Sopronvármegye, 1927. január (30. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-01 / 1. szám

1926. január 1 SOPRONI Akte EGYE Hogy csapta be egy soproni Polgár az ördögöt. Vagy: Miért nem lesz soha Sopronban gőzfürdő! I. Nemes, nemzetes és vitézlő Pon­­czychter Jakab uram, a soproni polgárság daliás hadnagya nagy dérrel-durral tért meg agglegényt szállására. Azelőtt a légy­nek se tudott ártani s menten feketehim­lőbe esett, ha a kuruc ellen kellett vo­nulni. De mióta özvegy Müller Mihályné nemzetes asszony szoknyája körül legyes­­kedik, harapósabb lett a dudleszerdőbeli duvadnál is. Hogyne, mikor a nemzetes asszony mindétig csak ilyen szavakkal fizeti ki: — Pediglen nem mondhatok mást kegyelmednek, minthogy kár a csizmát koptatni utánam. Nem cserélem én már föl ezt a fekete fejkendőt ujjal, pirossal. Hát csuda, ha olyan törökverő kedv­ben leledzik most is vitéz hadnagy uram ? Akármerre erőszakolja az eszejárását, mindenfelől a Müllerné nemzetes asszony bukkan eléje. A kertből beszűrődik a ka­nári nótája. Mintha Mülierné csilingelő hangja csiklandozná dobhártyáját. Az ab­lakon behajol a barackfa ága. A nedves, hamvaspiros őszibarack éppen úgy inger­­kedik vele a haragoszöld levelek közül, mint Mülierné őkelme orcája a fekete kendő alól. Liliomszál ringatózik az estéli levegőjárásban. Akár Müllerné hugomasz­­szony lányos teste hajladozna ott. A hadnagy fölfortyant: — Pedig mégis csak az enyém lesz. Ha a mennybéli szentek másnak szánták, megszerzik nekem a pokolbéli ördögök. Sátán, segíts! Alig ejti ki az utolsó szót, már­is kénkőszag üti meg a levegőt s az estéli homályból csak kikászolódik előtte, egy lebernyeges, madárujju, lólábu alak. Éppen olyan, amilyennek a boszorkányos No­­vákné vallotta a kínpadon Belzebubot. — Hívtál, itt vagyok, mit akarsz ? A hadnagyban megfagyott a szó. Az ördögnek kellett folytatni: — A Müllerné hajlandósága kellene? Hát én megmondom, hogy szerezheted meg. De ára van a tanácsnak. Akarsz-e fizetni ? — Mit kérsz ? — A lelki üdvösségedet. Nem mind­járt. Tíz évig még kertészkedhetsz a Mül­­lerné virágoskertjében, akkor aztán eljövök a lelkedért. Ponczychter Jakab uram megdöbbent. Hogy a túlvilági üdvösségét adja oda a földi üdvösségért? A Sátán fölfortyant: — Tán sokallod az árát ? A te göthös fekete lelkedet azért a jószagu virágért? Hát van még a világon olyan gömbölyű kar, olyan nádszálhajlású derék, olyan ru­galmas, telt csípő, mint az övé ? Vagy azt akarod, hogy a luteránus iskolamester duskálkodjék bennük? — Tied a lelki üdvösségem, — hé­ , rögte a hadnagy. — Rendben van. Tehát ne feledd el, tíz év múlva ... Hol talállak majd meg ? A hadnagy szemében pajkos láng vil­lant meg:­­ — Hogy hol? No hol is... Tudod mit, a gőzfürdőben. Aznap éccaka Müllerné ifjasszony belső cselédlánya nyugtalanul hánykoló­dott az ágyában. Amint reggel elmesélte, kénkőszagot érzett, a holdsugárban fiók­ördögök táncoltak, a nemzetesasszony ágyasházából pedig — minden jótét lélek dicsérje az Urat — mintha sarkantyúpen­­gést hallott volna. II. Tiz hosszú év múlva a pokol főköny­velője alázatosan jelentette a Sátánnak, hogy ma járt le a Ponzychter Jakab sop­roni polgárral kötött szerződés. A Sátán frakkba, német plundrába öltözött, hatal­mas táskát vett magához s megindult: — Már megyek is, bekasszálni a lelki üdvösségét. Néhány pillanat múlva már a Várke­rületen átkozódott. Szidta a kövezetet. — No, ha visszamegyek, annak a vén Dantenak is megmondom, hogy ha máskor kínszenvedéseket akar látni, akkor ne a Pokolba, hanem Sopronba jöjjön sétálni. De amint a korzón hullámzó elegáns hölgysereget meglátta, megenyhült, szinte könyekig meghatódott: — Óh, az én fáradhatatlan, bájos ágenseim. Föltévedt a városházára is s a köz­gyűlési teremre azt mondta, hogy ez az ő malma, a rengeteg aktora pedig, hogy ezzel sütik a poklot. A Színház­ utcában a cégtáblákat nézte s egészen fölvidult: — Itt laknak az én derék diplo­matáim . . . A homlokára ütött. —­ Hopp, majd el is feledem Pon­zychter Jakab barátomat, pedig bizonyára türelmetlenül vár már a gőzfürdőben. De hol is a gőzfürdő? A városban minden házat ismert, de erről az egyről nem is sejtette, hol van. Meg kell kérdezni Egy orvos jött vele, szemben, lobogó sörénnyel, bölény hang­gal. Zsinegen, szájkosárral egy spiroliétát vezetett­ 1 — Uram, merre van a gőzfürdő ? A doktor ránézett, megtapogatta a pulzusát, mikroskóppal megvizsgálta­­a ko­ponyáját, kvarclámpával belevilágított a májába, vérvizsgálatot végzett rajta, majd azt felelte, hogy vándoroljon ki Kanadába s ott vegyen be minden órában egy kanál krétaport. Attól jobban lesz. Már tovább is állt. Az Ördög tovább ténfergett. Az egyik kapu­n alul molett fiatalem­­­berke gurult eléje, hóna alatt a Nyugattal, belső zsebében Pekárral. Az ajkán friss csóknyomok barnáklottak. — No ennek jó kedve van, nem fog velem gorombáskodni. Mondja kedves uram, merre van a gőzfürdő k­i — Segítség! Segítség! Őrült ! Vigyék az őrültek házába! — kiabálta a kis mo­lett s rémülten elrohant. A lármára egy rendőr rohant a Sá­tánhoz . — A kirelejszomát az urnák, mit ordít itt? — kérdezte tapintatosan. — Én kérem csak kérdezősködöm, hogy hol a gőzfürdő. — De ember, hová való maga, azt se tudja, hogy Sopronban utoljára a rómaiak­nak volt gőzferedőjük ? A Sátán szemeiből kénköves láng csa­pott ki, a szája tajtékot fújt, lábaival to­­porzékolt, hogy döngött alatta a föld. — Hát becsapott a gaz hadnagy? Sopronban nincs gőzfürdő? Nohát, ha nincs, ne is legyen. Átokkal sújtom a vá­rost, hogy annak minden polgára áhítozva kívánja a gőzfürdőt, de azért megépíteni ne tudják soha. Iszontó csattanás fejezte be a Sátán átkát és Sopron talaja megrepedt. A repe­désből kénkőszag és láng csapott ki, amely elnyelte a gonosz szellem alakját. A ma­gisztrátus később kénytelen volt a talajt a város egyik végétől a másikig megabron­­csoltatni, nehogy a repedés összedöntse a házakat. A krónikás megjegyzése: A föntebbi megtörtént esetet én, az Urnák szegény és bűnös szolgája s nemes szabad királyi Sopron városának másoló­diákja egy XVII-ik századbeli krónikából írtam ki az utókor okulására. Mert az em­beriség sokat és hamar felejt. A városon áthúzódó s ma is járható vasabroncsról az újabb följegyzések tévesen máris azt mond­ják, hogy valami istennyilától hajtott kocsi­nak a kerekei szaladtak rajta. Holott a való tény az, ami fönnebb említtetik. Aztán némely borosok megint konspirálnak, sug­­dolóznak, hogy gőzfürdőt kellene építeni. Hát ezek vegyék gyarló eszükbe, hogy Sopronnak soha, míg a világ fönnáll, nem lesz fürdője. Nem engedik a Sátán és a többi gonosz szellemek. Egyebekben az olvasónak jó egészséget és idvességet. I HÖLGYEIM, FIGYELEM! Mielőtt plissiroztatni akarnak, ne mulasszák el legújabb párisi piliség­mintáimat megtekinteni. Plissirozó- és gombpréselő vállalatomat elsőrendű ajourgéppel szereltem fel, melyen mindenféle ajourmunkát — úgy rúna, mint fehérneműn — a leg­gondosabb kivitelben késznek. Horváth Jenőné, Széchenyi tér 14. 3 Dr. FLESCH féle if SKABOSAN KENŐK azelőtt SKABOFORM újból kapható. Leghamarabb megszünteti a vaketegséget, sömört, elvárt ás rühességet. Nem niszkit, szagtalan, nappal is használható. Bedörzsölés utánra való Skaboform-púder. Kín- és kátrányszappan. TYÍIKSZEMET bőrkeményedést, szemölcsöt leg­hamarabb eltávolít a dr Flesch-féle CANNABINA­ Kapható minden gyógyszertárban Újévre mélyen leszállított árban női- és gyermek kabátok, bundák Varga József divatáruhá­zban Sopron Várkerület 55 Telefon­cim 162. Dus választék alkalmas karácsonyi ajándékokban, vásZ©n, chiffon és damaszt árukban. Telefon­szám 162.

Next