Szabad Szó, 1982. január-március (39. évfolyam, 11449-11523. szám)
1982-01-03 / 11449. szám
2 oldal SZILVESZTER 1981. Tánc, nóta, muzsika •Négyszáznegyven vendég töltötte a szilveszter éjszakát a temesvári Victoria Vállalat kantinéttermében. Azért vendég — hangsúlyozta Traian Bee felelős és egyben fő szervező —, mert a hagyományokhoz híven, nem csupán a vállalat dolgozóit hívták meg a vidám évfordulóra, hanem a családtagok és barátok révén, valamint az itt étkezés jogán számos szomszédos egység képviselőit is. Mint minden évben, idén is a kisegítő gazdaság hozzájárulásával készültek a finom falatok. Különösen nagy sikere volt a „házilag“ előállított májasnak, véresnek, disznófősajtnak, amit előételként szolgáltak egy-egy pohárka konyak társaságában — hangulatteremtőnek. S ez valóban percről percre emelkedett. Hozzájárult persze a zenekar is, amely bemelegítőnek jobbára románcokat, nótákat, népdalokat játszott. Ínycsiklandozó pecsenyeillat adta hírül, hogy elérkezett a vacsora ideje. Közben kibugygyant, a poharakba ömlött a Feteasca tüzes nedűje, s a nótázók közül egyre többen perdültek táncra. Az asztaltársaságok közös énekléssel, a tánc színes forgatagában olvadtak egybe. A Victoria-gyáriak kedves házigazdáknak bizonyultak, ösztönzésükre egyre többen csatlakoztak a táncolókhoz az Electrotimis, a Banatul, a Vágóhíd, a helyi kereskedelmi egységek és más munkaközösségek itt lévő csoportjaiból... Éjfél előtt néhány percre elült a zaj. A táskarádiók az ország elnökének, Nicolae Ceauşescu elvtársnak újévi üzenetét sugározták. A felemelő, nemes gondolatokat ébresztő beszéd meghallgatásával búcsúztatták itt is az esztendőt, és lépték át az új év küszöbét, amely sok-sok kölcsönös jókívánsággal kezdődött... Igazi, jó hangulatban folytatódott a szilveszteri mulatság; a tánc csak annyi időre szünetelt, amíg elfogyasztották a finom töltöttkáposztát, amíg felhörpintettek egy-egy feketekávét, vagy a zenekar néhány perces pihenőt engedélyezett magának. A négyszáznegyven részvevő reggel hat órára egyetlen baráti társasággá olvadt össze, függetlenül attól ki melyik vállalatból jött, románul, avagy magyarul énekelte: „Hogyha ír majd édesanyám .. A kivilágos kivirradtig tartó tánc, nóta, muzsika, vidámság a tanúság rá, hogy a Victoria Vállalat kantin-éttermének dolgozói ismét egy jól sikerült szilveszteri mulatsággal gazdagították a szép hagyományt Sípos János ШШМ Lukács Adalbert modellkészítő a Victoria Vállalat kantin-éttermében rendezett mulatságon ünnepelt (Gyurcsik Miklós felvétele) Diákszilveszter ... Ablakszemek üzenete Az ünnepvárás már önmagában is öröm. A készülődés „kiszivárog“ az ajtók mögül, megtölti a lépcsőházat, belengi az egész lakónegyedet. Szilveszter éjszakáján ablaksorok üzentek egymásnak. A tömbházak fényes szemmel búcsúztatták az esztendőt és várták az újat. Otthon, ünneplők ezrei fogadták a hazalátogató családtagokat, rokonokat, jóbarátokat; csillogó, színes fenyőfadíszek vetítettek csodaképeket a fehér függönyökre, gyöngyözött a kacagás, akár a poharakban a bor, jókívánságok jártak szájról szájra. Évbúcsúztatót és köszöntőt mondani tud kicsi is, felnőtt is És ezen az éjszakán mindenikük szíve szerint, keresetlen, őszinte szavakkal tolmácsolta a legjobbakat. Az építők negyedének egyik háza előtt, esti vonatról érkező, székelyharisnyás idős embert fogadtak kitörő örömmel családtagjai. A szemközti épületben ekkor már javában polkáztak, nálunk pedig híven felberregett a telefon. „Kicsi vagyok, székre állok, boldog új évet kívánok'“ Kedves gyermekhang szavalta a versikét. „Nagyra nőj!“ — üzentük vissza szeretettel a három és fél éves Fitter Dorutunak, és gondolatban valamennyi mondókát selypítőéneklő társának, akik szavukkal, mosolyukkal vidámságot, boldogságot tudnak varázsolni az otthonokba. Amikor pedig találkoztak az óramutatók és fények röppentek az erkélyekről, amikor egymásba simultak a tenyerek és csókot váltottak a fiatalok, csordulásig telt szívvel óhajtotta mindenki Ugyanazt: békés, boldog új esztendőt, egészséget „teli zsákkal“, hogy jusson belőle szülőnek, gyermeknek, házastársnak és jóbarátnak az esztendő minden egyes napjára. Az összecsendülő poharak, a nótaszó, a tánc, a finom falatok hangulatteremtő örök forrásnak bizonyultak. Győzték erővel, jókedvvel hajnalig, világos reggelig. (S. E) Szabad Szó Derűs hangulatban búcsúztatták az óévet a nyomdaipari vállalat dolgozói (Nemes M. Lajos felvétele) Cseppkőbarlang és malacpecsenye Lehet, hogy az ötlet tavaly ilyenkor született meg, amikor éppen hozzáláttunk az újévi malac elfogyasztásához, s kiderült, hogy az egyébként szép, pirosra sült ropogós bőrű „áldozat“ a nagykályha tevében sem sült át. S újra tepsibe kellett tenni a pecsenyét. De nem volt ez már az igazi. A társaságnak játék kellett. Sebaj, jövőre majd „kimegyünk“ — mondta valaki, vagy talán nem is mondta senki, de mindnyájan éreztük, hogy a szokásos ceremónia számunkra sohasem lehet teljes egy városi lakásban. S a baráti társaság egy része már december 28-án felszedelőzködött, útnak indult. Mi, a többiek pedig csak harmincadikán futottunk be hegyvidéki táborhelyünkre, a komárniki cseppkőbarlang bejáratánál lévő valamikori erdészlakba. Imi és János már egy napja tüzeltek a régi kályhában, de a kémény még mindig nem melegedett át. A nagyszobában erősen füstízű volt a levegő. Jancsival azonnal programot készítettünk a fűtésre. Meg is volt az eredménye, éjjel senki sem tudott elaludni a melegtől a hálózsákokban. Igaz, nem is nagyon öltük magunkat az alvással, főleg a srácok nem, akik már elindulás előtt kikérték maguknak, hogy ők idén már kamaszok! Tehát ... Másnap mindenki, akinek dolga lett volna, későn ébredt. A főprogramot így sem lehetett, nem volt szabad felborítani. Dél körül a karbidlámpák is készen álltak s libasorban elindult a csapat barlangászni. Mi, Jancsival kettesben tüzet raktunk, autót javítottunk. Három és fél óra múlva, fülig sárosan, de az egész völgykatlant betöltő vidámsággal érkeztek vissza a kirándulók. Amint megláttuk egymást, mindenki mesélni akart. Mi, hogy kész a kocsi és a forró tea, ők pedig, hogy mekkora élmény volt számukra a cseppkőbirodalom. Ági, Violeta, Szilárd és Olgi először jártak a komárniki barlangban. Edit, Miki, Klaudia, Viki, Gyuri és Zsolt már előbb felfedezték e földalatti csodákat. Imi, János és Török fényképeztek. Amíg a diapozitívek el nem készülnek, ők azt mondják, hallgatnak a barlangról. Vetítéskor, valamikor január közepén majd őket hallgatjuk. Átöltöznek a barlangászok, az erdő és a hegyek fölött kitisztul az ég, házigazdánk, Bereczki László, vágtéri mester szép térpofát ajándékoz nekünk. A lányt, azonnal hozzá is látnak a feldészítéshez, asztalterítéshez. Nem sietős senkinek a dolga, most a közös cselekvés a fontos. Imi és János két vízközt, a szigeten, meglepetést szerelnek össze. Az udvaron kiskoca szaladgál malacaival. Senki sem vállalkozik arra, hogy kiválassza közülük az újévi eledelt. Már a tüzet is meggyújtották odakünn. A malacsütéshez jó parázs kell, s jó felszerelés. Imi és János mérnöki munkát végeztek, olyan nyársat terveztek és építettek meg fémrudakból, lemezekből és csavarokból, hogy akár szabadalmaztatni is lehetne találmányukat. Köréje is gyűl mindenki, olyannyira megcsodáljuk, hogy közben a malacról is megfeled-kezünk. Pedig Sanyi, a házigazda fakitermelő munkatársa, aki nem mondja bár, de rendkívül örül, hogy vidám társakat talált magának szilveszterre időközben leszúrta, Edit ped már meg is forrázta a találóról elkapott áldozatot. Hegyek között gyorsan sötétedik — elemlámpák fényénél, tábortűz mellett sül a malac a nyárson. Két táskarádiót is kivittünk a szigetre, ám a vízcsobogás saját hangunkat is elnyomja. Mégis táncolunk a tűz körül, így telik el az este, s szinte senki sem veszi észre, hogy pár perc múlva itt az új esztendő. Fő a közös játék, az együttlét, az átélt ceremónia ... " Vajda Sándor olÁh andrÁs Új esztendő Itt állunk, tétován kissé riadtan, mint a gyermekek reggel, pizsamásán; vagy mint az öregek, akik hajnalban kelnek, hogy lemossák orcájukról a ráncokat, mint vándorok, kik elnyűtt bakancsukkal lerúgják magukról a feleslegesen bejárt utakat is Itt állunk, elszántan, hogy kicsikarjuk ide anyánktól ez évben is a nekünk járó meleget, boldogságok Boldog új évet! Híven a hagyományokhoz !Folytatás az első oldalról) rés érte, hogy velük együtt szilveszterezett Petre Dănică elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára is, aki meleg szavakkal köszöntötte a részvevőket és sok sikert kívánt az új esztendőben. Olyan esztendőt, amely sikerekben és örömökben gazdagabb legyen, mint az elmúlt év volt. Vidáman, jókedvűen búcsúztak az óesztendőtől a temesvári gépgyártók, és nagy tervekkel, bizalommal köszöntötték az új évet. Mindenki jól érezte magát, ami annak is köszönhető, hogy a gyári zenekaron kívül a város számos más együttese, szólistája is szórakoztatta őket. A jól sikerült szilveszter, a megérdemelt pihenés után a temesvári gépgyártók holnap újult erővel fognak hozzá az 1982-es év, ötéves tervünk második esztendeje megnövekedett feladatainak valóra váltásához.