Sporthirlap, 1929. november (20. évfolyam, 128-140. szám)

1929-11-02 / 128. szám

SZOMBAT, 1929 NOVEMBER 2. ■■DBwaanwanmuKrarassinMBi SPORTHÍRLAP: nagy volt az iram, a csatár már túl van a labdán, hát visszahaj­­lik érte, előrefordul és mintegy nyolc méterről vadul a bal­sarokba vágja. (5:0). Stuhlfaut kapus megint dermedten meredt az akcióra, elfelejtett kifutni, amikor Takács a labdát már szinte elvesztette. Ez volt az a periódus, amikor a ma­gyar jobbszárny munkát kapott és kedvére kitombolhatta magát. Takács és Turay a következő támadás szerep­lője, Stuhlfaut kifut, mint egy hát­véd, úgy menti a helyzetet. Ellentáma­dás: Obitz szereli, harminc méteres passzal szökteti Hirzert, ezt lökik, de Ticskáé a labda, a támadásnak nin­csen folytatása. A 19. percben Kiéber a félpálya táján fog labdát, szökteti Takácsot, ez már kígyózik előre, a lö­vés pillanatában láb vetődik eléje: korner. Táncos kornere hátra ível a tisz­tán álló Bukovihhoz, aki kapás­ból, laposan teljes erővel lő a sűrű sor között, pontosan a bal­sarokba. (6:0). A közönség­­extázisban úszik. Pedig a gólzápornak nincsen, folytatása. A német balszárny most huzamosabb időre kitágítja a védelmi gyűrűt. Frank még lövéshez is jut, Fehérnek komoly dolga volt. Aztán az esetlen Kadhali szökteti Frankot, ez összeját­szik Hoffmannal, végül Frank lő la­posan, Fehér elvető­dléssel ment. Bu­­kovi most faultol, a harmincméteres szabadrúgását Knöpfler lövi, de Tu­ray is hátul van, kifejeli, még Lein­­berger volna hátra, az meg a kapu fölé küld egy nagyon gyatra lövést. Amott Hirzer okoz zavart, Schütz égbenyúló gyertyát rúg, Stuhlfaut kénytelen a tizenhatosra futni, hogy formás lehúzással mentsen Hirzer elől. Aztán újra a magyar jobbszárny lendül előre, Bukovic a centerezés, a labda az oldalhálóba fut. Erre megint kisebb ellentámadások következnek, most Mandl jeleskedik fölényes he­­lyezkedési tudományával. Bukovi fel­szabadít, a jobbszárny újra úgy neki­lendül, hogy kornerre is alig bírják szerelni. Ebből nem lesz semmi, sőt kivételesen Mandl nem bírja szerelni Bergmeyert és Pöttinger offszájdja menti a helyzetet. A magyar csapat mintha már kissé könnyedén venné ellen­felét. Obitz nehezen hozza lendületbe a szárnyát, Hirzer rohan a szélen, cen­­terezését kifejelik, de éppen Ticska elé, aki izgatottan stoppol, vontatot­tan lő, akkor is az égbe. Erre megint megszökik a jobbszárnyunk és Lein­­berger ijedtében lövésszerűen ment haza. Obitz ismét ragyogó húzásokkal dolgozik. A játék az utolsó negyedórában elég változatos. Van egy német akció, ami a mieinknek is díszére válnék, csak a befejezés rossz. Bergmeyer viszi a labdát, gyors futamában magára vonja a védőket, lapos centerét Pöt­tinger továbbengedi az üres Frank­nak, aki most hibáz először, rettentő rosszul lő a kapu mellé. Heidscamp is jó most, szökteti Frankot, ez Hoff­­mannt, Bergmeyer remek lövése alig valamivel csúszik a kapu mellé. A kö­zönség — most először — tüntetően megtapsolja a remek akciót. Még egy jobboldali támadást ve­zetnek, aztán robog a mi jobbszár­nyunk, Takács oldalt kifordulva, mintha teniszütővel hajtaná a lab­dát, lő. Kár, hogy arasznyival el­kerülte a kaput! Ticska habozva nyo­mul előre, bent az elkésett centere­zés küzdelmet okoz, Hirzer mégis előre keveredik, de sok a láb, a ki­futó kapusnak ideje maradt lábbal menteni. Táncos rohan előre, húsz méterről vadul lő, a kapus ugyan­ennyire öklöz vissza. A 35. percben Kieber a félpá­lyán szerel, a labdával Tánczos indul, laposan becenterez, de Hirzer hiába fut pontosan a lö­vésre, megbotlik, a labda el­veszett, ám éppen érkezik Ta­kács is, villanás és a labda ül az ellenkező oldalháló tövében (7:0). A közönség földöntúli gyönyörűség­ben úszik. Ha a mieink akarnák, hul­lana a gól tovább is. Ticska azonban szerencsétlen perceket él. Megint el­szalaszt egy kínálkozó jó helyzetet. Aztán Tánczossal játszik Ticska, a jobbszélső lövése sikerültebb, a ka­pus megint öklöz. Turay, Tánczos, Hirzer viszi a következő akciót, az utolsó a nagy rohamban nem bír stoppolni, egy lépésre volt a kapu­tól, Stuhlfaut nem tudja, hogyan mentse a helyzetet. A 37. percben Kieber indítja Takácsot, Hirzer foly­tatja, újra Takács robban előre, gól, de a csatár orszájáról ugrott. Átlendülnek a németek, de Obitz visszaveri őket. Schüts rendszet is vét izgalmában. Aztán Hirzer emelt szabadrúgását Heidkamp ügyesen hazastoppolja. Ezt már ezen a mér­kőzésen tanulta. A jobbszárny min­den megmozdulása veszélyes! Táncos centere nehéz szögben jön, de Takács azért lő, persze oldalhálóba. A néme­tek mégis küzdenek a felszabadítá­sért. Sikerül is, Reinmann viszi őket előre. Nem állandóan, mert Turay már újra támad, Leinberger zavará­ban Takács elé fejel, ez lő kapásból, élesen a kapu mellé. Aztán Frank el­szökik a félpályán, Hoffmann folytat­ja a rohamot, Mandl is át van játsz­va, nagyon mozgalmas a támadás, a centerezés tisztán éri Pöttingert, de a nagyhírű center nem tud labdát fogni, kisodródik autra! Erős a német nyomás, Mandl és Hungler több pompás védő­akciót produkál. Mandl egyszer faultolni is kénytelen, erre végleg előrenyomulnak a németek. Az utolsó percet írjuk. Frank ügyesen húz előre, Pöt­tinger átjátsza Hunglert, a labda a bekk mögött visszatáncol Frankhoz, akin rajta áll Mandl, de Hoffmann is a közelben van, nem engedi a bekket a lövésre igazodó Frankhoz, aki már a tizenhatoson belül van és lapo­san küldött labdája az ellenkező sarokban köt ki. (7:1). Tiszteletgól. Kezdésre már nem álla­nak fel, befejeződött. $r~~............—............... SUtem/rtesitem ny. Vevői­­ni­m­met, hogy Angl­iá­­ból és Skóciából személyesen vá­sárolt őszi és téli divat szöveteim megérkeztek. SPIEGEL ÁRMIN KÜLÖNLEGES ANGOL ÉS SKÓT GYAPJÚSZÖVETEK GYÁRI I.BRAKATA RT., TÜRR ISTVÁN-U. 9.1-em. VÁCI-U. SAROK A német futballstílus megkopottnak és el­avultnak látszott a magyar csapat modern játéka mellett Abban az időben, amikor a német labdarúgósporttal való érintkezésünk még akadálytalan volt, megszoktuk, hogy a germán futballkultúra erejét, nívóját a délnémet csapatokon keresz­tül mérlegeljük. Jó okunk volt erre, mert hiszen a délnémet városok, de különösen Nürnberg, abban az időben valóban fellegvárai voltak a német labdarúgósportnak, olyan értelemben, hogy a germán sportszellem a futball mezőin itt virágzott legszebben és itt érlelődött legegészségesebb gyümölcs­ösé. A háború alatt és a háborút kö­vető időkben azután úgy alakult a helyzet a német futballsportban, hogy a délnémetek hegemóniája megszűnt, miután a játékkultúra különbségei az egész német birodalom területén nagyjában kiegyenlítődtek és a német futball egy színvonalra került az egész vonalon. Ha ezután is történtek itt-ott nívóhullámzások hol a déliek, hol az északiak javára, végeredményben mégis azt lehet mondani, hogy a német futballhegemóniának olyan egyoldalú birtoklásáról, miként az a múltban fennállott, ma már nincsen szó. Ilyen körülmények között igazán nagy érdeklődésre tarthatott számot a délnémet válogatott csapatnak hosszú idő után első szereplése Budapesten. Hiszen ma, a német futball kiegyen­súlyozottságának korszakában foko­zottabb mértékben szolgálhatott ez a mérkőzés annak a megállapítására, hogy mennyire fejlődött általában a német játékkultúra a múlthoz képest s hogy a fennen hirdetett, de valójá­ban nagyon tágan értelmezett amatőr keretei között nyomon tudta-e követni a középeurópai futballnak a profisport bevezetése nyomán kétségtelenül be­következett nagy haladását? Nos, a tegnapi összehasonlítás a né­met labdarúgósportra rosszul ütött­ ki. A délnémet válogatott csapat szerep­léséből ugyanis meg kellett állapítani, hogy a német futball csak arányaiban növekedett meg az utóbbi évek­ben , s e tekintetben relatíve is felülmúl minket éppen úgy, mint az osztrákokat és a csehe­ket , ám a színvonala jóval alatta maradt a profirendszer révén megújhodott középeurópai játéknívónak. Azt lehet állítani, hogy a német fut­ball alig haladt valamit a korral. Az erőszakos elszigetelés káros követ­kezményeképpen a modern játékszel­lem nem tudott beférkőzni a német futballisták hatalmas tömegébe, amely megmaradt a régi német szisz­téma mellett. Ez a szisztéma jó lehet a tömegek nevelésére otthon, de semmiképpen sem alkalmas arra, hogy a német futballsportot előre­vigye a nemzetközi sportban, amely­nek modern útjai már messze elka­nyarodtak a német felfogástól, akár­csak annak idején a svéd torna a me­rev német tornarendszertől. Az elavult és a modern futball egyenlőtlen harca volt a tegnapi délnémet-magyar mér­kőzés. Az egyik oldalon a bemagolt lecke minél precízebb elmondására való törekvés, amely nem számol az­zal, hogy újszerű, váratlan kérdése­ket is kaphat, amelyekre hiába keres feleletet az egyébként elég gazdag ismerettárában. A másik oldalon a megalapozott, de nem merev sziszté­mán, hanem egyéni képességeken fel­épült tudás, amely ötletesen és nem leckeszerűen válaszol a kérdésekre. Sportnyelven szólva: a délnémetek csapata azt a régi futballiskolát re­prezentálja, amely a papíron kidolgo­zott játéktervet mindenáron keresztül akarja erőszakolni a zöld gyepen is, de mert ez a stratégiai elgondolás a többi, sőt mondhatni valamennyi né­met csapat szabványos játékmódsze­rére van beállítva, egyszerre csődöt mond, mihelyt idegen, ismeretlen já­tékstílussal kerül szembe. Ezzel ellen­tétben a magyar csapat a modern futballiskolát képviseli, amely a tak­tikai elgondolásokat a pályán érleli meg és változtatja aszerint, hogy az ellenfél mire, hogyan reagál. Más kérdés, hogy a játékrend­szernek ezt a modern fajtáját a németek egyáltalában el tud­ják-e valaha is sajátítani, vagy pedig testi és lelki adottságunk­nál fogva kénytelenek megmaradni az ő „testhez szabott”, de már legke­vésbé sem „divatos” stílusuknál? — A mi meggyőződésünk az, hogy­ a né­met futball csak nagyon lassan, vagy talán sohasem fog beleilleszkedni az új futball légkörébe, amely nem felel meg a német vérmérsékletnek és mentalitásnak. A tökéletes technikai készséggel párosult lendület, amelyet — szellemi adományként — az adódó helyzetekhez reflexszerűen alkalmaz­kodó taktikai ötletesség kísér, nem lehet talán sohasem sajátja a nehéz­kes mozgású és szisztematikus gon­dolkozású németeknek. A régi skót futballiskola meg­felelt nekik, de a mai stílust el­sajátítani nagy akarásuk és szorgalmuk ellenére is aligha sikerül. Ehhez nem elég a német alaposság, ehhez rátermettség kell, ami megvan a mi fiainkban, de hiányzik Germá­nia szülötteiben. Ez a megállapítás természetesen legkevésbé sem akar lebecsülése lenni a délnémetek által képviselt német futballnak. Az a játékstílus, amit a németek követnek, nagyon alkalmas lehet az ehhez szokott német közön­ség százezreinek szórakoztatására, mert érvényesülnek benne a futball­­játék alaptörvényei, elgondolásai. Arra is jó ez a stílus, hogy a német csapatok egymás között eredménye­sen vívják meg vele a maguk harcait és óriási tömegeket neveljenek az egészséges, férfias sportra. Ám a nemzetközi érintkezésben, különösen ha az a külföld felé vezeti a német csapatokat, ezzel a stílussal nehéz a németség híréhez méltó sikereket produkálni. Hogy mennyire így van ez, azt eklatánsan bizonyította a teg­napi mérkőzés. MTK-pálya________Hungeria-­* Vasárnap, nov. 3-én, d. u. fél 3-kor ÚJPEST­SLAVIA Középeurópai Kupa döntő-mérkőzés Előzőleg fél 1 órakor III. ker. FC-Kispest I. ligabeli bajnoki mérkőzés

Next