Szabad Szó, 1973. április-június (30. évfolyam, 8738-8815. szám)

1973-04-01 / 8738. szám

XXX. évfolyam 8738. szám Vasárnap, 1973. április 1. 8 oldal, ára 30 bani (Folytatás a 2. oldalon) NICOLAE CEAUŞESCU elvtárs beszéde a román munkásosztály politikai pártja megalakulásának 80. évfordulóján a fővárosban rendezett ünnepi gyűlésen TISZTELT ELVTÁRSAK! Ma ünnepeljük munkásosz­tályunk politikai pártja — a Romániai Munkások Szociál­demokrata Pártja — megala­kulásának, a hazai forradalmi mozgalom­ fejlődése igen nagy jelentőségű mozzanatának 80. évfordulóját. Ennek az emlé­kezetes eseménynek az évfor­dulója alkalmat nyújt mun­kásmozgalmunk gazdag törté­netének, a román népnek, a haladó, hazafias erők, a kom­munisták forradalmi, de­mokratikus hagyományainak, azoknak a hagyományoknak a felidézésére, amelyekhez el­választhatatlanul kapcsolód­nak a modern román társa­dalomban bekövetkezett nagy átalakulások, a proletárforra­dalom útján és az új társadal­mi rend — a szocialista rend — sikeres felépítése útján elért összes győzelmek, (slosz­­szan tartó, erős taps.) Engedjék meg, hogy eb­ből az alkalomból a leg­melegebben üdvözöljem a munkásosztályt, a parasztságot, az értelmiségieket, az összes KEDVES ELVTÁRSAK! A romániai munkásmozga­lom története szorosan kapcso­lódik társadalmunk általános gazdasági-szociális fejlődésé­hez, a termelőerők növekedé­séhez és az ország termelési viszonyaiban bekövetkezett változásokhoz. Köztudomású, hogy más kö­zép- és nyugat-európai orszá­gokhoz viszonyítva, a román országok gazdasági fejlődését sokáig számos objektív törté­nelmi tényező gátolta. A feu­dalizmus nálunk hosszabb ideig tartott, fékezve a belső piac bővülését és a kapitalis­ta termelési viszonyok megje­lenését. Mélységesen negatív hatással volt­ az ország gazda­sági-társadalmi fejlődésére az évszázados külföldi elnyomás, amelyet a román nép kényte­len volt elviselni, s amely kia­pasztotta nemzeti vagyonát, súlyos szenvedéseket okozott a széles dolgozó tömegeknek, megakadályozta a termelőerők fejlődését, a társadalmi és gazdasági haladás útján való előmenetelt. Csak a XVIII. század végén és a XIX. szá­zad elején, a manufaktúrák és az ipari tevékenység fejlődé­sével egyidejűleg jelennek meg a kapitalista típusú ter­melési viszonyok. Ez a folya­mat erősödik a XIX. század közepe felé és a század má­sodik felében olyan nagy tár­sadalmi megmozdulások hatá­sára, amelyeket maga idézett elő,­­ amelyek közé sorolhat­juk az 1821-es forradalmat, az 1848—1849-es burzsoá­ demok­­ratikus forradalmat, a román fejedelemségek 1859-ben tör­tént egyesülését, Románia ál­lami függetlenségének 1877- ben történt kikiáltását. Ebben az időszakban lendületes fej­lődésnek indul főleg a bánya­ipar, a kohóipar és a feldol­gozó ipar. A Román országok gazda­sági fejlődésének egyik jelleg­zetes vonása a múlt század második felében a külföldi tő­ke gyors beszivárgása; ez a tőke megkaparintja a nemzeti ipar legfőbb ágait. Az idegen —­ főleg német, francia, belga, angol — tőke behatolását meg­könnyítik Románia külföldön felvett leigázó kölcsönei, az állam adósságának növekedé­se a nyugati nagy bankokkal szemben, a természeti erőfor­rásaink koncesszionálása az imperialista trösztöknek. A múlt század utolsó évtizedének végén a Munténiában és Mol­­dovában működött csaknem 625 nagyipari vállalatnak több mint a felét külföldi tőkések aknázták ki. Hasonló volt a helyzet Erdélyben is: a kül­földi tőke túlsúlyban volt a gépiparban, a vegyiparban, a textil-, a cellulóz- és a papír­iparban, a hazai tőke rész­aránya az ipari részvénytársa­ságokban nem érte el a 10 százalékot. A külföldi tőke be­szivárgásának, a hazai ter­mészeti kincsek nyugati trösz­tök általi kiaknázásának kö­vetkezményeit súlyosbította az a körülmény, hogy abban az időszakban, az állami függet­lenség 1877-ben történt kiví­vásáig, a Román országok pénz- és terményadót fizettek még a török birodalomnak. A termelőerők és a terme­lési viszonyok fejlődésében be­következett változás eredmé­nyeként­­, amely változás egyben bizonyítja, hogy Ro­mánia a XIX. század végén a kapitalista fejlődés első sza­kaszában volt — lényeges át­alakulás következik be az osz­tálystruktúrában, a román tár­sadalom társadalmi és politi­kai erőviszonyában. A földbir­tokosság — amely to­vábbra is erős gaz­dasági és politikai pozíciókkal rendelke­zett — volt a min­dennemű haladó, de­mokratikus reform­mal szembeszegülő legreakciósabb osz­tály. A társadalom legnépesebb osztálya a földesurak és a bérlők által kímélet­lenül kizsákmányolt parasztság volt, a­­melynek mély érde­ke fűződött a feudá­lis tulajdon felszá­molásához, a földre­form megvalósításá­hoz és más demokra­tikus jellegű változá­sokhoz, s amely az ország hatalmas ha­ladó erejét képvisel­te. Az ipar fejlődésé­vel párhuzamosan egyre nőtt a burzsoá­zia társadalmi és po­litikai szerepe: ez a gazdasági, kereske­delmi tevékenység széles körű kibonta­koztatását és szükségkép­pen bizonyos demokratikus reformok bevezetését szor­galmazta, amelyek megfe­leltek társadalmi fejlődé­sünk objektív követelmé­nyeinek. A burzsoá­ demokra­­tikus forradalom menetének sa­játosságából adódott az is, hogy a burzsoázia — amelyet osztályérdekei arra késztettek, hogy fokozza a tömegek ki­zsákmányolását — politikai té­ren jórészt paktumra lépett a földesurakkal. A román tár­sadalom egyben felölelt kö­zépső kategóriákat — kisipa­rosokat és -kereskedőket —, valamint az értelmiségi réte­get, amely érdekelt volt az ország demokratikus fejlődé­sében. A román társadalom akkori haladását döntően meghatáro­zó társadalmi folyamatok egyi­ke az, ipari proletariátus fiatal osztályának — az ország leg­haladóbb erejének — fejlődé­se és határozott színrelépése a politikai életben. A proletariá­tus egyre inkább a néptöme­gek legforradalmibb eszmé­nyeinek hordozója lesz, az e­­gész dolgozó nép létfontosságú törekvéseinek kifejezője a ha­zának a haladás útján történő fejlődése, a nemzeti egység megteremtése, az állami füg­getlenség kivívása, a szabad és emberhez méltó élet meg­teremtése érdekében. (Hosszan tartó, erős taps.) A munkások­nak a belföldi tőkések általi könyörtelen kizsákmányolása, amelyet súlyosbít a Romániát nyersanyag, olcsó munkaerő forrásává és termékelhelyező piaccá átalakítani szándékozó külföldi trösztök fosztogatása, fokozza az osztályellentéteket a korabeli román társadalom­ban, ösztönzi a munkásmoz­galmat. Az ország általános gazdasági-társadalmi fejlődé­sének, a politikai erőviszo­nyok változásainak körülmé­nyei között a proletariátus harcának fő célja saját maga és a dolgozó tömegek felsza­badítása a kizsákmányolás és elnyomás alól; ez a harc u­­gyanakkor nemzeti, hazafias jelleget is ölt azáltal, hogy az ország függetlenségének és szuverenitásának megvédésére, a román nép ama szent jogá­nak megóvására törekszik, hogy önállóan fejlődhessen. Ismeretesek a proletariátus­nak a múlt század utolsó két évtizedében szervezett erőtel­jes forradalmi akciói: olyan sztrájkok és tüntetések, a­­melyeknek célja volt egyes gazdasági jogok kiharcolása, a nyolcórás munkanapra vonat­kozó követelés kielégítése, a szervezkedési jog kivívása. A munkásosztály, a szocialisták jelentős politikai kampányo­kat kezdeményeztek az egye­temes szavazati jog és más o­­lyan demokratikus szabadság­­jogok kivívásáért, amelyek nélkülözhetetlenek voltak a burzsoázia és a földbirtokosok elleni osztályharcban. A munkásság kezdettől fog­va erős szövetségesre talált a parasztságban — abban az osztályban, amely évszázado­kon át folytatta a harcot nem­zeti lényünk megőrzéséért, az­ ország függetlenségéért és a­mely az új történelmi körül­mények között a munkásosz­tály oldalán fontos forradal­mi erőként érvényesült. Jól tükrözik ezt az 1888. évi nagy parasztfelkelések, amelyek pá­nikot keltettek a korabeli u­­ralkodó osztályban és véres megtorlást vontak maguk u­­tán. Ezek a felkelések ugyan­akkor eleven példái voltak a szoros együttműködésnek és testvériségnek a parasztság és a munkásmozgalom között, a­­mely védelmébe vette a fel­kelőket, a burzsoá­ földesúri elnyomás áldozatait. Ebben az időszakban a Ro­mán országokban a kor elő­remutató eszméitől áthatott, haladó értelmiségiek széles körű csoportja bontakozik ki, amely energiáját önzetlenül a népérdekek szolgálatának, a harcos művelődés fejlesztésé­nek, a társadalmi ha adáshoz, a szabad és független hazához fűződő eszmények valóra vál­tásának, a dolgozó tömegek széles körű demokratikus sza­badságjogai kivívásának szen­teli. A hazai munkásmozgalom e­­gyik fő jellegzetessége az, hogy a proletariátus, már megjele­nésének pillanatától kezdve, arra törekedett, hogy osztály­ként szervezze­ meg magát, tudva, hogy ez döntő feltétele a kizsákmányoló osztályok el­leni politikai harc sikerének, a forradalmi célok elérésének, az összes dolgozók társad­a­mi felszabadításának. Már a múlt század első felében megjelen­nek a munkásszervezkedés el­ső formái — az önsegélyző szakegyletek — amelyek köz­dolgozókat, nemzeti­ségre való tekintet nélkül, az egész né­pet, valamint a régi kommunista, szocia­lista, forradalmi és demokrata harcoso­kat, azt kívánjam ne­kik, hogy szüntele­nül magasan hordoz­zák a szocializmus és a­­kommunizmus zász­laját Romániában. (Hatalmas, hosszan tartó taps.) A romániai mun­kásosztály harcos po­litikai pártjának év­fordulóját megünne­pelve, mély tisztelet­tel adózunk minda­zoknak, akik még é­­letüket sem kímélve harcba szálltak a ki­zsákmányolás és az elnyomás ellen, a szabadságért és a tár­sadalmi igazságért, nemzetünk haladásá­ért, s előkészítették a független és virágzó szocialista haza mai ragyogó napjait. A munkásosztály megszervezésének, a marxizmus romániai elterjedésének kezdetei, a proletariátus forradalmi politikai pártjának nyolc évtizeddel ezelőtt történt megteremtése

Next