Sorsunk. A Janus Pannonius Társaság folyóirata, 1946 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1946 / 1. szám - Tersánszky J. Jenő: A halál kedves fia
ÖREG katona: Kar: öreg katona: Halál: öreg katona: Halál: öreg katona: Halál: Öreg katona: Halál: Öreg katona: Halál: öreg katona: Ifjú katona: Kar: A HALÁL KEDVES FIA. (Groteszk jelenet.) Szín: lövész-árok. A zene, váltott hangszereken, a trombita roham jelét adja. Az egész jelenet ennek ütemére van szerkesztve. (Nagyon bátortalanul, szuronyszegezve, vagy kézigránáttal jelenik meg. A zene ütemére tánclépésben jön előre.) Dicső az, ki a csatába Bátor és derék! De még dicsőbb, ha ott gyáva Állja meg helyét!... Hurrá! Jaj! Én rettegek meghalni ölni nem merek! Mért vagyunk egymás ellenei Mi emberek? (Melléhez kap.) Mi ütött meg? Golyót kaptam? Jaj! Fogy az erőm! Elém ... micsoda káprázat szörnyű képe jön? Nem tudod ki vagyok én? Ó! Te vagy a halál! Nos, viszem lelked! Rá más lét Más csatára vár. Uram! Csak... csak pár év, földi Haladékot adj! Ugyan! Ugyan! Ne beszélj ily Badarságokat! Uram! Igy könyörgök néked, Hagyj még élnem itt! Gyermekeim sírnak értem, S egy nő, hű, szelíd ... Enye! Ejnye! Gondolod, hogy Érzelgős vagyok? És megszánok minden szánni- Való alakot? De Uram! Hagyd a hiábavaló szavakat! Lelked viszem! És a gyarló Tested itt marad! (Eltűnik) (Összerogy és mozdulatlan hever. Zene, mint kezdetben.) (Megjelenik és a zene ütemére, még bátortalanabbul táncolja a roham táncát.) Dicső az, ki a csatába Bátor és derék.