyakran néhány ezer rossz koronával kívánja kifizetni az örököst, akire nézve ez az összeg ma egyenlő a semmivel. Ebben a tekintetben, fájdalom, bíróságunk télhetetlenek. Amikor ugyanis az országbírói határozatokban határozottan az van kimondva, hogy a köteles rész csak készpénzösszegben igényelhető, roppant nehéz bíróságunknak ettől eltérni. Ezért egy törvényhozási alkotás idevonatkozólag eminens és sürgős érdeket szolgálna. Ugyanez áll a telekkönyvi reformra is. Ide tartozik az, hogy ne csak készpénzkölcsönöket lehessen telekkönyvileg biztosítani, hanem egyáltalában helyettesíthető dolgokban adott kölcsönöket, így például a buzakölcsönöket. Nagyon jól tudjuk, hogy az egész országban ilyen buzakölcsönök tényleg vannak, különösen faluhelyen és a nép között. Tudjuk azonban, hogy sok esetben létre nem jönnek, mert a megfelelő telekkönyvi biztosítás a mai telekkönyvi rendtartás alapján nem lehetséges, itt is tehát sürgős törvényhozási intézkedés szükség volna és a hitelélet javításához egy lépéssel közelebb vezetne bennünket. A hiteli kérdések közül legyen szabad a nemzetgyűlés figyelmébe ajánlanom a kamattörvényünk revízióját. Méltóztassék ugyancsak törvényhozási úton segíteni és rendbehozni az adós késedelme folytán a hitelezőt ért rendkívüli károk kérdését. Törvényhozási intézkedésre itt is sürgős szükség van, mert úgy fogunk állni, mint egyéb esetekben, hogy a bíróság megfelelő útmutatás nélkül fog támolyogni. Az adósok egy része valósággal utazik arra, hogy ne tegyen eleget kötelezettségének. Rosszhiszemű spekulációk ezek, de viszont természetesen attól is óvakodnunk kell, hogy túllőjjünk a célon, mert az úgynevezett abstrakt kárt, amely koronánk romlása folytán mindenkit ért — önmagában véve honorálni nem lehet. A törvényjavaslat benyújtását ide vonatkozólag sürgősnek tartom. Nagy Emil igazságügyminiszter: Ki van már nyomtatva! Őször József: Köszönettel veszem tudomásul az igazságügyminiszter úrnak ezt a kijelentését ,az egyes bírói intézmény kiterjesztése azt hiszen, az igazságügyminiszter úr programmaiban áll. De ez kitűnő és jó bírákat feltételez. Nagyon jól tudjuk, hogy bírói karunk számos jeles tagjától gazdasági okoknál fogva meg lettünk fosztva, minthogy megélhetés szempontból egyebütt helyezkedtek el. Én tehát bármennyire is híve vagyok az egyes bitói intézmény kiterjesztésének, mégis felhívom a figyelmet arra, hogy azt a kérdést az igazságügyminiszter úr megfelelő óvatossággal kezelje. Egyszerűsítés szempontjából legyen szabad egy meglevő rendszer kiépítését az igazságügyminiszter úr figyelmébe ajánlanom Úgy a bűnvádi, mint pedig a polgári eljárásban van már arra eset, hogy bizonyos bírói intézkedések indokoás nélkül tétettek. Ám ez úgy a büntető parancsra, mint pedig a fizetési meghagyásra. Számos bagatell vagy sablonos ügyet intéznek el a bíróságok és ezek képezik az alsó bíróságoknál a munka tömegét, ezek az egyszerű sablonos, mindennap előforduló esetek, amelyeknek írásbeli indokolása azonban és a megfelelő megokolása az illető bíró részéről sok időt vesz igénybe. Ajánlom az igazságügyi kormányzat figyelmébe azt, hogy méltóztassék fakultative behozni azt, hogy bizonyos ilyen természetű ügyekben a bíró az ítéletet a szóbelin kívül óhajtja ez indokolni vagy nem. (Felkiáltások a jobb- és baloldalon. Azt nem lehet!) Végezetül legyen szabad felvetnem azt a kérdést, vajjon mi hát az oka az említett kormányzati kizökkenéseknek, amelyeket a kormányzat minden ágán végigmenve, kritika tárgyává tettem ? Igazságtalanok volnánk, ha ezekért a kizökkenésekért minden hibát kizárólag csak a kormányra tolnánk. Velem született objektivitásomnál fogva nem tartom ezt megállapíthatónak. Szerintem ennek okai abban is keresendők, hogy egy új világot élünk, amelyben új helyzetek vannak. Csakis a legkiválóbbak azok, akik ebben az új világban és ezekben az új helyzetekben megállják helyüket. A kizökkenések egy másik oka, hogy a nyomasztó gazdasági helyzetnél fogva az ország hivatalnoki kara fáradt és elernyedt. Ebből kitűnik, hogy az ország hivatalnoki karának megfelelő megélhetési viszonyok közé juttatása nemcsak az egyes tisztviselőknek eminens érdekük, hanem országos érdek is. (Igaz !gy van a Ház minden oldalán.) Végül harmadsorban nem volnék őszinte, ha nem mondanám meg — amint kimutattam beszédem elejétől kezdve, amikor végigmentem a kormányzat minden ágán — hogy számtalan kormányzati hiba, tévedés és baklövés is történt, ami az ország silány és meg nem felelő igazgatásához hozzájárul s amin a kérdéseknek másképen való kezelésével sokat lehetne segíteni. De természetes, hogy a történtekért a kormányzatnak is megfelelő felelősséget kell vállalnia. A kormány ne törje fejét óriási nagy reformokon, mert ezek az előadott különböző okoknál fogva meg nem valósíthatók. Ne akarja most megreformálni a közigazgatást és ne akarjon a polgári törvénykönyvnek egy teljesen új reformjával a Ház elé jönni. A viszonyok erre nem alkalmasak. Sem a megfelelő nyugodtság nincs meg, sem az óriási reformokhoz szükséges költségekkel nem rendelkezik államháztartásunk. A törvényhozás legyen egyszerű, világos és szabatos. Tisztítsuk meg a központi kormányzást, a minisztériumokat — kivételek természetesen mindig vannak — a restanciák iszonyatos tömegétől és ne engedjük meg, hogy egész közigazgatásunk balkanizálódjék. Ne menjen át a köztudatba az a hit, hogy csak annak ügyét intézik el gyorsan és kedvezően, aki megfelelő protektorokkal rendelkezik. (Helyeslés.) Végül az egyes tárcák keretében — hiszen csak kormányzati kérdésekkel óhajtottam foglalkozni — a tárcák képviselői, a miniszterek, tegyenek meg annyit, amennyit megtenni tudnak, hogy az illető tárcánál alkalmazottak gyorsan bonyolítsák le az ügyvitelt. Ilyen jó és gyors intézkedéseket várok a kormánytól. a jelen esetben, amikor óriási nagy értékekről van szó, nem pedig bagatell dolgokról, az eljrás az Országos Földbirtokrendező Bíróságnál közvetett, írásbeli és a nyilvánosság teljes kizárásával tartassak Tudom, hogy fontos állami okok játszottak közre a nyilvánosság kizárásának követelésében. Nem is kívánom a nyilvánosságot a teljes mértékben, de megkívánhatjuk a korlátozott nyilvánosságot, hogy az illető fél megbízottakat nevezhessen. Méltóztassék megengedni, hogy itt kérjem nyomatékosan a földművelésügyi kormányt arra, hogy méltóztassék a községi vadászterületek haszonbérének megfelelő felemeléséről is gondoskodni. • I A városházán ankét lesz a soproni drágaság ügyében. A soproni hús- és zsir áfának rohamos drágulása a végre hatósági beavatkozást provokált. Dr. Thurner Mihály polgármester hétfőre értekezletet hívott össze, amelyen az államrendőrség vezetője is részt vesz. Reméljük, hogy ezen az értekezleten megtalálják a módját annak, hogy miként hozzák összhangba a soproni árakat más vidéki viszonyok piaci áraival. Sopronban a hentesek és mészárosok rendszerint a budapesti árakra hivatkoznak. De csak akkor, ha azok ott magasabbak. De sohasem mondták még, hogy a zsír és hús Szombathelyen, Nagykanizsán, Pécsett mennyivel olcsóbb, mint Sopronban. Pedig a fokmérőnk csak vidéki város lehet s nem Budapest, ahova költséges szállítás révén kerül az áru s ahol az üzemi költség, adó, üzletbér, munkadíj sokkal nagyobb, mint Sopronban. A soproni államrendőrség, mint már megírtuk, hivatalosan győződött meg, hogy Szombathelyen félezer koronával olcsóbb a zsiradék és hús, mint Sopronban. Azt pedig mi állapítottuk meg és senki sem cáfolt, hogy a szombathelyi hentesek egy része soproni hizlaldából szerzi be a kövér sertést. Pécsett 900 koronával olcsóbb a zsír, mint nálunk. Bizonyára más vidéki városokban sem drágább. A hétfői értekezlet figyelmébe ajánljuk még, hogy a soproni húsiparosok az árak kikalkulálásánál a csontot, mócsingot, lábakat vagy semmiben se számítják, vagy sokkal olcsóbban, mint a szinhust, holott azt, mint nyomtatékot, a szinhus árában sózzák a közönség nyakába. Adatok vannak rá, hogy az árvizsgálóbizottság működésével nemcsak a közönség nincs megelégedve, de azt egyes hatóságok is aggályosnak tartják. Reméljük, hogy hétfőn ez is megbeszélésre kerül. S ha már a drágaságról beszélünk, ne áll- Legfinomabb női- és férfi-harisnyák-