Szabad Szó, 1957. január-március (14. évfolyam, 1-77. szám)

1957-01-03 / 1. szám

VIlAt MOjEftPJAl EtVESOumK! p AZ n.M.P. TEMESVÁR-TAPTOHAHVI BIZOTTSÁGA ES A TARTÓKI4ítYI HEPTAHATS NAPIlAPJA XIV. évfolyam, 1. szám 4 oldal­ára 20 bánis Csütörtök, 1957 január 3 Dr. Petru Groza elvtárs, az RNK Nagy Nemzetgyűlése Elnöksége elnökének a rádió- és televízióállomásokon elmondott újévi üzenete Kedves honpolgárok és elvtársak, tvtársnők!­íme, újból egy esztendei munka és alkotó te­vékenység végéhez érkeztünk. A városok dolgozói, a fédek ntgművelői, a mérnökök éppúgy, mint a tudósok vagy azok, akik művészi műveikkel kifejezik szolgammas és bölcs népünk új életét, becsülettel léjesíteték kötelezett­ségeiket. Energiájuk és tehetségük, álázatkészségük nem volt hiábavaló. A természettől gazdag orszá­gunk új gyárakkal és üzemekkel, petóleumkutakkal és bányákkal gazdagodott; ezek olyn javakat ter­melnek, amelyeket a múltban tizsáklányolt népünk nélkülözött. Mindezek lehetővé teszik, hogy a munka mind jobban és jobban legyen megfizetve, az élet pedig bőségesebb legyen. Mindezekhez metálnak az ösz­­szes feltételek. Nagy barátunk, a Szovjetunió, a nemrégiben megtartott moszkvai tárgyalások nymán, támogatást nyújtott nekünk mind az idei év genge terméséből származó hiányok megszüntetése­rdekében, mind pedig nemzetgazdaságunk egyes f­ontosságú terü­leteinek fejlesztésére. Szabad és független országunk első ízben vett részt az Egyesült Nemzetek Szervezte ülésszakának munkálatain. A többi baráti ország oldalán, elhang­zott országunk szava a béke védelmben és a külön­böző országok közötti együttműködő politikája ér­dekében, függetlenül azok társadalmi rendszerétől. Az eltelt év eseményei, amely­ közül egyesek tragikusak voltak, megmutatták, hogy nem szűntek meg a békét veszélyeztető mesterkedések. Mi azonban meg vagyunk győződve arról, hogy kötelességünk a jövőben is,­­ a világ összes, a há­borúval szembeszálló erői oldalán,­­ következetesen harcolni azért, hogy a béke, az összes népek javára, győzedelmeskedjen. Új év küszöbére lépünk, megerősödve remé­nyeinkben ama fontos határozatoktól,­­ amelyeket a Román Munkáspárt Központi Vezetősége és orszá­gunk kormánya fogadott el az utóbbi napokban. E határozatok célja az, hogy népünk életszínvonala szüntelen emeléséhez, a mezőgazdaság fejleszté­séhez vezessenek, valamint hazánk összes fiainak és leányainak kezdeményező készsége növeléséhez és aktív tevékenységük fokozásához a közügyek vezeté­sében, a szocializmus építésében. A közejövőben, a Népi Demokrácia Frontja égi­sze alatt történő képviselőválasztások nyomán, a Nagy Nemzetgyűlés kifejezője lesz országunk összes haladó erői összpontosításának, népünk legnemesebb törekvéseinek valóra váltása érdekében. Az új esztendő eme első pillanataiban, amikor bizalommal tekintünk hazánk napfényes jövője elé, önökhöz, kedves honpolgárok és elvtársak, valamint az ifjúsághoz, amelynek boldog életet akarunk terem­teni, a hagyományos jókívánsággal szólok. Boldog új esztendőt! A béke és jólét jókívánságait küldjük az összes népeknek. Az RMP KV december 27-29-i plenáris ülésének határoz­ait tartományunk dolgozó népe is lekesedéssel fogadta Röpgyűlés a Dh­itrov-gyárban Az óesztendő utolsó munkanap­­jéról szóló közleményét. A jelenle­­gen, délelőtt az aradi G. Dimitrov- vok igen nagy érdeklődéssel hall­­vagongyár asztalosműhelyében ată­­gatták a közleményt s számosan răilă luliu agitátor röpgyülést hi- hozzászólásaikban fejezték ki örö­­vött össze, melynek keretében fel­­müket és megelégedésüket pártunk­­olvasta a Román Munkáspárt (ez­­nak az életszínvonal növelését elő­­ponti Vezetőségének plenáris­ ülés segítő intézkedései iránt. Képünk a tárgyülésen készült. ÍL£y9tíiC tan-tcrfaxíttyi Befejeződtek a képviselő jelölések Temesvár tartományban Tartományunkban befejeződtek a nagy nemzetgyűlési választásoka való jelölések. Tartományunk ha­­minc választókerületének honpe­­árai 30 képviselőt jelöltek, akik l­egkülönbözőbb munkaterületeke dolgoznak Vamnak köztük állati és pártaktivisták, élmunkások, ke­­lektivisták és egyénileg dolgoz parasztok, gyárigazgatók, értelm­­ségi dolgozók stb. A jelölések hatalmas néptömeg­­ket mozgósítottak Mind a jelöl, mind a fenntartó gyűlések a leg­­melegebb hangulatban folytak­­, a felszólalók komoly munkaváll­­lásokat tettek a választások tiszt­­jetére, így például Radu Vichent, vörösacéli olvasztát vállalta, hog csoportjával együtt 5 gyorscsapi­­tást végez terven felül. Marusc I.etilia Keped falubeli kollektivista vállalta, hogy tíz családot gye meg a kollektív gazdaságba val belépéséről Urzica Iuliu, az Elec­tromotor élmunkása vállalta tervé­nek 15 százalékos túlszárnyalását és azt, hogy a választásokig elké­szül egy újításával, melynek alkal­mazása 30.000 lejes megtakarítást eredményez. A temesvári sűtőház munkaközössége szállítási tervé­nek 5 százalékos túlhaladásával és az önköltség 4 százalékos csökken­tésével köszönti a választásokat. A jelöléseket fentartó gyűlések foly­tatódnak. A választási listára közel 890 ezer választópolgár közül eddig 740 ezret már felírtak, tehát a vá­lasztók több mint 85 százalékát. Tartományunkban eddig körül­belül 100 Választók Háza kezdte meg működését. Az elkövetkező na­pokban újabb Választók Házai nyílnak meg és állanak majd a vá­lasztópolgárok rendelkezésére. hogy valóban fogja bebizonyítani, méltó a bizalomra. A facsádi választókerüllet honpol­gárai támogatják Oprescu Par­fente jelöltségét Facsád, Igazfalva és Băteşti töl­zalmát és megfogadta: munkájával mint 200 honpolgára vett részt a facsádi mozi helyiségében tartós népgyűlésen, melynek az volt­­ célja, hogy jelöltségében megerőst­­se Oprescu Parteniet, a facsán­ választókerület képviselőjelöltjét. A gyűlést Mureşan Leonte, a községi néptanács elnöke ny­­ita meg Husău Florea hozzászólásába, méltatta Oprescu Partenie örö­meit, melyek ismertté és megbe­csültté tették őt nemcsak a salu községében Temereştiben, de­­ környező községekben is. A gyű­lés számos résztvevője, mint Balzai Cornel a facsádi ifjak nevében, Us­catu Romulus az URCC dolgozó nevében és még sokan mások hozzászóláso­ikban megerősítették Oprescu Partenie jelöltségét. A gyűlésen a jelölt is részlett aki megköszönte a honpolgárok­at Megforradtak: terményfelesleges’ette’vásárlás, vagy szerződéskötés útján adják át az államnak­ ­­f­őszentesi levelezőnk, Schödt Ju­­lia, telefonon értesítette szer­kesztőségünket, hogy beszélgetett az ottani egyénileg dolgozó parasztok­kal és azok nagy elismeréssel nyi­latkoznak az RMP Központi Veze­tősége 1956 december 27, 28, 29-én megtartott plenáris ülésének a ki­adott közleményben ismertetett munkálatairól. Fazekas Péter öt hektáros gazda, akit a múlt évben „A gazdag ter­mések mestere" címmel tüntettek ki, a közleménynek azzal a bejelen­tésével kapcsolatban, hogy meg­szüntetik a búza, kukorica, rozs, napraforgó, burgonya, tej kötelező beszolgáltatását s ehelyett az ál­lam rátér a felvásárlási és szerző­déskötési rendszer kiszélesítésére, kijelentette: ezután még inkább ar­ra törekszik, hogy bőségesebb ter­méssel járuljon hozzá a dolgozók ellátásához. Megfogadta, hogy fö­lösleges terményét ezentúl is vagy felvásárlás, vagy pedig szerződés­­kötés útján adja át az államnak. Hasonló fogadalmat tett Fehér Károly dolgozó paraszt is, aki 5,18 hektár földet művel. Választási előkészületek Lugos rajon községeiben Az elmúlt napokban Lugos­rajon községeiben is sorra megnyíltak a Választók Házai. A megalakult 43 Választók Háza közül 33 már 1956 december 30-ig összeállította mun­katervét s ezek közül egyesekben naponta tartanak előadásokat, kul­túrműsorokat. Így a Választók Há­zaiban az említett időpontig 17 elő­adást tartottak a választásokkal kapcsolatos kérdésekről, továbbá 18 kultúrműsort mutattak be. Ugyanakkor a rajon községeinek kultúrotthonai keretében is szervez­tek választásokról szóló előadáso­kat, összesen 24-et. Rajonszerte be­fejezték már a választói névjegyzé­kek összeállítását is, egy-két napon belül pedig ki is függesztik, hogy a választók ellenőrizhessék azokat. A képviselőjelöltek fenntartására összesen 30 községben tartottak népgyűléseket, amelyeken sokezer dolgozó paraszt vett részt. E gyű­léseken a falusi dolgozók kifejezés­re juttatták képviselőjelöltjük iránti bizalmukat, valamint sok szép vál­lalást tettek a február 3-iki nagy­nemzetgyűlési képviselőválasztások tiszteletére. Végváron is helyeslik Dragomir Ion mérnök jelölését Már régen nem volt olyan népes a végvári kultúrotthon, mint de­cember 28-án délután, amikor a község honpolgárai, csaknem 300- an megjelentek, hogy csatla­kozzanak a gátaljaik javaslatához, akik Dragomir Ion mérnököt a ra­­joni néptanács mezőgazdasági osz­tályának vezetőjét jelölték a nagy­nemzetgyűlési képviselőjelöltek so­rába Miután Lippai Árpád, vajon­ nép­­tanácsi képviselő ismertette a kép­viselőjelölt életrajzát, elsőnek Szé­kely Dénes, a kultúrotthon igazga­tója kért szót — Bizonyos vagyok benne — mondotta többi között —, hogy Dragomir Ion elvtárs mint nagy­nemzetgyűlési képviselő még in­kább támogatni fogja mind a kol­lektív gazdaságot, mind az egyéni gazdálkodókat. Bálint Mária, a nőbizottság fe­lelőse is támogatta a javaslatot és az összes nők nevében megígérte, hogy a választási kampány alatt, tőlük telhetőleg minden segítséget megadnak. — Én is mellette vagyok, hogy Dragomir Ion mérnököt felvegyék a jelöltek listájára — mondta Vi­cze István kollektivista. NÉMETH ZSIGMOND, a néptanács elnöke Elvtársak! Plenáris ülésünket egy évvel a Román Munkáspárt II. kongresz­­szusa után tartjuk, amely a nép életszínvonalának további emelésé­re irányuló erőfeszítéseket állította a párt figyelmének központjába. Az 1948—1956. közötti időszak­ban hazánk dolgozói, élükön a munkásosztállyal, a párt politiká­jának valóraváltásáért harcolva, je­lentős eredményeket értek el vala­mennyi népgazdasági ág fejleszté­sében; sokat fejlődött nehéziparunk, különösen a kőolaj-, bánya-, ener­giatermelő-, elektrotechnikai- és gépipar. Fellendült a könnyű- és élelmiszeripar is; egész sor köz­szükségleti cikkeket gyártó válla­latot létesítettünk. A dolgozók lel­kesen helyeselték és bizalommal kö­vették ezt az irányvonalat. De a­­mint ez minden nagy akcióban elő­fordul — nem lévén elegendő ta­pasztalatunk —, hibákat is elkö­vettünk, mind a gazdaság különbö­ző ágai közötti helyes arány meg­állapításában, mind pedig a fő fela­­dat: az életszínvonal gyors emelése tekintetében. Az életszínvonal emel­kedett ugyan, de kisebb mértékben, mint ahogyan azt a gazdasági épí­tésre vonatkozó terveink kidolgozá­sakor előirányoztuk. 1956-ban gazdaságunk tovább­ fejlődött. Az ipari termelés 1955-höz viszonyítva 10 százalékkal növeke­dett. A legnagyobb mértékű emel­kedés a termelőeszközök termelésé­ben volt észlelhető: több mit 13 százalék. A közszükségleti cikkek termelése csupán 6 százalékkal emelkedett; ez főleg az idei­re gabonatermésnek tulajdonítható. A végrehajtott beruházások lehe­tővé tették, hogy új gyárakat, üze­meket, részlegeket helyezzünk üzembe, új társadalmi-kulturális lé­tesítményeket adjunk át rendelteté­süknek. Üzembe helyeztük a vaj­­dahunyadi 700 köbméteres nagyol­vasztót és a második kokszosító és félkokszosító kemencesort, a borzes­­ti és teleajeni új kőolajfinomító há­rom kőolajfeldolgozó berendezését, az erdőszentgyörgyi „Vörös Csil­lag“ hőerőmű negyedik 25.000 kW- os áramfejlesztő­ gépcsoportját, a Borzesti-Focsani—Galac­i, a Bor­zesti—Bacau-i és a Parosény—Re­­sica-i magasfeszültségű áramveze­téket, a békési azbocement-cső és lemezgyárat, a feketehalmi fésült­­gyapjú-fonó berendezést, továbbá több konzerv- és kenyérgyárat. Ál­lami építkezések és állami hitelek segítségével 16.000 lakást adtunk át rendeltetésének­­— azokon kívül, amelyeket a lakosság saját eszkö­zeivel épített. Javulás állt be az ipar és más népgazdasági ágak tevékenységé­ben. Ez a munka termelékenységé­nek emelkedésében, a termelési és forgalmi költségek csökkentésében nyilvánul meg; ezzel összesen mintegy 1,8 milliárd lejt takarítot­tunk meg. Így vált lehetővé az, hogy az év folyamán egyes iparágakban megjavítsuk a fizetéseket , hogy az év vége felé felemeljük az alacsony fizetéseket és nyugdíjakat és beve­zessük a gyermekpótlékot, nagyobb mértékben gondoskodhattunk a tár­sadalmi-kulturális szükségletekről, 500 millió lejjel többet fordíthat­tunk erre a célra mint 1955-ben. Az állami társadalombiztosító az idén 200 millió lejjel többet juttatott a dolgozóknak, mint 1955-ben. Amint az RMP II. kongresszusa megállapította, a mezőgazdaságban jelentős haladást értünk el, de a növényi és állati termékek termelé­se elmaradt az ipari fejlődés, vala­mint a városi és falusi lakosság egyre fokozódó fogyasztásának folytán megnövekedett kereslet mö­gött. Ez kedvezőtlenül hatott a köz­szükségleti cikkek, főleg az élelmi­szerek termelésére, valamint az áruforgalomra s ennek folytán időnként nehézségek álltak elő a dolgozók ellátásában és az élet­színvonal javulásában. Ebben az évben a búza- és a töb­bi kalászos-, a kukorica- és az ola­josnövény termés elégtelen volt; némileg jobb termés volt burgonyá­ban, cukorrépában és textilnövé­nyekben. Az 1955. évi termésből tartalékolt takarmány felhasználá­sa révén megnövekedett a húster­melés és más állati termékek ter­melése, s így a lakosság ebben az évben jobban el volt látva ezekkel a termékekkel. A fogyasztás az első félévben nö­vekedett, de az év vége felé kezd­tek érezhetővé válni a gyenge , ter­més következményei. A Szovjet­uniótól kapott gabonasegély lehe­tővé tette, hogy ezt nagy részben kiküszöböljük. Történtek más intéz­kedések is az irányban, hogy meg­javítsuk a lakosság ellátását élel­miszerekkel és iparcikkekel. Az ipari termelés és egyes me­zőgazdasági termék termelésének növekedése lehetővé tette, hogy 1956 folyamán több mint 2,5 mil­liárd lejjel növeljük a szocialista kereskedelem útján történő áruel­adást. Az ezután következő időszakban a termelőeszközöket gyártó ipar el­sődleges továbbfejlesztése mellett arra kell összpontosítanunk figyel­münket, hogy rendszeresen és erő­teljesen továbbfejlesszük a mező­gazdaságot és a fogyasztási java­kat termelő ipart s hogy az eddigi­nél több anyagi és pénzügyi esz­közt fordítsunk ezekre a termelési ágakra, gépek, felszerelések és ipari gép­csoportok legmagasabb hatásfokú kihasználását s a belső tartalékok felhasználása révén növeljék a ter­melést és csökkentsék az önkölt­séget. E cél érdekében ki kell bővíteni az állami ipari és mezőgazdasági vállalatok vezetőségének hatáskö­rét. A túlzott centralizmus káros a dolgozók kezdeményezésének ki­­fejlesztésére s megszüntetése csak úgy valósítható meg, ha kiterjeszt­jük a gyárak, bányák, üzemek, ál­lami gazdaságok igazgatóságainak hatáskörét. E szocialista vállala­tok vezetőségeinek szélesebb körű lehetőséget és jogokat kell adnunk a gazdasági tervek elkészítésében és bizonyos vállalati jövedelmek elosztásában, így az 1957. évi költ­ségvetési tervjavaslat előirányozza azt, hogy a köztársasági jelentő­ségű iparvállalatok terven felüli jö­vedelmének legnagyobb része ma­radjon m­eg az illető vállalatok és helyi néptanácsok rendelkezésére. Ilyen értelemben 1957-től kezdve az igazgatói alap helyébe lépő vál­lalati alapot helyileg is fel lehet használni lakásépítésre, étkezdék létesítésére, jutalmazásra stb. A munkás és tisztviselői lakások épí­tését elsőrendű feladatuknak kell hogy tekintsék nemcsak a minisz­tériumok és vezérigazgatóságok, hanem a trösztök, az állami és szövetkezeti vállalatok és e népta­nácsok is. A túlzott centralizmus nemcsak a minisztériumoknál és a központi szerveknél létezik, hanem megta­lálhatjuk a trösztöknél is, amelyek munkamódszerü­kkel ígéri gyakran fékezik sok vállalat tevékenységét és fokozzák a bürokráciát. A demokratikus centralizmus né­pi demokratikus államunk szerve­zési alapelve; ez az elv egybehan­golja a gazdasági és társadalmi­­kulturális tevékenység szükségsze­rű, egységes és összehangolt veze­tését, az alulról jövő kezdeménye­zés ösztönzésével s széleskörű le­hetőséget nyújt a dolgozó tömegek tevékenységének kifejlesztésére. Ahhoz, hogy ezt az elvet helye­sen alkalmazzuk az állami tevé­kenységben, mentesítenünk kell a Minisztertanácsot sok olyan kér­déstől, amely megnehezíli tevé­kenységét és ugyanakkor ki kell terjesztenünk nemcsak a miniszté­riumok és a vezérigazgatóságok hatáskörét, hanem a köztársasági és helyi vállalatok vezetőségeinek hatáskörét is. A tapasztalat azt mutatja, hogy a helyi jellegű vállalatokat — a fo­gyasztási cikkeket termelő, az épí­tő- és a közszolgáltatási vállala­tokat — az illető helység néptaná­csának hatáskörébe kell utalni. Jelenleg ezek a vállalatok a Köz­ségi Gazdálkodási Minisztériumnak és más minisztériumoknak vannak alárendelve; ez a helyzet nem teszi érdekeltté a helyi szerveket és a lakosságot, fékezi kezdeményezé­süket, meggátolja e vállalatok fej­lődését és ugyanakkor megnehe­zíti a minisztériumok tevékenysé­gét is. Azáltal, hogy a helyi jellegű vál­lalatokat a néptanácsok hatásköré­be utaljuk, azáltal, hogy feladatai­kat a néptanácsok fogják jóvá­hagyni, tevékenységüket irányíta­ni és ellenőrizni azáltal, hogy ter­mékeiket közvetlenül a helyi nép­­tanácsok osztják el, elősegítjük a vállalatok gyors fejlődését, terme­lésük növekedését és a lakosság szükségleteinek jobb kielégítését. Ez szükségessé teszi, hogy már az 1957-es év elejétől megkezdjük a fentiek kísérleti kipróbálását va­lamelyik tartomány városaiban és azután — a kísérletből és az érde­keltek által tett javaslatokból adó­dó javítások megtétele után — a helyi jelentőségű vállalatok új szervezési és működési módszerét az egész országban bevezessük. _A túlzott centralizmus az appa­rátus felduzzasztását, a nyilván­tartási és statisztikai űrlaprend­­szer megnövekedését okozta; a kér­dést nem oldhatjuk meg csupán az apparátus számszerű csökkentésé­vel vagy az űrlaprendszer csök­kentésével — amik ugyan szük­séges intézkedések­­—, hanem elsősorban a kérdés lényegét kell megoldanunk, nevezetesen azt, hogy kiterjesszük az alapot jelen­tő vállalatok vezetőségeinek hatás­körét, kiterjesszük a tartományi, városi és rajon­­szervek hatáskö­rét, támogassuk a dolgozó töme­gek tevékenységét a szocializmus felépítésének művében. Csak akkor bontakozhatik ki harc a sok vállalatunkban mutat­kozó céltalan, szükségtelen büro­kratikus elemek felszámolásáért, ha a munkásokat, mérnököket és technikusokat minden üzemben ér­dekeltté tesszük a termelés fokozá­sában Gh. Gheorghiu-Dej elvtárs jelentése a Román Munkáspárt Központi Vezetőségének plenáris ülésén A nép életszínvonalának emelése központi feladat Elvtársak! A Központi Vezetőség politbü­­rója a pártkongresszus óta lefolyt időszakban megvizsgálta a gaz­dasági politika több kérdését a II pártkongresszus kijelölte köz­ponti feladat­a a dolgozók élet- és munkafeltételeinek rendszeres megjavítása­­ fényében. Az RMP KV plenáris ülése most pedig megvitatja az állami tervre, az állami költségvetésre, a jelenlegi fizetési rendszer megjavítását célzó intézkedésekre, a központo­sított mezőgazdasági termékalap jelenlegi létrehozási módjának a város és falu közti kereskedelmi kapcsolatok kiterjesztésével törté­nő helyettesítésére irányuló terve­zetek konklúzióit és javaslatait. Az előzetes számítások szerint a II. ötéves terv irányelveiben előirányzott valamennyi beruhá­zás teljesítése olyan gazdasági erőfeszítést követelne meg, amely megnehezítené a dolgozók élet­színvonalának emelésére vonatkozó előirányzat valóraváltását. Ezért javasoljuk az Irányelvek egyes előírásainak felülvizsgálását oly értelemben, hogy az 1956—1960 as időszakra csökkentsük az álla­mi beruházásokat. Szükségesnek tartjuk megjaví­tani a felhalmozási alap és a la­kosság fogyasztási alapja közötti arányt, hogy a nemzeti jövedelem­ből nagyobb részt fordíthassunk a dolgozó nép anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítésére. A beruházások volumenének biztosítania kell a szocialista ipar továbbfejlesztését, de lassúbb, a népgazdaság erőforrásainak és reális lehetőségeinek megfelelő ütemben. A hatalmas szocialista gazdasági világrendszer létezése, a Szovjetunióval és a többi szo­cialista országgal való testvéri gazdasági együttműködés lehető­vé teszi számunkra, hogy ezekből az országokból előnyös feltételek mellett szerezhessünk be gépeket, ipari felszereléseket, félgyártmá­nyokat és más olyan ipari termé­keket, amelyeket az országban nem gyártunk. Erőfeszítéseket kell tennünk ab­ban az irányban, hogy erőteljesen fellendítsük a mezőgazdasági, va­lamint a könnyűipari és élelmi­­szeripari termelést, a lakásépí­tést, mivel mindez ma szorosan hozzátartozik a dolgozók életszín­vonalának emeléséhez. Ezzel egyidejűleg biztosítani fogjuk a nehézipar továbbfejlesz­tését, mert ezen az alappilléren nyugszik az összes népgazdasági ágak fejlődése és a bővített szo­cialista újratermelés. Megkülönböztetett figyelmet fo­gunk fordítani bizonyos ipar­ágakra, a bánya, a kőolaj, a ve­gyi, az energetikai és az építő­­anyagiparra, a Vajdahunyadon, Békáson és Borzesti­ en az első öt­éves tervben megkezdett nagy munkálatokra, valamint arra, hogy 1957 második felében üzem­behelyezzük a romani csőhenger­­dét. A gépgyártó iparban előtérbe helyezzük a mezőgazdasági gépek és felszerelések, a kőolajipari, bá­nyaipari felszerelések és a szállí­tási eszközök termelését; a vegy­ipart főképpen nagymennyiségű műtrágya, rovar- és növényi kár­tevőket irtó vegyszerek, műrostok és műanyagok gyártására, a köz­szükségleti cikkek termelésének fokozása felé irányítjuk A népgazdaság valamennyi ágának együtt kell működnie a mezőgazdaság gépesítése és ve­gyi anyagokkal való ellátása, a mezőgazdasági termelés és a lakosság ellátásának megjavítá­sához szükséges mezőgazdasági termékek és fogyasztási javak ter­melésének növelése tekintetében. Azt javasoljuk, hogy az irány­elveken eszközölt helyreigazítások véglegesítése után terjesszük jó­váhagyásra az összes pártszerve­zetek elé. A Minisztertanácsnak ki kell majd dolgoznia a II. öt­éves tervre vonatkozó törvényter­vezetet, amelyet a Nagy Nemzet­gyűlés elé kell terjeszteni. Beruházási politikánk irányza­tában figyelembe vesszük hogy a munkatermelékenység fokozásá­nak szilárd alapja a technikai fej­lődés, az elavult technológiai fo­lyamatok kiküszöbölése. Hangsú­lyoznunk kell azonban, hogy a termelés és a munkatermelékeny­ség továbbfejlesztése elsősorban a meglévő termelési berendezés hatékonyabb kihasználásával, egyes vállalatok korszerűsítésével és új, tökéletesített gépekkel és technikával való ellátása révén valósítható meg úgy, hogy lehető­leg elkerüljük újabb ipari építke­zések tervezését. Elvtársak! Legfőbb gondunk mindig arra irányul, hogy az ország gazdasági fejlesztésében elért eredményekhez mérten javuljanak a munkásosz­tály munka- és életkörülményei is. Ez a törekvés népi demokratikus államunknak, a dolgozók államá­nak, pártunknak, a munkásosztály pártjának jellegéből fakad. A Román Népköztársaság gazda­ságának egyre mélyebbre ható szocialista átalakításával, a dol­gozó tömegeknek a gazdasági ve­zetésben és a kulturális tevékeny­ségben való egyre szélesebb körű részvételével, a szocialista terme­lési és elosztási viszonyok fejlődé­sével és a szocialista öntudat szín­vonalának növekedésével egyide­jűleg erősödik és fejlődik népi de­mokratikus rendszerünk a szocia­lista társadalom kialakításának irá­nyában. Noha a dolgozók életszínvona­lának emelése tekintetében jelen­tős eredményeket értünk el és nö­vekedett a munkások jövedelme, a munkások jórészének keresete ma még nem kielégítő. 1956 folyamán az ismert intéz­kedések alapján több tevékenységi ágban megjavítottuk a bérezést. A fizetési minimum emelésével na­gyobb lett a kisfizetésű munkások jövedelme. A Központi Vezetőség a II kon­gresszus útmutatásai alapján ta­nulmányozta a különböző munkás­­kategóriák jövedelmének növelési lehetőségeit a jelenlegi bérezési és normarendszer megjavítása útján. Melyek a jelenlegi bérezési rend­szer legfőbb hiányosságai és fonák­ságai? A díjszabás szerinti fizetés szín­vonala nem kielégítő; a díjszabás szerinti fizetés nem döntő eleme többé a munkások jövedelmének és ez negatív módon befolyásolja a munkások érdekeltségét a termelé­kenység és ennek révén a termelés növelésében, szakmai tudásuk gya­rapításában. A népgazdaság különböző ágai bérezési rendszerének különböző­ségeinél nem veszik mindig figye­lembe az iparág gazdasági jelen­tőségét és sajátos munkakörülmé­nyeit. A munkanormákat legnagyobb­részt nem műszaki-tudományos ismérvek alapján állapították meg, ösztönző hatásuk teljességgel elég­telen. A jutalmazási rendszer, valamint a munkások ösztönzésének és a­­nyagi érdekeltté tételének többi for­mái nem kapcsolódnak eléggé a vállalatok műszaki-gazdasági ered­ményeihez. nehézkesek, kortyolul­­tak, bürokratikusak és számos eset­ben a jutalmak ösztönző jellegének eltűnéséhez vezetnek. A bérezési rendszer megjavításá­nak tervezete előirányozná a jelen­legi díjszabáshálózatok felülvizs­gálását, a munkások díjszabás szerinti fizetésének növelését ,­ ez­zel egyidejűleg a jövedelem szín­vonalának felemelését. A munkás jövedelmének legfontosabb része a díjszabás szerinti fizetés kell hogy legyen, amely jövedelmének biztos, állandó alapját kell hogy jelentse. A munkabér méltányos jövedelemkülönbséget kell biztosít­son a munkások szakképzettségé­nek és a különböző gazdasági ágak , sajátos munkakörülményeinek meg­felelően és a munka termelékeny­ségének szüntelen fokozására kell ösztönözze a munkásokat. A javasolt intézkedések értelmé­ben a díjszabás szerinti átlagbér egész népgazdaságunkban átlago­san 36 százalékkal emelkedhet. Az átlagjövedelem nettó növekedése a mai átlagjövedelemhez képes­t kö­­rülbelül 15 százalék lesz és a népgazdaság különböző ágaiban 13 százalék és 25 százalék között váltakozik. Az átlagjövedelem emelkedése érezhetőbb, lesz a kis­fizetésű munkáskategóriákban. A díjszabás szerinti munkabér megjavításával egyidejűleg jobb munkanormázást kell bevezetni, fi­gyelembe véve az egyes vállalatok gazdasági és műszaki sajátossá­gait. A bérezési rendszerre és a normák újramegállapítására vo­natkozó intézkedéseknek a mun­kások jövedelmének további emel­kedését kell magukkal hozniuk. A jutalmazás kritériumainak egyszerűbbeknek kell lenniök és szorosabban hozzá kell kapcsolód­niuk a vállalati tevékenység mű­szaki-gazdasági eredményeihez, serkenteniök kell a munkásokat, hogy hozzásegítsék vállalatukat terven felüli nyereségek eléréséhez, hogy terven felül csökkentsék az önköltséget, érjenek el munka- és anyagmegtakarítást, javítsák a mi­nőséget, vezessék be az új techni­kát és a fejlett technológiát. A ju­talmazási rendszer magjavításával kapcsolatban ki kell bővíteni a vál­lalatigazgató jogát ahhoz, hogy az üzembizottsággal tanácskozva az elért eredményeknek megfelelően jutalmazza a vállalat munkásait, technikusait, mérnökeit és tisztvi­selőit; egyszerűsíteni és csökken­teni kell azokat a különböző köte­lező feltételeket, és bürokratikus formaságokat, amelyek jelenleg szükségtelenül bonyolulttá és ne­hézkessé teszik a jutalmazási rend­szer alkalmazását. Várható, hogy a következő évek­ben, tekintettel a munka- és bére­zési kérdések szabályozása és a termelés vezetésének megjavítását szolgáló más intézkedések követ­keztében létrejött körülményekre a munkások, technikusok és mér­nökök alkotó erőfeszítései a munka termelékenységének fokozottabb növekedésére és az önköltség csök­kenésére vezetnek majd s ezek biztosítják az anyagi alapot a dol­gozók életszínvonalának további emeléséhez A bérezési rendszer megjavításá­ra szolgáló intézkedések megvaló­sítása nagy felelősséggel járó ak­cióimért közelről érinti a népgaz­daság fejlődését és a legszélesebb dolgozó tömegek munka- és élet­körülményeit. Ezért azt javasol­juk, hogy a tervezetet, véglegesíté­se előtt, 1957 első felében néhány (Folytatás a 2. oldalon.) A demokratikus centralizmus alkalmazása A vállalatvezetőségek és néptanácsok hatáskörének kiterjesztése A pártszervezetekre, az ipari mi­­szket hozzanak és úgy szervezzék nisztérumok és iparvállalatok­re­ meg a munkát, hogy még jobban tetőire, a munkásokra és a mérnö­ ki használhassák a termelési felüle­­tekre az a megtisztelő feladat há­­teket, hogy az összes vállalatok­­ral, hogy olyan műszaki intézkedő- biztosíthassák az összes szerszám A bérezési rendszer megjavítása és a munkások keresetének növelése

Next