Sürgöny, 1865. szeptember (5. évfolyam, 200-224. szám)

1865-09-21 / 216. szám

310. sz. Ötödik évi folyam. Szerkesztőségi iroda és kiadó hivatal Budán, bácsi utcza (a várban) 184. s® Fiók-kiadó-hivatal Fester G­y­ő­r­i Pál papirkereskedésében (hatvani­ utcan, a cs. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levele­­____Eóinktől fogadtatnak el.________________ __ SÜRGÖNY. ’WsijjjA«i«8»trik­té»eta : egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hir­detésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden be­iktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldről! hir­detéseket átvesznek a következő­ urak: Máj­ra­­ Frankfurtban és H­a­m­­burg-Alténában sa»a»v.n»t».la és Vopler; Hamburgban Törfe­­keiau Jakab ; Lipcsében Kugler la.. Hígén és Efo»4 urak. Előfizetési árak : Napontai postai szétküldéssel­ Budapesten házhoz hordva. Egész évre...................20 írt. Egész évre . . . . 18 frt. — kr. Félévre.........................10 . Félévre . . • 1 . f . — , Negyedévre....................5 . Negyedévre .... 4 , 50 ( Buda-Pest. Csütörtök, September 21.1865. Előfizetési felhívás „Sürgöny napi­lapra. A „Sürgöny“ f. év végéig Budán, a ma­gyar kir. egyetem nyomdájában, eddigi alakja megtartásával jelenik meg. Előfizethetni a kiadó-hivatalnál Budán, Pesten Győri Pál papirkereskedésében, ba­­rátok terén, a posta szomszédságában, hol magán­és hivatalos hirdetmények is felvétetnek; vidéken minden cs. k. postahivatalnál, bérmentes levelek­ben. A beküldött előfizetési pénzekről nyugtat­­ványul és igazolásul a posta­téritvény szolgál. Előfizetési árak : Vidékre naponkint küldve : Negyedévre .....................5 ft—kr. Egy hóra..........................................1 „ 70 „ Budapesten házhoz hordva : Negyedévre...............................4 „ 50 „ Egy hóra.....................................1 „ 60 „ A „Sürgöny“ szerkesztősége és kiadó­ hivatala. HIVATALOS RÉSZ. Népeimhez ! A Monarchia hatalmi állását a legfőbb ál­lami feladatoknak közös tárgyalása által meg­óvni, s a birodalom egységét, alkatrészei s ezek történeti jogfejlődése különféleségének figyelem­­ben­ tartásával biztosítva tudni : ez azon alap­­gondolat, mely 1860. évi October 20-ai diplo­mámban kifejezést talált, s ha alattvalóim javára engem ezentúl is vezérelni fog. A népek azon joga, hogy törvényes képvi­seleteik által a törvényhozásban és pénzügyi kezelésben határozó részt vegyenek, a biroda­lom, s az egyes országok érdekei előmozdításá­nak eme biztos záloga ünnepélyesen biztositva, visszavonhatlanul meg van állapítva. Ezen jog gyakorlatának alakját az 1861. évi febr. 26-ki Nyiltparancsommal a birodalmi képviseletről közzétett alaptörvény jelölte ki, s az említett nyiltparancs hatodik czikkében hir­­detem ki a már előbb létezett, az újra életbelép­tetett, s az újonnan kibocsátott alaptörvények összes foglalatját, mint birodalmam al­kotmányát. Ezen alaknak életet adni , az alkotmányt minden részeiben öszhangzatosan felépíteni, d e feladatot minden népeim szabad közre­működésének engedtem át. Csak meleg elismeréssel emlékezhetem azon készségre, melylyel évek során a birodalom nagy része, felhívásomnak engedve, képviselőit a bi­rodalmi fővárosba küldé, hogy a jog, az állam­­i nemzetgazdászat terén nagyfontosságú fel­adatokat oldjanak meg. Szándékom azonban , melyet változatlanul ápolok, — t. i. az összállam érdekeinek biztos kezességet nyújtani oly alkotmányos jogalakulás­ban, mely erejét és jelentőségét valamennyi nép szabad részvétében találja fel, — teljesü­­letlen maradt. A birodalom nagy része, habár melegen s hazafiasan dobognak ott is a szivek, állhatato­san távol tartá magát mégis a törvényhozási közös működéstől, jogaggodalmait épen azon alaptörvények határozmányainak különböző voltával kivánván indokolni melyek összesé­­g­ükben a birodalom alkotmányát képezik. Fejedelmi kötelmeim tiltják, hogy elzár­kózzam még tovább is oly tény figyelembevé­telétől, mely a szabad alkotmányélet kifejleszté­sére irányzott szándékom valósulását gátolja, s valamennyi nép jogát alapjában fenyegeti; mert azon országokra nézve is, melyek a ma­gyar koronához nem tartoznak, csak azon alap­ban gyökerezik a közös törvényhozási jogosultság, melyet az 1861. évi február 26-ki nyilt parancs VI. czikke a birodalom alkot­mánya gyanánt kijelöl. Míg az alaptörvények életteljes lényegé­nek azon sarkalatos feltétele, az alkatrészek vi­lágosan felismerhető összhangzása, hiányzik, mindaddig a birodalom alkotmányszerű tartós jogalakulásának nagy és bizonyára áldást ígérő műve sem vált tetté. Hogy e szerint császári szavamat bevált­hassam, s hogy ne kelljen az alaknak feláldozni a lényeget, elhatároztam, mindenekelőtt a biro­dalom keleti részeiben lakó népeim törvényes képviselőivel nyitni meg a kölcsönös értekezés útját, s a magyar, valamint a horvát országgyű­lésnek az 1860. évi october 20-ki diplomát, s az 1861.­. évi febr. 26-ki nyílt parancscsal a biro­dalmi képviseletről közzétett alaptörvényt elfo­gadás végett előterjeszteni. Tekintetbe véve mindazonáltal, hogy jogilag lehetetlen ugyanazon határozmányt a birodalom egyik részében tárgyalás alá vétetni, mialatt az egyidejűleg a többi részekben mint átalánosan kötelező birodalmi törvény tekintetnek , kény­szerítve látom Magamat, ezennel a birodalmi képviseletről szóló törvény hatályát azon hatá­rozott kijelentéssel beállítani, miszerint fentar­­tom Magamnak, ama keleti királyságok ország­gyűlési tanácskozmányainak eredményét, ha azok a fennemlített törvényeknek a birodalom egységes létével s hatalmi állásával megegyez­tethető módosítását tartalmaznák, további elha­tározásom előtt a többi királyságok és tartomá­nyok törvényes képviselőinek — hason fontos­ságú nyilatkozataik kihallgatása, s méltánylása végett — szintén előterjeszteni. Csak sajnálnom lehet, hogy ezen elutasít­­hatlanná­ vált lépés a szőkebb birodalmi tanács alkotmányszerű működésében is szünetelést von maga után, — azonban a birodalmi tanács egyetemes tevékenységéről szóló törvény minden alaphatározmányainak szerves összefüg­gése, s egyenlő érvénye lehetetlenné teszi a tör­vény hatályának szétválasztását, s részletes ér­­vényben tartását. Míg a birodalmi képviselet egybegyülve nincs, kormányom feladata lesz, minden halaszt­­hatlan rendszabályokat, s ezek között különö­sen azokat foganatosítni, melyek a birodalom pénzügyi s nemzetgazdászati érdeke által kö­­vetelték. Nyilt a pálya, mely a legitim jog tekintet­bevételével a kölcsönös megértésre vezet, ha — a­mit teljes bizalommal várok — áldozatképes bé­­külékeny gondolkozásmód, ha érett belátás fogja vezérelni megfontolásaikban htt népeimet, me­lyekhez ezen Császári szó bizalomteljesen intéz­ve van. Bécs, sept. 20-án 1865. Ferencz József, s. k. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi sept. 13-tól kelt legfelsőbb határozatával, az oktatásügyi tanács elnökét, arthai lovag dr. Hasner Lipótot, saját kérelmére, ezen, teljes legmagasb megelégedésre viselt hivataltól kegyelmesen fölmenteni, s a tanár­ hivatali pályára visszahelyeztetése iránti kérelmének helybenhagyá­sával, díjmentesen udvari tanácsosi czimmel s rang­gal fölruházás mellett, a bécsi egyetemnél a politikai tudományok rendes tanárává legkegyelmesebben kine­vezni méltóztatott. NEMHIVATALOS RÉSZ. ALapszemle. A „D­ebatte“ a „kormány hét halálos bűne“ cz. csikk-sorozatának másodika így szól : „Teljes joggal mondják centralistáink, hogy a köz­­jogérzet megingattatott.De ki más idézi elő ezen ingatott­­ságot, mint épen centralistáink vezérei, és azok politi­kája ? A birodalom eredeti alkotmánya, oly régi mint ő maga, sommázata a ko­ron­ajogoknak s azon országok történeti jogainak, melyekben azok állam­jogi ál­lása kifejezésre jutott. Midőn centralistáink állambölcsei ezen jogokon bureaukratikus szivacscsal mentek keresztül, akkor ők a valódi s kétség­telenül teljes érvényű birodalmi alkot­mányt szegték meg; akkor a közjogérzetet megin­gatták, mert valóban mit tartsanak még a népek szent­nek s illethetlennek, ha látják, mily szentségtelenül szöknek keresztül az államférfiak azon jogokon és szer­ződéseken, melyeken a trón legitimitása s a birodalom törvényes tétele nyugszik.? „Nem lehet gonoszabb megingatása a közjogér­zetnek, mint a jogi fogalmak összezavarása. Ez irány­ban a Schmerling-politika borzasztó"nagyot tett. Mily jelentőséget kívánt O Felsége a febr. pátensnek Ma­gyarországot illetőleg, ez világosan s félreérthetlenül ki van a b. Vayhoz intézett kéziratban mondva, mely szintén febr. 26-án adatott ki. Ő Felsége ebben világo­san hangsúlyozza, hogy túlrohanások kikerültessenek. Ugyanazon kéziratban kétszer mondatik ki, hogy a kir. tanácsi kérdés­­„végleges rendezése“ a ma­gyar országgyűléssel előbb kiegyeztetendő. Schmerling úr mindamellett azon tételt állítá föl, hogy Magyarország nem tehet egyebet, mint a febr. 26-ai pátenst elfogadni, a bir. tanácsba követeket küldeni, s ha a febr. okmány revisióját óhajtja, úgy annak 14-ik §-a alapján (a szavazatok két­harmada általi megvál­toztatás), t. i. a bir. tanácsban próbálja szerencséjét. Más szavakkal: míg Ő Felsége a Magyarországgali kiegyezkedést a febr. pátens fölött óhajtá, addig Schmerling azt kiváná, hogy annak magát föltétle­nül alávesse. Magyarország mondjon le országos jogáról , aztán lássa, mit nyerhet a maga üdve szá­mára egy törvényhozásban, mely nem kizárólag az övé. „Ámde, ha föltétlenül igaz gyanánt állíthatni föl, hogy „a magyar o­r­s­z­á­g­gy­ű­l­é­s­s­e­l­i kiegyez­kedés“ gondolata egyrészt Ő Felsége e célzatainak, másrészt az austriai népek jogöntudatának, melyek őszinte érzületével minden erőszaktétel ellenkezik, min­denkoron megfelel, akkor Schmerling volt az, ki a köz­jogérzetet megingatta, midőn azon gondolattól vissza­riadt, s ha a kormány most a szabad egyezkedést ismét politikája vezér­elvévé emeli, úgy a közjogérzet, vala­mint az Uralkodó czélzataihoz képest cselekszik, me­lyek minden nyilvánulataikban od­. 20-ka óta ugyan­azok maradtak s csak Schmerling politikája által ha­­misittattak meg s ferdittettek el. „Mi azonban a magyar államjogról áll, az áll minden más országjogról is. Ha az reánk nézve bár­mily kényelmetlen, mégis meg kell vele alkudnunk, nem kell azt megszegnünk, mert minden jog, mely ál­tal egy ország államjogi állása kifejezésre jutott, Isten kegyelméből való, mint a korona joga, az épen oly régi és szent, mint ez, s mindkettő oly bensőleg van egy­mással egybeforrva, hogy nem lehet az egyiket meg­sérteni, a­nélkül, hogy a másik is ne szenvedjen. „Ha tehát a kormány ma azon feladatot tűzi ki magának, hogy az új szabadsági in­tézr­ényeket,a­me­lyekre a birodalomnak szüksége van, hogy állását a ci­vilizált világban biztosítsa, a régi országjogok egyet­len legitim alapján fölépítse, az új bírod, alkotmányt a régiből kifejtse, lehet-e neki akkor azon szemrehányást tenni, hogy a jogérzetet megingatja? Ellenkezője áll e szemrehányásoknak! Ez eljárás által a kormány meg­őrzi a trón s birodalmi lét legitimitását, megadja a né­peknek azon öntudatot, hogy jogai jövőben a kormányi tetszéstől el vannak vonva, hogy jövőben a politikai kuruzslóknak nem fog többé sikerülni, büntetlenül e jogokkal játékot űzni. „Ezen jogbiztonság által pedig a jogöntudat is fel fog ismét a népekben ébredni s a kormányhata­lomnak ismét meghozni azon közbizalmat, melynek mindenesetre nem volt oka, az utóbbi 16 év politikája felé fordulni.“ A „P. N.“ miskolczi levelezője (magát a jelen­tést olvasd a megyei tudósítások közt) a többi közt eze­ket írja: „A jelen viszonyok és körülmények közt — úgy­mond — a megyei kérdés nem politikai, hanem csak házi és így igen alárendelt kérdés. A czél, melyet a legközelebb jövőben elérni kívánunk, nem a megye­rendezés, nem a megye visszaállítása, nem tisztújítás, hanem a nagy közjogi kérdések szerencsés megoldása, a­miből minden más szükséges képen következik. Ezen megoldás nem a megyében és a megyék által, hanem országgyűlésen népképviselők által történhetik meg. Legelső és legfőbb dolog tehát, hogy a törvényes or­szággyűlés összejöhessen. De ehhez nem mélhatlanul szükséges a megye, e felől tisztában volt a közvélemény már Forgách és Zichy idejében; az országgyűlésen való megjelenést nem utasította volna vissza akkor sem az ország. Az országgyűlés nem az egyes megyék utasí­táshoz kötött követeiből, hanem a választó­kerületek­ben megválasztott utasítás nélküli népképviselőkből áll. Ahhoz, hogy a népképviselők kívánt eredmény­nyel megválasztathassanak , s az országgyűlés kí­vánt eredményre juthasson, nem kell egy, a mostaninál jobban szervezett, vagy egy, minden tekintetben törvé­nyes administratío, hanem közérzület, mely a népet arra képesíti, hogy jellemben és ítélő tehetségben erős, értelmes és valódi hazafiakat szabadon választhasson képviselőiül. A kormány , midőn a megyék visszaállítását s a tömeges tisztujítást meg rém engedte,­eszélyesen járt el. A visszaállítandott megye és tisztikar jogfeladás és következetlenség nélkül alig követhetne más utat, mint követett 1861-ben, s most sem nyújthatna az op­­portunitás szempontjából, melyet 4 év előtt visszauta­sított, oly dolgok véghezviteléhez segédkezet, melyek a törvényes sarcltót még mindig nélkülözik. De ha is­métlődnének a 61-diki események, megállana az admi­nistratio, nem folynék be az adó stb., s a siker esélyei kevesbülnének, vagy épen megszűnnének. A kormány lehetetlenné tette ezen intézkedése által, hogy a haza szánandó elvi küzdelmek színterévé váljék, s megmen­tett azon dilemmától, hogy válasszunk a Scylla és Cha­­ribois között, s vagy bevallott elveinket adjuk fel, s egy magas czél elérése fejében eszköze legyünk tör­vénytelen intézkedéseknek, vagy elveinkhez hivek ma­radjunk, de koc­kára tegyük a kedvező kibontakozás kínálkozó lehetőségét.“ Salllinci di Homo Fi­ib­ertés a keleti for­galmi intézetek. A következő sorok czélja: egy futó tekintetet vet­ni Cattanci di Momo ministeri tanácsos urnak legújabb röpira­tára, melynek czíme : „Egy német-austriai egylet keleti és trans-atlanti forgalmi intézetek létesítésére.“ Midőn e röpiratot átlapoztuk, úgy tetszett ne­künk, mintha egy nagy embert látnánk , ki a kis föld­teke mellett állva, rajta merész kézzel utakat jelöl, nagy­szerű forgalmi hálózatot köt, melynek gyálpontja Aus­tria .... mintha egy modern Catót hallanánk, ki min­den alkalmat megragad, hogy közbevesse c e t e­r­u­m censeoját, egy német és austriai egyesült erők­kel létesítendő világforgalmi rendszer tervét. Az elmondottak korántsem irónia, s mégis majdnem annak látszanak, ha a kívánalmat módozatai nélkül halljuk. Cattanci eszmejárása a világkereskedelem színvo­nalára emelkedik, tervei nagyszerűek, s talán egyetlen hibájuk épen az, hogy nagyszerűek, míg másrészről a­­ javaslatait jellemző őszinte meggyőződés tőle el nem vitatható. Ezen meggyőződésnek tulajdonítjuk, hogy min­den kedvező politikai helyzetet arra használ fel, hogy terveit, vagy jobban mondva : a körülményekhez alkalmazott tervét előterjessze. 1840-ben, midőn az európai nagyhatalmak az ak­kori szultán és Mehemet Ali, egyiptomi alkirály közt ki­tört harcz kiegyenlítésére erélyesen közbeléptek, Cat­tanci a suezi csatorna kiépítését indítványozta az eu­rópai hatalmak közös költségén. — És ezen indítványt tartalmazó emlékiratában azon törekvésnek volt szószó­lója, mely jelenleg érvényre is emelkedett, t. i. hogy a csatorna a vörös- és középtengert közvetlenül kösse össze, s hogy nagy tengeri hajók számára építtessék. 1853 ban, midőn a berlini februári szerződés által az austriai-német vámegyesülés létrehozására remény­teljes készületek létettek kilátásba, Cattand­ egy aus­triai-német világ­ Lloyd létesítését javasolta, mely ha létre jön, minden eddig fennálló forgalmi inté­zetet nagyszerűségben és teljességben felülmúlt volna. 1863-ban, midőn az egyiptomi kormány a suezi vasút nagyobb mérvű használhatását lehetségesítő ki­kötő- és dock-építkezéseket megkezdette , Cattand­ egy austriai posta- és áruszállító vonal létesítését hozta javaslatba Suez és az indo-chinai tengerek közt. Mindezek úgy tekintendők, mint jelen röpiratnak előzményei , s a jelen röpiratban fejtegetett javaslat hihetőleg más a későbbi javaslatnak teend előzője. Valóban sajátságos helyzet, midőn valamely har­­cros azért nem arathat soha diadalt, mivel nincs el­lenfele ! Ez azonban csak félig illik Cattand­ arra, mivel neki van ugyan ellenfele, de azzal síkra nem szállhat, mivel nagyon sokban hasonlít Don Quixotte malmaihoz . . . mozdulatlan tömeg, élettelen, megsebezhetlen al­kotmány, mely háborútlanul őrli tovább örökunalma egy­formaságát : — a tőkehiány! Lássuk azonban magát a tervet. Cattanc­ 5 nagyszerű forgalmi intézetet óhajt, me­lyek közül négy tulajdonképen csak egy nagy for­galmi rendszernek 4 kereke volna, mihez 5-ik kerék­­képen járulna egy austriai-német transat­­lanti p­o­s­t­a-g­ő­z­h­a­j­ó­z­á­s­i vonal. Az eddig még nem czímzett 4 forgalmi intézet következőleg sorolható egymás mellé: 1. Létesítendő volna egy austriai-nyu­­gat-német-keleti vasút Triesttől egyenesen a badeni tóig, hol nagy Né­metország nyugati felének vasúti hálózatához csatla­koznék. 2. Létesítendő volna egy austriai-kelet-né­­met-vasút Triesttől Karinthián és Fel­­ső-Szirián keresztül egyenesen Felső-Austriába és Csehországba, hol nagy Németország keleti felének vasúti hálózatához csatlakoznék. 3 Létesítendő volna egy különösen áruszállításra berendezett időszaki austriai-német egyip­­tomon túli gőzhajózási vonal Triest­től (és pedig az isthmusi tengeri hajózási csatorna el­készültéig az Alexandria és Suez közt fenálló trans­­egyiptomi vasútnak és az épülőfélben lévő kikötő- és dock-építmények felhasználásával) a veres-, indiai és hátsó-ázsiai tengerekbe; ezen vonalnak czélja volna az egyenes, idegen befolyástól független rendes össze­köttetésnek fentartása az összes austriai és német tarto­mányok közt egyrészről, s Egyiptom, Arábia, Nubia, Abyssinia, India, az ázsiántúli sziget-tenger és China, idővel Japán és Austrália között másrészről. 4. Létesítendő volna egy austriai-német tenger­ alatti keleti távírdás vonal (az austriai földterületnek erre legalkalmasabb végpontjától kezdve) Jónián és Görögor­szágon keresztül Egyiptomba, hol a már létesülőfélben lévő vöröstengeri és kelet-indiai távirda-vonalhoz csat­lakoznék. A már említett 5-ik forgalmi intézet postai össze­köttetést létesítene a német­ szövetségnek erre legal­kalmasabb kikötői közt egyrészt, s Éjszak-, Dél- és Közép-Amerika közt másrészt. Ezen a Cattand­ úr után lehetőleg szó szerint közlött előterjesztményből kitűnik, hogy maga a javas­lat a­n­y­a­g­a a kor viszonyainak helyesen megfelelő, s hogy Austriának, mint kereskedelmi nagy­­hatalmasságnak hivatása világosan és iga­zán van kijelölve. A javaslat alaki részét ellenben az alább elősorolandó okoknál fogva épen nem helye­selhetjük. Javaslatának előnyeit Németországra nézve fej­tegetvén Cattand­ úr, kiemeli azon remélhető rendkí­vüli fellendülést, melyet az újonnan megnyíló óriási világ­piac­ok Német- és Poroszország iparára gyako­rolni fognak;­­— kiemeli Németország közvetítő keres­kedelmének nagyrahivatottságát, különösen, ha a suezi csatorna kiépül. A trieszt-boden tói vas­pályára nézve még kieme­­lendőnek véli déli 6s nyugati Némethonnak Magyar­­ország és kapcsolt részeivel leendő egyenes összeköt­tetését s ennek fontosságát különösen élelmezési szem­pontból ; hasonlólag a magyar termékekkel Helvétia, Francziaország, Belgium és Holland felé való közvetítő kereskedést; kiemelendőnek véli, hogy a szóban forgó vasútnak a leendő dél-magyar és erdélyi vasúti háló­zattal s a dunai gőzhajózással létesítendő összeköttetése folytán — a Dunafejedelemségek, Dél-Oroszország, Konstantinápoly s a Fekete-tenger kikötői felé új for­galmi utak nyílnának, melyek nemcsak az említett országoknak, hanem még Nagybrittaniának is javára szolgálnának. Ezen nemzetgazdasági előnyök mellett a javaslat tengerészeti tekintetben még nagyobb előnyökkel kínál­kozik. Legjelentékenyebb az, hogy a javasolt gőzhajó- s­zási vállalatnak keresztülvitelével Európának déli és­­ keleti Ázsiával, meg Austráliával való áruforgalma még

Next