Szabad Szó, 1975. január-március (32. évfolyam, 9281-9355. szám)
1975-01-03 / 9281. szám
2. oldal й slims інша mm. az laereîss mm ніші Feljegyzések a múltból, amikor még 1974-et írtunk Az év utolsó napján mégis megtörtént a csoda: megemberelte magát az időjárás. Hinni sem mertünk a szemünknek, amikor szilveszter reggelén arra ébredtünk, hogy eltűnt a sár, sőt, még a nap is előbukkant, pedig már azt kezdtük hinni, hogy eltévedt valahol az égbolt messzi, tekervényes útjain. Az óév tehát szépíteni akart. Az is lehet azonban, hogy 1975 érkezett meg a vártnál hamarabb. Miért ne? Hiszen éppen mi írtuk meg nem is egyszer a múlt évben, nem egy munkaközösségről, hogy „közelebb hozták az időt.“ Kereskedelmünk viszont hű maradt önmagához az év utolsó napján is. Délelőtt, amikor az emberek egymást verték le az üzletekben, a Hebe-nél nem volt ásványvíz, a tejüzletből kifogyott a tej, a fűszeres nem árult szénsavpatront, s miután megírtuk, hogy a sörgyárban vadonatúj töltővonalat helyeztek üzembe, persze az élelmiszerüzletekben nyoma sem volt a sörnek ... Délutánra aztán lett tej is, meg ásványvíz is (no, azért a sörig már nem jutottak el) — éppen csak a vásárlók fogytak el addigra. A Rapid önkiszolgáló előtt egy ember ül a járdán. Inkább fekszik. Egy kis szilveszteri előzetes. Ő már megkezdte, azaz be is fejezte a murit. Szóval kilágyult. Most az igazak álmát alussza — nem éppen meleg és kényelmes vánkosán. Mellette jönnekmennek, mindenki jókora ívben kikerüli. Merő udvariasságból persze, hogy ne zavarja déli nyugodalmát .. Szóval mi is megmaradtunk „jólnevelteknek“. Ahogy szürkülni kezd, egycsapásra kiürül az utca. Az üzletek — bár későig nyitva tartanak — konganak az ürességtől. Az elárusítónők mindegyre az órájukra pillantanak, s közben kinézik a boltból a megkésett vásárlót. Az egyedüliek, akik elemükben érzik magukat, azok a szerencse-kívánók. Pirospozsgás arcú (vagy csak a vékony téli szél teszi?) lóerőben éshúsban levő fiatalasszonyok pillanatok alatt közrefogják a gyanútlan járókelőt, pergő nyelven mondják a mondókájukat és máris szórják rá, illetve úgy tesznek, mintha szórnák, a búzaszemet. A jámbor kotorászni kezd aprópénz után, de a jókivánság-szóró türelmetlen. — No, mi lesz? Adja már azt a pénzt, vagy itt él az új év? A Palace-ban szól a zene; fény, csillogás, forgatag; füst, rizi-bizi; nagyestélyi; konfetti... szóvá, minden együtt van a hagyományos jó hangulathoz Vajon idén a pincérek mire hivatkoznak majd, ha netalán a vendégek közül egyesek a kiszolgálással nem lesznek elégedettek? Tűzijáték, harangzúgás kurjantások, elsötétülő ablakok, összecsendülő poharak, forró kézszorítások összeboruló párok, és borízű csókok... • De bocsánat, ez már 1975 krónikája. Józsa Ödön Az Electrobanat Vállalat dolgozói számára a gyár kantinjában szervezték meg a szilveszteri mulatságot. Ezen részt vett NicolaeMărgan mérnök, a vállalat igazgatója is (képünkön az asztalton) Fiatalos tervekre - bizakodással A hangulatos, meghitt ünnepségre ízlésesen feldíszített 1-es számú diákétterem fokozatosan megtelt vidáman zsibongó társaságokkal , ifjúsággal. Este tíz óra utántól csaknem háromszáz egyetemi hallgató, tanáraikkal együtt búcsúztatta az 1974. esztendőt. Az igazi, sajátos diákünnepség bánáti kolindákkal kezdődött. Majd dr. Ion Boldea mérnök, az RKDSZ temesvári tanácsának elnöke köszöntötte a jelenlevőket. A hagyományos Gaudeamus diákdalt a román, latin-amerikai és afrikai diákok — ki-ki a maga nyelvén— együtt énekelte. A Diákművelődési Ház együttesének műsorát Cigi Popescu és Mihai Sailescu közgazdász egyetemi hallgatók konferálták kedvesen, szellemesen. " Utóbb színre lépett magnójával az alkalmi riporter. Feltette a körkérdést: Ki, mit vár a közelgő 1975-ös esztendőtől? Innen is, onnan is ó-hajok formájában hangzott a válasz: „Sikeres vizsgákat!“, „Beutalót a Costineşti-i diáktáborba!“, „Szeretném megőrizni a legmagasabb ösztöndíjat...“. Valljuk be, egyszerű, szerény, teljesíthető kívánságokat mondottak mikrofonba. Doru Moraru, az elektrotechnikai kar IV. éves és Mihai Istin, a mechanikai kar II. éves hallgatója vezetésével a Pluguşor következett, amelynek során tréfás, fantáziadús jókívánságokkal halmozták el az ünneplőket. ... Negyedóra maradt még hátra az óévből. Ekkor az egybegyűltek meghallgatták Nicolae Ceauşescu elvtársnak, az RKP főtitkárának, Románia elnökének újévi üdvözletét. Majd összecsendültek a poharak, s az asztaltársaság boldog új évet kívánt egymásnak. Elkezdődött a vidám, pezsgő ütemű tánc, vígasság, amely reggelig tartott. Közben néhány kedves, ötletes, mindenki által szívesen fogadott műsorszámra is sor került. Egyet mutatott az óra, amikor kihirdették a bökverses jókívánság vetélkedő győzteseit Jegyezzük ide a nevüket: Zina Albu, Gheorghe Popescu. A táncot megszakítva, sokan meghallgatták, együtt dalolták a folkzenét, amelyben a sokak által ismert Gheorghe Balta szólóénekes is fellépett A sok szép fiatal lány közül nem volt egyszerű dolog megszavazni, ki legyen a szilveszter-és szépségkirálynője. Végül is Doina Mitrică leendő gyermekgyógyászra esett a választás ... Ezt követően megtartották a legérdekesebb vetélkedőt Alkalmi együttesek léptek színre, és asztalokon, székeken verték a képzelt zeneszámok ritmusát A diákműkedvelő csoportok bizonyára számos új tehetséggel gyarapíthatják soraikat az énekvetélkedőn fellépők közül. Köztetszésnek örvendtek a Temesváron tanuló délamerikai diákok szambái, az afrikai egyetemi hallgatók népzenéje. Emelkedett hangulatban, dallal, tánccal, vidám élcelődéssel, a jövőbe vetett őszinte bizakodással fogadták 75-öt a főiskolás fiatalok. Sinka László Hetvenöt és az eljövendő évei terveire is Koccintottak a temesvári diákfiatalok (Gyurcsik Miklós felvétele) Szilveszter a színházban Ritka az olyan „szerencsés“ ember, aki minden esztendőben megnézheti a Temesvári Állami Magyar Színház szilveszteri — de nemcsak erre az alkalomra szánt — vidám műsorát s a mindent megszépítő emlékezet szavára hallgatva jobbnak tartja — a tavalyit .. Mindenki kedvére írta az idei előadás szövegét Rappert Károly, aki egyben a rendezés munkáját is vállalta és Simon Gábor, a társulat fiatal művésze, aki egy jelenet szerzőjeként mutatkozott be. A címben sejtetett túlzást nyilván senki sem vette komolyan, hisz ki vállalkozhatna arra, hogy eleve mindenkit kedvre derítő műsorral álljon ki az igényes közönség elé?! Így a régi, jó receptek szerint összeállított est kellemes szórakozást nyújtott. Volt benne Szemere és Nemere (Kőfalvy István és a vendég Botka László), villámtréfák (Bogdán István, Bokor Ildikó, Mátray László, Pusztai Edit előadásában), Simon Gábor Kan boszorkányában Makra Lajos, akit Bokor Ildikó személyében maga I. Erzsébet angol királynő látogat meg és egy nagysikerű, viharos tapsot kiváltó cigány-jelenet (Botka László, Szabó Károly, Bogdán István Mátray László). A zenés számok előadóiként Kiss Erzsébet és Gáspár Marietta léptek fel a színház Clasic XX zenekarának kíséretével. Az est főszereplője vitathatatlanul Botka László, aki énekel, táncol s magánszámokkal nevetteti meg a hálás közönséget. A konferáló nem könnyű szerepében Czegő Teréz kellemes, könnyed és közvetlen műsorvezető. Hogy mit akar még a közönség, azt a szünetben mindenki megírhatta. Így a szilveszteri bemutató meglepetéssel is szolgált. Egy néző (vagy egy kollega?!) Sinka Károlyt kérte, énekelné el Figaró belépőjét. A műsorvezető — mit tehetett — természetesen kis halasztást kért. Nem kis meglepetésre azonban megjelent a színen Sinka Károly akit nem kis meglepetésére Czegő Teréz otthagyott a színpadon, hogy akkor, hát tessék .A Figaró belépőjéből természetesen semmi se lett. Tapsból azonban bőven jutott mindenkinek. (székely) Az énekszámok egyik megszólaltatója, Gáspár Marietta s a Clashc XX zenekar Szabad Szó Vidám búcsúztató A jól végzett munka örömével ültek a fehér asztalhoz szilveszter estéjén a Temesvári Mechanikai Vállalat dolgozói és családtagjaik, hogy együtt, vidáman búcsúztassák az óesztendőt. Mint ismeretes, a vállalat szorgalmas kollektívája, elsők között váltotta valóra négyéves tervét, s az időelőnyt azóta is egyre növelték. December utolsó napjaiban már ezerkilenszázhetvenöt nyarára termeltek . S akik ilyen nagyszerűen helytálltak a munkában, azok gondtalanul tudtak szórakozni is. Az általános jókedvet serkentette a vállalat saját zenekara — zenekarvezető Ioan Bogdan — amely estétől reggelig húzta a talpalávalót, s a szebbnél-szebb románcokat. A szakácsok is kitettek magukért: este kilenckor hideg szárnyassülttel kezdték a felszolgálást, majd malacpecsenyével folytatták, aztán a hagyományos töltöttkáposzta került az asztalokra, hajnalban pedig korhelylevessel fejeződött be a mulatság. Közben fogyott a sütemény, a gyümölcs és egyéb csemege és a gyöngyöző rizling. Éjfél előtt néhány perccel elcsendesedett a vidám társaság. A teremben ugyanis két tv-készülék sugározta Nicolae Ceauşescu elvtárs újévi üdvözlő beszédét. Szavai után felzúgott az éljenzés, poharak csendültek össze, s a hatszáz résztvevő ajkáról szinte egyszerre hangzott fel a jókívánság: Boldog új évet!, majd felharsant a dal, ,Éljen sokáig “ Az éjszaka hátralevő részében a jókedv egyre emelkedett — egyenes arányban az elfogyasztott szőlőlé mennyiségével. De gondoskodtak arról az alkalmi „hangulatfelelősök“ is. És nem is rosszul. A nótás kedvű idősek és fiatalok, a mókamesterek és a humoristák „vetélkedője“, amely virradatig tartott, megannyi színfoltja volt a vasasok szilveszteri mulatságának. Reggel nyolc órakor széledt szét a vidám társaság és csoportokba verődve indultak el köszönteni azokat a szaktársakat, akik másutt, vagy éppenséggel odahaza, családjuk körében töltötték a szilvesztert