Szabad Magyarság, 1958. március-december (3. évfolyam, 1-39. szám)
1958-11-02 / 31. szám
1958. november 2 SZABAD MAGYARSÁG 9. oldal Vissza az európai körútról Repülőtéri beszélgetés Szilassy Bélával a magyarok európai helyzetéről A lapzárta sürgető, izgalmas napjának délelőttjén megszólal a telefon, s — úgy tűnik, nagyon távolról — halk, ismerős hang jelentkezik: — Itt Szilassy Béla beszél. .. A Felszabadító Bizottság elnökének európai tárgyalásairól érkezett utóbb jelentés és a távoli hangra önkéntelen a kérdés: — Európából ? — Európából annyiban, hogy éppen most érkeztem onnan az idlewildi nemzetközi repülőtérre és nyugatra tartó repülőgépem indulásáig van pár órám. Örülnék, ha kijöhetnél és az európai dolgokról elbeszélgethetnénk. A repülőtér távolságára és a nehezen pótolható néhány órás időbeli kiesésre gondolok, s bizonytalanul mondom: — Örömmel, de nem egyszerű a dolog... — Ha nem egyszerű, csináld komplikáltan, de jöjj ... Hogyan magyarázhatnám meg a Magyar Felszabadító Bizottság elnökének, s lapunk kiváló cikkírójának, aki Amerikától Afrikáig és onnan az európai kontinens számos országáig hatalmas területeket járt be a magyarság, ügyében, hogy a Szabad Magyarság munkával túlterhelt szerkesztőjének a lapzárás idején nincs pár órája, hogy vele minderről a repülőtéren beszélgetést folytasson. Nem lehet mást mondani: — Jövök. Hol talállak ? — Nem tudom közelebbről megjelölni. Valahol, a repülőtársaságok hosszú épületében, a TWA helyiségében... európai levegő jót tett, a hosszú út fáradalmai után is friss, fiatalos. Élénken mondja: — Korunk jellemzője: Párisban reggeliztem, Londonban ebédeltem, s az izlandi egy órás megszakítás alatti vacsora után New Yorkban reggeliztem. Bár ilyen tempóban mehetne a zilált világhelyzet rendezése, Magyarország felszabadítása... Említem: Baross Gábor cikkírónk írta nemrég francia földről, örömmel megy Münchenbe a felszabadító bizottság ülésére, ahol vele és több más olyan barátjával találkozik, akiket 14 éve nem látott. — Sajnos, nem lehetett ott, mert nem kapott útlevelet. Visszafelé Párisban töltöttem vele egy napot és átbeszéltük a teendőket. A repülőtéri labirintus Az idlewildi nemzetközi repülőtér, ahol az összes repülőtársaságok, — amerikaiak és külföldiek ■— tengerentúli forgalma lezajlik, óriási terület, részben elkészült részben készülő nagy épületekkel, parkolóhelyek, utak, labirintusával. Külön város lesz, ha elkészül. Kétszer körülnéztem itt korábban, s tudom, itt egy embert megtalálni nem könnyű. Jelenleg a repülőtársaságok több ideiglenes épületben összezsúfoltan működnek. Mivel az utasokat a belső állomásokról autóbuszok hozzák ide és viszik el innen, biztosan eligazító jelzőtáblák is hiányoznak. A parkolóhelyek húsz perces automata jelzőkészülékei előtt csak a vendégeket váró autói táboroznak. A gyenge jelzések mellett egy kis elnézés nagy kerülővel való visszatérést és késést eredményez Az érkezési épületben a névjegyzékből megtudom, hogy már átszállították utastársaival együtt Szilassy Bélát az indulási épületbe. Az két mérföldre található. Amíg keresem felvillan emlékemben: éppen húsz évvel ezelőtt, a Felvidék magyarlakta részének visszatérte boldog, reménykedő idején, a mámoros örömünnep első napjaiban az ezeréves anyaországhoz visszacsatolt területen tett riportkörutam során kerestem így a prágai parlamentben Eszterházy Jánossal és Jaross Andorral együtt az elnyomott felvidéki magyarságért küzdő Szilassy Béla kúriáját. Losonc ... Szép és egyben keserűvé vált emlék ... Most zsúfolt váróteremben találok Szilassy Bélára. Az algíri és Az ördög lakomája Regény írta FÜRY LAJOS (24.) A félrerakott iratok közül, kiszed egy csomagot. Szétnyitja és olvasni kezdi. — ... Kiev, semmi adatot már Kievből beszerezni nem lehet, jelenleg hadműveleti terület, különben is a darnicai rész, már odaát van, senki nem ismeri... A hadnagy szólal meg. — Bocsánat, az egy per jelentette, hogy náluk dolgozott, igaz, hogy Erzsébet nővér nem javasolta, indokolást nem adott... — Erzsébet nővér, kit javasol Erzsébet nővér? — Itt van kérem a Katonaotthon parancsnokának a nyilatkozata, csak a kiürítés óta ismeri. .. — És éppen az a gyanús, hogy mindig akkor tűnik fel, amikor visszafelé megyünk. A százados felkapja a fejét. — Naná nem, majd akkor jelentkezik, amikor támadásba megyünk, azt akarjátok, hogy rohamárkászkak jelentkezzék ... Nevetnek. — És még egy kérem, az egész történet, olyan meseszerű és úgy hangzik, mintha kitalálták volna. Hadifogoly magyar és az orosz felesége, aztán a lány egy szép napon kitalálja, hogy ő ötven százalékos magyar vér és Magyarországra akar menni... valahogyan nem lehet ezt elhinni, és az a fénykép semmit sem bizonya, lehet, hogy közönséges hamisítvány... az én személyes meggyőződésem az, hogy a nő hírszerző és így akarják becsempészni, javasolnám, hogy adjuk át a németeknek ... Egyszerre szólnak ketten is. — Főhadnagy úr, tessék arra gondolni, hogy micsoda lelki összeomlást okozna ebben a szerencsétlen nőben, ha azt látná, hogy a magyarok, ahová a szive húzza, egyszerűen megtagadják... — Inkább egy lelki összeomlás, mint egy ország összeomlása ... — Nem hiszem, hogy Nádja miatt összeomlana az ország, ha egyszer bekövetkezik, akkor annak más bajai és okai lesznek és ne igyekezzünk mentségeket találni. Én kérem határozottan javasolnám, hogy tessék még egyszer személyes kihallgatásra beidézni, de sürgősen, még ma délutánra és ha a bizottság személyes meggyőződése az, hogy a nő nem érdemli meg, hogy hazavigyék, akkor kérem, nem bánom küldjék vissza az oroszoknak, vagy a partizánoknak... Egy pillanatra elhallgatnak és egymásra néznek. A tárgyalást vezető százados óráját nézi. — Kérem százados úr, ma délutánra berendelem, négy órakor itt, meg vagy elégedve? Felállnak, cigarettára gyújtanak, az iratokat kötözgetik és csomagolják az irattáskába. A folyosón a fegyveres őr csizmája kopog. Odakint ködös eső esik. A vöröskeresztes nő, jön vissza. — Urak, mehetünk ebédelni... XX. Kétszer is csenget, amíg beengedik a tanárhoz. A tanár nem leplezett bosszúsággal jön eléje. — Annyi bajom van magával, hogy a Lemberg és Lawocne közt dolgozó ötezer partizánnal együttvéve sincs. Most képesek és nem veszik fel a listára és a végén mégis csak az ejtőernyő marad, az a legbiztosabb ... de nem is értem, annyira ügyetlenül csinálta, maga kérem nem apáca és igyekezett volna valamelyik magyar tiszttel... jó kapcsolatban lenni... Elgondolkozva jár fel s alá a szobában. — Van valami elképzelése, hogyan tudna hatni a bizottságra? Nádja rázza a fejét. — Na, az sem baj, ha magának nincs, nekem van és azt hiszem, hogy ez fog hatni. Magának volt egy magyar katonatiszt ismerőse ... Bjelgorodban ... maga azt megmentette... hogy hívják azt a tisztet? Nadja elkomolyodik. Azt nem akarom belekeverni ebbe a dologba. A tanár türelmesen leveri a hamut a szivarról és közelebb megy Nádjához. — Azt kérdeztem, hogy hívták azt a tisztet. Nádja összeharapja a száját. — Nem mondom meg. Nem? Úgyis jó, csak egy kicsit várni kell. Hogy mennyi bajom van magával, csak már túladhatnám... Kiszól a másik szobába. Néhány perc múlva egy öregasszony egy papírlapot nyújt át. A tanár felteszi a szemüvegét. Nádja megdöbben és könny fut a szemébe. — Szabó János zászlós ... A tanár megsimogatja a fejét. Most láthatja, hogy nem érdemes ellenkezni ugye, ha nem a nyugati csoportvezető pártfogolná, már másként kezelném, régen ... Újra meggyújtja a szivart és újra mosolyog. — Szóval elmondja a bizottságnak, hogy maga megmentette ezt a magyart. Ez tény, ezt ellenőrizni is tudják, ha akarják és különben is, ez egy olyan bomba, ez hatni fog, visszasegített a családjához egy sebesült magyar tisztet, azért, mert a magyar vér ezt sugalmazta.-. nagyon szép, meglátja, nyakába borulnak, maffia magyarok. Még valamit, kissé sírjon is érti, a magyarok nagyon lovagiasak és nem bírják a síró nőket... Nádja sírni kezd. — Ne most sírjon, spórolja a könnyeit a kihallgatásra. Nádja elmázolja a könnyeit és sírva mondja. — Én nem megyek el a kihallgatásra és nem megyek sehová, én gyűlölöm Sustanovot és gyűlölök mindenkit, hagyjanak engem meghalni vagy deportáljanak, mit bánom én, nekem olyan mindegy, de én nem csinálom tovább, amit akarnak ... Hangosan sírni kezd. A tanár vigasztalja. — No ne sírj galambom, még ilyen sem fordult elő a gyakorlatomban, hogy síró partizánnőt vigasztaljak, legközelebb talán már azt kívánják, hogy udvaroljak is... Idehallgass galambom, én oly biztos vagyok benne, hogy te ma délután elmegy a kihallgatásra, úgy fogsz játszani, mint egy színész és zokogni fogsz és alegközelebbi szerelvénnyel visznek Magyarországra... Nádja csodálkozva emeli fel a fejét. — Uegye nem érted, na én mindjárt megmagyarázok valamit, ugye galambom, azt tudod, hogy mindegy partizán, közvetve vagy közvetlenül a központ ellenőrzése alatt áll. Legye szét vagyunk szóródva és olyan mesze sokszor a céltól, hogy némelyik mondjuk elfelejtené a megbízatást, amire vállalkozott, vagy amire küldték, így hát mindenkit valamiképen a központhoz kell kötni valamivel és tartani kell valamivel. Az nem számít, hogy neked a nyugati csoportvezető a barátod, te sem vagy kivétel, mert ugye nem hiszem, hogy mondjuk szeretnéd, ha Georgiába küldenék a fiad talán Tiflissbe, vagy Zemo-Arcalba, bizonyára hallottad már a nevet, igen nagy árat fizetnek a szépen fejlődő csinos fiúcskákért, mint a kis Vaszil... Nádja rémülten ugrik fel. A tanár mosolyog. — De galambom, ne legyél olyan izgatott, egy partizán sohasem vesztheti el a nyugalmát, még akkor sem, ha a szeme láttára kínozzák halálra a családját. Szóval, hogy tovább mondjam, ez csak egy mód, mondjuk, a hét éves fiúcska számára, de van még sok más, ami mind rosszabb, mint meghalni, és ugye a legszörnyűbb, hogy a saját édesanyja akarja ezt a sorsot neki. Nádja meg,támaszkodik a karosszékben. — Jól van, megyek ... A tanár vigasztalóan mosolyog. (Folyt) Rómában és Bécsben . Szeptember 21-én repültem át Európába. Miután előzően a Szabad Magyarságból értesültem a római tábor szabadságharcosainak súlyos helyzetéről, beszélni óhajtottam velük, írtam is oda, de nem sikerült. Út közben kisebb baj volt a repülőgéppel, s annyira megkésleltetett, hogy csak fél napom maradt Rómában, így a távoli táborba nem tudtam kijutni, ők meg nem jelentkeztek. Sorsukat és érdekükben a Szabad Magyarság akcióját figyelemmel kísérem, s amit tudok, szívesen megteszek segítésükre. Általában a szabadságharcosokért, akikre most, az évforduló során még többet gondolok. — Rómából Bécsbe repültem, ahol családi körben töltöttem napokat. Itt több barátommaltárgyaltam a magyarok ügyében. Az ausztriai táborokban is sokan várnak kivándorlásra, s én is kérek mindenkit, adjanak minél több assurance-t az átjutásuk érdekében. NAGYOBB AKTIVITÁS... — Münchenben sok tárgyalást folytattam. A Felszabadító Bizottság müncheni értekezletére sokan jöttek össze távolabbi helyekről is, így részt vett kisbarnaki Farkas Ferenc, Zakó András, Liptay Lajos,Baky András, Dr. Zayzon is. Behatóan megtárgyaltuk a magyar emigráció, s a felszabadítás ügyének minden vonatkozását. Örvendetes egyetértés mutatkozott a különböző szervezetek élén álló urak közt. Úgy az amerikai, mint az európai teendőket illetően teljes megértéssel hoztunk határozatokat. Határozott összefogás alakult ki. Benyomásom az, hogy nagyobb aktivitás következik, s ebben fontos szerep jut a Szabad Magyarságnak, melyet mindenütt, ahol ismerik, mint a magyar ügy, a felszabadítás, s a Kárpátmedence egységének erős harcosát tisztelik és szeretik. Sajnáltam, hogy állandó müncheni cikkírójával, Dr Ruttkay Kálmán barátommal nem találkozhattam, s nem jöhetett el az értekezletre, mert éppen akkor szabadságon távol volt, s csak az utolsó napon telefonon beszélhettem vele. Az algíri benyomások és igazolt feltevés . . . ! ne tartsunk sort, említem: a Szabad Magyarságnak írt algíri cikkében szólt a felkelés ügyéről, s arról, hogy a többség nem akar elszakadni a franciáktól. Néhányan nehezményezték, hogy nem mutatott elég megértést az ottani nacionalista függetlenségi mozgalom iránt. Az alkotmánymódosítás ügyében lezajlott szavazás igazolta azt a felfogásomat, hogy az algíri benszülöttek többsége nem akar elszakadni a franciáktól. A felkelők adókényszert alkalmaznak velük szemben, s azt puskacsővel hajtják be. Állandó terror alatt élnek. A francia kormánybefolyás kevésbbé érezhető. Mint cikkemben is utaltam rá, itt nem egységes arab nép él, különböző törzsek vetélkednek, s nemzeti egységről, altaiapan nacionalizmusról nem lehet beszélni. Az arab nők rabszolgaságban élnek. A férfiak rabszolgaságában. Az apa 14 éves korában eladja a leányát, s aki megveszi, nemcsak rabszolgája, de szinte “háziállatának” tartja. Hivatása a gyermekszaporulatról gondoskodni. Minél többről, mert a francia állam minden gyermek után családi pótlékot fizet. A nők ismerik a fehér nők helyzetét, szabadságát, erre vágynak, s ezt inkább várhatják a franciáktól. Szavazataikkal ezért is segítették a 90%-os győzelemre de Gaulle alkotmányát, s buktatták el a felkelést. Természetes, hogy a nemzeti egységtörekvéseket szívesen látom. Tunisz és Marokkó helyzete más. Francia-svájci földön Az európai magyarság sorsáról helyzetéről kérdezünk. — Általában tűrhető. Párisban kellemes meglepetéssel észleltem, hogy a korábbi emigráció mellett a szabadságharc után kijöttek is bekapcsolódtak a dolgos életbe és erősen aktív szervezettel is rendelkeznek Somos Jenő dr. tanár vezetésével. Épigy Londonban is, ahol egyik volt miniszter barátom, aki mozgalmi vezetést vállalt, tájékoztatott. Ez a fiatalság, melyet nem mételyez meg idegen pénz, szintén a történelmi Magyarország felszabadításáért dolgozik, mint mi. Párisban, mint említettem, egy napon megbeszélést tartottunk Báról .