Szabad Szó, 1973. április-június (30. évfolyam, 8738-8815. szám)
1973-04-01 / 8738. szám
2. oldal NICOLAE CEAUŞESCU elvtárs beszéde (Folytatás аг első oldalról) dötben gazdasági jellegű követelésekkel lépnek fel, majd később politikai osztályelvek alapján fejlődnek. Ezek a szervezetek megszilárdulnak, számbelileg gyarapodnak, s egyre fontosabb szerepet töltenek be a dolgozó tömegek harcában. A proletariátus szervezkedésének rendkívül fontos momentuma az 1872-ben, tehát több mint 100 évvel ezelőtt megalakított Romániai Dolgozók Általános Egyesülete, az a szervezet, amely történetünk során első ízben tűzi célul maga elé az ország összes munkásainak egyesítését. Ez az esemény jelzi a román proletariátus országos méretű osztályszervezkedésének kezdetét. A munkásosztály szervezkedésének fejlődésével és erősödésével egyidejűleg megjelennek a szocialista eszmék és terjedni kezdenek az országban. Egyébként a Román országokban már az utópista szocializmus eszméi is ismertek voltak, s híveket szereztek azoknak az értelmiségieknek a soraiban, akik a társadalmi fejlődés új útjait kutatták: ezek az eszmék eredeti formában öltöttek testet, mint például Teodor Diamant 1835- ben létesített Scăieni-Prahova-i falansztere. Az 1848-as burzsoá demokratikus forradalom, a nyugati forradalmi mozgalommal létrejött kapcsolatok már korán elősegítették a Marx és Engels által megalakított Internacionálé programjának megismerését, ami nagy hatást gyakorolt a romániai forradalmi harc fejlődésére. 1869-ben Temesváron megalakult a Munkásinternacionálé egyik tagozata is, amely egyik alapvető teendőjének tekintette a marxista eszmék terjesztését. A múlt század hetvenes éveinek kezdetén Bukarestben, Iaşi-ban és más városokban ezután megalakult szocialista körök széles körű propagandatevékenységet fejtettek ki, és számos kiadványt jelentettek meg, mint például a Socialismul, Contemporanul, Dacia viitoare, Emanciparea, Revista socială, Drepturile omului és mások, amelyek útján a tudományos szocializmus mélyen behatolt a proletariátus, a dolgozó tömegek soraiba, valamint a haladó értelmiségiek egyes köreibe. Marxnak és Engelsnek, a tudományos szocializmus megalapítóinak alapeszméi közvetlen úton hatoltak be Romániába: egyes munkákat, mint A szocializmus fejlődése az utópiától a tudományig, A család, a magántulajdon és az állam eredete, a Kommunista Kiáltvány. A tőke és mások röviddel megjelenésük után adták ki román nyelven. Ily módon a szocialista harcosok, a román proletariátus haladó része közvetlen kapcsolatba kerülhetett a kor leghaladóbb gondolkodásával, a tudományos szocializmus elméletével. A munkásmozgalom és a tudományos szocializmus egyesülésének folyamatában egyre égetőbben napirendre került a munkásosztály politikai pártja megteremtésének kérdése. A korabeli szocialista sajtó már 1885-1886-tól egyre gyakrabban emlegette a „munkáspárt“, a „szocialista párt“, a „munkásság marxista pártja“ létrehozásának szükségességét. A munkásosztályunk e célja érdekében követett politikai fejlődés egyik rendkívül fontos eseménye volt C. Dobrogeanu-Gherea 1886- ban kiadott Mit akarnak a román szocialisták című munkája, amelyben a szerző alapos érveléssel mutatja ki a proletariátus politikai pártja megszervezésének szükségességét. A mű egyben hangsúlyozza, hogy e párt alapvető politikai célja az államhatalom megszerzéséért és a proletárdiktatúra bevezetéséért vívott forradalmi harc kell hogy legyen. „A nép, a proletariátus — írta Constantin Dobrogeanu-Gherea — a proletár társadalmi forradalom után hatalomra kerülve, az osztálydiktatúrát eszközként használja majd uralmának megerősítésére, a szocialista társadalom létezési formáinak megszervezésére" Látható tehát, hogy a román szocialisták kezdettől fogva helyesen a szocialista társadalomra való áttérés objektív követelményeként állították maguk elé a munkásosztály hatalmának beiktatását, a proletárdiktatúrát mint a kizsákmányoló osztályok elleni, a kizsákmányolás alól felszabadult társadalom ellenséges erői elleni uralom formáját, mint a szocializmus megteremtésének feltételét. (Hosszan tartó, erős taps.) A társadalom forradalmi átalakításának ez a szemlélete már kezdettől fogva erőteljesen rányomta bélyegét a romániai proletariátus és politikai pártja egész forradalmi harcára. Az említett munka méltán tekinthető országunk forradalmi, marxista mozgalma első programjának. Ennek tartalmát megismerve. Friedrich Engels ezt írta a román szocialistáknak: „Nagy örömmel láttam, hogy a romániai szocialisták bevették programjukba annak az elméletnek a fő elveit, amelynek sikerült egyetlen harcos csoportba tömörítenie Európa és Amerika csaknem összes szocialistáit — barátomnak, az elhunyt Karl Marxnak az elméletéről van szó“. Ismeretes egyébként, hogy Marx és Engels nagy figyelemmel tanulmányozta Románia történetét, gazdasági-társadalmi fejlődését, országunk forradalmi munkásmozgalmának alakulását, s egyes elméleti következtetéseit és téziseit a korabeli román társadalom realitásainak ismeretére is alapozta. A marxizmus klasszikusai mindig rokonszenveztek azzal a hősi harccal, amelyet a román nép vívott nemzeti és társadalmi felszabadulásáért, egyetlen nemzeti államban való egyesüléséért, az idegen elnyomás és uralom igájának lerázásáért. Az ország egész területéhez hasonlóan Erdélyben is terjedt a munkásmozgalom. E tartomány proletariátusának forradalmi politikai szelleméről beszédesen tanúskodik az, hogy 1890-ben megalakították a Szociáldemokrata Párt erdélyi szervezeteit. Ebben az időszakban fokozódnak a kapcsolatok a román szocialisták között a Kárpátok mindkét oldalán, egyre szorosabb kapcsolatok jönnek létre a munténiai, a moldovai és az erdélyi proletariátus között. Az összes román tartományokban egyidejűleg fejlődő munkásmozgalom forradalmi programjának egyik jelentős céljaként népünk nemzeti egységének a megvalósítását jelöli meg. A szocialisták ezt írták a Dacia viitoare sokatmondó nevet viselő folyóiratban: „Nem lesz egyetlen nap, egyetlen óra nyugtunk sem mindaddig, amíg valamely testvérünk rabszolgaság láncaiban sínylődik, és lankadatlanul fogunk harcolni, türelmetlenül és bizalommal várva a jövőnek azt a boldog napját, amikor kéz a kézben, szabadon és együtt kiálthatjuk: „Éljen Románia“. (Hatalmas taps.) A proletariátus politikai megszervezése felé az első jelentős lépés az volt, hogy 1887-ben Bukarestben, Iaşiban és az ország más városaiban megalakultak a munkáskörök, amelyek később munkásklubokká alakultak át, nagy taglétszámmal. Ezek legfőbb céljukként a szocialista kongresszus előkészítését tűzték ki, amely kimondta aztán a politikai munkáspárt megalakítását. A román társadalom gazdasági, társadalmi-politikai és ideológiai fejlődése megteremtette e párt megalakításának feltételeit. Amint a szocialista Constantin Mile Kongresszusunk című cikkében rámutatott: „A romániai szocialista mozgalom, különböző útkeresések után, mind az elmélet, mind a gyakorlat szempontjából tisztán marxista lett“. A kongresszus, amelyre 1893. március 31 és április 3 között Bukarestben került sor, s amelyet az egész ország munkássága lelkesen üdvözölt és nagy érdeklődéssel követett végig, kimondta a munkásosztály marxista politikai pártjának , a Romániai Munkások Szociáldemokrata Pártjának megalakulását. (Hatalmas taps.) Ez az esemény sorsdöntő volt a proletariátus és a dolgozó tömegek forradalmi harcának alakulása szempontjából, a munkásosztály országos méretű politikai megszervezésének megvalósítását jelezte és mint ilyen került be történetünkbe. (Élénk erős taps.) A romániai munkásosztály pártja, amelyet 1893-ban a tudományos szocializmus, Marx és Engels osztályelmélete alapján alakítottak meg, már az első pillanattól kezdve vállalta azt a történelmi szerepet, hogy vezesse a proletariátus és a többi városi és falusi dolgozó tömegek forradalmi harcát a politikai hatalom kivívásáért, a román társadalom szocialista átalakításáért. 1893. a romániai munkásosztály forradalmi élcsapata megszületésének az éve. Éppen ezért méltán mondhatjuk, hogy a Román Kommunista Párt, amely folytatja a nép magasztos forradalmi hagyományait és gyökerei mélyen behatolnak a múlt század második felének szocialista munkásmozgalmába — igazi kezdetei egybeesnek a nyolc évtizeddel ezelőtt megalakult, a marxista forradalmi elmélet által vezérelt munkáspárt tevékenységének megkezdésével. (Hosszan tartó, erős taps.) A munkásosztály pártjának megteremtése új szakaszt jelentett hazánk forradalmi folyamatának alakulásában, a társadalmi harcok fejlődésében. A proletariátus marxista vezérkaraként a párt a néptömegek élére állt azokban a csatákban, amelyeket a kizsákmányolás és az elnyomás ellen, a jobb életért, a társadalmi és nemzeti szabadságért vívtak. A muunkásosztály, forradalmi pártjának megszületése, valamint egész későbbi fejlődése hazánk gazdaságitársadalmi és politikai fejlődésének tulajdonítható, kifejezi a román társadalomnak a társadalmi haladás útján való előmenetele követelményeit. A párt a proletariátus soraiból alakult és harcra kelt osztályának, a dolgozó tömegeknek a felszabadításáért, a leghűségesebben fejezve ki nemzetünk érdekeit és leghaladóbb törekvéseit. A párt együtt fejlődött a proletariátus osztálytudatának kikristályosodásával és éretté válásával, a munkásságnak önmagában való osztályból önmagáért való osztállyá történő átalakulásával — ahogyan Marx mondotta. A romániai munkásság politikai pártjának 80 éves története ismételten tanúsítja, hogy a proletariátus forradalmi osztaga csak akkor tölthet be lényeges szerepet a kizsákmányolás és az elnyomás elleni harcban, csak akkor teljesítheti sikeresen történelmi hivatását a proletárforradalom véghezvitelében, a társadalomnak a szocializmus és a komunizmus útján való forradalmi átalakításában, ha tevékenységében annak a népnek a konkrét társadalmi-történelmi realitásaiból indul ki, amelynek körében működik, és ha figyelembe veszi a nép szükségleteit, érdekeit és törekvéseit. (Hatalmas taps.) A történelem, az élet, a tények azt bizonyítják, hogy a munkások pártjának megalakulása népünk történelmi fejlődésének, a termelőerő és termelési viszonyok fejlődésének, az osztályellentétek kiéleződésének eredménye volt az akkori Romániában, a társadalmi életünk létrehozta objektív feltételek eredménye volt. A Romániai Munkások Szociáldemokrata Pártja programjában a munkásosztály végső harci céljának jelölte ki „a kapitalista termelési viszonyok megszünetését“, „a szocialista társadalom megteremtését“, s egyben egész sor azonnali követelést fogalmazott meg, mint például a gyülekezési és szervezkedési jog szavatolását, az egyetemes szavazati jogot, az ingyenes oktatást stb. Hangsúlyozva a munkásosztály történelmi szerepét, a program a párt központi feladataként állapította meg „a proletariátus megszervezését, a dolgozó nép megszervezését“ a forradalmi harcban. Meg kell mondanunk, hogy a román szocialisták mind a program kidolgozásában, mind ennek megvalósításában figyelembe vették akkori társadalmunk konkrét realitásait, Románia történelmi fejlődésének sajátos követelményeit. Anton Bacalbaşa a Munca című szocialista lapban kifejtette, hogy a pártprogram feladatainak és célkitűzéseinek kidolgozásakor „a román szocialisták szem előtt tartották országuk sajátos körülményeit“, Dobrogeanu-Gherea pedig kijelentette: „Mint a szocializmus tanulói, az európai szocialisták nagy családjának tagjai, tudjuk, hogy tevékenységünk országunk reális körülményeitől főleg pedig gazdasági-társadalmi körülményeitől függ. Elemezzük tehát országunk életkörülményeit, ahogyan ezek a dolgozó nép álláspontjából, az osztályviszonyokból, kultúránkból, a gazdasági alapokból adódnak“. A román szocialisták egyébként már 1891-ben hangoztatták ezt az álláspontot a II. Internacionálé brüsszeli kongresszusán előterjesztett jelentésben. A jelentés rámutatott: „Taktikai szempontból a román szocializmusnak sajátos fegyverekre van szüksége, minthogy gazdasági körülményei és a gazdasági tér, amelyen dolgoznia kell, szintén sajátosak“. Vagy, megállapítva, hogy az összes szocialisták célja „egy olyan szolidáris és harmonikus társadalom megteremtése, egy olyan társadalomé, amelyben az összes munkaeszközök szocializáltak“, a jelentés hangsúlyozta, hogy ami „e cél eszközeit illeti, mindenki azokat használja fel, amelyeket országának sajátos körülményei megkövetelnek“. Az ország társadalmi politikai realitásai alapján a romániai munkások pártja az akkori román társadalmat foglalkoztató minden nagy kérdésben hallatta szavát, állást foglalt, s osztályérdekeinek, a proletariátus forradalmi törekvéseinek megfelelő megoldásokat irányzott elő, így a román szocialisták mélyrehatóan foglalkoznak az akkori társadalomban rendkívül élesen felvetődő agrár- és parasztkérdéssel, síkraszállva a földreform végrehajtásáért, a falusi feudális kizsákmányolási formák felszámolásáért, a parasztok földhöz juttatásáért és munkájuk új alapokon történő megszervezéséért, fejlett munkaeszközöknek a mezőgazdaságban való bevezetéséért. Tiranakkor országunk gazdasági elmaradottságának tudományos elemzéséből, a termelőerők lemaradásából kiindulva, a szocialisták hangsúlyozták egy új nemzeti ipar intenzív fejlesztésének rendkívüli jelentőségét, ami egyaránt feltétele a társadalom általános fejlődésének, valamint a proletariátus számbeli növekedésének, forradalmi harca kiszélesítésének, az ahhoz szükséges feltételek megteremtésének, hogy később rátérhessenek a szocialista társadalom építésére. Ezek létfontosságú kérdések voltak a munkásosztály és a parasztság számára, annak a két alapvető társadalmi erőnek a számára, amelyre az a feladat hárult, hogy szoros szövetségben munkálkodjon a társadalom forradalmi átalakításán. A román szocialisták úgyszintén nagy figyelmet szenteltek annak, hogy biztosítsák a feltételeket a közoktatás fejlesztéséhez, a néptömegek kulturális és civilizációs színvonalának emeléséhez, a népből származó és a néphez kapcsolódó értelmiség kialakításához — szerves részeként a Románia társadalmi és nemzeti felszabadulásáért vívott általános harcnak. A munkásosztály pártja behatóan foglalkozott a szabadságjogok, az állampolgári, demokratikus jogok kiszélesítésének kérdéseivel, és világosan leszögezte álláspontját a nemzeti kérdésben, határozottan síkraszállt mindennemű nemzeti megkülönböztetés és elnyomás felszámolásáért, nemzetiségre való tekintet nélkül az ország összes állampolgárainak teljes jogegyenlőségéért. A párt kiváló képviselői erélyesen kiálltak a külföldi uralom ellen, ünnepélyesen kihirdetve nemzetünknek, akárcsak az összes nemzeteknek a szabadsághoz és a függetlenséghez való elévülhetetlen és sérthetetlen jogát. Mindebből kitűnik, hogy a román szocialisták kezdettől fogva világos marxista álláspontra helyezkedtek, legfontosabb céljukat az ország konkrét realitásaiból, az anyagi és a társadalmi haladás útján való fejlődés szükségességéből fakadó égető kérdések megoldásában látták. A romániai munkásosztály pártja, a román proletariátusnak, országunk dolgozó tömegeinek érdekeiért harcolva, egyben a nemzetközi munkásmozgalom aktív osztaga is volt. Szoros kapcsolatokat fenntartva Engelsszel és a többi országok munkásmozgalmának vezetőivel, rendszeresen részt véve a II. Internacionálé kongresszusain, a romániai munkások pártja széles körű kapcsolatokat épített ki a többi szocialista pártokkal. Sokoldalú és szoros kapcsolatok álltak fenn az országunkbeli és az oroszországi munkásmozgalom között, s e kapcsolatok egyaránt kifejezésre jutottak abban a támogatásban, amelyet a román szocialisták az orosz forradalmi csoportoknak nyújtottak, a Romániába emigrált orosz szocialistáknak nyújtott morális és anyagi támogatásban, valamint a levélváltásban és a közvetlen kapcsolatokban Plehanoval, később pedig Vlagyimir Iljics Leninnel. A párt sajtószerve gyakran közölt híreket az oroszországi forradalmi mozgal Szabad Szó