Szabad Szó, 1987. október-december (44. évfolyam, 13228-13306. szám)
1987-10-01 / 13228. szám
msuun SZó AZ RKP TEMES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK ÉS A MEGYE NÉPTANÁCSÁNAK LAPJA VILÁCTPROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! KÖSZÖNTSÜK PÁRTUNK ORSZÁGOS KONFERENCIÁJÁT KIEMELKEDŐ EREDMÉNYEKKEL MINDEN MUNKATERÜLETEN Időszerű tennivalók a mezőgazdaságban • A jelenlegi időjárás kedvez az őszi munkálatok végzésének, éppen ezért hangsúlyozták a megyei mezőgazdasági parancsnokság legutóbbi ülésén, hogy összpontosítsák az erőket minden egységben a termény betakarítására, ugyanakkor tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy kiküszöböljék a termésveszteséget. • A kukorica betakarítása akkor tekinthető befejezettnek, amikor a kombájnok után is összegyűjtötték a lehullott csöveket. A szállítást úgy kell megszervezni, hogy egyetlen csőtermés se maradjon éjszakára a határban. • Mivel megyeszerte nagy a lemaradás a cukorrépa szedése és az átvevő központokba való szállítása terén, az egységvezetők összpontosítsák a kézi erőt erre a tevékenységi területre és gyorsítsák meg a szállítás ütemét. • A mezőgazdasági szakemberek megkülönböztetett figyelemmel kövessék a magágyelőkészítési és a vetési munkálatok minőségét. A mezőgépészek tartsák be minden körülmények között a vetési mélységet, juttassanak megfelelő magmennyiséget a földbe, biztosítva ezáltal a megfelelő növénysűrűséget. Végezzék ütemesen a területletakarítást, hogy ezáltal szabad teret biztosítsanak a talajelőkészítésnek és a folyamatos vetésnek. Jó magágy, minőségi vetés A jelen időszak egyik nagy fontosságú teendője a buziási agráripari tanács körzetébe tartozó mezőgazdasági egységekben is az őszi gabonafélék vetése. Noha csupán a terület kilenc százalékán kerül kalászos kalászos után, a traktorosok idejében elkészültek az alaptalajműveléssel és a magággyal, s most fennakadás nélkül, folyamatosan és jó ütemben végezhetik a vetést. Az igyekezet nagy ami érthető is, hiszen az idő szorít és nem kevesebb mint 3400 hektáron kell optimális időben magágyba juttatniuk a búza magját. A mezőgépészek, a szakemberek közvetlen irányításával, igényesen készítettek elő vetésre minden parcellát. Hektáronként 60—70 kiló hatóanyagot juttattak ki nitrogén-, foszfor- és kálciumtartalmú műtrágyából. A buziási, dragsinai, és vilagiu-i egységekben trágyalé kipermetezésével javították a talaj termőképességét, ugyanilyen célból a Silagiu-i gazdaságban meszezést is alkalmaztak. A kiváló biológiai értékű, nagy hozamú Lovrin 34-es és Fundulea 29-es búzafajták jó magágyba kerülnek, amely minden feltételt biztosít a keléshez. Ezt érzékelteti Roocsek Imre felvétele is, amely a buziási mezőgazdasági termelőszövetkezetben készült. A néptanács tevékenységének homlokterében a helységfejlesztés és a termékfelvásárlás A Fény községi néptanács ebben az időszakban természetszerűen az őszi mezőgazdasági kampányra összpontosítja tevékenységének fő irányvonalát, mindenekelőtt a veszteségmentes betakarítást és a terményátadást irányítja és ellenőrzi közvetlenül. Az eddigi ilyen vonatkozású eredmények azt jelzik, hogy sikerült mozgósítani a helyi lakosságot és úgy összehangolni az emberek és a gépek munkáját, hogy rövidesen jelenthetik a kukoricatörés befejezését A tények azonban azt jelzik, hogy az államhatalom helyi szerve a kampánytevékenység mellett biztosítja a helységfejlesztés folyamatosságát is — a községközpontban éppen úgy mint a hozzá tartozó Keresztesen. Elsősorban a lakossági hozzájárulás képezi a fejlesztés alapját, hiszen csupán pénzbefizetésekből közel negyedmillió lejes fejlesztési alapot hoztak létre, aminek mintegy 40 százalékát a fényi kultúrotthon felújítására, átalakítására fordítják. A nagyterem már elkészült, s közben folynak a további munkálatok. A helységfejlesztés egy másik iránya az ivóvíz-hálózat kiterjesztése, illetve véglegesítése. Keresztesen például két, még ivóvízvezeték nélkül maradt utcát — Újfalu és Templom utca —kötnek be a hálózatba, ami mintegy 600 folyóméter vezeték lefektetését jelenti. Itt csupán a csövekre kell pénzt kiadni, az árkokat a helyi lakosok ássák meg, s így mintegy 50 ezer lejből elvégzik az egész munkálatot, amivel véglegesen megoldják a falu vízellátási gondját. Igaz, ehhez az év végéig még át kell adni a jórészt már elkészült újabb hidrofort is. Hasonló létesítmény átadására készülnek a községközpontban is, ahol idén 600 méterrel bővítik az ivóvízhálózatot. Továbbá a lakosok segítségével utakat korszerűsítenek, szántóföldet adnak vissza a mezőgazdaságnak stb. A néptanács jelenlegitevékenységének másik vonulata a lakossággal kötött szerződések teljesítésének nyomon követésére, a termékfelvásárlásra irányul, s az elért eredmények azt jelzik, hogy igen hatékonyan. A község honpolgárai eddig 32 növendékszarvasmarhát adtak le az állami központosított alapnak a szerződött 50-ből, továbbá 154 bárányt, 141 hektoliter juhtejet, 3,5 tonna baromfihúst, jelentős mennyiségű sertés- és nyúlhúst, tehéntejet és tojást értékesítettek. Külön dicséretet érdemel például a háztáji gazdák tejértékesítési teljesítménye, amely tehenenként eléri a napi négy litert. Öltözéke, a fejkendője alatt hetükön dudorodó kontya elárulja, hogy átszaladt vele a vonat néhány megyehatáron, amíg idáig ért. Csupaszín átalvetője degeszre tömne, mellette jókora bőrönd is barnállik, itt van hát pogygyászostól, gyerekestől a temesvári Könnyűipari Líceum bentlakása előtt és megilletődötten — tán kissé riadtan is — figyeli a jövés-menést, várja, hogy ,,átadja“ a fiát az új otthonnak■ Itt látja meg hirtelen a reggeli bevásárlásból hazafelé bandukoló idős asszonyt, rácsillan a szeme, hangos szóval üdvözli, amannak is mosoly tölti ki arcán a ráncokat, felismeri a földit, és záporozzák egymásnak a kérdéseket. — Hoztam a gyereket az iskolába — így a fiatal. — Mindjárt gondoltam. Sokan tanulnak itt a mi vidékünkről■ Ma már ez járja■ A tanulás. Mindenki városit akar nevelni a gyerekéből Tiltakozik nevetve a kontyos asszony, nem az „uralkodás“ vágya hozta őket ide, hanem a szakmaszerzésé, jó keze van a fiának, az elmúlt nyáron csak aludni járt haza a mezőgépészeti állomás műhelyéből, az apja mellett tett-vett, figyelt, nyakig olajosan tért meg. Tulajdonképpen az apja terelte erre az útra a gyereket, tőle egyebet sem látott-hallott, mint a gép, a gép... Továbbvisz az utam, nem hallom már a szavukat, és a gondolat is elkanyarodik mellőlük valamelyest. Mondom, csak valamelyest, hisz mindössze pár napja beszélgettem a temesvári Gyapjúiparban a fiatal szövőnővel... A Gorj megyei Ioana Mărgărit kissé furcsán nézett rám, amikor azt kérdeztem, hogyan került közel a szövőgéphez. Az indítás felelőssége . Mindig is a közelében éltem. Odahaza van kézi szövőszékünk, már kislány koromban folyton néztem, csodáltam mamát, miközben dolgozott. Természetesen engem is megtanított. Az iskolában meg itt a vállalatban már volt mire építeni■ És ami talán mindennél fontosabb: én már otthon megszerettem a szakmát. Azzal már nem ő dicsekedett, magam is láttam, hogy jelenleg négy szövőgépet kezel és exportra dolgozik ... — A szakmai kiteljesedés bölcsője — a megismerés. Az én esetemben is minden ott és akkor indult: az egykori Tecnometalban, ahol édesapám is, édesanyám is dolgozott ... — Szekeres András, az Electrotimis megbecsült mérnökének a szavai ezek, akivel a nyár folyamán beszélgettem. Nyílt közvetlenséggel, színesen ecsetelte annak a bizonyos iskolai üzemlátogatásnak a történetét, amikor valósággal becsöppent a lakatosműhelybe, egyenesen az édesapja „keze közé", ahol megfoghatta, szemügyre vehette a szerszámokat, nem restellt kérdezősködni, és minél többet töltöttek kíváncsiságának a poharába, ő annál szomjasabb lett... Akkor az édesapja, Szekeres Ambrus volt a „kiinduló pont“ és a lendítő erő, a tudás és a biztonság. Hosszú e gondolatfonal, gyárról gyárra lehetne gombolyítani, ismerős arcok, nevek villannak, sokszor hallott szavak peregnek vissza: „magam mellé veszem a gyereket, tanuljon szakmát mellettem“. Igen, ebből születtek mindig a gyári generációk, így tökéletesedett, csiszolódott, vált örökséggé egy-egy szakma-A munka légkörében élni, osztozni, naponta úgy gyürkőzni neki a feladatnak, hogy van kitől kérdezni-tanulni, van kire felnézni — biztató kezdet. A jó indítás — a beérkezés ígéretét hordozza. Igaz a mondás: tanítani szavakkal is lehet, de nevelni csak példával. Sípos Erzsébet XLIV évfolyam, 13 228. szám. CSÜTÖRTÖK, 1907. október 1. 4 oldal, ára 50 bani Meghatározó negyedév ötéves tervünk második esztendejének utolsó évnegyedébe léptünk. Az elmúlt időszakban Temes megye iparvállalatai jelentős sikereket értek el az idei célkitűzések megvalósításában, így hetvennégy egység határidő előtt teljesítette kilenc hónapra szóló árutermelési tervét és mintegy hétszázötvenmillió lej értékű terméket — a többi között acélt, hengereltárut, villanymotorokat, villamossági mérőműszereket, elektronikus számítógép-alkatrészeket, mezőgazdasági gépeket, előregyártott betonelemeket, kötöttárut, közszükségleti cikkeket szállított a nemzetgazdaságnak terven felül. Hasonlóan jó eredmények születtek az exportszerződések teljesítésében is, több egység — a megrendelő kérésére — már az utolsó évnegyedre szóló kötelezettségeinek egy részét is teljesítette. Mindezen vitathatatlan eredmények ellenére a megye kilenc havi teljesítményei korántsem érték el a lehetőségek szintjét, azok nincsenek teljesen arányban a rendelkezésünkre álló nagy anyagi és emberi erőforrásokkal. Több mint húsz vállalatban nem váltották valóra az előirányzatokat és ezek adósságai sokat levonnak a többiek szorgalmának eredményéből. Lemaradások tapasztalhatók egyes, a nemzetgazdaság számára és kiviteli szempontból fontos termékeknél is, mint például a lakkoknál és festékeknél, mosószereknél, cipőknél, bútoroknál, textiláruknál stb. Kétségtelen, hogy a fizikai feladatok nemteljesítéséhez bizonyos fokig hozzájárultak a nyersanyagok és anyagok beszerzése terén előállt nehézségek is. Vonatkozik ez különösen egyes vegyipari, elektrotechnikai és gépgyártó vállalatokra, amelyeknek nem sikerült a terv előírásainak szintjén biztosítaniuk bizonyos nyersanyagokat, illetve anyagokat. Hasonlóan kedvezőtlenül befolyásolta a tervteljesítést az a tény, hogy több beruházást nem adtak át határidőre, mivel a megrendelt gépek és felszerelések nei. érkeztek meg kellő időben. A megyei pártbizottság bárójának megítélése szerint azonban a lemaradások legfőbb oka, hogy a szóban forgó vállalatokban még mindig nem oldottak meg egyes munka- és termelésszervezési kérdéseket, nem használják ki teljes egészében a gépeket és a munkaidőt, késlekednek a korszerűsítési program előírásainak a gyakorlatba ültetésével. Több egységben, munkahelyen még mindig nem tökéletes a rend, a munka- és technológiai fegyelem, s még hosszasan sorolhatnék azokat a nagyon is szubjektív okokat amelyek meghatározóak voltak e lemaradások „megszületésében.“ A lényeges azonban az, hogy a hátralevő mintegy kilencven nap alatt mindenütt megszüntessék a lemaradások okait és minden vállalat példásan teljesítse az idei évre előirányzott összes feladatait. Mindenekelőtt a pártszerveknek és -szervezeteknek, a dolgozó tanácsoknak kell alaposan és részleteiben elemezniük ezeket a kérdéseket és meghozniuk a szükséges intézkedéseket abból a célból, hogy fokozottabb mértékben hasznosítsák a belső tartalékokat, hogy tökéletesítsék a munkaszervezést, erősítsék minden munkahelyen a fegyelmet és a felelősségérzetet. Az elkövetkező három hónap korántsem lesz könnyű megyénk iparvállalatai számára, hiszen még igen nagy feladatok állnak minden egyes kollektíva előtt. Igaz, hogy míg egyeseknek a lépéselőny megtartása a cél, másoknál a felzárkózás, az adósság törlesztése a gond. A lényeg azonban mindenütt ugyanaz: példásan teljesíteni és a lehetőségekhez mérten túlszárnyalni az idei terv minden mutatóját, előírását.