Szabad Föld, 1972. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1972-05-14 / 20. szám
HEGYEK Közön A bükki Béke völgyében munkáját befejezve pihen a 74 éves Obis János szénégető. Három lehántolt gúla közepén lassú égéssel érlelődik az exportra szánt bükkfa-szén. A répáshutai emberek évszázadok óta élnek itt. Az örökös küzdelem a természettel, a hegyek közé szorult falu népét szinte egy testté és egy lélekké kovácsolta. Élték az életüket csendben, mint a fák... A felszabadulás utáni években, de különösen az utóbbi másfél évtizedben jelentős változás történt. A 638 lelket számláló falu minden családja új házat épített. Csupán egy régit hagytak meg — ez a község múzeuma. Horváth János tanácstitkár elmondta: „A falu lakóinak 84 százaléka az erdészetben dolgozik, a többiek pedig a Lenin Kohászati Művekben és a helybeli kis földeken. Minden családban van egy-két rádió, kerékpár és sok helyen motorkerékpár. Több mint 100 tv-antenna magasodik a pirostetejű házakon. Az új lakások modernek, fürdőszobásak. Felépítettük a művelődési házat, az új orvosi rendelőt és a napokban adjuk át az új óvodát. Megteremtettük mindazt, ami a fiatalokat ideköti.” (A községről és lakóiról további képeket talál az Olvasó lapunk 3. és 5. oldalán.) (Berendi Ferenc riportja)