Sportélet, 1901 (6. évfolyam, 1-50. szám)

1901-01-06 / 1. szám

i­s 1901 január 6. 3 és Buccaneer kétszer-kétszer van meg nála. Par­bonté, a 26-ik outsider törzs leszármazottja, szerencsésebb párosí­tásból ered, mint féltestvére Pilátus, mert a Petrel-ben hiányzó running vért Bonavista kellően ellensúlyozza. Az Echo-kancza, a 2-es Bonne Aventure változatos inbreedinget jelez. Anyjában Newminster kétszer, King Tom és Macaroni egyszer láthatók,­­ a­melyek Bonavista-ban is megvannak. A 8-ik örökítő család ivadéka Hozi, egy jó kan­­czának Hero-nak második csikója. Car­nival adja meg itt Macaroni szükséges partnerét, a­mely két még már atyai ágról úgy is féltestvér és Carnival nagyanyja identikus lévén Macaroni anyjával a rokonság legközelebbi fokát állapíthatjuk meg. Jocose Banter-re vezet, ezt még felkarolják Teddington, Orlando és két ízben Newminster, a­melyeknek atyjuk illetve nagyatyjuk Banter-t vall­ják anyjuknak,­­ a mi nagy életerő koncentrálásának jele. A felsoroltakon kívül még három Bonavista van: Quitt, a Queen’s Evidence csikó, és a Jeu­­nesse és Creeping Yenni­men, a­melyek azonban származásra nézve, nem múl­ják felül a többit. A mi pedigristika szempontjából az elite­t illeti, azt Gloria, Bakony és Arrivisté-ben vélem feltalálni a mének közt, míg a kanczáknál: Cou­­ronne, Hozi és Babus-ban. A mondottakból kitűnik, hogy Bona­vista szerencsésen vezeti be nálunk pályafutását, sok jó kanczától szár­mazó csikója lesz már első évjáratában s ezeket a kanczákat meg is érde­melte; nem úgy, mint Matchbox, e származására és szökőcsontjaira való tekintettel inferioris állat. Kisbér büszke lehet rá, hogy sohasem volt arra eset, hogy egy ilyenféle tenyészállat vásár­lásához beleegyezését adta volna, a­mit Angliából importált, az mindig a legjava volt annak, a­mit a viszonyaink­hoz szabott áron beszerezhetett. S ha kedvezők a jelek, a kanczák minőségét illetőleg családja tekintetében is kellők a párosítások, mert Bonavista-nak ama vérágát, a­melylyel itt legkönnyebben tüntetheti ki magát, a 14 est, tizenegy ivadékában látjuk felölelve és ez az idén hozzá beosztott kanczák közül különösen Furcsá-ban, Táp­iógyöngyé­­ben, Primadonna-ban, Rose of Kildare­­ben, Gretchen-ben Messalina-ban, Gail­­larde-ban és Ragyogóban jut ismét kifejezésre. Importálásának örültek a tenyésztők és azt hiszem már most, midőn első évjáratát küldi ütközetbe, be fogja vál­tani saját nevét: a jó reménységét, a «bona visti»-t Báró Hoeller Bertram Móricz: Sötét derbylovak. A Sportélet múlt évi 50-ik számában közöltük már Ormod, Durban és Mr. Jumping pedigreest mint oly lovakét, melyeket istállójuk komoly derbycrackeknek tart daczára annak, hogy két­éves korukban nem futottak A deczember 15-iki nagy bánatjelentési és nevezési zárlat teljesen igazat adott nekünk, mert nemcsak, hogy e lovak nem töröltettek egyetlen kötelezettségükből sem, sőt inkább többszörösen nevezve lettek újabb nagy dijakra. De velük egyidejűleg még három más lónál is tapasztalható volt e nagy bizalom s ennek oka egyedül az lehet, hogy e lovak tényleg a nagy átlagot jóval felülmúló verseny­­képességgel rendelkeznek s igy nem lesz érdek­telen pedigreeiket közzétenni. E három ló: Har­­kaway, Siranagar és Kormos. Harkaway a gróf Degenfeld Imre tulajdona. Pedigreeje a következő: Harkaway 12 Hawkweed 12 Kegyur 7 I I * * * A Egy szegény booky története. A Sportélet eredeti elbeszélése. Irta: ŐSZI KORNÉL. Egy kis izlandi pályán, Old Babrahamnak hívják a szerencsétlent, utoljára nyergelték a lovakat egy irgalmatlanul sötét novemberi délután. Az idő olyan, a­milyenre még az öreg old babrahami toronyőr sem emlékezik: ók­r­os, veszedelmesen hideg, a sűrű köd pedig fojtón nehezedik az ember tüdejére. Nagy slayer legyen, a­ki ezt egy délutánon keresztül kibírja. Hát még az emberek ! Az idő hagyján ahhoz képest, a­milyen szürke, kétségbeesett a han­gulat az emberek közt. Egész Old Babraham le van törve, mivel hogy rettentetes outsider-világ uralkodik felső Izlandban s a babrahami Mathu­­zsálemeken kivül alig is emlékszik valaki az utolsó favorit-győzelemre, az egész kis város­ban nagy a szomorúság, olyan, mint ínség ide­jén szokott lenni .... A versenytér, a tribün, a mázsáló előtti kert is olyan, mint egy letarolt mező. Néhány booky " áll» kint, de dolga már alig van egyiknek is, nem is szólva a tipsterekről, a­kik a végső ínségnek néznek elébe. Dick Knowles, a fótipster, a­kinek máskor csakis «jó dolgai» szoktak lenni, úgy le van rongyolva, hogy szinte kedve lenne az embernek ő neki adni a tipet. Senki nem bánja már, hogy vége már a verse­nyeknek, szinte apatikusan nyugszik bele minden old babrahami polgár, hogy úgy is vége minden­nek, a­mi elveszett, azt már többé vissza­nyerni nem lehet. Hadd jöjjön az utolsó finish ... És jött az utolsó finish és egy ló — sem favorit, sem outsider, mert fogadás nem is volt — megnyerte a legutolsó Beaten Handi­­capet. Ha le is tört egész Old Babraham, este mégis eleven az élet a «Sportsman hom­e» fogadóban. Itt vannak a bookmakerek a d­arkjükkel és mind­azok a babrahamiak, akiknek még maradt pár shillingjük a meeting végén. A sok asztal közül bennünket különösen egy érdekel, az, a­hova éppen most telepedett le két gentleman. Az egyiket ismerjük már : nem más, mint az a nagyon kopott tipster, Dick Knowles, a másik az a bookmaker a­ki majdnem egész Old Babrahamot magával viszi: Georges Elking­­ton. Mondani is fölösleges, hogy nagyon jól ment neki dolga , hogy ebben nem kis része volt a Dick Knowles «jó dolgainak», szintén természetes. Ha egy kis eszük van a babraha­­miaknak, föltétlenül agyonütik a tipsterek doyen­jét, mert legalább is gyanús, hogy éppen ő ül együtt a chichesteri haramiával, a­mint szűk baráti körben Georges Elkingtont nevezték. De a babrahamiak jámbor, jóhiszemű emberek, ők még sajnálják Dick Knowlest, s azt mondják, hogy bizonyosan úti­költségre valót kér Elking- t­ontól Szegény Knowles... De hagyjuk el a babrahamiakat, ne törődjünk vele, hogy mit gondolnak Knowlesról és Elking­­tonról, hanem nézzünk ahhoz az asztalhoz, a­hol ez a két gentleman barátságosan poharazik. — Kedves Dick, — szólalt meg Geor­ges Elkington, — azt hiszem Babrahammal végeztünk. Dick Knowles nem állhatta meg nevetés nélkül. — Végeztünk ám! Még így nem láttak el várost, mint mi ezt. De remélem Georgie, elis­mered, hogy minden az én érdemem. — Elismerem, hogyne, és ha hazaérünk Chichesterbe, testvériesen le is számolunk. — Nagy munka volt Georgie, nagyon ügye­­­sen kellett végezni. A­mikor te még nem voltál itt, csak a leveleket írogattad Chichesterből, úgy tipeltem, mint egy Isten. A publikum a tenyerén hordott. Azt mondta, hogy csak egy tipster van a világon Dick Knowles. A bookyktól elszedték a babrahamiak mind a pénzüket. Éppen jó volt neked Georgie, hehehe, a­mire te idejöttél, volt legalább pénz elég. Aztán milyen jól csináltam tovább! Mintha nem ismertük volna egymást. SPORTÉLET

Next