Szabad Szó, 1979. április-június (36. évfolyam, 10595-10671. szám)
1979-04-01 / 10595. szám
2. oldal \ \ \ \ \ s s \ \ \ \ s I \ \ \ s s ANAVI ADAM Vágtató ballada ... vágtató lovam fenn ugrat antennáról antennára kengyelszíjam bogozódik kifeszített huzalokba — áram ütött kengyelembe négy patkóm s arany kantárom zárlatot ver s mint a szélvész elfújta a mécseseket — új fényjelt szomjúz a város táltos lovam nem éhezik gitárosok gitár húrból édes szénát muzsikálnak — ég faggató dob verése illatos zab friss lucerna — megfacsart hegedű lélek soha el nem fogyó abrak — villanyorgonák hangfénye csurgó vizek zubogása ... sütött a hold ezüst sziklán kúszik le a némasága fényfonal hull csillagokból s Zenés vígjátékkal gyarapodott a napokban a Temesvári Állami Magyar Színház 25 éves repertoárja Színpadi együttesünk számára Somerset Maugham Imádok férjhez menni című darabjának bemutatója több valamely drámai mű rutinos színrevitelénél. Nemcsak azért, mert e mélyen társadalmi fogantatású és modern vígjátékot egy ízigvérig író alkotta. A zenés-táncos vígjáték úttörő vállalkozás, ha úgy tetszik újabb szakmai próbatétel színészeink számára a kötelező és sokoldalú továbbképzés folyamatában Hogyan vizsgázott tehát a színház a március 25-i (Békás) és 26-i (Temesvár, Vasutas Klub) bemutatón? Általában szólva, jól, hiszen az előadás épkézláb cselekvésnek bizonyult. Elejétől végig, de leginkább az első felvonásban (mert ez drámailag is közelebb áll az írói jószándékhoz), jól szórakoztunk. Kedvünkre való az effajta kikapcsolódás A Kerti törpe és az Anyám könnyű álmot ígér — hogy csak az idei évad két kimagasló előadását említsük — értelmet, érzelmeket serkentő és megterhelő drámai eszme zuhataga után, a mindennapok feszültségeit is levezethetjük magunkból Félreértés azért ne essék, Somerset Maugham nem az a szerző, akinek köztudottan súlyos mondanivalóját bármely zene — legkevésbé az amely programszerűen vállalja és vállaltatja a hallgatóval a társadalmi távlatú önvizsgálatot — kilúgozhatná. A temesvári előadás — amelyet Nádas Gábor kitűnő muzsikája gazdagított — sem csupán szellemes és fordulatos jeleneteivel hat ránk Mosolygunk, sőt nem egyszer hangosan nevetünk a balszerencsés Bill családi jelenetein, emberi esetlenségein, de ugyanakkor tudjuk, hogy mindaz, ami szemünk láttára történik, s elsősorban, ami előbb történt hősünkkel, valójában tragédia Pillanatra sem feledjük az előadás során, hogy Bill sokat emlegetett hősiessége a sajnálatosan szokványos „post-mortem“ érdemek közül való, váratlan hazatérte pedig csodával határos véletlen, tehát egyedi eset. A háborúban és azt követően a halál, a szenvedés, a nélkülözés az általános. Az Igaz. Meg egyesek erkölcstelen meggazdagodása, mások, a többség rovására. A háború utáni Angliában, Maugham hazájában is, de mindenütt, ahol a felső kevesek „igaza“ szab törvényt... Persze mindeközben Kiss Erzsébet, Szélyes Imre Vértes József és a többiek (Szabó Károly, Ferenczy Annamária, Czegő Teréz, Higyed Imre, Székely Rózsa, Puhala Ernő és Nemes Péter) szívderítően komédiáznak a színpadon. Szól a zene. Nádas-slágereket hallunk jó előadásban. Pereg a darab tetszetősek és helyénvalóak Sinka Károly és Vértes József rendezői ötletei, találóak Virgil Milota díszletei, ruhái, ám a csoporton, olykor még a főszereplőkön is meglátszik, hogy számukra valami szokatlan dolgot csinálnak ... Egyszerre játszani, énekelni, táncolni, szöveget mondani és közben még vidámságot is teremteni, bizony nem könnyű dolog, de hálás és égetően szükséges! Akkor is ha romániai magyar színészképzésünk még mindig rangján alulinak tartja színházaink repertoárjában az igényes táncoszenés vígjátékot. .Vajda Sándor Az úttörés érdeme és kockázata Vértes József, Czegő Teréz, Kiss Erzsébet és Szélyes Imre a darab egyik hatásos jelenetében IRODALOM - MŰVÉSZET KORUNK Móricz Zsigmond jelenléte foglalkoztatja a Móricz-centenáriumra készülő (májusban megjelenő) Korunk szám szerzőit. A romániai magyar irodalom Móricz Zsigmond nevét már a húszas években zászlójára tűzte, írók, szociográfusok, népnevelők, fiatal értelmiségiek számára példa volt az ő emberi és írói magatartása Érdeklődése a történelem — különösen Erdély múltja — iránt, állandó kapcsolatkeresése a jelennel a különböző társadalmi rétegekkel, közvetlen példát jelentett hosszú időn át. Szerzőink e jelenlét irodalomtörténeti dokumentumait és személyes emlékeit elevenítik fel, az Erdélyi Fiatalok korától a Kelet Népéig, Móricz kalotaszegi látogatásáig (mostanáig lappangó fényképek közlésével) és a kolozsvári Móricz Zsigmond Kollégium megalakulásáig Azéletmű közéleti és esztétikai kisugárzását próbáljuk nyomon követni hazai magyar prózaírók megszólaltatásával: szerkesztőségi ankétunkban Sütő Andrástól és Bálint Tibortól Mózes Attiláig, a romániai magyar próza három évtizedére kérdezünk tulajdonképpen rá, az irodalmi szemlélet- és ízlésváltozás tényét nem hallgatva el, de nem is hagyva figyelmen kívül a történelmi folytonosság szükségességét. Móricz-számunkat az értelmiségi szolgálat időszerű problémáittárgyaló közlemények teljesítik ki. A Korunk májusi számának szerzői között található Abafáy Gusztáv, Bálint Tibor, Balogh Edgár, Csíki László, Deák Tamás, Gáli Ernő Imreh István, Kántor Lajos, Király László, Kocsis István, Lászlóffy Aladár, Mózes Huba, Nagy György, Pomogáts Béla, Pusztai János, Sütő András, Szőcs Géza, Vári Attila, Veress Zoltán. KÉGLER ANDRÁS: Pajzs (rézdomborítás, a megyei tárlat anyagából) rákötődik fenyveserdők csúcsáról várostetőkre ... táltos lovam hálót vetnek megcsúfolt csillagfonálból — ág at arcul felnyikkanó farkas ugrik fel előttem szél hozza utánam rablók irigy bűzök futtatását — patkócsattanás mögöttem táltos lovam sarkantyúzom horkat, ágaskodik szikrát szikrákat kapál a kövön ... felnyihoghatsz mitöl-se-félsz ! sose rettegsz táltos lovam — nyomunkban tizenhét rabló megcélozzák nyeregtáskám kincsét vennék színét vinnék ! borom innák erem szegnék ^ ...táltos lovam sosem lejjebb і rajta! lépcsős szakadékon ’ ugratunk föl magasabbra ) nyaktörőkön patkósiklató I szegében fújd ki magad ? úgy pihentünk 1 ínremegve ^ indultam el jöttem onnan i jöttem hozzád ] míg se kérded meg se kérded merre jártam ^ Szabad Szó Olivia Moga színei Pár hete újabb képzőművészeti kiállítótermet avattunk Temesváron az Újságírók klubjában. A helyi sajtó Művészeti Galériája valós igény alapján született, mégpedig abból a tényből kiindulva, hogy körünkben számos olyan tehetséges és javarészt szakképzett alkotó él és dolgozik, akik (még) nem tagjai a Képzőművészek Egyesületének. Lehet, hogy soha nem is lesznek, de már a szűkkörűen értelmezett amatőr státusba sem illeszkednek bele. Sem foglalkozásukat és hozzáállásukat, sem pedig művészi munkásságukat illetően nem műkedvelők. Nos, éppen ezeknek a festőknek, szobrászoknak, grafikusoknak kívánunk fórumot nyújtani az újságírók klubjában. Az itt szervezendő tárlatokkal kapcsolatosan ugyanakkor azt is el kell mondanunk, hogy a közel félszáz négyzetméteres terem klubjellegére való tekintettel a munkáknak környezetdíszítő, ambientális szerepük van. Ami természetesen semmit sem von le a tárgyak értékéből, sőt gyarapítja a tárlatlátogatók élményeit. ☆ Március elején Olivia Moga festőnő több mint húsz alkotásával ismerkedhettünk meg a temesvári sajtó Művészeti , Galériájában. A helyi Pionírház szaktanára negyedik egyéni tárlatán tájképeket, virágcsendéleteket, portrékat mutat be. Munkái bonyolult és megkapóan változatos belső érzések láncolatából formálódtak, tehetséges költői alkat hívta életre őket. Olivia Moga Jeleknek nevezi festményeit, amelyekben a természetről, az emberről, s annak egyetemes elhivatottságáról értekezik Jellemző, hogy ez az elhivatottság, amely egyben az ő létének is értelmet ad, leggyakrabban a másokért való cselekvés, az örömmel és tudatosan vállalt anyaság. Színeinek tisztasága és a vonalak finomsága keresetlenül meghitt légkört teremt, a képek szinte vonzanak, miközben úgy érzed, hogy ez a felfokozott érzelmekkel benépesült alkotói világ egy kicsit a sajátod is. Ion Arieşanu OLIVIA MOGA: Histria (olaj) KORI KRÓNIKA Ahova a fényszóró világít Hangulatos, izgalmas elbeszélésekkel jelentkezett Bárányi Ferenc a temesvári Franyó Zoltán Irodalmi Kör legutóbbi munkaülésén. A szerző készülő kötetének (a Facla Könyvkiadó ezévi tervében szerepel) két jellemző darabját mutatta be. „Bárányi éles, sarkított helyzeteket ábrázol minden írásban. De ez csak ürügy, az írások legtöbb esetben lényeges erkölcsi kérdéseket hoznak felszínre. Látszat, krimiket ír, ábrázolt világa tulajdonképpen tekintés a nagyvilágra. Bárányi számára fényszóró az írás, így nem mutatja meg az egészet, csak azt, amire a szerző világítani akar Ez kelti a feszültséget, ezért olvassuk élvezettel írásait “ (Mandics György) „Ízesen megírt párbeszédei pergővé, olvasmányossá teszik az írást. Néha nem hatol oly mélységekre, mint amire tehetsége képessé tenné.“ (Annvi Ádám) ,,A felolvasott írásokat életképeknek nevezném. Remekül tud írni, kellemesen, ízesen, közvetlenül. Fontosnak tartom viszont, hogy céltudatosabban tömörebben fejezze ki magát “ (Sándor István) „Az élénk színeket szereti a szerző, s úgy érzem számára így a legszerencsésebb megírni a történetet.“ (Mirisz Miklós) A munkaülésen számos érdeklődő vett részt. (ez)