Sürgöny, 1863. augusztus (3. évfolyam, 174-197. szám)
1863-08-01 / 174. szám
Harmadik évi folyam, 174. - 1863. Szerbesitó-hivatal: iratok-tere 7. az. h. földszint. Kiadó-hivatal: **rátok-tere 7. az. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadóhivatalban, barátok-tere 7- szám földszint. Vidéken bérmentes levelekben minden posta-hivatalnál. * X SÜRfIÖNY Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten házhozhordva. J Vidékre, naponkint poszéc Félévre 6 50 kr. Félévre 10 forint Negyedévre 4 „ 50 „ Negyedévre 5 „ Előfizethetni „SÜRGÖNY“-re. Augustus—September 2 hóra 3 ft 50 kr. Augustus—October, évre 5 ft. Augustus— december 5 hóra 8 ft 40 kr. A Sürgöny" kiadó hivatala. HIVATALOS RÉSZ. Ö cs. kir. Apostoli Felsége Császárné ő Felségével jul. 30 án délelőtt Schöubrunnba érkezett. Tekintve, hogy a Bosnyákországban uralgó keleti marhavész következtében tömegesen összehalmozott és igen olcsó áron megszerezhető száraz marha bőrök folytatólagos beviteli tilalom mellett minden évintézkedések ellenére mégis becsempésztethetvén, az egészségi jólét veszélyeztetnék: a zágrábi cs. kir. országos főhadiparancsnokság czélszerűbbnek találta a száraz bőröknek bevitelét azon óvintézkedés szoros alkalmazása mellett megengedni, hogy azok elébb meg nedvesittetvén , és kénsavas (Schwefel - Läure) gőznek kitétetvén, 8 napig szellőztessenek, a bevitel azonban csupán a veszteg hivataloknál eszközöltethessék. A szarvasmarháknak és azoktól származó nyersanyagoknak az anconai tartományból behozatalára felállott tilalom megszüntettetek. NEMHIVATALOS RÉSZ. Országgyűlési tudósítás Erdélyből. Nagy Sieben, jul. 28. A mai Vil-dik gyűlés igen érdekes és meglepő volt, mert tárgyát többi közt egy váratlan és mindenesetre fontos esemény képezé. Az elnök t. i. miután a jegyzőkönyvek három nyelven hitelesittettek, mely alkalommal a szokásos, de jelentéktelen, mindamellett 8/8 órát igénybe vett szóváltások fejlődtek ki, az országgyűlési kir. biztos úr ő exeljának német nyelven hozzá érkezett következő levelét olvasá fel: „Az országgyűlés t. elnökségének helyben. 13. sz. 1863. k. b. Az erdélyi udv. kanczellária n. m. elnökének f. hó 23-án 686. elnöki szám alatt kelt értesítése folytán dr. Haynald Lajos püspök, erdélyi országgyűlési tagnak történt legfelsőbb meghivatása Ő cs. kir. Apostoli Felsége legfelsőbb parancsára megszűntnek nyilvánittatik. Az országgyűlés elnöksége az országgyűlést erről haladéktalanul értesíteni fogja. N. Szeben, 1863. július 26. A kir- országgyűlési biztos Crenne villé“. Ez átirat a szász majoritás által élénk brávókkal üdvözöltetett; a románok tartózkodtak a tetszés nyilvánításától. Ezután felolvastattak a királyi hivatalosok nevei, majd Moga Döme terjeszté elő a jegyzők megválasztására beadott szavazatok eredményét következőleg . Flórián János, naszódvidéki k. nyert 94 szavazatot, dr. Ratiu, tordamegyei k. ugyanannyit, Lászlófy Antal, k. hivatalos szintén, Puskariu János, fogarasvidéki k. 93, Obert Ferencz, medgyesszéki k. 92, Marosán Jakim, naszódvidéki k. 92, Maier János, alsófehérmegyei k. 92, Trauschenfels Ödön, kőhalomszéki k. 91, Brennenberg Ferencz 90, Eitel Frigyes nagysinkszéki k. 87, Bohetieln Mihály, dobokamegyei k. 61, Brants Károly, medgyesvidéki k. 49-et, így megválasztottak összesen tizenketten. Szavazatot nyertek még Cnetán Miklós alsófehérmegyei k. 41, Wittstock Mihály, beszterczei k. 37-et. Most Saguna András görög n. e. püspök, k. hivatalos és képviselő a szószékre lépvén, következőképen beszélt : „Magas országgyűlési Feladatunkhoz kell látnunk , ama feladatunkhoz, mely reánk mint népképviselőkre nehezül. Eme feladatunk, a haza régi alkotmányát feleleveníteni, megnyitni s bővitni úgy, hogy az uj alkotmányos életbe minden hazafi beférhessen. E feladatunkat Róma egyik legnevezetesebb államférfiénak s legkitűnőbb szónokának Cicerónak szavai szerint így foglalom egybe : épitnünk kell „templom sanctitatis, amplitudinis, mentis, consilii publici, capit orbis, aram sociorum, partum omnium gentium, sedem ab universo populo Transilvaniensi concessam uni ordini.“ Hogy ezen nagyszerű feladatunknak megfelelhessünk, lelkünk mélyéig át kell hatva lennünk azon meggyőződéstől, mikép ez csak akkor sikerülene, ha mindenkit egyenlő hajlammal átölelő átalános hazafiús szeretettel, szeplőtlen jellemmel, s a leghiggadtabb megfontolással járulunk megoldásához. Ámde mondhatná valaki, hogyan foghatunk ily feladat megoldásához, oly mű létesítéséhez, midőn a legkevertebb zűrzavarban vannak hazánk minden ügyei? fogunk-e tisztán láthatni, midőn oly sűrű felhők borítják hazánk politikai egét? fognak e dolgozhatni, midőn a haza épen annyira van zaklatva, mint a hajó, melyet a felzúdult tenger hullámai ide s tova csapkodnak ? De erre én azt mondom : ez nincs igy, s ha igy volna is, ne tartóztasson az fel minket, mert hisz a munkára fölséges császárunk s nagyfejedelmünk hi fel, s mi a hazai népek bizalmából gyűltünk ide egybe a munkára; munkálkodni kell tehát! Előre tehát uraim, előre ! Én azon meggyőződésben vagyok, hogy azon férfiak, kik ma még nem vesznek részt munkálatainkban, szintén hozzánk fognak csatlakozni s recta meri viribns unitis velünk működni, hogy a hazának megnyitandó s megnagyobbítandó alkotmányos épülete fölépíttessék. És e munkában törvényes úton vagyunk mi, mert hiszen törvényes fejedelmünk hívását, a haza megbízását s a mindnyájunk által megértett szükség parancsoló hangját követjük ! Csak törekedjünk is uraim , de vigyázzunk, hogy működésünkben az erkölcsiség által legyünk áthatva. Hibáznék mindenki, ki azt tenné fel rólunk, hogy mi a tabula rasa barátai s a történelmi jog ellenségei vagyunk, hiszen mondtam, hogy feladatunk nem más, mint hazai ősi alkotmányunkat föleleveníteni, megújítani, bővíteni; ennélfogva tehát mindazt, mi tisztelette s életrevaló a régiből, meg tartani. És hogyan tekintem én magam ? hogyan kívánom, hogy tekintsen mást is ? Úgy, hogy ne vonjon következtetést rám nemzetiségem vagy vallásom szerint, hanem tekintsen mint hazafit, s remélem, hogy minden tettemben annak fog felismerni a haza és az országgyűlés. Sok igazságot mondott nekünk fejedelmünk utóbb kiadott diplomatikai okmányaiban. Olyan igazság például az 1860. oct. 20-ai nyilatkozata, melynélfogva kimondja, hogy midőn ősei trónjára lépett, majdnem minden tartománya s Európának igen nagy része polgárháborúba volt keverve, minek következtében kénytelen volt a kormányzás gyeplőit saját kezében öszpontositni. Ugyanazon napon még egy legfelsőbb diplomát is adott ki, melyben fejedelmi kívánságát oda jelentette ki, hogy mindén tartománya alkotmánynyal bírjon. Ennélfogva tehát a tartományok, melyek ezelőtt a nélkül voltak, újat kapjanak, a rajtban inneniek pedig a régit kapják vissza. Tekintve ő Felsége még azon körülményre is, mikop a közorganikus intézmények elemei a legújabb időkben oly módon fejlődtek ki, s erősödtek meg, hogy azokat figyelem nélkül hagyni nem lehetett, tekintve továbbá egy uralkodó házának, mint összes népeinek jövendő állandó boldogságát, parancsoló szükségnek ismeré fel a pragmatica sanctio alapján, még egy, úgyszólván harmadik alkotmányt alapitai meg, mely összes tartományainak egymás közti feloldhatlan kötelékeit uj alakban tünteti fel, abban t.i. hogy mindazon tárgyak, melyek természetes kifolyásai ama köteléknek, hogy mindazok, mondom, a közös birodalmi tanácsban tárgyaltassanak. És ha valaki mondja, mikép egybe vagyunk gyűlve, de nem alkotmányos választó törvény, hanem a drog útján, annak azt felelem, hogy igenis úgy van, de ezt szintén csak a legvégső szükség idézte elő, s azért abban bátrányt találni nem lehet. Én meghivatásunkat, ittlétünket törvényesnek tartom, mert hiszen állásunk az új időviszonyoknak, új helyzetünknek természetéből folyik. De megsérteném a kir. leiratot, ha felőle még bővebben nyilatkoznám, röviden tehát: Minthogy Ő Felsége kegyeskedett visszaadni a hazának régi alkotmányát, kegyeskedett ezen országgyűlést egybehívni, hogy hazánknak ugyanazon régi alkotmányát feléleszszük, megújítsuk, megbővítsük, éspedig az egyenjogúság elveinek alapján, bátorkodom ezek folytán a tisztelt ház elé azon előterjesztést tenni, méltóztassék az Ő Felségétől leérkezett június 15 diki kegyelmes kir. leiratra válaszfelirat alakjában feleletet megszavazni s annak szerkesztése végett bizottmányt választani.“ Jelen beszéde végeztével e következő, — több k. hivatalos által aláirt — együttes indítványt olvasta fel , exclja román, majd német nyelven. „Határozza el az országgyűlés: jör, hogy az erdélyi nagyfejedelemség képviselőihez f. évi jun. 15-én intézett legf. kir. leiratra egy a korona jelentékeny szózatához méltó felirattal alázatosan válaszoljunk, melynek tartalma s alakja az Ideigl. Ügyrendtartás értelmében egy választmány által tárgyaltatván, annak eredménye javaslat alakjában mihamarább az országgyűlésnek határozás végett előterjesztendő ; 2 az, hogy ezen most benyújtott indítvány sürgősnek nyilváníttassák s ennek folytán az Ügyrendtartás 53 ik § a szerint tárgyaltatása olykép rövidittessék, miszerint: a) a választmánynak a fölirati javaslat előterjesztésére lehető legrövidebb és legfölebb kétnapi határidő tűzessék ki; b) a három országos nyelven kinyomatott fölirati javaslatnak szétosztása utáni harmadnapra megvitatása megkezdessék ; c) hogy ezen indítvány kinyomatását mellőzzük.“ (Következnek az aláírások. Ezen indítvány élénk és hosszasan folyt vitára adott alkalmat, amely a körül forgott, az ideiglenes ügyrendtartás 27. § a szerint megalakulandó osztályok válaszszák-e a válaszfelirat megvitatására s megállapítására kiküldendő bizottmányt, vagy pedig az osztályok mellőzésével maga az országgyűlés ? Ez utóbbi értelemben Schmidt Konrád szász gróf ten indítványt. Véleményét oszták Theman Károly, főleg azon indokból, mert az osztályok nincsenek egyenlően felosztva;b. Rosenfeld Lajos, mert még nincsenek megalakulva; továbbá Bran János, Angyal György és Puskarin János. Rannicher Jakab nem lát abban nehézséget, hogy az osztályok még nincsenek megalakulva. Igaz ugyan úgymond — miszerint azok elmaradása által, kiknek be kellett (mnssen) volna lépni az országgyűlésbe, 8 osztály helyett, mennyit a 27. §. rendel, csak 6 fog alakulhatni, de ezek alakulhatnak és kell is alakulniok, mert már legközelebb jöhetnek elő tárgyak, melyeket tanácskozás alá kell venniök. Szerkesszük tehát össze az osztályokat, amelyek aztán két-két tagot válaszszanak a válaszfelirati bizottmányba, minek folytán ez 12 tagból álland. TÁRCZA: Harsány Pál igazgató elnöki jelentése a magyar képzőművészeti társulat f. évi július 5 én tartott közgyűlésében. Midőn csaknem harmadfél év előtt, az akkor alakult magyar képzőművészeti társulat igazgató választmányt állított össze, ennek hivatása egy évre terjedt ki. Azonban, minthogy a társulat első alapszabályai csak a helyi közhatóság által, nem pedig legfelsőbb helyen hagyattak volt jóvá, egy év múlva törvényesen létezőnek el nem ismervén e társulatot a magas kormány, s közgyűlés tartását meg nem engedvén, — az igazgató-választmány sem jelentését meg nem tehette egy évi működéséről, sem a társulat ügyeinek reá ruházott kormányzásáról le nem köszönhetett. Hivatása ugyan megszűnt volna, miután megbízatása csak egy évre szólott, de egyfelől erkölcsi kötelességének érze fenntartani a társulatot, másfelől a társulati elnök gr. Andrássy Gyula úr közbejöttével, meg is nyerte továbbműködtetésére a jogfolytonosság elvét. A társulati elnök ugyanis magát a társulatot képviselvén, hol az testületileg jelen nincs, ugyanazon napon, melyen a közgyűlésnek kellett volna tartatnia, az igazgató-választmányt nemcsak személyes jelenlétével, de elnökletében kimondott határozattal is felhatalmazta, hivatását tovább folytatni, amiért minden további eredmény kiválólag neki köszönhető, úgy kelletvén őt ez esetben tekinteni,mintha a társulat maga testületileg hatalmazta volna fel az igazgató-választmányt működésének folytatására , mitől a társulat fennmaradása feltételeztetett. A második év lefolytával ismét nem tehetett az igazgató-választmány működéséről a közgyűlésnek jelentést, se le nem köszönhetett, mivel a felterjesztett társulati alapszabályok legfelsőbb megerősítése le nem érkezvén, közgyűlés nem tartathatott; de ekkor már úgy intézkedett az igazgatóság, hogy az évkönyvet kiadván, s két évi működéséről abban általam jelentést tétetvén, ezt legalább ezen úton a társulati tagoknak tudomására hozta. A f. évi martius utolsó napján kézbesittetvén az ö cs. k. Apostoli Felsége legkegyelmesebb jóváhagyásával megerősített alapszabályok, ekkor a közgyűlés megtarthatásának ugyan már a magas kormány részéről semmi gát nem állott ellen, de igenis állott a társulati jogviszonyok s a körülmények megváltozása miatt, mert már csak az új alapszabályok lévén érvényesek, melyek csak a választmány által terjesztettek volt fel, anélkül, hogy a társulat által elfogadtathattak volna; ezek pedig nagy részben lényegesen különbözvén azoktól, melyek szerint a társulat kezdetben alakult vala, — most az eredeti társulat nem létezett többé, vagy legalább az eredeti szabályok értelmében közgyűlést nem tarthatott, hanem át kellett alakulnia a legkegyelmesebben megerősített új alapszabályok szerinti társulattá, ez pedig csak új aláírások útján történhetett. Mielőtt tehát közgyűlés hirdettethetett volna, új aláírást kellett nyitni, még azért is, mert ámbár az új alapszabályok sokkal czélszerűbbek és jobbak, a választmány meggyőződése szerint, mint a kezdetbeliek voltak, az emberi vélemények különbféleségénél fogva fel kellett tenni, hogy a társulat előbbi tagjai közt találkozhatnak olyanok, kik ezen új alapszabályok szerinti társulatba átlépni nem fognak, mi a tapasztalás által igazoltatott is, mert a régi tagok közül elég számosan nem írván alá, csakugyan kimaradtak, kimaradásuknak pedig más oka a választmány előtt tudva nincs. De a közgyűlést rögtön megtartani még azért sem lehetett, mivel a leendő tagok száma egyáltalában bizonytalan lévén, míg e tekintetben új aláírás útján valami bizonyosság ki nem derült, azt sem lehetett tudni, kik hivassanak meg mint társulati tagok, s legalább megközelítőleg mennyi tagra számítva teendje a közgyűlés oly intézkedését, mint például a hivatalnokok sietésének meghatározása. Egy tekintetbe veendő volt az is, hogy most már 3 évre választandók lévén mind az igazgató tagok, mind a hivatalnokok, a társulati tagok szaporodására, kiket előbb úgy sem lehetett a társulatba lépésre nyilvánosan felhívni, időt kellett hagyni, hogy legalább a már most belépni akarók ily hosszabb időre ki ne zárattassanak a választásokból, de a választás maga is minél alkalmatosabb egyénekre irányoztathassék a számosabb tagok között. Ezen új aláírási 3 havi időszakban úgy is tekinthető már magát az igazgató-választmány, mint új társulatot kezdeményezők önjoga kis köre, mindazonáltal megtartó működési formáját, részint mint már megszólottat, részint mivel az új társulatba átlépő régibb tagok jóváhagyását e részben feltenni, kik által eredetileg választatván, a kitűzött czélra működni megbizatott volt, — nem tartó szerénytelenségnek. Most immár szerencsés lévén a választmány e közgyűlést üdvözölhetni, mindenesetre kötelességének érzi, azokhoz, miket két évi működéséről már az évkönyvben elmondott s főleg az utóbbi hónapokban folytatott eljárásáról pótlólag még jelentést tenni. Ha eljárása általában kevésbé kielégítő, mint a nagy czél megkívánná, ennek oka először is az, hogy az egész hosszú idő alatt magára volt a választmány hagyatva, mert közgyűlések által nem támogattatván eljárásaiban, annyival inkább csak saját belátása után tette, amit tett, mivel alapszabályokat is magának kelletvén alkotni, oly törvények sem voltak elébe írva, melyek eljárását határozottan szabályozták volna; az eredeti le újabb alapszabályok legfeljebb csak irányadók lehetvén. Közgyűlések nem tartatásával, a társulati elnök is kizáratott azon tevékenységből, melyet a közgyűlésekben s azok által gyakorolhatott volna, az igazgató választmány működésében pedig ő már azért sem vehetett részt, mivel az igazgató-választmány sem önhatározataiért, sem egyéb eljárásaiért nem lehetne többé a társulatnak felelős, mihelyt a társulati elnök közvetlenül maga vezetné működéseiben. Másik oka a választmány talán kevéssé kielégítő eljárásának abban keresendő, hogy magára hagyatása mellett még a legmostohább viszonyok közé is volt szorulva, milyenek közt valaha egy társulat választmánya lehetett, mert a társulat tagjai első évben alig mentek százra, a második évben pedig már a társulat lételének bizonytalansága miatt is csak alig szaporodhattak, s így összes jövedelme a társulatnak nem egy titkár, de egy írnok és szolga fizetésére és aprólékos kiadásaira sem volt elegendő, annál kevésbé valamely társulati helyiség kibérlésére s felszerelésére, nemhogy még valódi czéljaira is fordíthatott volna valamit. Azon- s felől az állami közhatalom által sem ismertetvén el a társulat törvényesen alakultnak, a választmánynak már így is el volt zárva hatályosabb működhetése, de az első választó közgyűlésnek egy nem szerencsés választása miatt önkebelében is meg lévén bénítva erélye, csak nehezen mozoghatott. Végre a hosszas idő alatt némely választmányi tagok akadályoztatván tovább fáradozni, már határozathozatalára is alig maradt elég száma tagja a választmánynak. Ily parányi segédeszközökkel a így megzsibbasztva és megcsonkulva állott a választmány az első év után, azon óriási czéllal szemben, hogy a képzőművészetet felvirágoztassa e hazában, és pedig a hazai közállapot legkedvezőtlenebb viszonyai között, mely czéloak elérésére másutt a nemzeti álsadalmi közhatalom közvetlenül maguk hozták a roppant áldozatokat Valóban ábrándozónak tekintethetett e néhány tagú választmány, ha ugyan valaki figyelmére méltatta, de ez mégis megállotta helyét, s nem igényelt bizodalmat maga iránt senkitől, hanem maga bízott a nemzetben, s erősen élt kebelében azon meggyőződés, hogy a nagy és szent ügy melletti szilárd kitartásnak el fog egyszer jönni eredménydús kora, mely nemcsak a küzdelmeket jutalmazandja meg, hanem más hasonló nemes törekvéseket is példaképen vigasztaland a szebb jövő reményével, így midőn már sokak által hallgatagat s némán feloszlottnak gyanittatott, uj erőt lehellvén s szerencsésen választott póttagokkal egészítvén ki magát, oly tevékenységet fejtett ki a második egy év alatt, melynek eredményét most lehetőleg teljesített hivatása öntudatos érzetével számlálhatja elő. (Vége köv.) Szombat augusztus 1. ) Megemlítendőnek tartom, hogy az említett 27. §. szerint meg van határozva, a 8 közül melyik osztályba mily megyék, székek, városok képviseli! Boroztassanak. Ezen rendelete a magyarok eltávozása által szó szerint nem teljesíthető. Dr. Tentsch György arra szavaz, hogy az osztályok válaszszák a válaszfelirati bizottmányt, ha még nincsenek alakulva , megalakulhatnak délután. Balotiri Simon e tárgy befejezését sürgeti. Azok, kik az osztályokból kívánták a válaszfelirati bizottmányt választani, egész erővel támaszkodtak a „Geschäftsordnung“ra, amely világosan rendeli ezt, mire Schmidt Konrád megjegyzé, hogy a lojalitás érzelmei nem engedik magukat az Ügyrendtartás §§-ai közé szorittatni (einzwingen.) (Bravekt) Schaller Mihály pártolja a szász nemzet grófját. B. Friedenfels Ödön ujegyházi k. figyelmezteti a házat, hogy az ügyrendtartás szerint mindenki csak kétszer szólhat. Binder Mihály a szász comest pártolja s azt kívánja, hogy ne az osztályok, hanem maga a ház válaszsza meg a válaszfelirati bizottmányt. Az adresse — úgymond — az országgyűlésnek nem ügylete (Geschäft), hanem rendkívüli tárgy, melynek megvitatására a legderekabb (tüchtigsten) férfiak választandók; pedig könnyen megtörténhetik, hogy miután minden osztály csak két-két egyént választhat a bizottmányba, bennök azonban több jeles férfi van, mindnyájukat nem érheti a választás, mit a fontos tárgy érdekében bizonyára csak sajnálni lehetne; holott ha a ház maga választ, nincs megszorítva, hogy legkitűnőbb tagjaira adja szavazatát. Válaszszon tehát az országgyűlés 12 tagot. Fabni József az előtte szólóval szavaz. Még többen lévén följegyezve, az elnök figyelmezteti a házat, hogy a kérdés eldöntésének siettetése tekintetéből azok, akik pro, valamint azok is, kik contra akarnak nyilatkozni, válaszszanak keblükből egy-egy szónokot. Raunicher Jakab— miután a többség azt látszott óhajtani, hogy a válaszfelirati bizottmányt ne az osztályok, hanem maga az országgyűlés válaszsza, — mint többnyire mindig, most is parlamentáris eljárásra figyelmezteté a házat, megjegyezvén, mikép kirívó inparlamentáris következetlenség volna, ha ugyanazon tagok, kik az együttes indítványt (collectiv Antrag) aláírták és igy néhány percz előtt a mellett voltak, miszerint a válaszfelirati bizottmány az osztályok által választassák, most önmaguknak ellentmondva, arra szavaznának, mikép azon bizottmány maga a ház által választassák. Figyelmeztetése azonban nem termé meg az általa óhajtott gyümölcsöt, mert szavazásra kerülvén a sor, a jelentékeny (szász, román) többség oda dönté el a kérdést, hogy az adresse-bizottmányt maga a ház válaszsza. Ezen az együttes indítványnyal ellentétben álló eredmény maguk az országgyűlési tagok közt is undorságot gerjesztett. A 12 tag választása dr. Tenseh indítványára a holnapi ülésre halasztatott, melynek teendője lesz még a kérvény- és jegyzőkönyv-vizsgáló bizottmányok megválasztása is. A d. n. L*/1 órakor eloszlott ülésben déli 12 óra felé királyi biztos úr ő excellentiája is megjelent. R. F. L Nagy-Szeben, július 29 én. A tegnapi VIH-dik ülésben, miután a tegnapelőttről szóló jegyzőkönyvek szokás szerint három nyelven hitelesíttettek, az elnök felolvasá azon leveleket, melyek kíséretében az elnök- s alelnök-jelöltek névsora gr. Crenneville Folliot Lajos kir. biztos úrhoz fog Napi újdonságok. * Ferdinánd Császár és király ő Felsége a krakói szt.Adalbert templom kiuyitásra 500 ftot adományozott. »Császár s Császárné« Felségeik tegnap reggel 73/* órakor érkeztek Regensburgból a penczingi indóházba s azonnal Schönbrunnba utaztak. — A penczingi indóházban ő Felségeiket a Bécsben lévő összes Főherczegek fogadták.— Császárné Ő Felsége a legkivánatosb jólétben van, külseje viruló. — Rudolf koronaherczeget és Gizella főherczegnőt is tegnap Reichenauból Schönbrunnba várták. » A bajor király jul. 29-én reggeli 7 órakor különvonaton utazott el Regensburgba, hogy ott osztrák Császár Ő Felségét üdvözölje.