Szabad Szó, 1979. július-szeptember (36. évfolyam, 10672-10748. szám)
1979-07-01 / 10672. szám
2. oldal IRODALOM-MŰVÉSZET І VICTOR FELEA Az eljövendő időhöz , Idő, mely a világegyetem végtelen életerejéből fakadsz, Idő, mely minden óráddal, napoddal elebünk jössz, ismeretlen és láthatatlan lény, te, gyere az igazat meghalló füllel, jer az igazságra felkészült szívvel, jer források vizében mosott kézzel, jer tiszta látással, próféta hanggal, jer minden földrésznek és minden népnek testvériségével, jer mint egy pelerin, amely bejárta, s megismerte a földet, jer mint az a madár, amely mindenhol egyazon megrázó dalát dalolja, gyere mint egy tiszta vizű folyam melyben minden ember magára lelhet, jel mint gyümölcsfa számtalan gyümölccsel minden száj és minden remény számára, gyere akár egy régóta várt eső, gyere mint egy örökkön szorgos kertész, ki hozzáértően müvelgeti az emberiség nagy kertjét. GHERASIM EMIL fordítása : MÉLIUSZ JÓZSEFHEZ Legelsők között hívtalak fel telefonon születésnapod 70. fordulóján, de Te Annáddal a francia Aranypart pálmái alatt élvezted a népszerűség előli menekülést, az irodalom valódi termékenyítő magányát. Negyedév is eltelt, amíg hazatértél, időközben elhalmoztak аг újságok, folyóiratok, képeslapok ünneplő hódolattal, költészeted sok-sok megértő elemzésével, személyiséged, varázsod festői ábrázolásával. Kiemelték közéleti működésed jelentőségét, a szocialista haza iránti hűségedet, régi mozgalmi múltadat, bátor előrelátásodat és felemelt szavadat, ha azt szükséges volt hallatni. És megjött a hivatalos elismerés is a maga tapintható jelképében: magas kitüntetések érdemrendét tűzte melledre a román haza és a testvérbarát Magyarország Csaknem egyidejűleg, meleg, ünnepi formaságok között Szólott ez a hídépítésért is, mely elé a gyászos múltak annyi torlaszt emeltek, s amelyeknek elhárításáért Te oly régóta küzdöttél. Az itteni magyar íróközösség, a sajtó, a magyar nemzetiségű dolgozók megyei tanácsa, a Franyó Zoltán irodalmi kör ebből az alkalomból köszönteni kíván Téged. Hisz bölcsőd ennek az ódon városnak falai között ringott és serdülésednek, később indulásodnak melegágya volt. Ez a közösség engem kért fel e megtisztelő feladat vállalására. Elvállaltam. De amikor elvégzéséhez hozzá akartam fogni, elrettentem tőle. Amikor felhalmoztam eddig megjelent könyveidet, hogy tartalmukkal újra megismerkedjem. Számszerint meghaladták a húszat. Bár ismertem és szerettem őket, de lapozásukkor éreznem kellett, hogy ismételnem kell a bennük való elmerülést. Nem azért, mintha jelentésük vagy értékük akartam volna mostani bírálat mérlegére tenni. Korántsem. Pedig ez sem lett volna baj. Hisz аг egész világ és mi, e világgal együtt, robogunk az időben és körülöttünk nőttön-nő a változó idők új követelménye. Hanem épp azért akartam könyveidet újra megismerni, mert a róluk alkotott képzetemben elevenen élt az a meggyőződés, hogy műved hervadhatatlan, mert szépsége és igazsága időálló, s jelenléted a mában és jövőben örökérvényű. S észrevétlen feléledt bennem a vágy, hogy inkább legyek újraolvasód, mint bírálód. Hisz olvasód időzhet nálad bármeddik és fog is időzni bármikor, ha nyugalmas percei látogatják és elmerülhetnek azoknak a perceknek gyönyörében, amiket neki nyújtottál és nyújtani készülsz. Magam is így akartam vértezni és nem sietni egy alkalmi cikkel, csillogtatni ezt vagy azt a méltatást. Ezt a szónokilag hideget, azt az osztályozó tudálékos esztétikust. Egyik se volna elég Rólad. Kiterebélyesedett költészeted ma már komoly, szakaszokba osztott könyvet igényel, fejlődési fokaid követését, megújulásaid és ezerarcú gazdagságod feltárását, nyomon követését és jelentőséged összefoglalását. Meg vagyok győződve arról, hogy tehetségekben egyre bővelkedőbb hazánk és a tágabb értelemben vett magyar ajkú műveltségi terület rövid idő alatt megtermi a Hozzád méltó ítészt, irodalmi és politikai történészt és költőtársat. Bennem egy vággyal többet keltettél az eddigieknél, de engem már az idő fogyta korlátoz. És az idő mindég a fiataloké. Hozzájuk apellálok. Nekem pedig, öreg barátodnak, engedd meg, hogy rám bízott feladatomat egyszerű, de annál mélyebbről jövő szavakkal teljesítsem. Mindannyiunk nevében, akik Téged Írásaidban szeretnek és becsülnek, innen, serdülésed városából, sikereid alkalmából, Annáddal együtt hosszú, alkotásokkal teli boldog életet kívánunk és újabb babért a mai babérok fölé. Híveid nevében Endre Károly Móricz Zsigmond és a Bánság 1. EGY ELMARADT LÁTOGATÁS A Maros és a Temes közét nem érintették, valahogy mindig elkerülték a sokat és szívesen utazó Móricz Zsigmond útjai. Sohasem járt ezen a több tekintetből is jellegzetesnek tartott vidéken. A tartósabb szálakkal Szatmárhoz, a Hajdúsághoz és a Felvidékhez kötődő író minden bizonnyal az általa íróként nem sokra becsült Herczeg Ferenc dominiumának tekintette a Bánságot. Regényeiben, elbeszéléseiben ennek ellenére föl-fölbukkannak időnként bánsági vonatkozások, motívumok Többször felemlegette a tájegység rendkívüli gazdagságát hivatkozott itt lezajlott eseményekre, s hősei sorában Temes és Torontál megyékből származottak is akadnak. Évtizedeken át kísérte és kísértette, például a Temesváron leáldozott Dózsa-fölkelés története, amelyet előbb drámában, majd Kodály Zoltán számára írt operaszövegkönyvben, végül széles hömpölygésű — nagyságban és jelentőségben az Erdély-trilógiához fogható — regényben készült földolgozni. Csak töredékek gondos jegyzetek és odavetett vázlatok maradtak ránk a nagy munkából, mert a kor, amelyben Móricz írói tevékenységét kifejtette, nem kedvezett a parasztvezért hőssé glorifikáló művek megszületésének. Ha elkészültek volna a tervezett alkotások, záró fejezeteik, utolsó akkordjainak minden bizonnyal a „tüzes trón“ városához, Temesvárhoz kötődtek volna. Szloveszkóban járt 1926-ban, majd Erdélybe jött Bethlen Gábor emlékeit, életének színtereit bejárni felkutatni. Temesvárt is fölkívánta keresni, mivel tudta, hogy a törökökkel sűrűn tárgyaló későbbi „nagy fejedelem“ megfordult néhányszor a Bega mocsarai által védett erősségben s hogy a temesvári pasának milyen fontos szerepe volt az erdélyi politikai események befolyásolásában, alakításában. Kassán kereste föl a Schalkház-szálloda koncerttermében lezajlott irodalmi est után Móricz Zsigmondot a Temesvári Hírlap munkatársa. Az így-vel szignált interjút 1926 november 18-i számában közölte Pogányék független szellemiségű újságja „November végén már Erdélyben leszek — jelentette ki többek között Móricz Zsigmond a Schalkház-étteremben lezajlott beszélgetés során —, ahol karácsonyig maradok. Felkeresem mindazokat a városokat, hol Bethlen Gábor megfordult s adatokat gyűjtök a Tündérkert második kötete számára Már rég szerettem volna lemenni és eredetileg sokkal huzamosabb ideig szándékoztam ott maradni. De sajnos, elfoglaltságom miatt ez lehetetlen.“ Nagy kedvvel jött Erdélybe, mert a történelmi búvárkodás mellett megkívánta ismerni az akkoriban megerősödő romániai magyar irodalom legtehetségesebb elbeszélőit és poétáit. „Az erdélyi politikusok között van egy barátom: Goga Octavian — szögezte le a Temesvári Hírlapnak adott nyilatkozatában Móricz Zsigmond —, akivel Csúcsán találkoztam évekkel ezelőtt Ady Endrénél. Igen rokonszenves, intelligens, jóakaratú fiú volt akkor Mostani szereplése sem kellemetlen, sőt igen elismerésreméltó “ A riporter adott ponton a begaparti városra terelte a szót „Temesvár? — ismételte meg a kérdést Móricz, hogy aztán a következő fordulattal válaszoljon rá — Szeretnék erdélyi utamban oda is eljutni és hiszem, hogy el is megyek, ugye ott él Szabolcsim Mihály? Őt nagyon szeretem Diákkoromban ő volt a poéta-ideálom És én nem bántottam őt mint Ady Endre.“ Néhány bekezdéssel fennebb megismételte Temesvárral kapcsolatos célját, szándékát: „Nagyon szívesen tartanék decemberben Temesváron is egy előadást, ha meghívnának, készséggel teszek eleget a meghívásnak.“ A Temesvári Hírlap szerkesztői nem késlekedtek sokat azon nyomban meghívták a kiváló írót Temesvárra s vállalták föllépése megszervezésének és előkészítésének minden gondját és nehézségét. A lap december 3-i számában tették közzé az örömteli közleményt: „December hónap folyamán a magyarországi és az erdélyi irodalmi élet két kimagasló reprezentánsa érkezik Temesvárra, hogy az itteni irodalmi estélyeken mutassák be eddigi ismeretlen alkotásaikat A temesvári kultúréletnek komoly és áhitatos ünnepét jelenti a két kiváló magyar írónak: Móricz Zsigmondnak és Tabéry Gézának itteni szereplése Móricz Zsigmond ma a modern regényírás legjelentősebb alakja, aki a két évtizeddel ezelőtt megindult hatalmas lendületű irodalmi áramlatban méltó kortársa Ady Endrének. Regényeit már német és angol nyelven is olvassák Tabéry Géza Nagyváradon és Ott írta és írja ragyogó novelláit, amelyek közül a Bolyaiak tragikus sorsával foglalkozó regénye, a Szarvasbika, nagy eseménye volt nemcsak az erdélyi, de a budapesti könyvpiacnak is A két kiváló író a Temesvári Hírlap által rendezendő estélyen eddig meg nem jelent műveikből, nálunk ismeretlen írásaikból tartanak előadást.“ Móricz Zsigmond erdélyi útja széles körű visszhangot keltett. Megmozgatta és élesen szembeállította az irodalmi és politikai frontokat A haladó szellemű román és magyar nyelvű lapok a legnagyobb elismerés hangján üdvözölték és méltatták a kiváló író érkezését, romániai szereplését. Corneliu Codarcea interjút készített Móricczal a Biruinta számára, amelyben A fáklya s a Sárarany írója nagy szeretettel beszélt a magyar-román barátság erősítésének szükségességéről. A jobboldali sajtó azonban rosszindulatú rágalmakkal illette a magyar prózairodalom legrangosabb mesterét. A nemzeti parasztpárti Patria éles hangú vádaskodó cikkét Móricz Zsigmond a román sajtó tükrében címen ismertette és cáfolta 1926 december 17-i számában a Temesvári Hírlap is. A támadásokkal szemben sajtóhadjáratot indítottak a józan gondolkodású, progresszív meggyőződésű román írók és újságírók is A kellemetlenkedő hűtésnél a gyalázkodó kifakadásoknak sokkalta komolyabb szerep jutott abban, hogy Móricz Zsigmond erdélyi körútját hirtelen félbeszakította. Gyulafehérvárig az Erdélyi Fejedelemség székvárosáig jutott el a dokumentálódó író. Megnézhette, bebarangolhatta azokat a helyeket, ahonnan történelmi regénytrilógiájának hőse, Bethlen Gábor, kis országa ügyeit intézte megőrizve a nagyhatalmak ádáz torzsalkodásai közepette is Erdély függetlenségét. A Temesvári Hírlap rövid közleményben adta tudtul 1926 decemberének utolsó napjaiban, hogy Móricz Zsigmond és Tabéry Géza behirdetett temesvári előadása a jeles író „megbetegedése" miatt elmaradt Az újság többek között azzal kárpótolta olvasóit, hogy az elkövetkező esztendőkben sűrűn közölte hasábjain Móricz Zsigmond cikkeit, novelláit és regényeit. Nem egyet közülük a budapesti megjelenéssel egyazon időben. Szekernyés János , a Fémbe kalapált földtájak Nagy Vilmos szobrászművész Gyergyóremetén született, aztán tucatnyi városban élt, tanult, dolgozott, míg végül Segesváron telepedett le, s miként ő mondja tréfásan, azért éppen a Vár tószomszédságában, hogy az időérzékét ne veszítse el, amire aligha volna lehetősége, hiszen Segesvárról naponta átjár Székelykeresztúrra, ahol a Hargita Művészete Kisipari Termelőszövetkezet művészeti irányítója. Ahol eddig megfordult, szobrokat, féldomborműveket hagyott maga után időjelzőnek, kilométerkőnek ... Az elmúlt három évtized alatt részt vett több megyei és országos tárlaton, közben jónéhány egyéni kiállításon mutatta be alkotásai legjavát. De nem kevésbé jelentősek a fémdomborításai sem. Úgy látszik, a szobrászat nem elégítette ki alkotói igényeit, hiszen már pályája kezdetén hozzáfog fémbe kalapálni az időt s azokat a földtájakat, ahol megfordult, illetve egy-egy tájegység népművészeti motívumait igyekezett fölhasználni. Kezdetben. Később már arra törekedett, hogy összevonja és tovább egyszerűsítse a népművészeti motívumokat. Ezen az úton jutott el a motívumoknak egy olyan sajátos jelképrendszeréhez, amely különbözik valamennyi tájegység népművészeti motívumaitól, de amelyben mégis benne van valamennyi. Munkáiban fölhasználja a vörösrezet, sárgarezet alumíniumot, ónt, cinket, vasat, ezüstöt, krómot egyaránt és a NAGY VILMOSI Kupa féldrágaköveket is. Táljai, serle- (vörösrétgei, kupái, plakettjei mint mind egy-egy mestermű. Soros, lévő gyűjteményes kiállítást nagy érdeklődéssel várja a közönség. S nem véletlenül, hiszen mindenki kiváncsi arra, hogy az a művész, aki szobraival országos elismerést vívott ki magának, most mit nyújt egy másik műfajban, amelyet tulajdonképpen a szobrászattal párhuzamosan évtizedekig művelt és művel ma is. Bartis Ferenc NAGY VILMOS : Tálca (vörösréz) Szabad Sz'