Szabad Szó, 1957. október-december (14. évfolyam, 231-309. szám)
1957-10-01 / 231. szám
AZ ELSŐ NAP — Készülődik a falu — A hivatalos ünnepségek Talán még sohasem fordult meg annyi vendég Kiszetón, mint az utóbbi napokban. Az ország legrégibb kórusa ünnepelte fennállásának századik évfordulóját. Olyan ünnep volt ez, amelyre büszke volt a falu apraja, nagyja. A kiszetóiak az ünnepélyes hangulat emelésére színes villanykörtékkel, zászlókkal díszítették az urakat. Minden kiszetói sajátjának érezte ezt az ünnepet. Hogy menynyire így van, ez abból is látszott, hogy valamennyi házat ünneplőbe öltöztettek. Virágdísz volt az ablakokon s a legszebben, leggazdagabban szőtt színes térítővel díszítették az utcára néző falat. A kissé hűvös idő ellenére fehér hímzett selyemruhájukat vették fel a lányok s — a Kiszetó környéki népviseletnek megfelelően — virágdiszes fökötőt viseltek. A férfiak makulátlanul fehér bő ingyén egy gyűrődést sem találtál volna. Még a 70 éves öreg nénik is ünneplőt öltve álltak ki a kapuba. Belinc, Lugos és a rajon több helységének szövetkezetei elárusító sátrakat állítottak fel a kultúrotthon környékén. Volt ott mindenféle jó! Sósperec és virsli, szőlő és ,,mititéj", torta, sör és rövidáru. Csalogatóan hívott a sülthús szaga Összecsendültek a poharak, ünnepet hirdettek. Valahonnan trombitaszó hallatszott. A közeli iskolákban a pionirküldöttség próbált. Nagy volt az izgalom. Jó volna elbeszélgetni velük is, meg a sok szép nemzeti viseletbe öltözött kórustagokkal, megtudni, hogy mit éreznek e napon a 100 évvel ezelőtt megalakult kis paraszt-kórus hagyományainak továbbvivői. (Azóta a faluban 4 g-: Gráció nevelkedett már fel.) Ist.: Nem, jó volna elbeszélgetni a kórus tagjaival, a kiszetóiakkal, de nem lehetem, kezdődik az évforduló megünneplésének megnyitója s ha nem sietek, az a veszély fenyeget, hogy a tágas kulturotthonból — ahol az ünnepség folyik — kint rekedek, annyi a vendég, érdeklődő. A kulturotthont erre az alkalomra szépen újrafestették, függönyökkel, új bútorokkal látták el. Szinte hihetetlennek tűnik, hogy egy kis falunak ilyen kifejezetten városi Alig pirkadt meg, amikor a vonat megállt a kis állomáson. Hajnal volt, a nap az égbolt aljáról küldte sugarait a bánsági rónaságra. Távol az állomástól, a falu még álomba burkolózott. De ahogy közeledtem, kirajzolódtak a házak körvonalai. Érdeklődő szemem kivehette a feldíszített utcák, az újonnan meszelt parasztházak gyönyörű képét. A falu közepén hatalmas, újonnan ácsolt szabadtéri színpad állt, a haza és a munkásosztály zászlaival. Az alapfalon két szám „1857—1957“. Kék alapon, arany betűkkel ... Száz év . De miven száz év? Kimunkálkodott és átdalolt száz év. Bánatos, sirató melódiák, az elnehezült lelkek dala, azelőtt, a nincstelenség, az elnyomatás, a grófok, kakastollas csendőrök idején. Örömhozsannák, vig pattogó melódiák, a boldog lelkek dala. — most, a szabadság, a lelkesítő munka, szabad élet idején A vonatok, parasztkocsik, teherautók, kerékpárok csak úgy ontották a népet ezen a gyönyörű, napsütéses vasárnapon. Leányok, ifjak, öregek, napbarnított képű, őszhajú férfiak, asszonyok jöttek el ide, hogy együtt ünnepeljenek a kiszetóiakkal. És erre az alkalomra magukra öltötték legszebb ruháikat, a nemzeti viseletek valóságos remekeit. Színpompás blúzokban, gondosan berakott szoknyákban, az asszonyok, leányok. A fényesre kefélt csizmákban komoly ünneplőben jöttek el ide románok, magyarok, szerbek, bolgárok, némdek, a környező falvakból, de távoli községekből, városokból. Már a kora hajnali órákban zsujellegű elegáns terme legyen. Az emelvényen, a virággal díszített asztalnál Sabin Drăgoi, Filaret Barbu hírneves bánáti zeneszerzők. A vendégek mellett Opriş Elena 75 éves öreg néni és egy 80 év körüli bácsika is helyet foglal. Ők a kórus legrégebbi tagjai. Az ünnepi gyűlésen Beldean Ion, a tartományi néptanács elnöke elnökölt. Miután köszöntötte a kórust 100 éves jubileuma alkalmából, átadta a szót Cărăbaş Ioannak, a kiszetói kultúrotthon igazgatójának, aki egyben a kórus egyik karmestere is. A kultúrotthon-igazgató beszédében képet nyújtott a hallgatóknak a kórus történetéről, a küzdelmes 100 évről, a sikerekről és megpróbáltatásokról, s végül vázolta a kórus mai helyzetét, amikor minden lehetőségük megvan fejlődésükhöz, az ország szeretetét, megbecsülését élvezik. Megtudtuk, hogy a kiszetói kulturotthonnak a kórus mellett van tánccsoportja, színjátszó-csoportja, zenekara és agitációs brigádja is! A falu szorgalmas dolgozói szívesen látogatják a könyvtárat, mozit, a népi művelődési előadásokat. Gazdag kulturéletet élnek a kiszetóiak. A különböző kultur alakulatokban több mint 170-en vesznek részt A kultúrotthon igazgatójának beszámolója után a Nagy Nemzetgyűlés dekrétumát olvasták fel, amely szerint munkaérdemrenddel tüntették ki a kiszetói kórust, valamint Sever Sepesiant, akinek az 1918-as években nagy szerepe volt az első világháború alatt üldözött kórus talpraállásában. S. Sepesian nemrég monográfiát írt a kórusról. Munkaérdemrenddel tüntették ki továbbá Lazăr Constantini, Benatu Elenat, Cărăbaş Iont, Suman Constantini és másokat. A kultur és közoktatásügyi minisztérium nevében Prisnea Constantin miniszterhelyettes üdvözölte a kórust és a minisztérium nevében sokaknak a kórustagok közül jelvényt nyújtott át. A kultúrotthon értékes ajándékokat kapott. Egy nagy rádiót, hangszereket és még sok mást. Pantazi Cristea elvtárs, a Nagy Nemzetgyűlés megbízottja Dr. Petru Groza üdvözlő levelét olvasta fel. Isac Martin, a tartományi pártbizottság első titkára is meleg hangon szólt a kórushoz. Majd Krajovából, Kolozsvár tartományból, az ország minden részéről érkezett kulturaktivisták, zenészek szólaltak fel és ajándékokkal halmozták el a kórust. A megható ünnepi gyűlés után a kiszetói kórus s a kulturotthont többi művészegyüttesei színvonalas műsora következett. A nagy ünnepi dalosműsor másnap, vasárnap következett. P. E. 1 I m - - I. r --------- ■ 'VL . A 100. évfordulóját ünneplő kórus. SZABAD SZÓ Kedd, 1957 október 1 Köszörűjük a 100 éves kiszetói kórust! mouin rouge Magas megtiszteltetés DR. PETRU GROZA ÜDVÖZLŐ LEVELÉBŐL — Kedves Bánságiak! Kedves kiszetói parasztok Kiszetó falu történetében a mai nap ünnepet jelent. Nemcsak a domák és ■ dalok Bánság tekint falvatok felé. E dalok Bánsága ünnepel, hanem a haza egész népe, amely szeretettel száz év telt el a kiszetói parasztkórus megalakulása óta. Mi, akik feladatkörünk révén felelősek vagyunk dolgozó, küzdő népünk boldog jövőjéért, hazánk felemelkedéséért s a világ békéjének, megvédéséért és megerősítéséért, gondolatban nálatok vagyunk ma, ünnepeteken. Ma, amikor ünneplőbe öltöztetek, s amikor a Bánság minden részéből özönlenek felétek a veletek együtt ünneplő énakkarok, lerójátok megbecsüléseteket, hálátokat elődeitek szép hagyományai iránt, akik soha ki nem engedték kezükből népművészetünk zászlaját. Életem tavasza, amelyet a bánságiak körében töltöttem a szomszédságotokban lévő Ncgykastélyon, tele van szép emlékekkel. Ezek az emlékek e környék falvaihoz és parasztjaihoz kötnek. Magam is gyakran és büszkén öltöttem magamra gyakorta e falvak festői népviseletét és vettem részt kulturegyütteseikben. A szorgalmas és derék bánsági parasztság nem csupán megőrizte századokon át a román nép kulturkincseit, de állandóan gazdagította is lelke virágaival, elbűvölő domáival még a legszomorúbb időkben, idegen elnyomás idején is. Ebből a kiapadhatatlan és páratlanul gazdag népművészetből merítettek olyan nagy fiai, mint a lugosi származású Tiberiu Brediceanu akadémikus, a későbbi klasszikus népdalgyűjtő. Ezen a talajon sarjadt ki a folklorista Sabin Dragoi művészete, úgyszintén Ion Vidu, és híres lugosi énekkara, vagy Iosif Velceanu, Timotei Popovici és mások. Említsem meg Filaret Barbut is, aki elhozta nekünk a Bánságból az „Ana Lugojana", a „Bistriţa tutajosai" melódiáit. Innen indult útjára a közismert Grozuţa, aki ma messze az ország határain túl is elviszi a bánsági dalok és domák hírét... Egy sor fia a Bánságnak terjesztette és népszerűsítette a Bánság sajátos elemeit... Olyan parasztok termettek itt, akik ugyan írni-olvasni nem tudtak, de a kottát annál jobban ismerték. Nem egy közülük nemcsak mint karmester vált híressé, hanem mint zeneszerző is... A kiszetói énekkar dalai már régesrégen elhatoltak a Bánság határain túlra is. A bihari Iosif Vulcan, a hajdani akadémikus, akinek 50 éves halálozási évfordulóját most ünnepük, megörökítette ezt az énekkart az irodalomban is, a „Ruga de la Chizetcu“ (A kiszetói búcsú) című színdarabjában. Ez a színdarab ifjúságom idején valamennyi műkedvelő együttes műsorában szerepelt, a nemzeti ellenállás vonalán, amikor a sovén rendszer román színházat nem engedélyezett s tehát igy kellett azt helyettesíteni. A bánsági kórusok dalai vonzották ide a bukovinai Ciprian Porumbescut, nagy csodálójukat, abban az időben, amikor Brassóban „Crai nou“ (Új király) című operettjét alkotta. Lám, ezért sajnálom annyira, hogy rajtam kívül álló okokból nem vehetek részt a ti ünnepeteken, nem láthatom viszont a régi helyeket és talán sok velem egykorú földművest, barátomat, akikre büszkén gondolok... Falvaink parasztifjúsága mind lelkesen viszi tovább a kiváló elődök mutatta után a bánsági ének-hagyományokat... Biztos vagyok benne, hogy az ifjúság nemcsak megőrzi a nemzeti kultúránk e kincseit, hanem új népi alkotásokkal fogja gazdagítani, hogy egész hazánk zeneművészete ihletet merítsen belőle, elvigye népművészetünket túl a határokon, lelkesítsen mindnyájunkat a napfényes jövőért folytatott munkánkban és hozzájáruljon hazánk megerősítéséhez, amely máris tiszteletreméltó helyet vívott ki magának az új életet építő és békét védő népek nagy családjában. egész zenei Hatan az ünnepeltek közül ) Angol filmMaxim Gorkij moziban mulanyrol (tban cím John Huston szöveggv-r író és rendező is, a közismert párizsi nyerte címét. A csak annyiban jogos, amennyiben ez a zenés táj lokál, amely a múlt század én a ( kispolgárság léha, nyers ,haj) hászásának kielégítésétgátta, adja meg a cselekmé részletes keretét. Valójában a film Diure novellája alapján. Henri Toulouse Lautrec, a nagyteségű francia festő szerencsétlenetét jeleníti meg. A kabaré féktelenül töbó vidám éjszakai légkörébeti mynyüvérű táncosnők társasban, a pezsgő élet színesen golygó forgatagában érzi csájíthan magát Toulouse-Laut a gazdag arisztokrata csal félig béna, torzlábú sarjaiért nyomoréksága miatt nem adta be egyenrangú emberki az üresfejü, ,,előkelő" társa s az érzékeny fiatalember egánt nem képes elviselni sem,irtóznak tőle, sem ha számat mutatnak iránta. Ezért fordít végleg ha a pompás családi kastélynak, gy a szülei osztálygőgje áltbenézett művészetnek, az író munkának szentelje életét. Estéről-estére ott ül l, a Moulin Rouge kis törzsasztal, ott rajzolja, festi a maga ferti színfoltjaiban az életörön állanatnyi megnyilvánulásába kánkán eszeveszett ritmusa tobzódó táncosnőket, a parttáncosokat, a mulató folytoníozó, tarka közönségét. A könnyed mozgás hámulsan eleven pillanatképema festő mintegy lelkileg kiegyíti a maga végzetes testi játékosságát A mulató táncai, a nép egyszerű, jólelkü láll, a maguk sorába fogadják, egylő emberszámba veszik. De amikor hajnaltájban lfelé indul, újra meg újravesz rajta a magányossági társadalomból való kivetett érzése. Ilyen alkalommal kel útjába egy egyszerű utcait, akibe hamarosan beleszeret, s a szerelem súlyos csalódás végződik és csaknem végzete való megrendülést okoz a tőben. Csak művészi munkájához, jó ragaszkodása menti meg életnek. Ez a megrázkódtatás még keseredettebbé teszi az örkenylelkü művészt. Fokozza , hogy műveit nem értékelik érmük szerint. A vásárló község és a hivatalos fórumon ezaránt nem értik meg ujsze művészetét. ■pestményein átizzó boldog*■ talan embersége hozzávezet egy tisztalelkű, megértő, fiatal nőt. De a művész már képtelen hinni, hogy valaki torzsága ellenére őszintén szeretheti őt. Szánalomnak véli és elutasítja magától a leány közeledését. Csak miután jóvátehetetlenül elűzte magától a felkínált boldogságot, jön rá, mit veszített. Az újabb csapást nem bírja elviselni. Az alkohol mámorába menekül, amely végülis elpusztítja. Halálos ágyánál kapják szülei a hírt, hogy fiuk műveit befogadta a Louvre múzeuma. A haldokló ezt már nem érti meg; lázas látomásaiban mégegyszer megjelenik előtte a Moulin Rouge szédítő, ezerszinü forgataga, az a hely, ahol egykor annyi szép életvidám és mégis belsőleg szomorú képét festette s boldog mosollyal zárja le örökre szemeit. John Huston művésziesen, fölényes technikai tudással rendezte filmjét. A szüntelenül pergő cselekmény, az egymásra következő drámai mozzanatok végig fenntartják a feszült érdeklődést, amelyet sikerül továbbvinnie a torz főhős lelki válságait, vagy műveit bemutató képekben is. Milyen megdöbbentő mindjárt a bevezető jelenet, amikor a Moulin Rouge asztalkája mellett ülve normális alkatú embernek tűnő művész hirtelen feláll és a néző elé tárja esetlenül rövid lábait, nyomorék alakját! A film bővelkedik hasonló megkapó jelenetekben, amelyek megvalósítása, a rendező mellett a kitűnő színészgárda, elsősorban a főszerepet alakító José Ferrer érdeme. Benne igazi, nagy jellemszínészt ismertünk meg, aki ért hozzá, hogy minden olcsó, külsőséges póz nélkül, pusztán belső átélése, szuggesztív erejével érzékeltessen megrázó telki folyamatokat. S az nem olyan fontos a film művészi értéke szempontjából, ha a cselekmény nem követeli pedáns pontossággal Toulouse- Lautrec életének valóságos történetét. A lényeg az, hogy emberileg helyesen ábrázolja a nagy festő boldogtalan életét, bár utolsó szerelme fonalának hirtelen megszakadását nem érezzük lélektanilag eléggé indokoltnak. A Moulin Rouge ennek dacára is felemelő, művészi alkotás, amely maradandó élményt nyújt a film kedvelőinek. ^ A F. ÎS Ion Kanuiescu, a kórus legöregebb tagja Ion Carabas, a kultúrotthon igazgatója, karvezető ? ' V. ■ AA Konstantin Suman, karvezető idősebb Ion Cadaniu, kórista ■ .... Jileana Laichid, kórista lijabb Ion Cadaiiu, kórista m :s// 1 Eljöttek a nemzetiségek, eljöttek a munkások kórusai is! Ez az alföldi falu sohasem volt még így feldíszítve, a kultúrház még nem volt soha ily szép. Rengeteg volt a vendég, aki részt kívánt venni a 100 éves évfordulón. Jelen voltak: Constantin Prisnea miniszterhelyettes, Isac Martin elvtárs, a tartományi pártbizottság első titkára, Ion Beldean elvtárs, a tartományi néptanács elnöke, az országos zenei élet olyan kiválóságai, mint Sabin Drăgoi és Filaret Barbu zeneszerzők. A vendégek nemcsak elismerést hoztak, ígéretet tettek, hogy a jövőben a párt és az állam szervei az eddiginél is jobban támogatják mind az énekkart, mind az egész műkedvelő mozgalmat. Soha még ilyen ünnepségen és így nem méltányolták a kórus érdemeit. De nem is csoda, hiszen ez valódi világa a népi művészetnek, s amelynek példájából a Maros innenső és túlsó partján más 83 énekkar született. A kórust a múltban is ünnepelték itár, de a múltban a hivatalos világ az ünneplés után nem törődött többé vele. A mostani részvétel azonban állandó törődés, ügyszeretet és támogatás megnyilvánulása Sok olyan vendég jött, akik a korábbi ünnepségeken nem vettek részt Hallottuk a rakovicai, iktári, sifkesti, mercinai kórusokat. Eljöttek a nemzetiségek műkedvelői is. Megcsodálták a bethlenházi és darovai német tánccsoport remek Ländler-táncait. A bodófalvi szerény, de lelkes énekkar két magyar dalt adott elő. Az ómoldovai szerb táncegyüttes kólótáncot mutatott be. Ott voltak a vingai bolgárok is, akik bebizonyították, hogy jól értenek az ősi ricsenica előadásához. Mindezek a résztvevők őszinte baráti elismerésüket fejezték ki az ünnepelteknek. A sokféle nemzetiség küldöttei között igazi, testvéries barátság alakult ki. Nem csoda, hogy a kiszetóiak a sok kedves vendéget meleg fogadtatásban részesítették. A fogadtatás olyan volt, mint amilyen igazi jóbarátokat megillet DI MA SIMION A dal szárnyam folva volt Kiszetó minden utcája, zeg-zuga. Énekkarok, tánccsoportok, szólisták százai lepték el az utcákat, a mezőt, a kultúrotthon előtti teret. És sokan közülük, ott az utcán, vagy a mezőn szabadtéri próbát tartottak. Mert mindenki azon volt: tudásának legjavával köszöntse az ünnepelt énekkart, megmutassa az egybegyűlt népnek: ő is tud, nemcsak ezek a kiszetóiak. Megkezdődött a műsor is Elsőnek természetesen az ünnepelt, a kiszetói paraszténekkar lépett a dobogóra. Nagyszerű látványt nyújtottak! Az aranyhímzéses népviseletek ragyogtak a napsütésben De ragyogtak az arcok is. A megilletődéstől, a lelkesedéstől, az örömtől kipirosodott kiszetói dalosparasztok arcai. És ragyogtak azok az érmek, kitüntetések, amelyeket a dolgozó nép állama tűzött elismerése jeléül a büszkeségtől duzzadó kiszetói mellekre. Dörgő taps követett minden dalt. Ion Vidu örökszép szerzeményeit, a „Negruja“-t, a „Lugojana“-t, Timotei Popovici kórusait és Nicolae Ursu jubileumi dalát. Joggal dörgött a taps. Mert a kiszetóiak most is — mint annyiszor — bebizonyították: Kevés ilyen kitűnő parasztkórus van a mi hazánkban! A kórus után újból kiszetóiak kerültek a színpadra. Nyolc ifjú. Négy leány, négy fiú. Énekeltek, szavaltak. Maguk alkotta megható versben beszélték el az elmúlt száz év történetét. Bánatosan zengett a szó Cădariu Constantin ajkáról, amikor azokról az időkről verselt, amikor a grófi intéző ostora csattogott a földhözragadt kiszetói jobbágy hátán, kitüntetések helyett pedig bilincseket aggattak a parasztkórus tagjaira. Fáj a szivem s nehéz a lelkem, Csak könnyem a tiéd, Imádott földem, Másnak dolgozik fáradt karom Mi az enyém? Csak szomorú dalom ... Majd Pava Viorica veszi át a szót: Énekeltünk mindég, Nehéz éveken át. Énekeltünk, hadd tudja a világ, Egyet akarunk. És ez a szabadság. S aztán tovább mesélnek.. Elmondják, hogy a száz évből nyolcvanhét telt el ilyen nehéz élettel. De aztán ... A gróf, a csendőr tovatűnt régen, A szabadság napja ragyog fenn az égen. Miénk a föld, szabad az élet, örömtől csendül Ajkunkon az ének. A halk, bus tónusz, az uj élét adta vigszó váltja fel. És erről az uj életről szól a dal, amikor a nyolc ifjú befejezi szereplését , aztán jönnek a többiek. A karánsebesi, szilhai, facsádi, oravicai román énekesek, a bodófalvi magyarok, a rékási németek, a vingai bolgárok és az ómoldovai szerbek. Szállnak a melódiák, tapsra verődnek össze a tenyerek. Felcsendülnek azok a dalok is, amelyekkel azok a kórusok jöttek, amelyek a kiszetóiak példájára alakultak. Az öreg Vidu Luga, a mercinai kórus parasztkarmestere, saját alkotása köszöntő dalát vezényli faluja férfikórusának élén. A kórusokat lánccsoportok váltják fel. A hatalmas nézősereget elbűvöli, ahogy a románok a szíriát járják, a bolgárok a „ricsenica“ dallamára ropják nemzeti táncukat, vagy amikor a lágy „ländler“ taktusára táncoltak a bethlenházi német ifjak. * A falu közepén hatalmas új épület, gyönyörű teremmel, szép, nagy színpaddal. Méltó hajlék a százéves kórus hangversenyei részére. Az egyik kis teremben múzeumot rendeztek be. Hatalmas asztalon állanak a jubileumi ajándékok: rádió, kották, hangszerek, egész könyvtárra való szépirodalmi munka. Ott fekszik az asztalon a kiszetói kórus „aranykönyve“ is, amelyben igen sok aláírás, emléksor halmozódott össze. Az egyik hatalmas tölgyfa árnyékában fehérblúzos asszonyok, csizmás férfiak ülnek. Fülemet magyar szó üti meg: „Héj komám. De szép is ez az ünnep!“ Szép János, a bodófalvi kórus idős karmestere mondja ezt: „Ilyet se láttam eddig De meg is érdemlik ezek a kiszetóiak. Mert, emlékszem, apró gyerkőc voltam, amikor először hallottam őket Már akkor szépen danoltak.“ Mire az egyik leány megjegyzi: „Nem baj, János bácsi. Meglátja, majd mi is azon leszünk, úgy danoljunk mimnk.“ Közeledik az este. .. A nap ott vörösült már az ég túlsó oldalán, az alkonyat is ráereszkedik a kis falura. De azért senki sem gondol a hazamenetelre. Ott sürögnekforognak a fiatalabbak a nagy színpad körül. Mindenki hallani akarja a temesvári meg aradi vasutasok híres kórusait, a karánsebesi román népzenekart, meg az obrezsai gyermektáncosokat. Az idősebbek pedig letelepednek a házak előtti padokra, az udvarokban körberakott székekre. És’egy- egy deresbajszú öregember pipázgatva, időnként jót húzva a fiaskóból, hosszú mesébe kezd. A jó termésről, a kollektívától kapott szép előlegről, meg a falusi élet megannyi problémájáról. Sötét éjszaka borul a falura. A műsornak vége, az emberek kis csoportokra oszolva beszélgetnek a nap eseményeiről. Aztán valahonnan előkerülnek a zenészek. A hangszerekből felcsendül egy „hora" dallama és a nagy ünnep valóságos tömegtánccal ér véget. Románok, magyarok, németek, szerbek, bolgárok járják vígan a táncot. Szorosan fogják egymás kezét és ebben a szorításban benne van az elhatározás. Soha, semmiféle erő nem szakítja el a testvéri kezek erős összefogását! F. L. Esti és látgatásnélküli tanfolyamok a dolgozók iskolai végzettségének elősegítésére Esti és látogatásmika/i muyiói(Diákat létesítenek — A köz- és felsőfokú tanulmányok megesütésének feltételei — Az intézmények és Halatok feladatai Az Oktatás- és Művelődésügrásnélküli tanfolyamok) 1 évfe- Minisztérium utasítást dolgozolyamára való felvétel versenyvizsea az 1009/1957 számú Minisztiga alapján történik, amelyet folyó tanácsi Határozat végrehajtására év október 28 a és 30-a között tar- A határozat azoknak a dolgozókul tanak. Külön vizsgát tartanak az a támogatására vonatkozik, aki esti tanfolyamon és külön a látogaközép- és főiskolai tanulmányalkotásnélküli tanfolyamon. A bet élesti és látogatásnélküli iskolák okozás a versenyvizsga előtti napig óhajtják kiegészíteni, hogy elnyerted, a tanév pedig november elsején a jelenlegi beosztásuk általén kezdődik, megkövetelt szakképesítést. A munkásiskolák (esti és látoga-Az utasítás kimondja, hogy azq^fS11^^' tanfolyamok) s evf olyan dolgozók, akik nem rendelkeznek!ara azo,.t a dolgozókat lehet beosztásuknak megfelelő és az'isulani, akik megfelelnek az alábbi 1360/1956 számú MTH mellékletéá°velelményeknek ben előirt tanulmányokkal és szol- a) olyan beosztásban dolgoznak, gálati idővel, tanulmányaikat ki-amelyhez nincs meg az 1360'1956. egészíthetik a meglévő oktatásiz. MTH melléklete által előirt köformák keretében (munkásifjuságépiskolai képzettségük és szolgaiskolái és esti tagozatok, látogatásaii idejük nélküli esti iskolák, látogatásnál, b) elvégezték a hétosztályos elekül( főiskolák) és az 1849/1857 számi iskolát, vagy az Oktatásügi alapján létesített min-minisztérium 1989/1955. sz. rendedében meghatározott megfelelő iskolát; inK7/cQ . - , , c) legalább 24 évesek, de 40 év.1957/58 tanévvel kezdődően,^ nem idősebbek; munkásiskolákat létesítenek, ame- a, , •, , ..... . Ivek a tartományi központokban éS^-1^61 m'n;?z‘^iumok, inezmenyek, központi szervek munkasiskolak Bukarestben működnek. wponn szerven es A munkásiskolákban esti tahf. /.F.80?1«]' .szervezet: lelyamok és látogatásnélküli tanfo vl ! f!0,rasal ,alaP,la? Javasa lyamok lesznek ,ak az. intézmenyek _ (vállalatok) , ^arlomanyi néptanácsi végrehajtó A munkásiskolák a tartományi irottségok, tartományi társadalmi néptanácsok végrehajtó bizottságai szervezetek vagy a Román Mununk iskolahálózatához tartoznak, Máspárt tartományi bizottságai, a tartományi oktatásügyi osztály A beiratkozáshoz a következő által kijelölt általános iskola épü-azok szükségesek, fejében működnek . - a születési bizonyítvány, ere-R u, V központokban esetiben és másolatban. Az iskola Bukarestben - amennyiben szűk, hitelesített másolatot segesnek mutatkozik - nemzetiseg,írja az iskofit eredetit g,annyelvű iskolákat (est. art- ájíras ellenéb^ visszaadja: SÍAK““"' ,ant “ b-ny«vi». A munkásiskolák időtartama 3 . , év (I, II. és III. év) és az általános 7~ a vjma'“t (intézmény), iskola középiskolai fokozatának ffty neptanacsi _ vegrehajto bi(VIII—XI osztály) megfelelő kép- ,lisak-, , tartomany" társadalmi rést adnak. Az 1957/58 tanévben tervezetek vagy a Román Munmunkásiskolákban csak első osztály tartomány bizótságának létesülésbeli ajanlása. « ,' r , , , , , , Az iratok utólagos benyújtása ,A tanfolyamok elvégzésekor_ a.;elében a beiratkozás végzett növendékek érettségi vizs-Ljy^^g^ gát tesznek. Az érettségi vizsga si- ; M kprpng ipfpfplp nmnti prpHcenri Mvn- TM Hiunkásiskolák festi es latogd"keres letétele után érettségi bizonyitványt kapnak, mely ugyanolyan jogokat biztosít számukra, mint az általános iskolát végzett tanulóknak. A III. évben a munkásiskolákban két tagozaton folyik az oktatás, hogy biztosítsák a differenciált képzést: a) reáltagozat és b) humanisztikai tagozat. A munkásiskolák (esti és látogásnélküli tanfolyamok) Felvételi számn a jelöltek az elemi iskolákVII. osztályainak tananyagairásbeli és szóbeli vizsgát teszek. A nemzetiségi iskolákban a tűből is irásbetesznek. tannyelvű mintanulók román és szóbeli vizsga MTH kisiskolákban. Az mégpedig valatartonem enge(Folytatás a 4 oldalon)