Szabad Magyarság, 1943 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1943-01-01 / 1. szám

zéseink megállapításáért. Véleményünk szerint ezzel a vitával egyrészt már elkéstünk, több mint egy esztendővel, másrészt pedig semmi szüség sincs rá. Károlyi Mihály öt pontja, mellyel megindította a szabad mozgalmakat, a legmélyére tapint a megoldandó magyar problémáknak s az ezekben való megegyezés teljesen elegendő. Nekünk már a Jászihoz intézett "­Nyílt levél" magyarázatai sem hiányoztak. És most kezdjünk hozzá a célkitűzéseinkről vitatkozni, mikor a tragédiák és pusztulás viharfelhői már ott tornyosulnak a magyar égboltozaton? Most kezdjünk vitatkozni azon, hogy például 100 vagy 200 holdon felül kell szétosztani a magyar földet, avagy milyen legyen az ipari termelés rendszere, amikor már Mgyarország létéről vagy nemlétéről, állami függetlenségéről van szó? A vitáknál elkerülhetetlenül felmerülő vé­­leménykülönbözőségek könnyen az erők megoszlására vezethetnek akkor, amikor sem szervezeti együttműködés, sem elvi egység nincsen. Éppen ezért helytelennek tartjuk, most megindítani a célkitűzések megállapításáért a vitát, amikor nyilvánvaló, hogy a szabad mozgalmakban résztvevő tömegek politikai felvilágosodottságuk és osztályhelyzetük különbözősége folytán en­nek részleteiben megegyezésre nem juthatnak, a vitával csak elfecsérlik ere­jüket. Ma pedig h­elytelennek tartanánk minden olyan részletkérdés mellé való leszögeződést, amely a szabad magyar mozgalom hívei közé éket ver. Minden egyes emberre szkségünk van, a meggyőzéses kapitalistára ép­púgy, mint a proletárdiktatúra hívére. A közös alap, amely bennünket ösz­­szehoz a független Magyarországért, a magyar különbékéért és a mai magyar kormányzat és hívei ellen való küzdelem. Ez a küzdelem folyik ma odahaza Magyarországon is, ezt a küzdelmet kellene vezetnie a külföldön a Szabad Magyar Tanácsnak. A magyar jövendő megnyerése szempontjából rendkívül fontos a külföld megfelelő tájékoztatása magyarországi eseményekről, a magyar nép maga­tartásáról, a németekkel és saját uraival szemben kifejtett ellenállásáról. E tekintetben elsősorban Anglia és az Egyesült Államok jönnek számításba, tehát a nagyjelentőségű munka elvégzése főleg az Angliában és az Egyesült Államokban lévő szabad magyar csoportokra háramlik. De ha a feladat oroszlánrésze és az elvégzés dicsősége rájuk is vár, kétségtelen, hogy a kontinens minden államának magyarsága éppannyira érdekelt benne s igy sem a közös érdek, sem a kitűzött cél eredményessége szempontjából sem volna helyes e távoli csoportok tudta és közreműködése nélkül folytatni a munkát. E téren még föltétlenül rengeteg tennivalónk lenne, hiszen éppen a new-yorki "Harc" október 24-iki száma közölte az angol "The Nineteenth Century" folyóirat szeptemberi számának egy Magyarországról szóló cikkét, amelyben a többek között a következő áll: "A magyar csapatok a német csapatokkal váll a váll mellett küzdenek az oroszok ellen. Mit se hallunk arról, hogy Magyarországon sztrájkok folynak, hogy géprombolással vagy bármi más módon kifejezésre juttatják ellenállásukat, mint ahogy ezt másutt tapasztaljuk, akár a németek megszállta, akár a velük szövetséges országok­ban." Akkor, amikor Magyarországon gyárakat robbantottak fel, termőterüle­tet árasztottak el vízzel, szabotázsok folynak, Kossuth-rádió és Dózsa-légió van, és ugyanakkor ilyen sorok jelennek meg egy angol folyóiratban, akkor be kell ismernünk, hogy a külföld tájékoztatása tekintetében még rengeteg tennivalónk van. Angliai és az Egyesült Államok-beli csoportjaink bizonyára — 3 —

Next