Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)

1971-05-08 / 18. szám

1971. május 8. I Ara 1.— Kis XXII. évfolyam, 18. szám. Építő munkánk huszonhat éve Huszonhatodik évfordulóját ünnepeljük a német fasizmus felett aratott győzelemnek. Annak a történelmi határkőként tündöklő napnak, amikor a dicső Szovjet Hadsereg és szövetségesei csapásai­tól megbénult fasiszta szörny térdre kényszerült a győztesek előtt, s Európa és az egész világ haladó, békeszerető népeinek óhaja beteljesedett. A fasizmus felett aratott történelmi jelentőségű győzelemmel mindörökre megszűnt hazánkban is az idegen megszállók garázdál­kodása, vagyis a Szovjet Hadsereg győzelmes harcai nyomán sza­baddá és függetlenné vált népeink rátérhettek egy új arculatú köz­társaságot formáló, alkotó munka kibontakoztatására. Soha, egy pillanatra sem feledkezhetünk meg arról a felmérhe­tetlen véráldozatról, amit a társadalmi haladás úttörői, az első szocialista állam polgárai, hazánk népeihez testvérként viszonyuló szovjet emberek, a szabadságunkért hoztak. Díszítsük a tavasz virá­gaival a hősök sírhalmát a soha nem lanyhuló hálánk jeléül. Emel­jük magasra és vigyük tovább a vérrel áztatott vörös lobogót, s ne engedjük megzavarni azt a társadalomformáló munkánkat, amely­hez a felszabadító szovjet hősök nyitották meg az utat. Történelmi távlatok tekintetében az eltelt huszonhat szabad esztendő nem nagy idő. Nemzedékünk szempontjából — főleg azok­nak, akik az idegen elnyomás és az embertelen kizsákmányolás terheit viselték — az eltelt időszak mégis felmérhetetlen jelentő­séggel bír. Igaz, hogy a fegyverek elhallgatása utáni indulás sok megpróbáltatással járt és gyakran emberfeletti erőfeszítéseket igé­nyelt. Akik ott voltak a kezdésnél még jól emlékezhetnek, hogy a kétéves terv, amely előirányozta az ország gazdasági erejének felújítását, tehát a szocializmus építésére való áttéréshez szükséges előfeltételek megteremtését, a burzsoázia makacs ellenállásába üt­között annak ellenére, hogy a Kassai Kormányprogramban lefektetett alapelvekkel a nemzeti burzsoázia képviselői is — persze csak lát­szólag — egyetértettek. Tehát az újjáépítés kétéves terve az élesedő osztályharc jegyében, a dolgozó nép megalkuvást nem tűrő harcos építő munkája nyomán lett teljesítve. Az ország újjáépítésével járó eredmények betetőzéseként és az éleződő osztályellentétek törvény­­szerű következményeként jutottunk el 1948 februárjához, a burzsoá­zia feletti győzelemhez. A CSKP által vezetett munkásosztályunk, szövetségben a dolgozó parasztsággal és a társadalom továbbá ha­ladó rétegeivel, a hatalom gyakorlójává, a társadalmunk fejlődési irányának meghatározójává vált. A szocialista társadalom „épületét“ nem volt könnyű kivitelezni. Nem egyszer menet közben jöttünk rá, hogy a sajátos adottságaink sajátos módszereket igényelnek. De gyakran felismertük azt, hogy amit elkezdtünk, aminek az építését szorgalmaztuk az már kevés­nek bizonyul, mert nincs összhangban a korszerűséget igénylő szo­cialista társadalmunk igényeivel. Csehszlovákia Kommunista Párt­jának, társadalmunk vezető erejének é­s a szocialista építő munkánk ihletőjének, szervezőjének köszönhető, hogy a tornyosuló akadályo­kat sikeresen leküzdöttük, s hogy dolgozó népünk határozottan felsorakozott az iparmágnásoktól és földbirtokosoktól, tehát a ki­zsákmányolástól mentes szocialista társadalom építésére. Huszonhat év távlatából tehát megnyugvással állíthatjuk, hogy a hősök vére nem hullott hiába, mert a „szabadság fája“ bő termést hozott. Ezek után érthető, hogy a letűnt kapitalista rendszer siratói szük­ségesnek látták a nép- és szocializmusellenes aknamunkájuk foko­zását. Soraik tömörítésére főleg abban az időszakban fordítottak rendkívüli gondot, amikor pártunk napirendre tűzte a társadalmi és a gazdasági életünk fejlesztése közben előforduló nem kívánatos jelenségek kiküszöbölését. A szocializmus nyílt ellenségei, a pártba és a gazdasági szervekbe befészkelődött nacionalista és jobboldali opportunista elemekkel karöltve becsmérelték a verejtékes munká­val létre­hozott szocialista vívmányainkat, igyekeztek aláásni a kommunista párt tekintélyét, s az „emberi arculatú szocializmus“ hamis jelszavának fáradhatatlan hangoztatásával a szocialista de­mokrácia felszámolását, a burzsoá demokrácia felújítását szolgál­ták. A veszélyes méreteket öltő jobboldali nyomás mint ismeretes társadalmi és politikai válsághoz, a termelésben pedig fejlődést­ gátló anarchiához vezetett. A szocializmusellenes erők tervének teljesülését azonban meghiúsította a testvéri szocialista országok internacionalista magatartása. A dicső Szovjet Hadsereg, amely huszonhat évvel ezelőtt megnyitotta számunkra a boldoguláshoz vezető utat, 1968. augusztus 21-én — a szovjet nép sokrétű gazda­sági segítsége mellett — bizonyságát adta annak, hogy a belső és a külső ellenséggel szembeni harcban mindenkor számolhatunk önzetlen segítségével. Ezt a segítséget mindnyájunknak, akik való­ban szocializmust, tehát szüntelenül javuló életkörülményeket igény­lünk, méltányolnunk kell. Erkölcsi kötelességünk — a szovjet néppel és a többi szocialista nemzetekkel való osztályközösség kö­telez bennünket arra —, hogy következetesen harcoljunk az egy­ségbontó nacionalista megnyilvánulások ellen, hogy szüntelenül szilárdítsuk a szocializmust építő népek és nemzetek harci szövet­­ségét. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXIV. kongresszusa min­denkit meggyőzhetett arról, hogy a szovjet társadalom milyen nagy jelentőséget tulajdonít a szocialista világrendszer országaihoz fű­ződő politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatainak. Kétségtelen, hogy ezek a kapcsolatok, amelyek a szocialista nemzetközi gazda­sági integráció széleskörű kibontakozásához, a közös érdekek tuda­tosításához és a szocialista világrendszer vívmányainak védelmét szolgáló erők egyesítéséhez vezetnek, a szocialista társadalmunk további fejlődésének is legfőbb biztosítékát jelentik. Hazánk felszabadítása huszonhatodik évfordulójának jelentőségét lényegesen növeli, hogy a közeljövőben, illetve e hónapban kerül sor az SZLKP kongresszusának és a CSKP XIV. kongresszusának tanácskozására. A kongresszusok megnyugtató értékelést nyújthat­nak nemcsak a szabad huszonhat év alatt elért eredményeinkről, hanem arról a bizalommal párosuló harcos kiállásról is, amit ha­zánk dolgozóinak döntő többsége tanúsított a társadalmi és gazda­sági életünk konszolidálódását szolgáló mindennapi küzdelemben. A kongresszusok azonban feltétlenül hozzájárulnak annak tudato­sításához is, hogy a társadalmi jólét legfontosabb előfeltétele a be­csületes munka, a termékbőséghez vezető felelősségteljes helytállás. HOKSZA ISTVÁN Köszönet és hála felszabadítónknak, a dicső Szovjet Hadseregnek! A szilárd egység jegyében ünnepeltünk Május elsejét, a munkásosztály nemzetközi szolidari­tásának napját az egész világon megünnepelték. Milliók meneteltek vörös és nemzeti zászlók alatt, s hitet tettek a szocializmus építése és a proletár nemzetköziség fenn­­költ eszméje mellett. A Szovjetunió és a szocialista országok dolgozói a májusi manifesztáción kifejezésre juttatták a szocialista vívmányaik feletti örömüket és azt, hogy élcsapatát képezik azoknak a haladó erőknek, akik világméretű harcot folytatnak a kizsákmányolók és az imperialista agresszorok ellen a békéért, az embe­ri szabadságjogokért, az elnyomott népek és nemzetek szabadságáért. A proletár internacionalizmus zászlaját mindenütt magasra emelték, mert ez ebben az időszakban is a leg­időszerűbb korparancs. Az elmúlt évek, korunk törté­nete újból és újból bizonyítják, hogy a proletár nemzet­köziség nélkülözhetetlen, semmivel nem pótolható a világ dolgozóinak a szocialista jövőért folytatott harcá­ban. Több példa volt már arra, hogy a szocializmust építő államok egységes ereje kudarcba kergette a reak­ciós ellenforradalmi erők újabb és újabb próbálkozásait, amelynek egyik fő célja a szocializmust építő országok egységének szétzúzása volt. Hazánkban az elért gazdasági sikerek, a szocialista munkaversenyben elért nagyszerű eredmények jegyében ünnepeltük május elsejét. A transzparensek ezrein volt olvasható, milyen kimagasló eredményeket értek el dol­gozóink az iparban, a mezőgazdaságban és más munka­helyeken. A sok százezer manifesztáló egyben kifejezte elszántságát a szocializmus további építésére a kommu­nista párttal az élen, amely kivezette az országot a súlyos politikai és gazdasági válságból, s megteremtette az előfeltételt a további sikeres építő munkához. A PRÁGAI ÜNNEPSÉGRŐL A főváros utcái már a reggeli órák­ban megteltek a felvonulók sokasá­gával, hogy elinduljanak a hagyomá­nyos május elseji felvonulás színhe­lyére, a Vencel­ térre. A díszemelvényről Antonín Kapek, a CSKP KB elnökségének tagja, a Fő­városi Pártbizottság vezető titkára kö­szöntötte az ünnepség résztvevőit és a külföldi vendégeket. Ünnepi beszé­det Gustáv Husák, a CSKP KB első titkára mondott. Husák elvtárs beszédében többek között elmondta, hogy a közeli na­pokban ünnepeljük hazánk Szovjet Hadsereg általi felszabadításának hu­szonhatodik, valamint az egy évvel ezelőtt aláírt csehszlovák—szovjet új szövetségi-barátsági szerződés évfor­dulóját. A szovjet néphez fűződő ba­rátság összefügg a nemzeti és állami szabadságunkkal, valamint szocialista társadalmunk fejlődésével. Beszéde további részében arról szólt, hogy pártunk megalakulásának 50. évfordulójára és a XIV. kongres­­­szus tiszteletére kollektívák és terme­lési egységek ezrei vállaltak munka­­kötelezettségeket, hogy segítsék a népgazdaság gyors fejlődését. A köte­lezettségvállalások teljesítéséről már több pozitív jelentés érkezett. A párt is teljesítette azt a kötelességét, ame­lyet két évvel ezelőtt vállalt. „Teljes felelősséggel kijelenthetjük —­­ mon­dotta —, hogy társadalmunkban, poli­tikánkban, a népgazdaságban, a nép­jólét terén és a külkereskedelmi kap­csolatokban véglegesen felszámoltuk a válságjelenségeket, s Csehszlovákia ma olyan helyzetben van, hogy mint fejlett állam, büszkén beszélhet múlt­járól, büszkén tervezheti az anyagi és szellemi értékek további gyarapí­tását.“ . Hangsúlyozta azt is, hogy a dolgo­zók többsége, a munkásosztály, a pa­rasztság és az értelmiség nagy része, valamint, a lakosság többi rétege fel­újult bizalommal tekint pártunk Köz­ponti Bizottságának politikájára. • Két évvel ezelőtt még sok kételkedő akadt, de ma már meggyőződtek ar­­­ról, hogy a szavak ténnyé­ váltak. Az előttünk álló feladatokkal kap­csolatban a következőket mondta: „A kor nagy feladatokat ró, külö­nösen a fejlett államokra, amilyen a mienk. Beszélünk a tudományos-mű­szaki forradalomról, a termelés és az életszínvonal gyors fejlődéséről. Nő az embereknek az élettel szemben tá­masztott igénye, és joggal. Ha egyre nagyobb mértékben akarjuk ezeket az igényeket kielégíteni, törekednünk kell arra, hogy gyors ütemben fej­lesszük népgazdaságunkat és az egész életünket. Ezért mozgósítani kell a kezeket és az agyakat, hogy a követ­kező években hozzájáruljanak szocia­lista hazánk sokoldalú fejlődéséhez, nagy és konkrét feladatokra kell összpontosítani az erőket, azokra a feladatokra, amelyeket az ötéves terv irányelveivel rögzítünk.“ Beszéde befejező részében a fel­vonulók nevében üdvözletét küldte a Szovjetunió népeinek, vezető erejé­nek, az SZKP-nak, valamint a testvéri szocialista országoknak és az impe­rializmus ellen küzdő népeknek. A prágai felvonulás kifejezésre jut­tatta, hogy pártunk vezetése a leg­szélesebb néptömegek bizalmát élve­zi, hogy a válságos időszak után 1969 áprilisa óta követett elvszerű lenini politikának megvannak az eredmé­nyei. : A­­ fővárosiak az­ idei felvonulást, sa­játos módon. fejezték be.: Amint elha­ladtak a menetet­ bezáró­­ sportolók a díszemelvény előtt, néhány percen belül óriási tömeg gyűlt össze éltet­ve a pártot, a Szovjetuniót, majd kér­ték, szóljon hozzájuk Husák elvtárs. Pártunk első titkára meleg szavakkal köszönte meg, a prágaiaknak ezt a szép napot, mely kifejezésre juttatta, hogy Prága a haladás, a­­ szocializmus erőihez tartozik. , SZINPOMPÁS felvonulás BRATISLAVÁBAN . A kellemetlen, hideg eső­ sem aka­dályozta meg, hogy ezrek és ezrek gyülekezzenek Szlovákia fővárosának k­ülönböző utcáin. Kilenc óra után mintegy félezer zászlóvivő pionír fel­vonulásával kezdődött az ünnepség. A város főterén levő emelvényen, — élükön Jozef Lenárt elvtárssal, az SZLKP KB első titkárával — foglaltak helyet a politikai és közéletünk kép­viselői és köszöntötték a végelátha­tatlan sorban haladó munkásokat, ér­telmiségieket, diákokat, sportolókat. A felvonulók szeretetük és tiszte­letük jeléül virágcsokrokat nyújtot­tak fel pártunk és kormányunk kép­viselőinek a díszemelvényre. Különösen szép, színpompás volt a sokezer sportoló felvonulása, akik bi­zonyították, milyen gazdag főváro­sunk sportélete. Az üzemek, vállala­tok legtöbbje magasra emelt transz­parenseken jelentette, milyen kötele­zettségeket vállaltak pártunk meg­alakulásának 50. évfordulójára, vala­mint a közeljövőben megtartandó XIV. kongresszus tiszteletére. Bratislavában Jozef L­e­n­á­r­t elv­társ, az SZLKP KB első titkára mon­dott ünnepi beszédet. Az SZSZK politikai és közéletének vezető személyiségei üdvözlik a bratislavai dolgozók május 1-i seregszemléjének résztvevőit.

Next