Stella 1. (1926)
ELŐSZÓ. Költők és filozófusok már ősrégi időkben a tudományok királynéjának tekintették a csillagászatot. S még ma is a csillagászat szolgáltatja a legnagyobb kutatási lehetőségeket s nincsen tudomány, mely a teremtés csodáinak benső összefüggését annyira szemléltetné és mely a világnézetek kialakulásával annyira össze volna forrva, mint a csillagászat. Tanulmányozása elvezet egy fensőbb, egy magasabb, a végtelenséggel határos eszmekörbe, ahol a földi élet aprólékos küzdelmei, alantas tülekedései egy tisztább, tökéletesebb egységben enyésznek el. A vele való foglalkozás nemcsak szórakoztató, hanem megszabadítja szellemünket a kicsiny földi méretek lenyűgöző bilincseitől, kifejleszti bennünk a jog és igazság szeretetét s felemel bennünket egy természettudományi világnézet magaslatára. És aki egy fizikai világnézet létezését felismeri, az egy erkölcsi világrend létezésében sem kételkedik. Az egyes korszakok csillagászati világnézete ezért nemcsak az általános világfelfogás külső keretét, hanem ennek benső tartalmát is meghatározza. Nevelés- és oktatásügyünk egész rendszere azonban egyáltalán nem számol a csillagászati világnézetek lélekemelő és erkölcsi hatásával. Belátható időn belül a helyzet gyökeres megoldása nem is várható, legfeljebb javulása remélhető, ha sikerül a köztudatba a csillagászati világfelfogás nevelő hatását átvinni. Ezt a célt akarja szolgálni a svábhegyi csillagvizsgáló-intézet barátai társulatának, a STELLA Csillagászati Egyesületnek most meginduló folyóirata a csillagászat és segédtudományainak ugrásszerű fejlődése és oktatásrendszerünk között tátongó űr áthidalásával. Célja elérésében a STELLA a művelt magyar nagyközönség támogatására számít. Budapest, 1926 június havában. :1 ^ ' A szerkesztők. i