Szabad Föld, 1990. július-december (46. évfolyam, 27-52. szám)
1990-07-03 / 27. szám
Z SZABAD FÖLD Július: tűződele a nyárnak Oly tikkasztó a napmeleg, / A földet megüli varázsa, / s minden nő lángokból világra — / lopott tündér lesz, rengeteg, / olvadt arany forr, sistereg ... Garai Gábor, a József Attila nyomdokain elindult lírikusunk hagyta ránk ezeket a csodálatos sorokat, amelyekből a tűző nyár dele, július vibráló káprázata izzik vágyakozó látomássá. Persze — sóhajthatná a kinti forróságból a szoba hűvösébe menekült olvasó —, más a költői képzelet, és megint más kinek-kinek a lehetőségek valósága. Méghozzá aszerint, hogy mondjuk a Balaton partján a megérdemelt pihenéssel vagy a vásárlók ostromát állván a pénztárgép mellett, netán a kombájn nyergében „mulasztja ”-e az illető ezeket az izzadságos napokat. De hát így van ez rendjén, a természethez is igazodó, erőt gyűjtő pihenés és a munka egymást váltó körforgásában. Hanem a naptárra pillantva — a második félév kezdetén — legfeljebb csak akörül a kérdés körül támadhat némi aggodalmunk, hogy a frontos-medárdos nyáreső után (amely szerencsére — a helyenkénti jégverések, felhőszakadások árán ugyan — féken tartotta a rémséges aszályt) vajon milyen időjárást produkál a nyár? Erre nézve figyelemre méltó prognózist állítottak össze a spanyol meterológusok. Szerintük ugyanis nagy a valószínűsége annak, hogy az idén sem a hűvös, esős, sem pedig a kánikulai „irányzat” nem jut „abszolút hatalomra”, hanem a két ellentétes időjárási ciklus egyszerre fejti ki hatását Európa felett. Mi persze ezt a jóslatot is csak az Oroszlán csillagkép jegyében tündöklő, Szent Jakab havára szóló, hajdani megfigyelésekkel, csíziókkal tudjuk — a tippeléshez — kiegészíteni. Régi tapasztalat, hogy a „negyvennapos” medárdi esőzés ilyenkor már lassan megszűnik, s a tikkasztó hőség kerül uralomra. „Nyári eső hamar jő, hamar megy” — él a mondás Baranyában. Egy, az 1797-ben kiadott bácskai kalendárium rímfaragója pedig így biztatta nyár havában olvasóit: „Júliusban arass, majd úgy lesz kenyered, / A dologtól tehát ne kéméld tenyered, / Mert a heveréssel kenyered nem nyered, / Szélben koplalsz, ha a nyarat elhevered. ” Jeles dátum volt még aszázadunk elején is — másodikon — Sarlós Boldogasszony napja. A római katolikusok Mária ünnepén az asszonyok kivonultak a határba, s jelképesen ők kezdték az aratást, sarlójukkal maroknyi kalászt levágva, hogy a jószág el ne pusztuljon. Egyébként ezen a napon nem volt szabad kenyeret sütniök, nehogy a táplálék kővé váljon. Száraz időért imádkoztak az aratáshoz, ha viszont a forróság már nagyon sanyargatta a kapásnövényieket, azzal vigasztalták magukat: „Majd hoz Illés esőt!” Sarolta napján — ötödikén — ha megeredtek az ég csatornái, sokfelé bizonyosra vették, hogy odalesz a diótermés. Henrik — tizenötödikén — a gazdasszonyok hagyományos feladatát jelölte: ekkor sütötték az új lisztből dagasztott kenyeret. Amit azután a helység papja is megáldott, s amiből egy darabot a koldusoknak ajándékoztak, egy darabot pedig eltettek a szántás idejére. Ha ezen a napon förgeteg támadt, örömmel konstatálták: „Egyhamar nem lesz újra vihar." Némi irigységgel gondolhatunk vissza a másik jóslatukra, mert ők csak akkor számítottak drágaságra, áremelkedésre, ha északról fújt ezen a napon a szél. Huszadikán Illés hírhedt, viharhozó nap volt. Hozzátehetjük, hogy a népi megfigyelés nem alaptalan, sőt — ha nem is naptári pontossággal — a hirtelen időromlás az utóbbi években is sok gondot okozott az aratóidnak. A Csongrád megyei Sövényházán az öregek ma is úgy tartják, hogy az Illés-napi mennydörgéskor meg kell hemperegni a fűben, hogy a hátunk ne fájjon. Azt is mondják az égzengésre a Szeged környékiek, hogy „Illés meg Jakab Annát kergeti.” Ha azután Illés netán jól viselkedik, másnap Dániel hozza meg a zivatart. „Mária, Magdolna — huszonkettedikén, a hiedelem szerint — elpityeredik, de ritkán sír sokáig.” Jakab, a hónap régi nevének adója — július huszonötödikén — több szempontból is jeles dátum volt. A juhászok ezen az éjszakán figyelték meg a következő év időjárását a csillagok állásából. A vincellérek szerint ekkor hagyja abba a szőlő a növekedést, s ezen túl már csak cukrosodik. „Anna asszony reggelre már hűvös, ne játssz vele!” — tanácsolták huszonhatodikára, természetesen az időjárásra utalóan, a bácskaiak. Harmincadikán Abdon napja már a közelgő őszre emlékeztette az éléskamrákat meszelő asszonyokat. Sulyán Pál I - V. . . . o. se ,'. | A Magyar Közlöny 40. számában megjelent a társadalombiztosítási törvény végrehajtási rendelete. A rendelet néhány részletét ismertetjük. A társadalombiztosítás újabban kiterjed: az alkalmi fizikai munkát végző személyre, a kistermelők szövetkezetének a szövetkezet közös tevékenységében közreműködő tagjára; a mezőgazdasági szövetkezet tagjának közös munkában résztvevő családtagjára; az egyéni vállalkozói tevékenységben közreműködő segítő családtagra; gazdasági társaság tagjának segítő családtagjára; a javító-nevelő, valamint a szigorított javító-nevelő munkát végző személyre, a munkanélküli segélyben, továbbá az átképzési támogatásban részesülő személyre. Háztartási alkalmazottra a biztosítás abban az esetben terjed ki, ha a munkaszerződés szerinti vagy tényleges munkaideje ugyanannál a munkáltatónál a heti huszonnégy órát eléri. A bedolgozó biztosítása a munkába lépése napjától a bedolgozói jogviszony megszűnéséig terjedő időszak alatt azokban a hónapokban, illetőleg azokon a napokon áll fenn, amelyekre keresete a havi ezerkettőszáz forintot, illetőleg a napi negyven forintot eléri. Megbízás alapján rendszeresen munkát végzőnek azt kell tekinteni, akinek ugyanannál a munkáltatónál a megállapodás szerinti vagy tényleges munkaideje az azonos vagy hasonló munkakörre megállapított törvényes havi munkaidőnek a felét eléri, ha pedig a munkaidő nem állapítható meg, keresete eléri az öregségi nyugdíj legkisebb összegének a felét. Az alkalmi fizikai munkát végző személy biztosítása a munkavégzés napján, valamint azokon a napokon ál fenn, amelyekre valamilyen ellen díjazásban részesül. Ha az alkalmi munkát végző személy egymást követő hat munkanapon át munkát végez, a közbeeső vagy a közvetlenül utána következő heti pihenőnapot is biztosításban töltött időként kell számításba venni. Alkalmi fizikai munkát végzőnek azt kell tekinteni, akit megszakítás nélkül hét napnál rövidebb időre alkalmaznak. A mezőgazdasági szövetkezet tagjának a közös munkában munkamegállapodás nélkül részt vevő családtagja oly módon részesül biztosításban, mint az alkalmi fizikai munkát végzők. ________________________ Há-zi-ál-la-tok Régi ismerősöm, a szomszédunkban lakó Hajdina úr feleségével futok össze a piacon. Hajdináné asszonyság mohó bánattal legelteti a szemét a zöldeken, ám üres szatyra olyan ernyedten csüng a kezében, mint szélcsendben ama bizonyos zsákok az autópálya mentén. — Drágaság van! — emelinti felém megrovó arccal (mintha bizony bűnrészese volnék a piaci kofáknak) a szatyrát, melynek mélyén két csomó retek és némi zöldhagyma lapul. Mély értelmű sóhajjal jelzem megértésemet, melyben minden benne van: új kormányzatunk sétagaloppja a földtörvény körül éppúgy, mint az üvegházi görögdinnye ára. Ám Hajdináné elől már nincs menekvés; akasztja rám a mérgét, mint szegre a kabátot.. — A maga gyereke részt vett a Lutra-játékban? — szegezi nekem fullánkosan, a krumpli- és káposztahegyek, paradicsom- és paprikahalmok között meglepő kérdést. — Részt bizony ... — sóhajtom megmoccant gyomorral, mert hirtelen eszembe jut a töméntelen szaladgálás és idegeskedés, amelyet az album szelvényekkel való megtöltése okozott a gyermeknapi sorsolásig. — Na hát az enyimek is! — jelenti ki Hajdináné. — Mind a három. Mert nem volt apelláta. Mind számítógépet akart nyerni, meg BMX-kerékpárt. Külön-külön. Mondtam nekik: jól van, de a hasunkon spórolom meg, amit erre a furmányos, szülőszipolyozó, össznépi marhaságra ráköltök. Többe került, mint három pár sportcipő ára! — Nem marhaság ez ... — vetem közbe erőtlenül —, hiszen tanul a gyerek közben. A Földünkön fellelhető háromszázhatvan védett állat. . . Hajdináné közbevág: — Azt meghiszem, hogy tanul! Megtanulja, mennyibe kerül egy bontott tasak feketepiaci ára. Hatnyolc forintba! Megtanulja, hogyan kell alkudni az ezzel üzletelő utcai könyvárussal. Na szóval hagyjuk ezt, mert az én gyerekeim csak ragasztgattak ész nélkül, meg se nézték, hogy mit. Csak az üres lyukakat látták. Most meg, hogy nem nyertek még egy darab pólót sem, mérgükben a polcra dobták az albumokat. Én meg rossz éjszakáimon matricákkal meg üres lyukakkal álmodom. Hatalmas panda maci üldöz, kezében több ezer üres albumal. Üres albummal! Érti? — Lesz még sorsolás augusztus 20-án is — mondom szelíden. — Talán nyernek a gyerekei. Ha meg nem, nyernek azzal, hogy unalmas téli estéken csak előveszik majd azokat az albumokat. — Ezeket ugyan nem! — jajdul fel Hajdináné, és fájdalmas arccal megkapaszkodik az egyik kofa felfordított, pultként használatos ládájában. — Mert jönnek helyettük újak! — Miféle újak? — kérdem aggodalmasan, mert félő, hogy szálka megy Hajdináné ujjába. * Hát nem hallotta a televízióban? — csodálkozik a szomszédasszony tájékozatlanságomon. — Hogy a hatvannégyezer gyerek címére, akik részt vettek a játékban, ingyen megküldenek egy üres albumot, amit a háziállatok matricáival kell teleragasztgatni. „Háziállatok” — ez lesz a következő játék címe, ami ősszel indul. Már előre rettegek a postástól, és azon gondolkodom, hova süllyesszem el a gyerekeim elől a küldeményt. Házi-ál-la-tok ... — tagolja lassan, szabadföldi paradicsomszín-arccal Hajdináné, majd mélyen a szemem közé nézve jelentőségteljesen kérdi: — Hát mondja meg nekem! Ökörnek nézik manapság a szülőket? K. G. Mélységesen elítélem... A minap villámcsapásként ért a televízióból a hír, hogy az egyik nagyüzem megsemmisítette földjén az életet jelentő, érésben lévő búzáját, azzal az indoklással, hogy a területet bérbe adták valamelyik vadásztársaságnak — így a búza hektáronkénti 3 500 forintos tiszta hozama helyett 7 000 forint üti a gazdaság markát. Mélységesen elítélem ezt a felfogást. Már hatéves koromban, 1914-ben, hadiárvaként megtanultam, hogy a kenyérgabona az Életet jelenti. Még az elhullott kalászokat is öszsze kellett szednünk! Tehetetlenül kell tűrnünk, hogy egyes vezetők tíz meg tíz hektárokon megsemmisítik az életet adó gabonákat? Vajon az új kormány, az új parlament meddig tűri még el ezt az állapotot? Id. Kanta Gyula Berekfürdő Iflíus. JÚLIUS 3. SZABAD FÖLD Független társadalmi és családi hetilap Elnök-főszerkesztő: Eck Gyula Főszerkesztő-helyettes: Major Lajos Szerkesztőség: Budapest, Somogyi Béla u. 6. 1978 Telefon: 118-7444, 138-4300 Telex: 22-5922A Szabad Föld Lapkiadó Részvénytársaság megbízásából gondozza a Hírlapkiadó Vállalat Budapest, Blaha Lujza tér 3. 1959 Telefon: 138-2399, 138-4300 Felelős kiadó: a részvénytársaság elnöke Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest XIII., Lehel u. 10/A 1900 közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj 1 hónapra 32 Ft, egy évre 384 Ft Hirdetések: 1-384-300/489. 103 Beküldött kéziretet nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Index: 25 777 90—1504. Szikra Lapnyomda, Budapest Felelős vezető: Dr. Csöndes Zoltán vezérigazgató ISSN 0133—0950 12 4 ❖