Szabad Szó, 1973. április-június (30. évfolyam, 8738-8815. szám)
1973-04-01 / 8738. szám
XXX. évfolyam 8738. szám Vasárnap, 1973. április 1. 8 oldal, ára 30 bani (Folytatás a 2. oldalon) NICOLAE CEAUŞESCU elvtárs beszéde a román munkásosztály politikai pártja megalakulásának 80. évfordulóján a fővárosban rendezett ünnepi gyűlésen TISZTELT ELVTÁRSAK! Ma ünnepeljük munkásosztályunk politikai pártja — a Romániai Munkások Szociáldemokrata Pártja — megalakulásának, a hazai forradalmi mozgalom fejlődése igen nagy jelentőségű mozzanatának 80. évfordulóját. Ennek az emlékezetes eseménynek az évfordulója alkalmat nyújt munkásmozgalmunk gazdag történetének, a román népnek, a haladó, hazafias erők, a kommunisták forradalmi, demokratikus hagyományainak, azoknak a hagyományoknak a felidézésére, amelyekhez elválaszthatatlanul kapcsolódnak a modern román társadalomban bekövetkezett nagy átalakulások, a proletárforradalom útján és az új társadalmi rend — a szocialista rend — sikeres felépítése útján elért összes győzelmek, (sloszszan tartó, erős taps.) Engedjék meg, hogy ebből az alkalomból a legmelegebben üdvözöljem a munkásosztályt, a parasztságot, az értelmiségieket, az összes KEDVES ELVTÁRSAK! A romániai munkásmozgalom története szorosan kapcsolódik társadalmunk általános gazdasági-szociális fejlődéséhez, a termelőerők növekedéséhez és az ország termelési viszonyaiban bekövetkezett változásokhoz. Köztudomású, hogy más közép- és nyugat-európai országokhoz viszonyítva, a román országok gazdasági fejlődését sokáig számos objektív történelmi tényező gátolta. A feudalizmus nálunk hosszabb ideig tartott, fékezve a belső piac bővülését és a kapitalista termelési viszonyok megjelenését. Mélységesen negatív hatással volt az ország gazdasági-társadalmi fejlődésére az évszázados külföldi elnyomás, amelyet a román nép kénytelen volt elviselni, s amely kiapasztotta nemzeti vagyonát, súlyos szenvedéseket okozott a széles dolgozó tömegeknek, megakadályozta a termelőerők fejlődését, a társadalmi és gazdasági haladás útján való előmenetelt. Csak a XVIII. század végén és a XIX. század elején, a manufaktúrák és az ipari tevékenység fejlődésével egyidejűleg jelennek meg a kapitalista típusú termelési viszonyok. Ez a folyamat erősödik a XIX. század közepe felé és a század második felében olyan nagy társadalmi megmozdulások hatására, amelyeket maga idézett elő, amelyek közé sorolhatjuk az 1821-es forradalmat, az 1848—1849-es burzsoá demokratikus forradalmat, a román fejedelemségek 1859-ben történt egyesülését, Románia állami függetlenségének 1877- ben történt kikiáltását. Ebben az időszakban lendületes fejlődésnek indul főleg a bányaipar, a kohóipar és a feldolgozó ipar. A Román országok gazdasági fejlődésének egyik jellegzetes vonása a múlt század második felében a külföldi tőke gyors beszivárgása; ez a tőke megkaparintja a nemzeti ipar legfőbb ágait. Az idegen — főleg német, francia, belga, angol — tőke behatolását megkönnyítik Románia külföldön felvett leigázó kölcsönei, az állam adósságának növekedése a nyugati nagy bankokkal szemben, a természeti erőforrásaink koncesszionálása az imperialista trösztöknek. A múlt század utolsó évtizedének végén a Munténiában és Moldovában működött csaknem 625 nagyipari vállalatnak több mint a felét külföldi tőkések aknázták ki. Hasonló volt a helyzet Erdélyben is: a külföldi tőke túlsúlyban volt a gépiparban, a vegyiparban, a textil-, a cellulóz- és a papíriparban, a hazai tőke részaránya az ipari részvénytársaságokban nem érte el a 10 százalékot. A külföldi tőke beszivárgásának, a hazai természeti kincsek nyugati trösztök általi kiaknázásának következményeit súlyosbította az a körülmény, hogy abban az időszakban, az állami függetlenség 1877-ben történt kivívásáig, a Román országok pénz- és terményadót fizettek még a török birodalomnak. A termelőerők és a termelési viszonyok fejlődésében bekövetkezett változás eredményeként, amely változás egyben bizonyítja, hogy Románia a XIX. század végén a kapitalista fejlődés első szakaszában volt — lényeges átalakulás következik be az osztálystruktúrában, a román társadalom társadalmi és politikai erőviszonyában. A földbirtokosság — amely továbbra is erős gazdasági és politikai pozíciókkal rendelkezett — volt a mindennemű haladó, demokratikus reformmal szembeszegülő legreakciósabb osztály. A társadalom legnépesebb osztálya a földesurak és a bérlők által kíméletlenül kizsákmányolt parasztság volt, amelynek mély érdeke fűződött a feudális tulajdon felszámolásához, a földreform megvalósításához és más demokratikus jellegű változásokhoz, s amely az ország hatalmas haladó erejét képviselte. Az ipar fejlődésével párhuzamosan egyre nőtt a burzsoázia társadalmi és politikai szerepe: ez a gazdasági, kereskedelmi tevékenység széles körű kibontakoztatását és szükségképpen bizonyos demokratikus reformok bevezetését szorgalmazta, amelyek megfeleltek társadalmi fejlődésünk objektív követelményeinek. A burzsoá demokratikus forradalom menetének sajátosságából adódott az is, hogy a burzsoázia — amelyet osztályérdekei arra késztettek, hogy fokozza a tömegek kizsákmányolását — politikai téren jórészt paktumra lépett a földesurakkal. A román társadalom egyben felölelt középső kategóriákat — kisiparosokat és -kereskedőket —, valamint az értelmiségi réteget, amely érdekelt volt az ország demokratikus fejlődésében. A román társadalom akkori haladását döntően meghatározó társadalmi folyamatok egyike az, ipari proletariátus fiatal osztályának — az ország leghaladóbb erejének — fejlődése és határozott színrelépése a politikai életben. A proletariátus egyre inkább a néptömegek legforradalmibb eszményeinek hordozója lesz, az egész dolgozó nép létfontosságú törekvéseinek kifejezője a hazának a haladás útján történő fejlődése, a nemzeti egység megteremtése, az állami függetlenség kivívása, a szabad és emberhez méltó élet megteremtése érdekében. (Hosszan tartó, erős taps.) A munkásoknak a belföldi tőkések általi könyörtelen kizsákmányolása, amelyet súlyosbít a Romániát nyersanyag, olcsó munkaerő forrásává és termékelhelyező piaccá átalakítani szándékozó külföldi trösztök fosztogatása, fokozza az osztályellentéteket a korabeli román társadalomban, ösztönzi a munkásmozgalmat. Az ország általános gazdasági-társadalmi fejlődésének, a politikai erőviszonyok változásainak körülményei között a proletariátus harcának fő célja saját maga és a dolgozó tömegek felszabadítása a kizsákmányolás és elnyomás alól; ez a harc ugyanakkor nemzeti, hazafias jelleget is ölt azáltal, hogy az ország függetlenségének és szuverenitásának megvédésére, a román nép ama szent jogának megóvására törekszik, hogy önállóan fejlődhessen. Ismeretesek a proletariátusnak a múlt század utolsó két évtizedében szervezett erőteljes forradalmi akciói: olyan sztrájkok és tüntetések, amelyeknek célja volt egyes gazdasági jogok kiharcolása, a nyolcórás munkanapra vonatkozó követelés kielégítése, a szervezkedési jog kivívása. A munkásosztály, a szocialisták jelentős politikai kampányokat kezdeményeztek az egyetemes szavazati jog és más olyan demokratikus szabadságjogok kivívásáért, amelyek nélkülözhetetlenek voltak a burzsoázia és a földbirtokosok elleni osztályharcban. A munkásság kezdettől fogva erős szövetségesre talált a parasztságban — abban az osztályban, amely évszázadokon át folytatta a harcot nemzeti lényünk megőrzéséért, az ország függetlenségéért és amely az új történelmi körülmények között a munkásosztály oldalán fontos forradalmi erőként érvényesült. Jól tükrözik ezt az 1888. évi nagy parasztfelkelések, amelyek pánikot keltettek a korabeli uralkodó osztályban és véres megtorlást vontak maguk után. Ezek a felkelések ugyanakkor eleven példái voltak a szoros együttműködésnek és testvériségnek a parasztság és a munkásmozgalom között, amely védelmébe vette a felkelőket, a burzsoá földesúri elnyomás áldozatait. Ebben az időszakban a Román országokban a kor előremutató eszméitől áthatott, haladó értelmiségiek széles körű csoportja bontakozik ki, amely energiáját önzetlenül a népérdekek szolgálatának, a harcos művelődés fejlesztésének, a társadalmi ha adáshoz, a szabad és független hazához fűződő eszmények valóra váltásának, a dolgozó tömegek széles körű demokratikus szabadságjogai kivívásának szenteli. A hazai munkásmozgalom egyik fő jellegzetessége az, hogy a proletariátus, már megjelenésének pillanatától kezdve, arra törekedett, hogy osztályként szervezze meg magát, tudva, hogy ez döntő feltétele a kizsákmányoló osztályok elleni politikai harc sikerének, a forradalmi célok elérésének, az összes dolgozók társadami felszabadításának. Már a múlt század első felében megjelennek a munkásszervezkedés első formái — az önsegélyző szakegyletek — amelyek közdolgozókat, nemzetiségre való tekintet nélkül, az egész népet, valamint a régi kommunista, szocialista, forradalmi és demokrata harcosokat, azt kívánjam nekik, hogy szüntelenül magasan hordozzák a szocializmus és akommunizmus zászlaját Romániában. (Hatalmas, hosszan tartó taps.) A romániai munkásosztály harcos politikai pártjának évfordulóját megünnepelve, mély tisztelettel adózunk mindazoknak, akik még életüket sem kímélve harcba szálltak a kizsákmányolás és az elnyomás ellen, a szabadságért és a társadalmi igazságért, nemzetünk haladásáért, s előkészítették a független és virágzó szocialista haza mai ragyogó napjait. A munkásosztály megszervezésének, a marxizmus romániai elterjedésének kezdetei, a proletariátus forradalmi politikai pártjának nyolc évtizeddel ezelőtt történt megteremtése