Szabad Szó, 1952. január-március (9. évfolyam, 1-76. szám)
1952-01-03 / 1. szám
k Levelezőink a terménybeszolgáltatásról Az év utolsó heteiben fokozott figyelmet fordítottak a néptanácsok a termények beszolgáltatására. Csoportokat alakítottak, amelyek felkeresték azokat a földműveseket, akik addig nem tettek eleget hazafias kötelességüknek és felszólították őket a törvényes gabonahányad haladéktalan beadására. A terménybeszolgáltatással kapcsolatban számos levelezőnk küldött értesítést arról, miként haladt falujukban, községükben a kvótabeadás, kik azok, akik ebben az élen jártak és kik akarták kijátszani a törvény rendelkezéseit. NAGYZSÁMON, — írta Juhász Mátyás levelező, — december 21-ig 100 sázalékban szolgáltatták be a kukorikvótáját, 99 százalékban a búzáét, ancsak 99 százalékban az árpáét, 9 százalékban a rozsét, 95 százalékban a babét és 80 százalékban a borsóét. Mreja Moise, aki már volt pap, tanító, igazgató és bankigazgató a községben, most pedig Butyinban pap, amikor meghallotta, hogy Nagyzsámon gyűjtőcsoportok járnak a kvótáért, éjszaka átköltözködött Butyinba üresen hagyva a hazát és piszkos istállóját. UJMOSNICA dolgozói is bekapcsolódtak a terménybegyűjtési versenybe. — értesíti lapunkat Lehmann Margit elvtársnő, — s annak első díját a községben, a vörös versenyzászlót Cséki János nyerte el, a másodikat Tóth Mihály és Kiss József, a harmadik díjat pedig Brakszatorisz András, Ferenci János és Nagy Károly. December 10-ig 91 százalékban adták be a kvótát, így biztosítva a jövő évi vetőmagot, a városi dolgozók kenyérellátását, erősítve a békét, szeretett hazánk fejlődését. Pápai József levelező azt írja KECSÁRÓL, hogy ott egyes terményekből már 100 százalékban adták be a kvótát. „Öntudatos dolgozóink, akik tisztában vannak a terménybegyűjtés fontosságával, idejében eleget tettek kötelességüknek — írja— de vannak olyanok is, akik ezt elmulasztották, ilyenek Mixich Ecaterina 8 hektáros, Vekira Miadin 5 hektáros földművesek és Pava Nicolae. Mi, becsületes dolgozók elítéljük helytelen magatartásukat. A begyűjtő csoporokban kitüntek a pártszervezet és a néptanács tagjai, akik fáradhatatlanul járták az utacmit , hogy minél előbb 100 százalékra emeljék a kvótabegyűjtést.“ FACSÁDON december 19-ig kvótaként búzából 94 százalékot, rozsból 96, kukoricából 97, egyéb terményekből 82—57 százalékot szolgáltattak be, — írja ottani tudósítónk. Facsádon a pártszervezet, a néptanács és a tömegszervezetek nyomban az aratás után széleskörű felvilágosító munkát végeztek a dolgozó földművesek körében a kvótabeadással kapcsolatban. A" kulturotthonban ünnepségeket rendeztek a begyűjtésben élenjárók részére és így nagyobb igyekezetre serkentették a többi dolgozó földműveseket is. Elsők voltak Hangay László és Boros Imre ,kommunisták, valamint Shade Silviu, Fehér József néptanácsi képviselők és mások, akik hazafias kötelességünek már az első napokban eleget tettek. Harnisléger János levelezőnk KALÁCSÁRÓL küldött tudósítást. „Nálunk az öntudatos, a kötelességtudó dolgzók mind beadták terménykvótájukat az államnak, így mutatva ki ragaszkodásukat és szeretetüket hazánk iránt — írja Flannisréger elvtárs. — Vannak azonban még Kalocsán is olyanok, akik csak az agitációs csoport látogatása után adták be a reménykvótát, mint Oroszi István és Prekupás József. Még olyan „díszpéldányai“ is vannak nálunknak, akik azt hangoztatják, nincs mit leadniok — persze ezek kulákok De miután a nésztanács erélyesen fellépett, például Lavia Bugariu ellen, a többi kulák, haladéktalanul beszolgáltatta a terményhányadot. Így Kalocsa 100 százalékban eleget tett terménybe szolgáltatási kötelezettségének.“ A CSANÁDI MNSZ-ben ünnepélyes keretek között osztották ki a terménybegyűjtés élenjáróinak a jutalmat, írja Jámbor József levelező. A MNSZ kezdeményezte terménybegyűjtési versenyben a Csanádi magyarság 94 százalékban tett eleget kötelességének, ami azt mutatja, hogy nem mindenki tartotta hazafias kötelességének a termények időre való beadását. Az első díjat, a zászlójutalmat Keresztúri András nyerte el, aki a zászló átvételekor rámutatott a munkásosztállyal való szövetség nagy jelentőségére: „Mi gabonát és egyéb terményt küldünk a városi dolgozóknak, akiktől bakancsokat, szerszámokat, gépeket és ruhaanyagot kapunk. Így építjük szebb és boldogabb jövőnket, a szocializmust“. A második és harmadik díj nyertesei szép könyvjutalmat kaptak. ZSOMBOLYÁN december 21-ig búzából 95, zabból 93, rozsból 116, árpából 101, kukoricából 94, napraforgómagból 90, burgonyából 101 százalékot adtak be kvótaként a dolgozó földművesek, — közli Kohn Rozália levele. — Külön említésreméltó Stepa Zenovic 13 gyermekes szegényparaszt, aki hazafias kötelessége tudatában az elsők között volt a termények beszolgáltatásában. Az agitációs csoportok Kiss Pál, Fridrik József és Roter Lőrinc vezetésével jó munkát végeztek, komolyan teljesítették a rájuk bízott feladatot. A RNR kormányának határozata a könyvtárak működésének megjavítására A Román Népköztársaság kormánya határozatot hozott a könyvtárak tévékénységének megjavítására a határozat, miután kiemeli a könyv fontos szerepét a tömegek kulturális színvonalának emelése terén, rámutat a minisztériumokra, intézményekre, tudományos és kulturális szervezetekre, Mamint a néptanácsokra háruló feladatokra A határozat értelmében intézkedéseket kell foganatosítani a könyvtárak működésének jó megszervezése, politikai tevékenységük megjavítása és megfelelő könyvtárosokkal való ellátásuk érdekében. Rendszeres felvilágosító munkával a könyvtárak felé kell irányítani a dolgozók széles tömegeit. Különös figyelmet kell fordítani a könyveknek a gyermekek és az ifjúság közötti terjesztésére az iskolai könyvtárak tevékenységének megjavításán keresztül Az iskolai könyvtárak tevékenységébe be kell vonni a tanárokat és tanítókat is. A határozat értelmében 1952-ben megszervezik a RNK központi állami könyvtárat. A könyvtárak tevékenységének irányítására a RNK Akadémiájának képviselőiből és szakemberekből a Kulturalapítványok Bizottsága mellett egy tudományos tanácsadói bizottságot létesítenek. Az újonnan létesített közkönyvtárak felszerelésére, a könyvtárak közötti könyvcsere megszervezésére és az állami tulajdonba került könyvalapokselejtezésére 1952 január 1-től a Kulturalapítványok Bizottsága mellett állami könyvalapot létesítenek. A néptanácsok feladata a könyvtárak részére szükséges helyiségek, valamint tevékenységük jómeneteléhez szükséges feltételek biztosítása. A tartományi és rajoni könyvtárak mellett gyermekszekciákat létesítenek. A könyvolvasásnak a falvakban való fokozottabb terjesztése érdekében. 1952 januártól kezdve évenként 300 községben saját helységgel, fizetett személyzettel és minimálisan 1500 kötet könyvvel rendelkező könyvtárat létesítenek. A határozat végül a könyvtárak munkájának ellenőrzését és irányítását a Kulturalapítványok Bizottságának hatáskörébe utalja. A leglelkesebb hangulatban, forró hazaszeretettől áthatva ünnepelték vasárnap délután az Állami Opera termében Temesvár dolgozói a Román Népköztársaság kikiáltásának negyedik évfordulóját A Temesvár tartomány néptanácsa által rendezett ünnepi gyűlést Ion Jurjac elvtárs, a Temesvár városi néptanács végrehajtó bizottságának elnöke nyitotta meg, majd Ioan Moanga elvtárs emelkedett szólásra. Ioan Moangă elvtárs, a Temesvártartományi néptanács végrehajtó bizottságának elnöke beszédében rámutatott arra, hogy 4 év telt el azóta, hogy a munkásosztály, szövetségben a dolgozó parasztsággal, megdöntötte a monarchiát — a nép kegyetlen kizsákmányolásának ezt a bástyáját — és birtokába vette az egész államhatalmat. A monarchia felszámolásának történelmi győzelme lehetővé tette a Román Kommunista Pártnak, hogy sikerrel vezesse tovább a proletariátust a szocializmus építésének, a boldog jövő, a béke útján. Az 1947 december 30-tól a mai napig eltelt időszakban, hazánk dolgozói győzelemről győzelemre haladtak. Hazánk dolgozóinak az utolsó 4 évben kivívott győzelmeiről szólva, az előadó rámutatott arra, hogy számos vállalatnak sikerült a Párt iránymutatása, a munkások erőfeszítése folytán, az élvállalatok sorába kerülni és az állami tervet 9—10 hónap alatt fejezték be, mint például nálunk az Electromotor, az IMB, stb. vállalatok. Az előadó különösen kihangsúlyozta a szovjet munkamódszereknek mind szélesebb körű alkalmazását, ismertetve azokat a szép eredményeket, amelyeket ilyen módon a sztahanovisták elértek, mint például Vörös Tibor, az Electromotor, Aurel Purceld, az Ambalajul Metalic, Petru Victoria, az 1MB dolgozója és mások. — Az ipar fejlődése lehetővé tette, hogy a mezőgazdaságot is fejlesszük, — mondotta a továbbiakban I. Moangă elnök elvtárs. A kollektív gazdaságok és a társulások dolgozó parasztjai, az előrehaladott szovjet agrotechnikai módszerek alkalmazásával 25— 50 százalékkal jobb terméseredményeket értek el, mint az egyénileg dolgozó parasztok Tartományunk szegény- és középparasztjai mind nagyobb bizalommal tekintenek a kollektív gazdaságok felé. Éppen ezért ezeknek a száma állandóan növekszik. A kenézfalvi kollektív gazdaságban levő családok száma 41-rel további 150-el növekedett. Kovácsin 41-el és Újpécsen 53-el növekedett a családok száma. Az előadó hangsúlyozta, hogy népünk gazdasági előrehaladása, hazánk féktpolkájának jellegzetessége. Kiemelte a hős koreai népnek adott támogatást az elmúlt évben a mi tartományunkból 7, ruhaneművel, lábbelivel és élelmiszerrel megrakott vagon indult Koreába. Az idén még sokkal többet fogunk küldeni. Ha összehasonlítjuk az elmúlt évben összegyűjtött 11.790 kg. élelmiszert az ebben az évben ajándékozott 183.760 kg élelmiszerrel, akkor láthatjuk, hogy milyen nagy mértékben növekedett az a szere-,let, amit a mi népünk a hős koreai nép iránt érez Moanga elnök elvtszi beszédét így fejezte be: „Mi teljes tudatában vagyunk annak a ténynek, hogy hazánk dolgozóinak minden eredménye, minden sikere a világ béketáborát erősíti. Ez arra késztet bennünket, hogy még nagyobb erőfeszítéseket tegyünk szeretett hazánk, a Román Népköztársaság fejlődése érdekében “ ünnepi gyűlés az Állami Operában a Román Népköztársaság kikiáltásának negyedik évfordulója alkalmából Engel Maria — érdemes tanár (Folytatás az első oldalról) Engel Mana másik szempontja, olyan légkört teremteni, hogy a tanulók természetesnek találják minden adódó alkalommal megkérdezni: „Eltársnő, ezt nem értjük, kérjük újra magmagyarázni." De amikor megkérdezik minderről, nem saját magáról beszél. ■— Soha nem tudtam volna egymagam elérni ezt az eredményt. A szovjet módszerek megismerése nélkül még le is maradtam volna, — mondja. — Nagy segítséget jelentettek munkatársim is, akikkel kicseréljük tapasztalatainkat, s akiknek jó munkamódszereiből sokat tanultam. A tanulók hozzászólását, javaslatat pedig állandó tükör a munkámban: hol dolgozom jól, miben kell változtatni módszereimen .. A legnagyobb segítséget pedig a Pán ereje, nevelése, tanítása adta nekem. S csak azt tudom mondani, hogy csak most látom: soha ilyen szépnek, ilyen megbecsültnek nem éreztem a tanár hivatását, mint most, népi demokrikus rendszerünkben. Murién erőmről igyekszem, hogy méltó legyek az ,,érdemes tanár' cimére. Még jobban akarok tanítani, s ezt úgy érhetem el, ha én magam is még többet tanulok. * Engel Mariával együtt a Népköztársaság Nagy Nemzetgyűlése az „érdemes tanár és táruló" címmel tüntette ki tartományunkban Maria Munteanu, Vasile Chibedea és Marin Vasiliu tanerüket, valamint Munkenremmel tüntette ki Radu Petrut, Ion Borcat és Ileana Cleorgescut. 3. Csütörtök, 1952. január 3 .5 Túri József keveset aludt azon az éjszakán. Alig pirkadt, már öltözködött is. — Korán indulunk, — mondta feleségének, — hosszú az út Magyarszentmártontól Csenéig. Igyekezzünk, hogy az ünnepség kezdetére ott legyünk. A csenei „Vörös Zászló" kollektív gazdaság első esztendei bőséges jövedelmét osztották ki ezen a napon. A jövedelemelosztás ünnepségére meghívták a környező községek és falvak egyénileg dolgozó parasztjait. Túri József magyarszentmártoni dolgozó paraszt örült a meghívásnak. Éli is vele. Világért sem maradt volna otthon. Hajtotta a kíváncsiság. Szüntelenül az járt az eszében: vájjon mire vitték egy esztendő alatt, a közödben. Arra is gondolt, hogy most legalább 'át szemével győződik meg az igazi vitában. jobb-e, könynebb-e eké'a gazdálkodás. is átment, amikor fel- a. lekl'.v gazdaságot, de akkor oly eredményről nem lehetett beszéni. Az egyesztendős csenei kollektiv gazdaság eddigi eredményei majd csak elárulják, jó uton indultak-e el azok, akik szakítottak a régimódi gazdáik . ti .sal. Istke: : is erre gondolt, volt ideje bőven, mialatt a tvkilométeres távolságot bejutották a lovak. De, ha kevesebb lett volna is az ideje, akkor sem tudott volna másról beszélni, mint a kollektív gazdálkodásról. Sok szó esik arról mostanában minden községben. Délre járt az idő, mire megérkeztek. A délelőtti beszámoló gyűlés éppen akkor ért véget. Túri József bosszankodott is, hogy nem indultak el idejében, hiába kelt korán fól. Úgy érezte, sokat vesztett, hogy nem vot jelen a gyűlésen. Sajnálhatta is, mert így nem hallhatta a beszámolót, nem lehetett fültanúja azoknak a lelkes fogadalmaknak, amelyek a kollektív gazdaság tagjainak ajkáról elhangzottak. Érdemes erről beszélni, mert olyan munkavállalások ezek, amelyek a kollektív gazdaság fejlődését viszik előre és hozzájárulnak annak gazdasági és szervezeti megerősödéséhez. Amikor kiosztották az élmunkások között a lábbeli, fejkendő, könyv és egyéb jutalmakat, Jebeleanu Rista kollektivista megfogadta: a jövőben úgy dolgozik, hogy a következő terménykiosztáskor 500 munkanapegység után részesedjék a közös jövedelemből. Barna Mihály vállalta hogy a tél folyamán a gazdaság műhelyében négy szekeret készít, Onov Jóca pedig hat kollektivista társát szólította versenyre. — Rajtam aztán nem tesznek túl a fiatalok, — mondta a 64 esztendős Boga Ilié és megfogadta, hogy ezentúl még az eddiginél is szorgalmasabb lesz. Boga Ilié eddig is korát meghazudtoló gyorsasággal és pontosággal dolgozott. A nyáron akár szántásnál, akár vetésnél, kiállt versenyre bármelyik fiatallal. De nemcsak, hogy kiállt, hanem végig is vitte a versenyt Ugyanilyen szorgalmas a 73 esztendős Csirics Dragomir is. Az öregek lám, megfiatalodtak a kollektív gazdaságban. Maletics Milán és a többiek nagyszerű munkavállalásai beszédes példaként bizonyítják, mennyire szerelik a csenei kollektivisták közös gazdaságukat. Jó lett volna, ha Túri József hallja a fogadalmakat. De amit látott, az is megérte, hogy átjött vendégségbe Mert éppen akkor érkeztek meg, amikor a pántlikánál, virággal és zászlókkal feldíszített, púposra rakott szekerek elindultak a kollektív gazdaság udvaráról. Valóságos kocsikaraván volt. Az utca megtelt kiváncsi emberekkel. Az érdeklődő Túri József hamarosan megkapta a választ: Sztepánov Vlasztimir kollektivista udvarára úszik az összes szekerek a terményt. — Gyerünk utána — mondta Túri — lássuk, valóban mind odaviszik-e? A roskadásig megrakott szekerek valóban egytől-egyig Sztepánov Vlasztimir udvarára vitték a 2 vagon és 600 kilót kitevő terményt. Persze nem egyszerre, hanem egymásután fordultak be úgy, ahogyan lezsákolták a terményt, a szekerekről. A búzát Sztepánov a ház padlására hordotta fel. Kollektív síntársai segítettek neki a sok terményt egészséges, száraz helyen tárolni. Mikor mind felhordták a drága gabonával teli zsákokat Tóth András, Csiszár Mihály, Szabó Pál, Mészáros Ferenc és Nagy József eteteki dolgozó parasztokkal együtt Túri József is felment a padlásra. Valaminnnien szembeni voltak annak, miben részesült Sztepanov Vlasztimir kollektivista az első esztendei közös gazdálkodás nagyszerű eredményéből Túri József egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt nem szégyenli bevallani, hogy a kollektív gazdaságban egy-egy szorgalmas tagnak jóval több a jövedelme, mint Magyarszentmártonban akármelyik egyénileg gazdálkodó szegény-, vagy középparasztnak. Tóth András azt sajnálja, hogy nem hozta el a feleségét is. Hadd látta volna ő is, mit jövedelmezett egy esztendő a kollektivistáknak. Mialatt az aranysárga kukoricacsöveket leszedik a szekerekről Túri József megtekinti Sztepán v Vlasztimir kollektivista állatállományát Az egyik ólban három süldő, a másikban pedig két hizlalt disznó. — Itt aztán a kenyér mellé szalonna is tesz. állapítja meg. — Egy hízót már levágtunk, — mondja a házigazda — ezekre majd újév után kerül sor Ahogy ott jár-kel az udvaron egyszereseik megszólítja az egyik menyecskét. — Nem mondanád meg, kinek a lánya vagy. Olyan ismerős az arcod. — Szeles lány vagyok, magyarszentmátori születésű. — Hát az elvtársi — Én is odavaló vagyok, azért ismerlek rá, hogy találkozunk, gyere el egyszer már hozzánk, beszélj az aszszonyokkal, legalább mint régi ismerős egyet-mást elmondasz, hogyan is van a kollektív gazdaságban, mert engem minden nagyon érdekel. Amit itt láttam, igazán meglepett. — Én nem tudok mást mondani, csak azt — felelte Barna Mihályné, — hogy nagyon jó itt a kollektív gazdaságban. Gondolja csak el mig egyénileg gürcöltünk, mindén fáradozásunk hiábavaló volt. Nem tudtam elérni vágyamat. Mindig arra vágytam, hogy tehenem legyen. — Na, és most? — kérdezte kíváncsian Túri. — Most már van tehenünk. Az első ivetendő jövedelméből vásároltuk. Ivanics Erzsébet, a beszélgetést hall; ■, nem állja meg szó nélkül. .Nincs dicsekvés a hangjában, de bolose tölti el szivét, amikor arról beszél, hgyében az esztendőben ők is tehenet vásároltak. S még azt is hozzáteszi: míg ■ iénileg gazdálkodtak, kecskét sem vehettek, nemhogy fejőstehenet. T f 1 'esc' ugii naolta. ' .gy az udvaron már eleget látott, Jiallott, azt megnézi hogyan laknak Svedov Vlasztimirék Belépett a kunyhba, amely tele volt kollektivistákkal majd egyenest a szobába ment. .. két bevetett agy csipketeritővel volt leteritve. A szoba bútorzata egyszerű, de minden ragyogó tiszta. Vlasztimirné látja, hogy Túri magyarázatot vár. — Igen. — mondja — a bútorok még c. régiek. Úgy határoztunk, hogy a jövedelemből a tóbbi házat tárjuk ki, fehérneműt és ruhát veszünk. A bútor még ráér. Nincs eladólány a háznál, Natalia és Milosava még gyerekek, iskolába járnak. Mire Túri József mindent alaposan szemügyre vett, lerakták a 16 szekérről a terményt. Sztepánovné borral, pálinkával és fánkkal kínálta meg a vendégeket. Tui Józsefet is asztalhoz tessékelték De a vendéglátás ezzel nem fejeződött be. A csenei kollektívisták nagy örömüket meg akarták osztani a környező községek dolgozóival. Közös ebéden látták vendégül őket. 4 terített asztalnál a magyarszentmártoni, aurelházi, óteleki és más szomszédos községek dolgozó parasztjai, jó étvággyal fogyasztották az ízletes paprikást. Utána pedig a süteményeket. Tun József életében nevezetes nap volt ez. Saját szemével látta a közös gazdálkodás nagyszerű eredményeit. Az itt dolgozó parasztokat, akik már nemcsak az egyéni érdeket, hanem az ország érdekét is szemük előtt tartják, az egész dolgozó nép érdekét, a többtermelést. Túri elvtárs azzal távozott: falujában elmondja mindazt a sok szépet és jót, amit Látott. Elmondja, hogy a csenei kollektív gazdaság tagjai milyen nagy utat tettek meg rövid egy esztendő alatt, s milyen jókedvű, boldog emberek a kollektivisták Megfogadta" felvilágosító munkával hozzájárul ahhoz, hogy Magyarszentmártonban is minél hamarabb megalakíthassák a kollektív gazdaságot. __________________JAKAB MÁRIA Túri József megismerte a kollektivisták bőséges életét...