Sürgöny, 1865. szeptember (5. évfolyam, 200-224. szám)
1865-09-21 / 216. szám
310. sz. Ötödik évi folyam. Szerkesztőségi iroda és kiadó hivatal Budán, bácsi utcza (a várban) 184. s® Fiók-kiadó-hivatal Fester Győri Pál papirkereskedésében (hatvani utcan, a cs. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levele____Eóinktől fogadtatnak el.________________ __ SÜRGÖNY. ’WsijjjA«i«8»trikté»eta : egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hirdetésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldről! hirdetéseket átvesznek a következő urak: Májra Frankfurtban és Hamburg-Alténában sa»a»v.n»t».la és Vopler; Hamburgban Törfekeiau Jakab ; Lipcsében Kugler la.. Hígén és Efo»4 urak. Előfizetési árak : Napontai postai szétküldéssel Budapesten házhoz hordva. Egész évre...................20 írt. Egész évre . . . . 18 frt. — kr. Félévre.........................10 . Félévre . . • 1 . f . — , Negyedévre....................5 . Negyedévre .... 4 , 50 ( Buda-Pest. Csütörtök, September 21.1865. Előfizetési felhívás „Sürgöny napilapra. A „Sürgöny“ f. év végéig Budán, a magyar kir. egyetem nyomdájában, eddigi alakja megtartásával jelenik meg. Előfizethetni a kiadó-hivatalnál Budán, Pesten Győri Pál papirkereskedésében, barátok terén, a posta szomszédságában, hol magánés hivatalos hirdetmények is felvétetnek; vidéken minden cs. k. postahivatalnál, bérmentes levelekben. A beküldött előfizetési pénzekről nyugtatványul és igazolásul a postatéritvény szolgál. Előfizetési árak : Vidékre naponkint küldve : Negyedévre .....................5 ft—kr. Egy hóra..........................................1 „ 70 „ Budapesten házhoz hordva : Negyedévre...............................4 „ 50 „ Egy hóra.....................................1 „ 60 „ A „Sürgöny“ szerkesztősége és kiadó hivatala. HIVATALOS RÉSZ. Népeimhez ! A Monarchia hatalmi állását a legfőbb állami feladatoknak közös tárgyalása által megóvni, s a birodalom egységét, alkatrészei s ezek történeti jogfejlődése különféleségének figyelemben tartásával biztosítva tudni : ez azon alapgondolat, mely 1860. évi October 20-ai diplomámban kifejezést talált, s ha alattvalóim javára engem ezentúl is vezérelni fog. A népek azon joga, hogy törvényes képviseleteik által a törvényhozásban és pénzügyi kezelésben határozó részt vegyenek, a birodalom, s az egyes országok érdekei előmozdításának eme biztos záloga ünnepélyesen biztositva, visszavonhatlanul meg van állapítva. Ezen jog gyakorlatának alakját az 1861. évi febr. 26-ki Nyiltparancsommal a birodalmi képviseletről közzétett alaptörvény jelölte ki, s az említett nyiltparancs hatodik czikkében hirdetem ki a már előbb létezett, az újra életbeléptetett, s az újonnan kibocsátott alaptörvények összes foglalatját, mint birodalmam alkotmányát. Ezen alaknak életet adni , az alkotmányt minden részeiben öszhangzatosan felépíteni, d e feladatot minden népeim szabad közreműködésének engedtem át. Csak meleg elismeréssel emlékezhetem azon készségre, melylyel évek során a birodalom nagy része, felhívásomnak engedve, képviselőit a birodalmi fővárosba küldé, hogy a jog, az állami nemzetgazdászat terén nagyfontosságú feladatokat oldjanak meg. Szándékom azonban , melyet változatlanul ápolok, — t. i. az összállam érdekeinek biztos kezességet nyújtani oly alkotmányos jogalakulásban, mely erejét és jelentőségét valamennyi nép szabad részvétében találja fel, — teljesületlen maradt. A birodalom nagy része, habár melegen s hazafiasan dobognak ott is a szivek, állhatatosan távol tartá magát mégis a törvényhozási közös működéstől, jogaggodalmait épen azon alaptörvények határozmányainak különböző voltával kivánván indokolni melyek összeségükben a birodalom alkotmányát képezik. Fejedelmi kötelmeim tiltják, hogy elzárkózzam még tovább is oly tény figyelembevételétől, mely a szabad alkotmányélet kifejlesztésére irányzott szándékom valósulását gátolja, s valamennyi nép jogát alapjában fenyegeti; mert azon országokra nézve is, melyek a magyar koronához nem tartoznak, csak azon alapban gyökerezik a közös törvényhozási jogosultság, melyet az 1861. évi február 26-ki nyilt parancs VI. czikke a birodalom alkotmánya gyanánt kijelöl. Míg az alaptörvények életteljes lényegének azon sarkalatos feltétele, az alkatrészek világosan felismerhető összhangzása, hiányzik, mindaddig a birodalom alkotmányszerű tartós jogalakulásának nagy és bizonyára áldást ígérő műve sem vált tetté. Hogy e szerint császári szavamat beválthassam, s hogy ne kelljen az alaknak feláldozni a lényeget, elhatároztam, mindenekelőtt a birodalom keleti részeiben lakó népeim törvényes képviselőivel nyitni meg a kölcsönös értekezés útját, s a magyar, valamint a horvát országgyűlésnek az 1860. évi october 20-ki diplomát, s az 1861.. évi febr. 26-ki nyílt parancscsal a birodalmi képviseletről közzétett alaptörvényt elfogadás végett előterjeszteni. Tekintetbe véve mindazonáltal, hogy jogilag lehetetlen ugyanazon határozmányt a birodalom egyik részében tárgyalás alá vétetni, mialatt az egyidejűleg a többi részekben mint átalánosan kötelező birodalmi törvény tekintetnek , kényszerítve látom Magamat, ezennel a birodalmi képviseletről szóló törvény hatályát azon határozott kijelentéssel beállítani, miszerint fentartom Magamnak, ama keleti királyságok országgyűlési tanácskozmányainak eredményét, ha azok a fennemlített törvényeknek a birodalom egységes létével s hatalmi állásával megegyeztethető módosítását tartalmaznák, további elhatározásom előtt a többi királyságok és tartományok törvényes képviselőinek — hason fontosságú nyilatkozataik kihallgatása, s méltánylása végett — szintén előterjeszteni. Csak sajnálnom lehet, hogy ezen elutasíthatlanná vált lépés a szőkebb birodalmi tanács alkotmányszerű működésében is szünetelést von maga után, — azonban a birodalmi tanács egyetemes tevékenységéről szóló törvény minden alaphatározmányainak szerves összefüggése, s egyenlő érvénye lehetetlenné teszi a törvény hatályának szétválasztását, s részletes érvényben tartását. Míg a birodalmi képviselet egybegyülve nincs, kormányom feladata lesz, minden halaszthatlan rendszabályokat, s ezek között különösen azokat foganatosítni, melyek a birodalom pénzügyi s nemzetgazdászati érdeke által követelték. Nyilt a pálya, mely a legitim jog tekintetbevételével a kölcsönös megértésre vezet, ha — amit teljes bizalommal várok — áldozatképes békülékeny gondolkozásmód, ha érett belátás fogja vezérelni megfontolásaikban htt népeimet, melyekhez ezen Császári szó bizalomteljesen intézve van. Bécs, sept. 20-án 1865. Ferencz József, s. k. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi sept. 13-tól kelt legfelsőbb határozatával, az oktatásügyi tanács elnökét, arthai lovag dr. Hasner Lipótot, saját kérelmére, ezen, teljes legmagasb megelégedésre viselt hivataltól kegyelmesen fölmenteni, s a tanár hivatali pályára visszahelyeztetése iránti kérelmének helybenhagyásával, díjmentesen udvari tanácsosi czimmel s ranggal fölruházás mellett, a bécsi egyetemnél a politikai tudományok rendes tanárává legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. NEMHIVATALOS RÉSZ. ALapszemle. A „Debatte“ a „kormány hét halálos bűne“ cz. csikk-sorozatának másodika így szól : „Teljes joggal mondják centralistáink, hogy a közjogérzet megingattatott.De ki más idézi elő ezen ingatottságot, mint épen centralistáink vezérei, és azok politikája ? A birodalom eredeti alkotmánya, oly régi mint ő maga, sommázata a koronajogoknak s azon országok történeti jogainak, melyekben azok államjogi állása kifejezésre jutott. Midőn centralistáink állambölcsei ezen jogokon bureaukratikus szivacscsal mentek keresztül, akkor ők a valódi s kétségtelenül teljes érvényű birodalmi alkotmányt szegték meg; akkor a közjogérzetet megingatták, mert valóban mit tartsanak még a népek szentnek s illethetlennek, ha látják, mily szentségtelenül szöknek keresztül az államférfiak azon jogokon és szerződéseken, melyeken a trón legitimitása s a birodalom törvényes tétele nyugszik.? „Nem lehet gonoszabb megingatása a közjogérzetnek, mint a jogi fogalmak összezavarása. Ez irányban a Schmerling-politika borzasztó"nagyot tett. Mily jelentőséget kívánt O Felsége a febr. pátensnek Magyarországot illetőleg, ez világosan s félreérthetlenül ki van a b. Vayhoz intézett kéziratban mondva, mely szintén febr. 26-án adatott ki. Ő Felsége ebben világosan hangsúlyozza, hogy túlrohanások kikerültessenek. Ugyanazon kéziratban kétszer mondatik ki, hogy a kir. tanácsi kérdés„végleges rendezése“ a magyar országgyűléssel előbb kiegyeztetendő. Schmerling úr mindamellett azon tételt állítá föl, hogy Magyarország nem tehet egyebet, mint a febr. 26-ai pátenst elfogadni, a bir. tanácsba követeket küldeni, s ha a febr. okmány revisióját óhajtja, úgy annak 14-ik §-a alapján (a szavazatok kétharmada általi megváltoztatás), t. i. a bir. tanácsban próbálja szerencséjét. Más szavakkal: míg Ő Felsége a Magyarországgali kiegyezkedést a febr. pátens fölött óhajtá, addig Schmerling azt kiváná, hogy annak magát föltétlenül alávesse. Magyarország mondjon le országos jogáról , aztán lássa, mit nyerhet a maga üdve számára egy törvényhozásban, mely nem kizárólag az övé. „Ámde, ha föltétlenül igaz gyanánt állíthatni föl, hogy „a magyar országgyűlésseli kiegyezkedés“ gondolata egyrészt Ő Felsége e célzatainak, másrészt az austriai népek jogöntudatának, melyek őszinte érzületével minden erőszaktétel ellenkezik, mindenkoron megfelel, akkor Schmerling volt az, ki a közjogérzetet megingatta, midőn azon gondolattól visszariadt, s ha a kormány most a szabad egyezkedést ismét politikája vezérelvévé emeli, úgy a közjogérzet, valamint az Uralkodó czélzataihoz képest cselekszik, melyek minden nyilvánulataikban od. 20-ka óta ugyanazok maradtak s csak Schmerling politikája által hamisittattak meg s ferdittettek el. „Mi azonban a magyar államjogról áll, az áll minden más országjogról is. Ha az reánk nézve bármily kényelmetlen, mégis meg kell vele alkudnunk, nem kell azt megszegnünk, mert minden jog, mely által egy ország államjogi állása kifejezésre jutott, Isten kegyelméből való, mint a korona joga, az épen oly régi és szent, mint ez, s mindkettő oly bensőleg van egymással egybeforrva, hogy nem lehet az egyiket megsérteni, anélkül, hogy a másik is ne szenvedjen. „Ha tehát a kormány ma azon feladatot tűzi ki magának, hogy az új szabadsági intézrényeket,amelyekre a birodalomnak szüksége van, hogy állását a civilizált világban biztosítsa, a régi országjogok egyetlen legitim alapján fölépítse, az új bírod, alkotmányt a régiből kifejtse, lehet-e neki akkor azon szemrehányást tenni, hogy a jogérzetet megingatja? Ellenkezője áll e szemrehányásoknak! Ez eljárás által a kormány megőrzi a trón s birodalmi lét legitimitását, megadja a népeknek azon öntudatot, hogy jogai jövőben a kormányi tetszéstől el vannak vonva, hogy jövőben a politikai kuruzslóknak nem fog többé sikerülni, büntetlenül e jogokkal játékot űzni. „Ezen jogbiztonság által pedig a jogöntudat is fel fog ismét a népekben ébredni s a kormányhatalomnak ismét meghozni azon közbizalmat, melynek mindenesetre nem volt oka, az utóbbi 16 év politikája felé fordulni.“ A „P. N.“ miskolczi levelezője (magát a jelentést olvasd a megyei tudósítások közt) a többi közt ezeket írja: „A jelen viszonyok és körülmények közt — úgymond — a megyei kérdés nem politikai, hanem csak házi és így igen alárendelt kérdés. A czél, melyet a legközelebb jövőben elérni kívánunk, nem a megyerendezés, nem a megye visszaállítása, nem tisztújítás, hanem a nagy közjogi kérdések szerencsés megoldása, amiből minden más szükséges képen következik. Ezen megoldás nem a megyében és a megyék által, hanem országgyűlésen népképviselők által történhetik meg. Legelső és legfőbb dolog tehát, hogy a törvényes országgyűlés összejöhessen. De ehhez nem mélhatlanul szükséges a megye, e felől tisztában volt a közvélemény már Forgách és Zichy idejében; az országgyűlésen való megjelenést nem utasította volna vissza akkor sem az ország. Az országgyűlés nem az egyes megyék utasításhoz kötött követeiből, hanem a választókerületekben megválasztott utasítás nélküli népképviselőkből áll. Ahhoz, hogy a népképviselők kívánt eredménynyel megválasztathassanak , s az országgyűlés kívánt eredményre juthasson, nem kell egy, a mostaninál jobban szervezett, vagy egy, minden tekintetben törvényes administratío, hanem közérzület, mely a népet arra képesíti, hogy jellemben és ítélő tehetségben erős, értelmes és valódi hazafiakat szabadon választhasson képviselőiül. A kormány , midőn a megyék visszaállítását s a tömeges tisztujítást meg rém engedte,eszélyesen járt el. A visszaállítandott megye és tisztikar jogfeladás és következetlenség nélkül alig követhetne más utat, mint követett 1861-ben, s most sem nyújthatna az opportunitás szempontjából, melyet 4 év előtt visszautasított, oly dolgok véghezviteléhez segédkezet, melyek a törvényes sarcltót még mindig nélkülözik. De ha ismétlődnének a 61-diki események, megállana az administratio, nem folynék be az adó stb., s a siker esélyei kevesbülnének, vagy épen megszűnnének. A kormány lehetetlenné tette ezen intézkedése által, hogy a haza szánandó elvi küzdelmek színterévé váljék, s megmentett azon dilemmától, hogy válasszunk a Scylla és Charibois között, s vagy bevallott elveinket adjuk fel, s egy magas czél elérése fejében eszköze legyünk törvénytelen intézkedéseknek, vagy elveinkhez hivek maradjunk, de kockára tegyük a kedvező kibontakozás kínálkozó lehetőségét.“ Salllinci di Homo Fiibertés a keleti forgalmi intézetek. A következő sorok czélja: egy futó tekintetet vetni Cattanci di Momo ministeri tanácsos urnak legújabb röpiratára, melynek czíme : „Egy német-austriai egylet keleti és trans-atlanti forgalmi intézetek létesítésére.“ Midőn e röpiratot átlapoztuk, úgy tetszett nekünk, mintha egy nagy embert látnánk , ki a kis földteke mellett állva, rajta merész kézzel utakat jelöl, nagyszerű forgalmi hálózatot köt, melynek gyálpontja Austria .... mintha egy modern Catót hallanánk, ki minden alkalmat megragad, hogy közbevesse c e t erum censeoját, egy német és austriai egyesült erőkkel létesítendő világforgalmi rendszer tervét. Az elmondottak korántsem irónia, s mégis majdnem annak látszanak, ha a kívánalmat módozatai nélkül halljuk. Cattanci eszmejárása a világkereskedelem színvonalára emelkedik, tervei nagyszerűek, s talán egyetlen hibájuk épen az, hogy nagyszerűek, míg másrészről a javaslatait jellemző őszinte meggyőződés tőle el nem vitatható. Ezen meggyőződésnek tulajdonítjuk, hogy minden kedvező politikai helyzetet arra használ fel, hogy terveit, vagy jobban mondva : a körülményekhez alkalmazott tervét előterjessze. 1840-ben, midőn az európai nagyhatalmak az akkori szultán és Mehemet Ali, egyiptomi alkirály közt kitört harcz kiegyenlítésére erélyesen közbeléptek, Cattanci a suezi csatorna kiépítését indítványozta az európai hatalmak közös költségén. — És ezen indítványt tartalmazó emlékiratában azon törekvésnek volt szószólója, mely jelenleg érvényre is emelkedett, t. i. hogy a csatorna a vörös- és középtengert közvetlenül kösse össze, s hogy nagy tengeri hajók számára építtessék. 1853 ban, midőn a berlini februári szerződés által az austriai-német vámegyesülés létrehozására reményteljes készületek létettek kilátásba, Cattand egy austriai-német világ Lloyd létesítését javasolta, mely ha létre jön, minden eddig fennálló forgalmi intézetet nagyszerűségben és teljességben felülmúlt volna. 1863-ban, midőn az egyiptomi kormány a suezi vasút nagyobb mérvű használhatását lehetségesítő kikötő- és dock-építkezéseket megkezdette , Cattand egy austriai posta- és áruszállító vonal létesítését hozta javaslatba Suez és az indo-chinai tengerek közt. Mindezek úgy tekintendők, mint jelen röpiratnak előzményei , s a jelen röpiratban fejtegetett javaslat hihetőleg más a későbbi javaslatnak teend előzője. Valóban sajátságos helyzet, midőn valamely harcros azért nem arathat soha diadalt, mivel nincs ellenfele ! Ez azonban csak félig illik Cattand arra, mivel neki van ugyan ellenfele, de azzal síkra nem szállhat, mivel nagyon sokban hasonlít Don Quixotte malmaihoz . . . mozdulatlan tömeg, élettelen, megsebezhetlen alkotmány, mely háborútlanul őrli tovább örökunalma egyformaságát : — a tőkehiány! Lássuk azonban magát a tervet. Cattanc 5 nagyszerű forgalmi intézetet óhajt, melyek közül négy tulajdonképen csak egy nagy forgalmi rendszernek 4 kereke volna, mihez 5-ik kerékképen járulna egy austriai-német transatlanti posta-gőzhajózási vonal. Az eddig még nem czímzett 4 forgalmi intézet következőleg sorolható egymás mellé: 1. Létesítendő volna egy austriai-nyugat-német-keleti vasút Triesttől egyenesen a badeni tóig, hol nagy Németország nyugati felének vasúti hálózatához csatlakoznék. 2. Létesítendő volna egy austriai-kelet-német-vasút Triesttől Karinthián és Felső-Szirián keresztül egyenesen Felső-Austriába és Csehországba, hol nagy Németország keleti felének vasúti hálózatához csatlakoznék. 3 Létesítendő volna egy különösen áruszállításra berendezett időszaki austriai-német egyiptomon túli gőzhajózási vonal Triesttől (és pedig az isthmusi tengeri hajózási csatorna elkészültéig az Alexandria és Suez közt fenálló transegyiptomi vasútnak és az épülőfélben lévő kikötő- és dock-építmények felhasználásával) a veres-, indiai és hátsó-ázsiai tengerekbe; ezen vonalnak czélja volna az egyenes, idegen befolyástól független rendes összeköttetésnek fentartása az összes austriai és német tartományok közt egyrészről, s Egyiptom, Arábia, Nubia, Abyssinia, India, az ázsiántúli sziget-tenger és China, idővel Japán és Austrália között másrészről. 4. Létesítendő volna egy austriai-német tenger alatti keleti távírdás vonal (az austriai földterületnek erre legalkalmasabb végpontjától kezdve) Jónián és Görögországon keresztül Egyiptomba, hol a már létesülőfélben lévő vöröstengeri és kelet-indiai távirda-vonalhoz csatlakoznék. A már említett 5-ik forgalmi intézet postai összeköttetést létesítene a német szövetségnek erre legalkalmasabb kikötői közt egyrészt, s Éjszak-, Dél- és Közép-Amerika közt másrészt. Ezen a Cattand úr után lehetőleg szó szerint közlött előterjesztményből kitűnik, hogy maga a javaslat anyaga a kor viszonyainak helyesen megfelelő, s hogy Austriának, mint kereskedelmi nagyhatalmasságnak hivatása világosan és igazán van kijelölve. A javaslat alaki részét ellenben az alább elősorolandó okoknál fogva épen nem helyeselhetjük. Javaslatának előnyeit Németországra nézve fejtegetvén Cattand úr, kiemeli azon remélhető rendkívüli fellendülést, melyet az újonnan megnyíló óriási világpiacok Német- és Poroszország iparára gyakorolni fognak;— kiemeli Németország közvetítő kereskedelmének nagyrahivatottságát, különösen, ha a suezi csatorna kiépül. A trieszt-boden tói vaspályára nézve még kiemelendőnek véli déli 6s nyugati Némethonnak Magyarország és kapcsolt részeivel leendő egyenes összeköttetését s ennek fontosságát különösen élelmezési szempontból ; hasonlólag a magyar termékekkel Helvétia, Francziaország, Belgium és Holland felé való közvetítő kereskedést; kiemelendőnek véli, hogy a szóban forgó vasútnak a leendő dél-magyar és erdélyi vasúti hálózattal s a dunai gőzhajózással létesítendő összeköttetése folytán — a Dunafejedelemségek, Dél-Oroszország, Konstantinápoly s a Fekete-tenger kikötői felé új forgalmi utak nyílnának, melyek nemcsak az említett országoknak, hanem még Nagybrittaniának is javára szolgálnának. Ezen nemzetgazdasági előnyök mellett a javaslat tengerészeti tekintetben még nagyobb előnyökkel kínálkozik. Legjelentékenyebb az, hogy a javasolt gőzhajó- szási vállalatnak keresztülvitelével Európának déli és keleti Ázsiával, meg Austráliával való áruforgalma még