Stella 1. (1926)

ELŐSZÓ. Költők és filozófusok már ősrégi időkben a tudományok király­néjának tekintették a csillagászatot. S még ma is a csillagászat szolgál­tatja a legnagyobb kutatási lehetőségeket s nincsen tudomány, mely a teremtés csodáinak benső összefüggését annyira szemléltetné és mely a világnézetek kialakulásával annyira össze volna forrva, mint a csil­lagászat. Tanulmányozása elvezet egy fensőbb, egy magasabb, a vég­telenséggel határos eszmekörbe, ahol a földi élet aprólékos küzdelmei, alantas tülekedései egy tisztább, tökéletesebb egységben enyésznek el. A vele való foglalkozás nemcsak szórakoztató, hanem megszabadítja szellemünket a kicsiny földi méretek lenyűgöző bilincseitől, kifejleszti bennünk a jog és igazság szeretet­ét s felemel bennünket egy természet­­tudományi világnézet magaslatára. És aki egy fizikai világnézet léte­zését felismeri, az egy erkölcsi világrend létezésében sem kételkedik. Az egyes korszakok csillagászati világnézete ezért nemcsak az általános világfelfogás külső keretét, hanem ennek benső tartalmát is meghatározza. Nevelés- és oktatásügyünk egész rendszere azonban egyáltalán nem számol a csillagászati világnézetek lélekemelő és erkölcsi hatásával. Belátható időn belül a helyzet gyökeres megoldása nem is várható, legfeljebb javulása remélhető, ha sikerül a köztudatba a csil­lagászati világfelfogás nevelő hatását átvinni. Ezt a célt akarja szolgálni a svábhegyi csillagvizsgáló-intézet barátai társulatának, a STELLA Csillagászati Egyesületnek most meg­induló folyóirata a csillagászat és segédtudományainak ugrásszerű fejlő­dése és oktatásrendszerünk között tátongó űr áthidalásával. Célja elérésében a STELLA a művelt magyar nagyközönség támogatására számít. Budapest, 1926 június havában. :1 ^ ' A szerkesztők. i

Next