Sporthirlap, 1929. november (20. évfolyam, 128-140. szám)
1929-11-02 / 128. szám
SZOMBAT, 1929 NOVEMBER 2. ■■DBwaanwanmuKrarassinMBi SPORTHÍRLAP: nagy volt az iram, a csatár már túl van a labdán, hát visszahajlik érte, előrefordul és mintegy nyolc méterről vadul a balsarokba vágja. (5:0). Stuhlfaut kapus megint dermedten meredt az akcióra, elfelejtett kifutni, amikor Takács a labdát már szinte elvesztette. Ez volt az a periódus, amikor a magyar jobbszárny munkát kapott és kedvére kitombolhatta magát. Takács és Turay a következő támadás szereplője, Stuhlfaut kifut, mint egy hátvéd, úgy menti a helyzetet. Ellentámadás: Obitz szereli, harminc méteres passzal szökteti Hirzert, ezt lökik, de Ticskáé a labda, a támadásnak nincsen folytatása. A 19. percben Kiéber a félpálya táján fog labdát, szökteti Takácsot, ez már kígyózik előre, a lövés pillanatában láb vetődik eléje: korner. Táncos kornere hátra ível a tisztán álló Bukovihhoz, aki kapásból, laposan teljes erővel lő a sűrű sor között, pontosan a balsarokba. (6:0). A közönségextázisban úszik. Pedig a gólzápornak nincsen, folytatása. A német balszárny most huzamosabb időre kitágítja a védelmi gyűrűt. Frank még lövéshez is jut, Fehérnek komoly dolga volt. Aztán az esetlen Kadhali szökteti Frankot, ez összejátszik Hoffmannal, végül Frank lő laposan, Fehér elvetődléssel ment. Bukovi most faultol, a harmincméteres szabadrúgását Knöpfler lövi, de Turay is hátul van, kifejeli, még Leinberger volna hátra, az meg a kapu fölé küld egy nagyon gyatra lövést. Amott Hirzer okoz zavart, Schütz égbenyúló gyertyát rúg, Stuhlfaut kénytelen a tizenhatosra futni, hogy formás lehúzással mentsen Hirzer elől. Aztán újra a magyar jobbszárny lendül előre, Bukovic a centerezés, a labda az oldalhálóba fut. Erre megint kisebb ellentámadások következnek, most Mandl jeleskedik fölényes helyezkedési tudományával. Bukovi felszabadít, a jobbszárny újra úgy nekilendül, hogy kornerre is alig bírják szerelni. Ebből nem lesz semmi, sőt kivételesen Mandl nem bírja szerelni Bergmeyert és Pöttinger offszájdja menti a helyzetet. A magyar csapat mintha már kissé könnyedén venné ellenfelét. Obitz nehezen hozza lendületbe a szárnyát, Hirzer rohan a szélen, centerezését kifejelik, de éppen Ticska elé, aki izgatottan stoppol, vontatottan lő, akkor is az égbe. Erre megint megszökik a jobbszárnyunk és Leinberger ijedtében lövésszerűen ment haza. Obitz ismét ragyogó húzásokkal dolgozik. A játék az utolsó negyedórában elég változatos. Van egy német akció, ami a mieinknek is díszére válnék, csak a befejezés rossz. Bergmeyer viszi a labdát, gyors futamában magára vonja a védőket, lapos centerét Pöttinger továbbengedi az üres Franknak, aki most hibáz először, rettentő rosszul lő a kapu mellé. Heidscamp is jó most, szökteti Frankot, ez Hoffmannt, Bergmeyer remek lövése alig valamivel csúszik a kapu mellé. A közönség — most először — tüntetően megtapsolja a remek akciót. Még egy jobboldali támadást vezetnek, aztán robog a mi jobbszárnyunk, Takács oldalt kifordulva, mintha teniszütővel hajtaná a labdát, lő. Kár, hogy arasznyival elkerülte a kaput! Ticska habozva nyomul előre, bent az elkésett centerezés küzdelmet okoz, Hirzer mégis előre keveredik, de sok a láb, a kifutó kapusnak ideje maradt lábbal menteni. Táncos rohan előre, húsz méterről vadul lő, a kapus ugyanennyire öklöz vissza. A 35. percben Kieber a félpályán szerel, a labdával Tánczos indul, laposan becenterez, de Hirzer hiába fut pontosan a lövésre, megbotlik, a labda elveszett, ám éppen érkezik Takács is, villanás és a labda ül az ellenkező oldalháló tövében (7:0). A közönség földöntúli gyönyörűségben úszik. Ha a mieink akarnák, hullana a gól tovább is. Ticska azonban szerencsétlen perceket él. Megint elszalaszt egy kínálkozó jó helyzetet. Aztán Tánczossal játszik Ticska, a jobbszélső lövése sikerültebb, a kapus megint öklöz. Turay, Tánczos, Hirzer viszi a következő akciót, az utolsó a nagy rohamban nem bír stoppolni, egy lépésre volt a kaputól, Stuhlfaut nem tudja, hogyan mentse a helyzetet. A 37. percben Kieber indítja Takácsot, Hirzer folytatja, újra Takács robban előre, gól, de a csatár orszájáról ugrott. Átlendülnek a németek, de Obitz visszaveri őket. Schüts rendszet is vét izgalmában. Aztán Hirzer emelt szabadrúgását Heidkamp ügyesen hazastoppolja. Ezt már ezen a mérkőzésen tanulta. A jobbszárny minden megmozdulása veszélyes! Táncos centere nehéz szögben jön, de Takács azért lő, persze oldalhálóba. A németek mégis küzdenek a felszabadításért. Sikerül is, Reinmann viszi őket előre. Nem állandóan, mert Turay már újra támad, Leinberger zavarában Takács elé fejel, ez lő kapásból, élesen a kapu mellé. Aztán Frank elszökik a félpályán, Hoffmann folytatja a rohamot, Mandl is át van játszva, nagyon mozgalmas a támadás, a centerezés tisztán éri Pöttingert, de a nagyhírű center nem tud labdát fogni, kisodródik autra! Erős a német nyomás, Mandl és Hungler több pompás védőakciót produkál. Mandl egyszer faultolni is kénytelen, erre végleg előrenyomulnak a németek. Az utolsó percet írjuk. Frank ügyesen húz előre, Pöttinger átjátsza Hunglert, a labda a bekk mögött visszatáncol Frankhoz, akin rajta áll Mandl, de Hoffmann is a közelben van, nem engedi a bekket a lövésre igazodó Frankhoz, aki már a tizenhatoson belül van és laposan küldött labdája az ellenkező sarokban köt ki. (7:1). Tiszteletgól. Kezdésre már nem állanak fel, befejeződött. $r~~............—............... SUtem/rtesitem ny. Vevőinimmet, hogy Angliából és Skóciából személyesen vásárolt őszi és téli divat szöveteim megérkeztek. SPIEGEL ÁRMIN KÜLÖNLEGES ANGOL ÉS SKÓT GYAPJÚSZÖVETEK GYÁRI I.BRAKATA RT., TÜRR ISTVÁN-U. 9.1-em. VÁCI-U. SAROK A német futballstílus megkopottnak és elavultnak látszott a magyar csapat modern játéka mellett Abban az időben, amikor a német labdarúgósporttal való érintkezésünk még akadálytalan volt, megszoktuk, hogy a germán futballkultúra erejét, nívóját a délnémet csapatokon keresztül mérlegeljük. Jó okunk volt erre, mert hiszen a délnémet városok, de különösen Nürnberg, abban az időben valóban fellegvárai voltak a német labdarúgósportnak, olyan értelemben, hogy a germán sportszellem a futball mezőin itt virágzott legszebben és itt érlelődött legegészségesebb gyümölcsösé. A háború alatt és a háborút követő időkben azután úgy alakult a helyzet a német futballsportban, hogy a délnémetek hegemóniája megszűnt, miután a játékkultúra különbségei az egész német birodalom területén nagyjában kiegyenlítődtek és a német futball egy színvonalra került az egész vonalon. Ha ezután is történtek itt-ott nívóhullámzások hol a déliek, hol az északiak javára, végeredményben mégis azt lehet mondani, hogy a német futballhegemóniának olyan egyoldalú birtoklásáról, miként az a múltban fennállott, ma már nincsen szó. Ilyen körülmények között igazán nagy érdeklődésre tarthatott számot a délnémet válogatott csapatnak hosszú idő után első szereplése Budapesten. Hiszen ma, a német futball kiegyensúlyozottságának korszakában fokozottabb mértékben szolgálhatott ez a mérkőzés annak a megállapítására, hogy mennyire fejlődött általában a német játékkultúra a múlthoz képest s hogy a fennen hirdetett, de valójában nagyon tágan értelmezett amatőr keretei között nyomon tudta-e követni a középeurópai futballnak a profisport bevezetése nyomán kétségtelenül bekövetkezett nagy haladását? Nos, a tegnapi összehasonlítás a német labdarúgósportra rosszul ütött ki. A délnémet válogatott csapat szerepléséből ugyanis meg kellett állapítani, hogy a német futball csak arányaiban növekedett meg az utóbbi években , s e tekintetben relatíve is felülmúl minket éppen úgy, mint az osztrákokat és a cseheket , ám a színvonala jóval alatta maradt a profirendszer révén megújhodott középeurópai játéknívónak. Azt lehet állítani, hogy a német futball alig haladt valamit a korral. Az erőszakos elszigetelés káros következményeképpen a modern játékszellem nem tudott beférkőzni a német futballisták hatalmas tömegébe, amely megmaradt a régi német szisztéma mellett. Ez a szisztéma jó lehet a tömegek nevelésére otthon, de semmiképpen sem alkalmas arra, hogy a német futballsportot előrevigye a nemzetközi sportban, amelynek modern útjai már messze elkanyarodtak a német felfogástól, akárcsak annak idején a svéd torna a merev német tornarendszertől. Az elavult és a modern futball egyenlőtlen harca volt a tegnapi délnémet-magyar mérkőzés. Az egyik oldalon a bemagolt lecke minél precízebb elmondására való törekvés, amely nem számol azzal, hogy újszerű, váratlan kérdéseket is kaphat, amelyekre hiába keres feleletet az egyébként elég gazdag ismerettárában. A másik oldalon a megalapozott, de nem merev szisztémán, hanem egyéni képességeken felépült tudás, amely ötletesen és nem leckeszerűen válaszol a kérdésekre. Sportnyelven szólva: a délnémetek csapata azt a régi futballiskolát reprezentálja, amely a papíron kidolgozott játéktervet mindenáron keresztül akarja erőszakolni a zöld gyepen is, de mert ez a stratégiai elgondolás a többi, sőt mondhatni valamennyi német csapat szabványos játékmódszerére van beállítva, egyszerre csődöt mond, mihelyt idegen, ismeretlen játékstílussal kerül szembe. Ezzel ellentétben a magyar csapat a modern futballiskolát képviseli, amely a taktikai elgondolásokat a pályán érleli meg és változtatja aszerint, hogy az ellenfél mire, hogyan reagál. Más kérdés, hogy a játékrendszernek ezt a modern fajtáját a németek egyáltalában el tudják-e valaha is sajátítani, vagy pedig testi és lelki adottságunknál fogva kénytelenek megmaradni az ő „testhez szabott”, de már legkevésbé sem „divatos” stílusuknál? — A mi meggyőződésünk az, hogy a német futball csak nagyon lassan, vagy talán sohasem fog beleilleszkedni az új futball légkörébe, amely nem felel meg a német vérmérsékletnek és mentalitásnak. A tökéletes technikai készséggel párosult lendület, amelyet — szellemi adományként — az adódó helyzetekhez reflexszerűen alkalmazkodó taktikai ötletesség kísér, nem lehet talán sohasem sajátja a nehézkes mozgású és szisztematikus gondolkozású németeknek. A régi skót futballiskola megfelelt nekik, de a mai stílust elsajátítani nagy akarásuk és szorgalmuk ellenére is aligha sikerül. Ehhez nem elég a német alaposság, ehhez rátermettség kell, ami megvan a mi fiainkban, de hiányzik Germánia szülötteiben. Ez a megállapítás természetesen legkevésbé sem akar lebecsülése lenni a délnémetek által képviselt német futballnak. Az a játékstílus, amit a németek követnek, nagyon alkalmas lehet az ehhez szokott német közönség százezreinek szórakoztatására, mert érvényesülnek benne a futballjáték alaptörvényei, elgondolásai. Arra is jó ez a stílus, hogy a német csapatok egymás között eredményesen vívják meg vele a maguk harcait és óriási tömegeket neveljenek az egészséges, férfias sportra. Ám a nemzetközi érintkezésben, különösen ha az a külföld felé vezeti a német csapatokat, ezzel a stílussal nehéz a németség híréhez méltó sikereket produkálni. Hogy mennyire így van ez, azt eklatánsan bizonyította a tegnapi mérkőzés. MTK-pálya________Hungeria-* Vasárnap, nov. 3-én, d. u. fél 3-kor ÚJPESTSLAVIA Középeurópai Kupa döntő-mérkőzés Előzőleg fél 1 órakor III. ker. FC-Kispest I. ligabeli bajnoki mérkőzés