Sporthirlap, 1925. június (16. évfolyam, 102-122. szám)

1925-06-30 / 122. szám

4 Juhász is meg volt elégedve a sta­fétában futott 400-ával. Kijelenti, hogy sokkal okosabb taktikával is futott, mint tegnap, de ha tudta volna, hogy a stafétát 0.4 mp.-el fogják elveszteni 50.8 mp.-es 400-as helyett 50.3 mp.-est is tudott volna futni. Rózsá­hoz az MTE szimpatikus kö­­­zéptávfutójához visz utolsó utam. Ő szerepelt talán a leggyengébben rep­rezentánsaink közül és ő miatta vesz­tettük el a stafétát Tudja ezt ő maga is és meglehetősen szivére is veszi a dolgot. Nagyon szomorúan csak eze­ket mondja: — Nem tudom mi volt velem, na­gyon akartam, de nem ment. A fi­nisre hagytam a versenyt és érthetet­len módon még sem tudtam finisein. De úgy érzem, hogy teljesen kifutot­tam magamat. Amit tudtam, megtet­tem, de — úgy látszik — nem tudok jobbat, mint amit futottam. (K. I.) Andróssy-ut 33. ______ CÉotii!.: Qrtíi is SégSer I ^TÖRTír Gyurkó meglehetősen komor hangu­latban ül a pálya bejárójánál és észre­vehetően busul sikertelen szereplése miatt. Azt mondja, hogy nem szeret nyilatkozni, de ha már mégis akarok írni róla valamit, akkor írjam meg, hogy semmi nem zavarta, se a szél, se a finn gerelydobó, hanem egysze­rűen nem ment, sehogy se ment a dolog. Majd kifelejtettem a 400-asokat. Ta­lán nem fognak rám megharagudni, ha utoljára róluk emlékszem meg. Juhász így nyilatkozott: — Az előfutamban könnyen men­tem, de a szél ott is erősen hátrálta­tott. A döntőben pedig rosszul futot­tam. A versenyt csak úgy nyerhettem volna meg, ha sikerül az első 300-on annyira elszaladnom Martintól és Paulentől, hogy a finisben ne foghas­sanak be. Az első egyenesben azon­ban, hatalmas ellenszélben futva, el­fáradtam és így a finis-egyenest már nem bírtam, teljesen összeroppantam, szinte kénytelen voltam megállani. Pedig tudtam volna 50 mp.-en belül futni. Bársy így válaszolt kérdésemre: —Jobb róla nem is beszélni. Még soha sem futottam ilyen bután éle­temben. Egészen eltaktikáztam a ver­senyt. Holnap talán kijavítom mai rossz szereplésemet. Ezzel befejeztem interjú-körutamat és siettem a versenyt nem­. Mondha­tom, az egész versenyből nem láttam többet, mint a svéd staféta finisét. Hiába, ez a sporttudósító szomorú sorsa. Hétfőn tovább folytattam a nyilatkozat-vadá­szatot. Starsy-t a 800-as futás hősét veszem munkába elsőnek, a következőket mondja: — Nagyon örültem váratlan győ­zelmemnek, mert még verseny köz­ben sem tudtam, hogy a versenyt megnyerhetem. A lassú tempót a nagy szél okozta, de, azt hiszem, a szél el­lenére is jobb időt futottam volna ki, ha erősebben kezdjük az első kört. A közönség kegyeit, melyet tegnapi 400-ammal elvesztettem, azt hiszem, sikerült ismét kiérdemelnem. Hajdú, a legjobb magyar 200-as így nyilatkozott: — Az eredményem jó, mindenképpen meg vagyok elégedve vele. Erős ellen­felekkel szemben jó idő esetén is remélem, hogy egyszer sikerülni fog a magyar rekordot beállítani, vagy talán egyszer azt meg is javítani. A stafétában a tegnapi lazsálás után ma mindent beleadtam és azt hiszem, hogy jól ment. Egrinek, véleményem szerint, ma még rosszabbul ment a verseny, mint tegnap. A szél ma még inkább zavarta úgy őt, mint ellenfelét, Niittymaát is. Orosz Istvántól kérdezem meg ezu­tán miként vélekedik versenyéről és eredményéről. — így válaszol: — Bodor mester utasítására ragad­tam Andersenhez, ameddig tudtam. A 6-sik körben azonban elkészültem az erőmmel és leszakadtam. Sőt még Helgasnak is sikerült megelőznie. Azt hiszem, ha Helgas-szal megyek végig, sokkal jobb eredményt sikerült vona elérnem. Időmet — tekintetbe véve a nagy szelet — mindazonáltal jónak tartom. Fluck-nak is, mint mindenkinek általában, meglepetés volt nagyszerű 200-as futása. Azt mondja, hogy ez volt a második 200-as versenye éle­tében és sohase hitte volna, hogy 23 mp.-cen belül képér, futni. Nagyon örül, hogy kellemesen csalódott önön­magában. A stafétában való futásával ■is meg van elégedve. A külföldi atléták a 15-ös öltözőben vannak — mondják a folyosón, ami­kor utánuk kérdezősködöm. Az öltö­zőben a KAOE szimpatikus masszőrje veszi kezelés alá a finn atlétákat. A masszírozó padon Niiliymaa karját dörzsöli, a finn dobó nagyon panasz­kodik, hogy erőtlen a karja. Hozzá­fordulok egy kis interjúért. A választ elég komplikáltan kapom meg. Én ugyanis tört németséggel Niitlymaahoz szólok, aki nem érti meg, hogy mit akarok és a vezetőjükre néz kérdően. A vezető sem nagyon érti meg a kér­désemet, mire Ripszám barátomnak el­mondom magyarul, hogy mit akarok, aki lefordítja németre. A vezető azután finnül megkérdezi Nu­llymantól. És most visszafelé megy minden. De nem­csak vele, hanem — Andersent és Melled kivéve — akik egy kicsit tud­nak németül — a többiekkel is csak így lehet beszélni. De azért mi atlé­ták megértjük egymást. Egy szem­­hun­yorítás, egy kacsintás vagy egy felhúzott orr elégséges, hogy megtud­jam, mit akar mondani. A kis százméteres futó, Husgarvel nagyon csendesen öltözködik. Ő talán a legszerényebb valamenyiük között. Izzad szegény, de a többi finn atlé­tának is gyöngyözik a homloka. Raj­zolókkal van tele az öltöző. Itt a na­pilapok hivatásos rajzolói állítják ma­guk elé modellül őket, amott pedig egy amatőr rajzoló bővíti ki albumát egy értékes finn fejjel. A 100 méteres starthoz hívják a finneket. Néhány biztató szót mondanak egymásnak. Husgarvel és Melle a 100 méter le­futása után leverten jönnek vissza az öltözőbe. Husgarvel azt hiszi, hogy nyert. Mutatja a nyakát, a célszallag egészen bevágta. Szerencsétlenségére Fluck a külső, ő pedig a belső pályán futott és azért történhetett meg, hogy —­ bár Fluck előbb tépte el a célszalla­­got — a szallag csak kivül szakadt el, a másik oldalon fenntmaradt és az ő nyakán végig húzódott. Ilelre panaszkodik, hogy nem csak futni, de boxolni is kellett a 100 méter közben. Valahogyan olyan közel jutott Hajdúhoz, hogy a 100 méter alatt leg­alább ötször megütötték egymást. Raulomról beszélek I00 méteres elő­futama előtt. Ő a legflegmatikusabb futó, akivel eddig találkoztam. Nem drukkol. Valaki elkezdi ijeszteni, hogy 50 másodpercen belül kell futnia, ha be akar kerülni a döntőbe. De őt nem lehet ugratni.. Nevet. Azt mondja 52 is elég lesz. És igaza is van. Az elő­futam után azonban van mit hallanom. Nem saját magáról beszél, hanem Bác­siról, aki tovalevőleg kiesett az előfu­tamból. Azt mondja Paulen, hogy Barsi nagyon rosszul fűtött. Végtelenül cso­dálkozott, hogy olyan lassan kezdett. Amit Barsi csinált — mondja — azt csak egy olyan futó teheti meg, aki a második 200 métert gyorsabban meg tudja futni, mint az elsőt. Más kárán tanul az okos, mondja a közmondás. Juhász a Barsi ver­senyzésén okulva, gyorsan kezdett. A vizsga mégis rosszul sikerült. Juhász a harmadik lett. Nem szégyen Mar­tintól és Paulentől kikapni, akik világ­­viszonylatban a legjobbak közé tar­toznak. Nem is erről akarok beszélni, hanem a versenyzési taktikáról, ami­ről Martin beszélt a verseny után. Ezt nagyon sokan megszívlelhetik. — Hogyan kell versenyezni— kér­dem Martintól. — Úgy, hogy nyerjen az ember, — hangzik a válasz. — Na és a jelen esetben mint csi­náltál ? — Az első méterekbe belementem, a másodikban azonban számoltam az őrült ellenszéllel és éppen azért nem vettem át a Juhásznak észnélküli tempóját. Már ottan láttam, hogy ezzel a tempóval nem lehet sem engem, sem pedig Paulent megverni, aki szintén lassabban futott. — Juhász úgy futott, mint aki nin­csen tisztában önmagával. Lehet, hogy azt gondolta, hogy mi is átvesszük a tempóját és kifulladunk, azután az nyeri a versenyt, aki jobban bírja. Itt meg kell állapítanom, hogy Mar­tin és Paulen tempójával 49 és fél má­sodpercnél jobb időt nem lehetett volna kifutni. Juhász sprinterfutó, ők kettőn pedig inkább középtávfutók. Juhásznak azonban csak akkor lett volna szabad az erős kezdést forszí­rozni, ha tényleg állja is a távot. Az ilyen kezdés mellett, még ha megfelelő tréningje van is, az ötven és feles futó nagyon könnyen csak 52-re képes. Az 1500 méter az első nap legszebb száma volt. Alig vártam, hogy beszél­jek az 1500-as futókkal. Andersentől mindjárt azt kérdez­tem, miért nem nyerte meg a versenyt ? — Mert nem tudtam — volt a vá­lasz. — Pedig úgy nézett ki a verseny, mintha megtudta volna nyerni. — Nem olyan könnyű. Helges sok­kal jobban finisel. De szerettem volna megverni, mert győzni mégis csak nagyobb dicsőség, mint kikapni, bár az nem szégyen. De indulna csak el 5000 méteren. Az az én igazi távom. Megcsillan a szeme. Most öltözködni kezd és közben sok mindent mond önmagáról. —‘ Hogyan trenirozik ? ”­ kérdem. — Hetenként háromszor futok 3000 métert oly módon, hogy közben 50— 100 métert gyorsítok. Aztán gyalo­golok mindennap 3—4 kilométert és minden reggel tornázok egy keveset. Érdekes, Andersen a második kül­földi futó, aki úgy trenirozik, hogy távközben sprinter. Úgy látszik, ez a külföldi hosszútávfutók titka, az itt járt osztrák 5000 méteres futó Brun­­nen is igy trenirozik. Andersen szerint az atléták leg­nagyobb betegsége az inrándulás. Erre a betegségre a legjobb orvosság a masszírozás, meleg fürdő és a gya­loglás. Aki Andersent látta vasárnap futni, annak valami különleges látványban volt része. Nem dúl előre, hanem előre nyomott mellel fut, majdnem egyene­sen. Ugyan­úgy, mint Nurmi. Meg is kérdeztem, nem általános-e náluk Finnországban ez a testtartás. Azt mondja, nem, mert csak Nurmi, Sipilla és ő futnak így. Arra a kérdésemre, hogy Nurmi után hányadik futónak tartja magát, nem ad választ, de kijelenti, hogy ő egyenrangú Berger, akivel még nem találkozott. Érdekes még Andersenről megem­lítenem, hogy három évvel ezelőtt a tüdejével valami baja volt. Tüdő-csúcshurutot és tüdőgyulladást álla­pítottak meg nála. "Valaki ajánlotta neki, hogy sportoljon. El is kezdett rendszeresen dolgozni és nem csak a súlyos bajból lábalt ki, hanem a finn nemzet egyik legjobb hosszútávfutója lett. Ezt olvassák el a mi tüdőspecia­­listáink. A tüdőbajra legjobb orvos­ság az atlétika ... a futás . . . Pannon a hétfői SCO méteres sík­futás után nagyon le van verve. Azt mondja, meglátszik, hogy még csak igen gyenge tréningje van. Egy kis baleset is érte futás után a gyomrá­val , de semmi az egész. Egy hó­nappal később nagyon szeretne Bu­­dapesten futni. Andersen az 5000 méter után azt mondja: — Kár, hogy olyan szeles és hideg idő van. Jobb idő esetén 15 percen belül futottam volna. Niittyman a hétfői sikertelen dobá­sok után azt mondja: — Amint láthatták, a széllel nem lehet dobni. Ismételten megpróbáltam a széllel szemben dobni és több 42 méteren felüli dobásom volt. Az olimpiai staféta tagjai mindnyá­jan nagyon örülnek a győzelemnek. Azt mondják, küzdöttek finnek mód­jára. Martin az 1000 méter előtt így beszél: — Nem hiszem, hogy sikerül a vállalkozásom, mert nagyon hideg van. A szél is igen nagy az alsó egyenesben. A verseny után csak ennyit mond: — Nem sikerült. K. L. Rövid interjúk a külföldi atlétákkal. SPORTHIRLAP 1925 június 30., kedd fslegnyilt ! Megnyílt! MERKSTEIH BÉRC! „RIVIÉRA"kávéház étterem Budapest, VII., Aréna-Ut II. Gyönyörű helyiség és terrasz. Béke­beli kitűnő konyha és békebeli árak. Elsőrendű kiszolgálás. Kitűnő zene. Déli menü 18.000, esti menü 20.000 . Külön tánc- és ping-pong-terem ! Martin. Beszélgetés a kontinens legjobb futójával. Martin! Nem túlzok, ha azt írom róla, hogy a kontinens legnagyobb futója. Az igazi tehetségek fajtájából való, ezenfelül kedves, intelligens és szeretetreméltó is. Berényi bácsi éppen a jobblábát „gyúrja", amikor belépek az öltözőbe. Martin kézzel-lábbal „magyaráz” vala­mit, ám Berényi bácsi nem ért fran­ciául. Én éltetem meg vele, hogy „ne olyan erősen" masszírozza a megnyert négyszázasban ellankadt lábakat. Martin nagyon hálás a tolmácso­lásért, nem is kell interjút kérnem tőle. A noteszomra néz és már beszél is. — Genfben születtem 1901-ben. Orvostanhallgató vagyok és a jövőre doktorálok. Martin itt elmosolyodik. Látom rajta, hogy nagyon büszke erre. — T tréningje ? — kérdem. — Egy hónapja is van, hogy nem trenírozok. Nem érek rá. A versenye­ken szoktam trenírozni mostanában. Verseny azonban bőven akad. Én is, Paulin is folytonosan vándorolunk. Persze, az ilyen vándorélet az én, hatalmasnak nem mondható fizikumo­mat erősen igénybe veszi. -­ Ezért elhatároztam, hogy pihenni fogok egy darabig. Július 12-ig. Ak­korra Parisban kell lennem, a Stade Colombes-ban, az olimpiász színhelyén lesz egy óriási verseny. A berlini miting nagyjai majdnem mindnyájan ott lesznek, persze Paddock és Mur­­chisson is. Az én ellenfelem Wirriath lesz, aki egyre fejlődik, a franciák szerint 1.57-en belül könnyen megy. De tudja , a franciák sovének. Nekem mondja? — gondoltam ma­gamban és kérdezősködni kezdtem a svájci atlétikai viszonyokról. Martin legyint a kezével és az előtte ugrán­dozó Paulenre mutat. — Akárcsak náluk, Hollandiában. Három-négy világklasszisa atléta, az­ J&il 3MB E­LJQ­ gyermek j női férfi gS Jjg §| jg 1gffl 35.CPU j 45.000 55.000 §| a|j § il fi j$ 1 H18 fürdősapka ' j fürdőcipő WBnWStS 10.000 tel j 28.000 lg ISinIlSZ B@7 flndrássy-ut 36 1 után ... senki.gg Fu­sh-motorkerékpárok gg össisuiy 42 kg. AustroHan­?si@rvág-Pucsi3 j csozinfolyasztás 40-50 tal-re 1R eladási iroda sebesség 60 km-ig Liszt Ferenc-tér 9.

Next