Szabad Szó, 1985. július-szeptember (42. évfolyam, 12531-12607. szám)
1985-07-02 / 12531. szám
%s Döntő napok a földeken gyorsítani a területfelszabadítást és a másodvetést vegyénk termelőszövetkezetei- s és állami vállalataiban együt befejezték, illetve befejezz közeledik az árpa alatt Az Országos Mezőgazdasági Ülés plenáris ülésén, valólegutóbbi munkalátogatóalkalmával pártunk főtitká- NICOLAE CEAUŞESCU elvfeladatául tűzte a meződasági egységeknek, hogy azan letakarított területekről mindenütt két termést termeszszenek. Ezért, az aratástól számított legrövidebb időn belül az árpatarlót fel kell szabadítani, elvégezni a talajművelést és eléri a másodnövény magját. Megyénkben több mint 110 000 hektárt kell bevetni másodnövényekkel ezen a nyáron és ebből több mint 60 000 hektáron szemeskukoricát kell termelni. Ez igen nagy feladatot jelent mind a szakemberek, mind pedig a mezőgépészek számára — különösen a jelenlegi, csapadékos időjárási viszonyok között. A termelőszövetkezetekben és állami vállalatokban több mint hatvanezer hektáron termesztettek árpát. Erről a területről már jórészt betakarították a termést, tehát adottak a lehetőségek arra, hogy a másodnövény magját elvessék. Sajnos, már a területfelszabadítás is lassan halad. A lovrini, belinci, billédi, csenei, nagyzsámi, temesvári, valamint lugosi agráripari tanácsok területén a megyei átlagnál jobbak ugyan az eredmények, viszont az egységek többségében ezzel a munkával messze lemaradtak a tervezett mögött. Ez főként annak tudható be, hogy a szalma begyűjtését leginkább a présgépekre „bízzák“, holott ezek a csapadékos időjárási viszonyok között csak kevés ideig és nehézkesen üzemeltethetők. A munka meggyorsítása érdekében feltétlen üzembe kell állítani a MAC típusú szalmagyűjtőket, illetve kézi csoportokat kell mozgósítani ott, ahol a gépekkel egyelőre nem lehet dolgozni. Mivel a területfelszabadítás üteme lassú, érthető, hogy a másodvetésnél is gyengébbek az eredmények a lehetségesnél és a megkívántnál. A csenei, újpécsi, sibisi, temesvári, Dudestii Vechi-i, bánlaki agráripari tanácsok körzetében vetették el eddig a legnagyobb területen a másodtermesztésű kukoricát. Számos agráripari tanácsban viszont jóval kisebbek a teljesítmények, s a zsebelyi, billédi, rékási és más agráripari tanácsok területén éppencsak hozzáláttak a feladat teljesítéséhez. Ezekben a napokban a gépi és kézi erők mozgósításával mindenütt meg kell gyorsítani a területfelszabadítást és másodvetést, hogy a lehető legrövidebb időn belül földbe kerüljön a kukorica magja. I. Madarász Sarolta A temesligeti mtsz-ben teljében a takarmánybetakarítás (Gyurcsik Miklós felvétele) ízenél a falumba,lládba Fölötte kedves meglepetésben volt részem a napokban. Egy, a temesvári SZABAD SZÓ-ból kivágott újságcikket hozott a posta (XLII. évfolyam, 12 489. sz., kedd, 1985. május 14.). A napról napra rovatban Pataki Sándor Csendes, nyugodt vasárnap délelőtt címmel pár soros, meleg hangú beszámolót írt egy fratéliai vasárnap délelőttről. Az egyik riportalany, Vastag András, volt giládi lakos visszaemlékezik a régi időkre, a nehéz és küzdelmes gyermekkorra. „Nagyon sajnálja, hogy annak idején nem kerülhetett diákként a csákóval agrárlíceumba, így aztán csak az elemi iskolai tanítóra emlékezhet szeretettel. Elekes András (helyesen Elekes Lajos) és Fekete Ibolya Giládon több nemzedéket engedett szárnyra, megfelelő útravalóval.“ Eddig az idézet Hogy a hír miért érdemel részeidről választ, azt legyen szabad elmondanom az alábbiakban. Magam lennék a hajdani Elekes Lajos tanító. Fekete Ibolya tanítónő pedig a feleségem, ma nyugalmazott tanítónő. Friss tanítói diplomával — az azóta elhunyt szeretett tanárom, a buziási származású Vallasek Gyula ösztönzésére — a háború utáni első években nem az egyetemet választottuk, hanem Giládra mentünk tanítani. Én született kolozsvári, elindultam népnevelni Giládra, hogy majd több éves kitérő után hazatérve, pótoljam tanulmányaimat, öt évet töltöttünk későbbi feleségemmel, Fekete Ibolyával Giládon, és részt kértünka falu akkori minden problémájából. Szerveztünk (utasítás nélkül) betűvető tanfolyamot, báb- és színjátszó csoportot, vezettem ifjúsági énekkart és népi tánccsoportot és közben zengett a falu Bartók és Kodály dalaitól. Arra is volt példa, hogy négy teljes hónapig nem kaptunk fizetést, a falu tartott sorkoszton, s ugyancsak a közösség gondoskodott lakásról is. Mintegy 110—120 gyermeket tanítottunk évene, részben osztott iskolában. Közben előfizetőket szerveztünk a Temesváron megjelenő SZABAD SZÓ-ra és a bukaresti Falvak népére, amely lapoknak önkéntes levelezői és terjesztői is voltunk. Nappal az iskola, este az ifjúsági csoportok késő este pedig a faluközösség nem ritkán reggelig tartó tanácskozásai vették igénybe a szó teljes értelmében minden percünket Úgyszólván, éjjel-nappal a néppel, a népért dolgoztunk. Nevelői, társadalmi és politikai munka egybefonódott számunkra és mi fenntartás nélkül, válogatás nélkül mindegyiket végeztük. Giládon vettem részt a mezőgazdaság szocialista átalakításáért folytatott harcban, hogy Kolozsvárra visszakerülve, a „Hostát“ kollektivizálásánál gyümölcsöztesse ai Giládon szerzett tapasztalataimat, amiért pártkitüntetésben részesültem. Kemény és talpig becsületes munkatársaim voltak a giládi dolgozó parsztok: Rácz János, Baranyi Lajos, Sörös Pál, Szőke György, Czigler Pal és sokan mások. Igazi munkaterületünk azonban érthetően az iskola volt. Nagy szeretettel és élvezettel oktattuk, neveltük a csillogó szemű Vastag Andrásokat, Rácz Erzsikéket, Dukai Palikat, Tóth Julisokat, Kovács Misiket, Csordásokat, Erdélyieket, Bényieket, Barthákat és ki tudná mind felsorolni, hogy még kiket? Amikor időnként elfogott a honvágy Kolozsvár és Édesanyám ... tán, csengő gyermekhangok csaltak könnyeket a szemembe, emlékeztetve távollévő Édesanyámra, aki .. . fehér fejkendőben, cipót dagaszt fűzfateknőben.“ Öt évet töltöttünk Giládon, ettük hófehér kenyerét, ittuk vasízű ártézi vizét, nyeltük temérdek porát és szenvedtük számunkra, erdélyiek számára szokatlanul meleg nyarait. Gyűjtöttem és énekeltem dalaikat, részt vettem dolgos hétköznapjaikban és ritkább, vidám, felszabadult mulatozásaikban. Örömükben és bánatukban egyaránt osztoztam, s közben jutott idő helytörténeti kutatásokra is. Három és fél évtizede jöttünk haza Giládról Kolozsvár- Napocára, de vissza-visszatérő álmaimban mindig Giládon vagyok, mert Gilád nekünk egyet jelent az ifjúsággal, hősi idők kemény küzdelmeivel; 35 éve tanítok szülővárosomban. Voltak és vannak igen szép számban tanítványaim (már gyermekeiket is tanítom), akik közel állnak szívemhez. De most nyugalombavonulásom mezsgyéjéről is Rátok gondolok vissza a legnagyobb szeretettel, kis csillogószemű, kócoshajú giládi gyermekek. És, ha valaki megkérdezné, mit tennék, ha újra kezdhetném.. ? — szemrebbenés nélkül újból titeket választanálak - immár deresedő fejű — hajdani kis giládi nebulók. Kolozsvár-Napoca, 1985. június Elekes Lajos, tanár és Fekete Ibolya ny. tanítónő VILÂff PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK f SMMB SZŰ ЯиМн>і&Уиид^^иЯммви^^м^Ьд^яішию&чш6^нмиМдА-^гФ-Ь^«^.^%«К|4Агі^д^гиДит^^ - \ Л ■ - ж * І^И XLII évfolyam, 12 531. szám KEDD. 1985. július 2. A oldal, ára 50 bani f Ме^екекігікк, Ношакіа -------------------- ---------------------- Hat megye hétezer táncosa Nincs benne semmi túlzás, ha azt írom, hogy az elmúlt hét végén három napon át éjjel-nappal folyt a verseny a Temesvári Román Opera színpadán. A Megéneklünk, Románia versenyein, amely minden kétséget kizáróan művelődési életünk legátfogóbb tömegmozgalma, talán látványosságban és jelentőségben is a táncos műfajok állnak a vezető helyen. Szemet-szívet gyönyörködtetővolt a Szeben megyei román és szász, a szamosháti magyar, az Arad, a Bihar és a Temes megyei népviseletek és -táncok sokszínű kavalkádja. Ami pedig a népi tánc műfajának jelentőségét illeti, kiapadhatatlan forrása az a hagyományoknak, és végtelen lehetőségeket kínál a népviseleti- és a folklór-hagyományok feltárására, ápolására, egész népünk közkincsévé tételére. A Szatmár melletti Lázári község együttesének vezetőivel két fellépésük között sikerült néhány szót váltanom. Fő műsorszámukat, a Szatmár melletti lányos táncot már bemutatták, most éppen beöltöznek a lányok a modern tánchoz. Nagy Iván tanár, a művelődési otthon igazgatója és Pető Béla tanár — aki a citera zenekarával vált országosan is közismertté — azt remélik, hogy az előző versenyen elért országos II. helynél is jobb helyezést érnek el Temesváron. A csoportot Róth Mónika, a Szatmári Mondiala Készruhagyár fiatal mérnöknője tanította be, aki készséggel beszél közművelődési tevékenységéről. — Gyermekkorom óta kapcsolatban állok a népi tánccal, s e kapcsolatot a főiskolán sem szakítottam meg. Édesanyám most is Lázárin, szülőfalumban tanítónő, s ez lényegesen megkönnyíti a munkámat. Ugyanis táncom________________________ jainkat a kisiskolások soraiból toborozzuk. A tizennégy lázári leányt ezután a Buús Magdolna tanárnő irányításával betanult modern táncban láttuk viszont az operaház színpadán. Táncratermettségüket ebben a műfajban is bizonyították, ám nekem, személy szerint a kék és piros alapú, jellegzetes szamosháti népviseleti ruhában tetszettek jobban. Sajnos, itt nem térhetünk ki valamennyi részt vevő együttes szereplésére, pedig nagyon sok, alaposan felkészült mílkedvelő csoportot láttunk mind a hat megye alakulatai között. Az országos zsűri egyöntetű véleménye szerint számbelileg és színvonalban egyaránt jobb a részvétel, mint az előbbi versenyeken. Az irányítók nagyobb hangsúlyt helyeztek mind a népviselet, mind pedig a táncok eredetiségére. A Temes megyei együttesek közül Emil Tatarici, a Népi alkotások és a művészeti tömegmozgalom Temesvár municípiumi irányító központja szakirányítója kiemelte a buziási művelődési ház, a Temesvár municípiumi Művelődési Ház folklóregyütteseit, a pietroasai tánccsoportot, a româneşti-i căluşarokat, a brăneşti-i népi hagyományokat bemutató együttest, a Vasutas Klub tánccsoportját, a temesvári és a lugosi Népi Művészeti Iskolák alakulatait, a nagyszentmiklósi művelődési ház német népi tánccsoportját és az eredeti Legényes táncot bemutató öt tagú zsombolyai magyar népi tánccsoportot. A pénteken elkezdődött országos koreográfiai vetélkedő — amelyet a Megéneklünk, Románia fesztivál V. rendezvénysorozata keretében rendeztek meg Temesváron — vasárnap este ért véget. Eredményhirdetésre az országos döntő vetélkedők befejezése után kerül sor. Graur János