Nádori László (szerk.): Sportlexikon L-Z (Budapest, 1986)
M
kötelező ugrások: a FINA vagy a MUSZ által meghatározott ugrásfajtákból összeállított sorozat. Ennek öszszesített nehézségi foka nem lehet több a meghatározottnál (műugrásnál 9,5; toronyugrásnál 7,6). légmunka: az elugrás után és a vízbe érkezés között végzett technikai művelet. roncs: mennyezetre vagy állványra csigarendszerrel erősített kötélpár. Lonccsal a zuhanó test esésében lassítható és megállítható. másfél szaltó: egy szaltó és utána egy fejes. nyitás: az ugró a felhúzott térdekkel vagy csukamozdulattal végzett szaltózás után nyitással, azaz gyors testhelyzet-változtatással megállítja a forgást. repülő szaltó: a szaltó első fele (180°ig) nyújtott testtel kitartott. Utána történik a kimondott forgás, a szaltó: szabadon választott ugrások: a FINA vagy a MUSZ által meghatározott ugrásfajtákból összeállított sorozat, nehézségi fok korlátozása nélkül. szaltó: szélességi tengely körüli 360°os fordulat. szaltószék: a forgómozgás (szaltó) szárazföldi gyakorlását elősegítő segédeszköz. szárazdeszka: homok vagy szivacstörmelékkel teli gödör felett elhelyezett műugródeszka. szorzótábla: az érvényes pontszám kiszámítását meggyorsító segédeszköz. A kapható pontszámokat előre megszorozzák a nehézségi fokokkal. tenyérre merülés: merülés közben az ugró két tenyerével „lyukat fúr” a vízbe, amelyen az egész test fröcskölés nélkül átfér. ugrásszám: az ugrások elnevezésük mellett számot is kaptak. Ez nemzetközi versenyeken megkönnyíti a tájékoztatást. ugrótorony: toronyugrás céljaira szolgáló merev elugróhely. 1 m, 3 m, 5 m, 7,5 m és 10 m magasságokban használják. vippelés: az ugródeszka végén többször egymás után végzett felugrás. Szakirodalom Dömény L.: A műugrás oktatása (Bp., 1954): műúszás, szinkronizált úszás, esztétikai alakzatokból, ritmikus fordulatokból, fekvésekből, figurákból álló úszás, amelyben a gyakorlatokat a zenekísérettel összhangban (szinkronban) mutatják be. Az úszósport legfiatalabb ága, amelyben csak női versenyzők vesznek részt. A Nemzetközi Úszó Szövetségen (FINA) belül 1956-ban alakult meg a ~ bizottsága. A ~ az úszó EB-k műsorán 1977 óta szerepel és már az úszó VB-knek is állandó műsorszáma, 1984-ben pedig felkerült az olimpia műsorára is. A ~ először Angliában honosodott meg a 19. sz. végén és 1892-ben már megrendezték az első bajnokságot. Németországban 1924— 1935 között rendszeresen tartottak műúszóbajnokságokat. — A verseny két részből áll. A kötelező gyakorlatban hat figurát kell bemutatni 5 perc alatt, a szabadon választott gyakorlat az egyes versenyzőnél 3,5, a párosnál 4 perc, 4, 6 vagy 8 fős csapatnál pedig 5 percig tart, természetesen zenekísérettel. A versenyen 5—7 pontozóbíró működik közre. A pontozás 0—10 pontig terjed. A bírók által megállapított legalacsonyabb és legmagasabb pontszámot törlik, a többit összeadják és elosztják azoknak a bíróknak a számával, akiknek a pontszámát figyelembe vették. A bírók az összhangot, a végrehajtást, a tartalmat és a zenét egyaránt pontozzák. művészeti versenyek: az irodalom, a zene, az építészet és a képzőművészetek sporttárgyú alkotásainak vetélkedése az újkori olimpiai játékok műsorán.Az antik versenyjátékokon