Sürgöny, 1864. október (4. évfolyam, 224-249. szám)

1864-10-14 / 235. szám

Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Budán, bécsi-utcza (a Tárban) 184. sz. Fiók-kiadó-hivatal Pesten ,35. sz. Negyedik évi folyam. SÜRGÖNY­ Győri Pál papirkereskedésében (hatvani-utcza, a cs. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levele­­t­ linktől fogadtatnak el.__________________ Mostan­­ hirdetéseit: egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hir­detésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden be­iktatásnál. A bélyegdíj külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldröli hir­detéseket átvesznek a következő urak: Majnai Frankfurtban Mitl­en Ottó; Hamburg-Altenában Haanenstein és Vogler; Hamburg­­ban Türkheim Jakab; Lipcsében Engler 11., Hígen és Fort uraknál.­­Napontai post Félévre . . . . Negyedévre . . . Buda-Pest. Péntek, October 14. 1864. ai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. . . 10 frt. Félévre . . . . . 8 frt. 50 kr. . . 5 „ Negyedévre .... 4 „ 50 „ Előfizetési árak : HIVATALOS RÉSZ. 0 cs. k. Apostoli Felsége következő legfelsőbb sajátkezű iratot méltóztatott kibocsátás : Kedves gróf Andrássy! Önt a magyar ki­­rályságombani országbírói méltóságtól, saját kérelmére fölmentem. Schönbrunn, sept. 21-én 1864. Ferentza József s. k. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi oct. 1-tölkelt leg­felsőbb határozatával, G­e­r­­­a­c­h József szklenói népiskola-tanítót, Turóczmegyében, az oktatás s neve­lés teréni hasznos működésének elismeréséül, ezüst ér­dem-kereszttel legkegyelmesebben földiszitni méltóz­­gE2r* n I JW . . Ali,l.Ll'i.1 A magas cs. kir. pénzü­gyministerium f. évi oct. 2-án 42741/1296. szám alatti bocsátványa által W­­­b­i­­r­a­­ Engelbert rendelkezés alatti unghvári kamrai ura­dalmi pénztárnokot az ugyanottani gyűjtőpénztár pénz­tárnokává nevezte ki. Torontál megye főispánja Paulovits István ed­digi csongrádmegyei esküdtet zichyfalvi kerületi ren­des szolgabiróvá nevezte ki. Szepes megye főispáni helytartója a megyei fö­­pénztárnoki állomásra Mattavovszky István me­gyei föszámvevőt, s ennek helyébe föszámvevővé Iz­á­­­z Ferencz megyei árvagondnokot nevezte ki. Szatmár megye főispáni helytartója Ladányi József okleveles állatorvost megyei tiszteletbeli állator­vossá, és­ jog­tanfolyamot végzett U­r­a­y Gézát a krasznaközi járás II-ik kerületébe tiszteletbeli esküdtté nevezte ki.?'* , , , . f. ’ • NEMHIVATALOS RÉSZ. Makó, sept. 15-én. Csanádmegye részéről, e megye főispáni hely­tartója C­s­ö­r­g­e­ö Antal ur ő méltósága által köz­hírré tett felhivás folytán a megyei kórház, takarék­­pénztár, takarék-magtár és egyéb közérdekű tárgyak iránti tanácskozás végett megyei nyilvános ülés tarta­tott , mely alkalommal a főispáni­tolytatto­tt elnöki székét elfoglalván, — a számosan egybeseregletteket— jelesen: Szabó Antal, k. udv. tanácsos ur, Lukács Jó­zsef, kir tanácsos ur, Dániel Antal első, Tarnay János másod alispán, Csiky Lajos, Török Imre és Csákly De­meter főszolgabirákat, Mátéffy Lajos szolgabirót, Lono­­vics Károly föpénztárnokot, Mészáros Lajos főszámve­­vőt, Cseresnyés István főügyészt, Szilvásy István fő­jegyzőt, Baczoni Sámuel tervszéki ülnököt, Réz Béla aljegyzőt, Budráts Andor alszámvevőt, Meskó János megyei főorvost, Füzesséry Kálmán és Gaál Sándor t. szolgabirákat, Makra Imre prépostot és makói­, Major Ev. János kér. esperest és palotai­, Szabados József apátfalvi plébánost, Székely György g. k. esperest, Vincze Lajos baranyai ref. lelkészt, Drágán István g. n. e. esperest, Bánfy Józsefet, Végh Istvánt, Stehló Ká­rolyt, Tót Józsefet, Juhász Antalt, Bak Balázst, Gyenes Istvánt, Halász Jánost, Fülöp Istvánt, Halász Mihályt, Fogarasy Jánost, Szarka Dánielt, Balku Gyulát, Ver­­tits Gyulát — jelenvoltakat s az összes községek elöljá­róit s más nagyszámú jelenlévőket szívélyesen üdvö­zölvén, előadja. Hogy az ínséget s nyomort okozott multaszályos év csapásai a közjó érdekében két év előtt czélba vett megyei üdvös intézkedések életbeléptetését, — az álta­lános nyomor és szükség enyhítése minden munkás kezet igénybe vevén, — megakasztották, s az önfenn­tartási küzdelem a jólét közvetve működő tényezőit hát­térbe szorította ; — most már azonban az isteni gond­viselés s . cs. kir. Apóst. Felsége, — a minket leg­­gyengédebben szerető atyánk, nagylelkű segélyével keresztülélvén szerencsésen e vészteljes évet, — s az Egek ura áldásteljesen terjesztvén ki vidékünkön a természet adományait, — hihetünk a jövőben, hogy szenvedett veszteségeink, melyek súlya ugyan még mindig nyomasztólag nehezedik vállainkra,­­ orvo­solva lesznek. Előadja továbbá, hogy a haladás ösvényére, mely­ről csak ideiglenesen szoríttathatunk le, újult erővel, szilárd és férfias határozottsággal kell lépnünk, hogy megkezdett munkáinkat, s igy a szenvedő emberiség menhelyének, a megyei kórháznak felépítését; — a meg­takarított filléreknek szükség, tehetetlenség és balesetek idejére leendő elhelyezéséül szolgáló, — a földmivelést, ipart és kereskedelmet olcsón kölcsönzendő pénzzel hathatósan előmozdító megyei takarék­pénztárnak lé­tesítését, melyre nézve már felsőbb helyről jóváha­gyott alapszabályokkal, s kellő számú aláirott részvé­nyekkel bírunk,­­ befejezzük. De meg nem elégedve ezzel, miután a múlt évi, fájdalmas sebeket verő tapasztalás megtanított, men­­ny­ire nélkülözzük a terméketlenség éveiben azt, hogy a bő évekbeni felesleget szorgalmas hangyaként öszve nem hordtuk, — és tekintve azt is, hogy a közvetlen jövő is a múlthoz hasonló szomorú időket rejthet mé­­hében, — hogy az állam minden oldalról igénybe vett pénzereje ez ínség folytán is kimerült,— lelkes adakozó honfiainkat s honleányainkat pedig hasonló vesztesé­gek érték s érhetik, s igy másoktól jövőben segélyt nem várhatunk : támaszunkat egyes-ogy®áül a dupabsml­­dást hozó években meggazdálkodott fillérek öszve­­gyüjtésében, felállított magtárakban, s ezek forgalma által gyarapított vagyonban találhatjuk, ennélfogva ezek létesítését kell eszközölnünk. Szólót ezen eszmék vezérelték, midőn e megye tisztelt közönségét, valamint a takarék­pénztár alapító részvényeseit körlevél utján mai napra e terembe meg­jelenni felkérte, hogy az említettekre nézve, valamint más szőnyegre hozandó közérdekű tárgyak iránt ta­nácskozván, a szent ügy, hazánk szellemi és anyagi jó­léte e lelkes közönség által is erősen felkarolva, mely­nek alapos nézeteit mindenkor örömmel méltányolja, minél hathatósabban előmozdittathassék, s az ügy iránti buzgalmat a siker koronája jutalmazza.­­ Ezek után főispáni helytartó úr tudomására ki­­vánja adni e megye közönségének a megyei kórház jelen állapotát; s mielőtt azonban ezt tenné, egy rövid visszapillantást óhajt vetni a múlt időkre: mint szülem­­lett meg a kórház alapításának eszméje, mily változa­tok közt haladott annak felkarolása, mint törték meg annak létesülését a gyászos emlékű vihar s politikai zavarok, miként jön az egyszer oly lelkesen felkarolt ügy elhagyatva, végre miként támadt fel a jelen me­gyei kormány alatt phoenixként hamvaiból a szenvedő emberiségnek szentelt oltár s Makónak egyik legdísze­sebb emeletes épülete miként létesittethetett . Az 1842-ik évi böjt más hava­d­ ik skövetkező nap­jain tartott csanádmegyei közgyűlésen e megye akkori s jelenlegi főorvosa Meskó János a megyéhez intézett em­lékiratában szivrehatólag festvén a gyakran életük vilá­gában időelött a halál martalékául eső áldozatok szá­mát, mely által hazánk talán hasznos polgároktól fosz­­tatik meg, — a szivrázó s viszhangra nem találó szen­vedők sajjait, kik könyörületes szívre nem találnak, ki fájdalmaikat enyhítené;—• felkéré az akkori tettes ka­rokat és rendeket, szólittassanak fel e megye földesurai egy rég óhajtott megyei kórház felállíttatása végett ada­kozásokra ; — szólittassék fel e városnak nagy- s ma­gasztos lelkisletéröl ismeretes akkori földesura a méltó­­sága Lonovics József püspök ur ő excellentiája, — ezen szent czélhoz hozzájárulni. Egyúttal nyilvánitá, hogy 100 fttal épben a kór­ház alapításához járul, s mindaddig, mig az alakulandó kórház rendes orvost és sebészt nem tarthat,­­ mint me­gyei főorvos kész azok teendőit díjtalanul elvégezni. Nem hangzott el a pusztában kiáltozó szavaként a hivatását mélyen érző megyei főorvosnak lelkéből fa­kadott felszólítása, mert a rendek a hőn előterjesztett indítványt méltányolván, még azon napon a gyűlés színe előtt a jelenlévők által összesen 2585 ft ppben, 100.000 db tégla és 20.000 db cserép adományoztatott, melyek közül az egész ajánlatnak fele részét megha­ladó legbőkezűbb adományozás Lonovics József ur ő excellentiája nevében létetett, mint ki által 100 ft ppben a kórházi alapra, egy ágyalapitványra 1000 pft és a kórházi épületre 100,000 db tégla iránt tétetett ajánlat. Ez alkalommal egyúttal a járásbeliek s lelkészek felhivattak a kórházi alap növelésére gyűjtéseket ren-Ez volt zsenge csirája ezen nemes emberbaráti szeretetből fakadó intézetnek, úgy hogy 1842. év végén a számadás szerint befolyt e czélra összesen 3097 ft 19 kr pp. 100,000 db tégla és 20,000 db cserép. 1843. év végén befolyt összesen 6736 ft 3% kr pp. 100,000 db tégla, 20,000 db cserép, mely évben történt nevezetesebb adományozások közt megemlí­tendő, hogy az akkor dicsőségesen uralkodott V. Fer­dinánd , cs. kir. Apostoli Felsége 1843. évi jul. 29-ről 265­7. sz. a. kelt legfelsőbb leirattal megengedni mél­tóztatott, hogy az e megyében lévő kamarai uradalmak jövedelméből 2000 pártnyi segedelem fizettessék ki, —• és pedig fele az építéskor, másik fele a kórház létreho­zásakor, — s a földeáki Návay nemzetség egy ágy örök alapítványára 1000 pfttal járult a létesítendő kórház alap­jához. (Folyt, kövj Kiiióljl littjeli. ;sd«mA Jelentése az országgyűlési bizottságnak az erdélyi földtehermen­­tesítési alap 1864-ik évi kiadásainak előleges kiszámí­tását illető törvényjavaslat fölött. (Folytatás.) Mindkét állítás mellett hadd szolgáljanak az itt következő tények és számok : 1. A német-szláv tartományok földtehermentesité­­sében a birodalom a vásárdíj- (Laudemium) megváltás elvállalásával 30,576,654 frt tőke-összeggel vett részt. Évi kamatul a folyó pénzügyi időszakra a birodalmi ta­nács 2,147,415 frt szavazott meg. (A birodalmi tanács 49-ik ülése, 1863. nov. 25.) 2. Erdély, hol a földesurak bírósági jogai (domi­náló forum, tribunale forum) a kárpótlásnál nem elkülö­­nözve számíttattak be, hanem a föld átalános értékébe tudattak be, az államhatalom kezébe átment ezen jogo­kat is kárpótolja a birodalomnak minden hozzájárulása nélkül, sőt ezenfelül még más tartományok vásárdíj­­megváltására is adózik. 3. Galiczia már több éven át nyert legfelsőbb hely­benhagyás mellett évenkénti 2,625,000 forintnyi kamat­­fizetés nélküli segedelmezést, a jelen pénzügyi időszakra pedig hasonlóképen kamatfizetés nélkül 3,926,339 ftet az államkincstárból. . A Galiczia részére ezen czim alatt kiadott töke 1864. October végével 27,790,965 frt és 93 krt teszem (Bir. tan. 1863. nov. 25.) 4. A kormány és birodalmi tanács veszélyesnek találván nemzetgazdasági szempontból azt, hogy az adó­pótlék Galicziában 51, Bukovinában 55 százlék­ra men­jen, előleget szavaztak meg és a kamat nélkül előlege­zett öszlegek visszafizetését elhalasztották; — ellenben Erdélyben a földtehermentesítési adópótlék azáltal, hogy az igazság-kiszolgáltatás kezelési szükségletéhez az államkincstártól nyert, aránylagosan csekély előle­gekért fizetendő kamatokhoz, az úrbéri törvényszékek rendelkezés alatt lévő hivatalnokai fizetéséhez és nyug­díjaihoz járulékok kívántainak, s máris megbizhatlan nagyságra emelkedett, mert minden adóforintra zis krajezát esnék. 5. A Galiczia részére kiadott ezen két idézett nyíltparancs tartalma szerint az államkincstár által fö­­dözött kárpótlási költségek visszafizetésére szolgálandó eszközök előteremtése alkotmányszerű tárgyalásnak­­ van fenntartva, világosan kimondatván : a jobbágy-vi- JtÁM&US A h­adkiegészítési törvény kézikönyve. A m. kir. egyetem nyomdájában most került ki sajtó alól e következő kézi szakkönyv: „Hadkiegé­szítési törvény s ennek végrehajtását tárgyazó hivatali ideiglenes oktatás, 1864. julius végéig kiadott pótrendele­­tekkel együtt.“ A nm. m. k. helytartótanácsnak 1864. évi február 12-dikén 9648. sz. a. kelt kegyes in­tézménye folytán összeállitotta s magyar szerkezetben kiadta ugyanazon főkormányszék XVII-dik ü­gyosz­­tálya. A közigazgatás egyik legfőbb ágát szabályozó felsőbb rendeletek, melyek végrehajtásával a politikai tisztviselő és községelöljáró az év egyik felén át úgy­szólván kizárólag, azontúl pedig a leggyakrabban fog­lalkozik, melyek által továbbá majdnem minden egyes család főbb érdekei érintetnek, pontosan összegyűjtve, s magyar nyelven kiadva a nm. m. k. helytartótanács kegyes intézkedése következtében oly alakban nyut­­tatnak e könyvben a közönség kezébe, mely ezen mun­kát használók érdekében a legczélszerűbb. A törvény, valamint az ehez tartozó hivatali ok­tatás, bár idő folytán többnemű módosításokon ment át, mégis a hivatalos eredeti német szöveg után híven fordíttatott, -a legnagyobb részt most először i­s vál­tozatlanul hagyatott azért, mert a törvény erejével bíró szabványok, habár azok némelyike változást szenve­dett is, mégis alapul szolgálnak a módosítványok he­lyes felfogására, s ki nem hagyhatók, vagy önként nem változtathatók mindaddig, mig ezt az illető törvényhozó hatalom világosan el nem rendeli. Mindegyik §-nál a közbejött változások azonban pontosan oda jegyeztettek, a hová tartoznak, s köny­­nyebb felismerés tekintetéből apróbb betűkkel, belebb nyomattak, s mindenütt idéztetik az illető módosítás kútfeje is. A politikai közegeket s polgári osztályt érdeklő mellékletek és minták gyűjteménye szintén átidomit­­tatott alakban, de eredeti s a tárgyakhoz szorosan il­leszkedő rendben közöltetik. A munkához csatoltatott függelékül még néhány nagyobb fontosságú oly rend­­delmény,mely a hadkiegészítési törvénynyel kapcsola­tos és közérdekű tárgyban — amattól külön jelent meg, s akár terjedelme, akár pedig természeténél fogva a szö­vegbe nem foglaltathatott volna. Végre tárgymutatója is van a könyvnek, melyből például a szolgabíró és városi tisztviselő „járási (város) hatóság“ alatt, a községi elöljáró és megyehatósági tisztviselő pedig a mutatóban előforduló ugyanazon szavak alatt minden lényegesebb teendőit elősorolva találja. E munka bár nagyrészben fordí­tás, mégis eddig igen érezhető hézagot pótol az ál­lamszolgálat terén,mert első, mely e szakban ma­gyarul megjelent; hézagot pótol az irodalomban is, minthogy azzal eddig tüzetesen senki sem foglalkozott; alapul szolgálhat majdan a törvényhozásnak, ha e tárgygyal foglalkozni alkalma leend; a modern státus­tudománynak pedig egyik jelentékeny ágát képezvén, megismerteti a nagyobb közönséggel is azon alapokat, melyeken az európai államok jelenlegi fötényezője, az állandó hadsereg szervezése nyugszik. A bécsi lapokban több ízben olvastunk olynemű közleményeket, mintha egy új hadkiegészítési szabály­zat alkotása volna készülőben. Eltekintve attól, mikép a nagyméltóságú magyar kir. helytartótanácshoz leg­felsőbb helyről eziránt semmi értesítés sem érkezett , a könyvnek első megtekintésére is azon meggyőződés­re kell jutnunk, miszerint arról, hogy egy egészen ú­j hadkiegészítési szabály hozassák létre, szó sem le­het, mert az austriai birodalomban törvény erejével bíró ezen szabványok főbb elvei és kiviteli módozatai ugyanazok, melyek a többi európai államokban fogad­tattak el, mert egy állam, saját létezésének veszélyez­tetése nélkül más hadállítási rendszert nem alkothat, mint a­melyet szomszédjai követnek; mert végre a közigazgatásnak ezen egyik legfőbb ágára vonatkozó rendszabályok oly terjedelmes s egymásból folyó rend­szeres egészet képeznek, hogy ha azok fejtegetéséhez s újból megállapításához valamely törvényhozó testület fogni akarna, a parlamentáris formák megtartása mel­lett több évekre terjedő munkát vállalna magára, a­nél­kül, hogy ennél rendszeresebb és czélszerűbb munká­latot létrehozni képes volna. Hanem igenis létethetnek némely egyes határozatok módosítására indítványok, s 0 cs. Apóst, kir. Felsége indíttatva érezheti magát, ily indítványok vagy a hatóságok fölterjesztései alapján időről-időre a végrehajtásra vonatkozólag könnyítéseket, s az illető szabványok enyhébb alkalmazását kegyelmesen elren­delni, valamint ez jelenleg is minden évben történik a­nélkül, hogy az alapok, melyeken ez intézkedések nyugszanak, megingattatnának, avagy lényegükben módosítást szenvednének. Nemcsak a közigazgatási tisztviselők, hanem a közönség is bizonyára kedvesen fogadandja e kézi­könyvet, mert ebből minden e tárgy körül fölmerülhető kérdésben határozott utasítást meríthetend, és igy hite­lesen értesülend aziránt, a mit­­— ha érdeke úgy kíván­ja, — tennie kell. Ezen rövid ismertetés után nem hagyhatjuk em­­lítetlenül a gyönyörű kiállítást, a mely az egyetemi nyomdának valóban különös diszére válik. Heinrich király­ képe. A magyar kir. udvari kanczellária megbízásából Györgyi festésznél megrendelt kép, mely a cs. k. Apostoli Felségét ábrázolja, és Bécsben a magyar udv. kanczellária termének diszitésére van szánva, el­készült. De nem Györgyinek, volt fentartva — ki, mint több más hazai szellem, a művészet és tudományra nézve korán költözött el, — hogy e megbízást telje­síthesse. Heinrich Ede jeles történeti festészünknek jutott a föladat, hogy e képet festhesse. E választás több tekintetben jogos volt, miután Heinrich művészsé­­gét mind hazánkban, mind különösen több évig a mű­­vészetkedvelő Miksa főherczeg, jelenleg mexikói csá­szár udvaránál a tengerparti Miramare kastélyban a festés minden ágaiban számos becses műve által bizo­­nyítá be, úgy hogy azokból több a külföldi udvarokba is elszármazott. A művész atelierjében felállított kép Ő Felségét a magyar szent­ István rend nagymesteri ornátusában ábrázolja, mely szigoran meghatározott jelmezben O Felsége legmagasb személye most először tüntetik föl. A nagy alakzat lélektanilag felfogott összegében azon mérték megfigyelését szemléljük, melyet az ábrá­zolt legmagasb személyiség irányában a festőnek meg kelle tartania. Fennállva, a jobb lábat előre s balkezét csípőjére téve, a jobbikkal egy asztalra támaszkodva, a kifejező élethűségű arczczal a néző felé fordulva,­­­igy lát­juk e sikerült olajfestvényt. Egy csarnok-karzatról a budai magyar királyi palota látszik. Az állás és moz­dulat, mely a különböző színei miatt nehéz jelmez ál­tal kinyomva látszik, (veres bársony al- és zöld bár­sony felső­ruha hermelinprémmel és arany hímzettel, a szent­ István nagyrenddel mellén) nem megszabott fe­szes pathosban, hanem a Fejedelem lovagias egyénisége sajátos jellemében van kifejezve. A szabatos rajz után mind a felfogás nagyszerű­ségét, a hangulat magasztosságát, mind a színezet mesteri kezelését és a mű világos belső tisztaságát mél­tó elismerés illeti. Az alak plastikai kidomborodásában, valamint a részek átalában nemesen keresztülvitt közvetítésében a technikának oly uralma tanúskodik, mely magasztos tárgyak előállítására és oly határzott, mint ügyes ke­zet árul el. Már több magasb hivatalok főnökei, több főrendü urak, művészek és műbarátok tekintették meg e müvet, melynek Bécsbe szállításáról nem sokára hiva­talosan fog a m. udv. kanczellária értesittetni. Még­ százszor is vízvezeték! Pest, oct. 13. Napi­lapjaink nem­rég mintegy versenyezve ma­gasztalták a felső-dunasori rakpart mögött emelkedett új palotaszerű építmények, különösen a Ganz-féle ház­nak pompás s ízletes belső felszerelését. Nem csoda tehát, hogy mi is, minden szép iránt tartozó hódolatunk adóját lerovandók, egy pár szabad óránkat nem véltük jobban felhasználhatni, mint ha a híresztelt szépségekről saját szemeinkkel is meggyőződvén, a dicsőítők b­óru­­sában gyenge szavunkat is hangoztatjuk. Ha mind a mellett e sorok feladatául nem a Ganz-féle ház udva­rában kínálkozó meglepően kielégítő látvány, tudniillik a négy emeletnyi magasságban a fedélzetig felnyúló gazdagon bronzírozott nagyszerű vasoszlopzatok leírá­sát tűztük ki, ennek oka nem abban rejlik, mintha a méltán köztetszésben részesült művészi kivitel s a mű­­építészi ízletes formák iránt közönyösséggel viseltet­nénk, hanem inkább abban, mert az általunk felemlí­tendő árnyoldal egy már huzamost­ ideig szőnyegen lévő kérdéssel van kapcsolatban, mely nagy fontossága s általános helyi érdekénél fogva kiváló figyelmünket méltán igénybe veszi. A­mint tudniillik a kellemes látvány benyomása alatt egy ottan lakótól közelebbi részletek iránt tudakozódtunk, ez bizonyosan azon hi­­szemben, hogy tán lakást szándékoznánk ott felvenni, szükségesnek látta, bennünket azon sajnos körülményre figyelmeztetni, hogy a víz nem csak élvezhetlen s a főzésre sem alkalmas, hanem annak ivása veszedelmes kórállapotokat idéz elő s már számos betegülési esete­ket vonz maga után ; *) a kutak tudniillik az ott felhor­dott szemétrétegekbe ásatván, az azokon keresztülszivár­­gó viz valódi epidemikus természetűvé lön. Ezen ko­moly meghatottság hangján előadott s más oldalról is alaposnak bizonyitott panasz, mely azonban különösen a belvárosban nem tartozik a ritkaságok közé — igen érzékenyen emlékeztetett bennünket a vízvezeték hiányára, s legott elhatárzók, e feljajdulást a nyilvános­ság útján az e részben alakuló névtelen vízvezetéki tár­sulat figyelmébe ajánlani, bár őszintén megvallva, nem nagy reményeket köthetünk e felszólalás eredményé­hez, mert a­mily örvendetes volt a sokoldalú tevékeny­ség, mely e közhasznú ügyre nézve egy ideig mutatko­zott, és oly kevéssé megnyugtató csend uralkodik im­már hosszabb idő óta e téren, s már­is idején látnák, ha a társulat újabb előjelt adna, megnyugtatandó azon már-már felmerülő aggodalmat, hogy az egész dolog megint ad graecas calendas van elnapolva. Tudomá­sunkra az egylet ügye már az alapszabályok tervezeté­nek szerkesztéséig jutott, melyek már a sajtó alól is kikerültek. Mi a fentebbi eset által csak arra kíván­tunk ismételve utalni, hogy fontos helyi érdekek az ügy gyorsabb haladását sürgetik. Egyébiránt a vízvezetékek fontosságát egésség­­ü­gyi szempontból bővebben igazolandók, fel kívántuk ez alkalmat használni, hogy olvasóinkat F­i­­­s­c­h A. és Hornbostt B. mérnököknek a bécsi vízveze­ték ügyében szerkesztett jeles emlékiratából átvett né­mely tanulságos adattal megismertessük. Az idézett emlékiratban ugyanis, mint elismert a) Ugyanez történt a gőzhajózisi társulat épületében is. Szerk

Next