Szabad Szó, 1987. október-december (44. évfolyam, 13228-13306. szám)
1987-10-01 / 13228. szám
2. oldal SZABAD SZÓ CSALÁD ÉS ISKOLA • CSALÁD ES ISKOLA • ÉS ISKOLA A hasznosság érzése A kenyérgabona aratásának idején sem hevült fel jobban a déli órák levegője, mint szeptember második felében, az ősz hajnalán. Ám a kánikula ellenére a levertségnek nyomát sem tapasztaljuk, ellenkezőleg, vidámak és frissek a dumbroviţai határban szorgoskodó tanulók A helyi mezőgazdasági termelőszövetkezet földjein mintegy ezerötszáz tanuló dolgozik ezen a napon. Cornel Munteanu elvtárs, a községi pártbizottság titkárhelyettese elégedetten nyilatkozik a fiatalok munkájáról: — Meggyőződéssel mondom hogy öntudatosak és szorgalmasak ezek a fiatalok, akik a rájuk bízott munkát a korukra jellemző vidámsággal, de fegyelmezetten végzik. El kell ismerjük, hogy számunkra igen jelentős a hozzájárulásuk az őszi betakarítás idejében való elvégzéséhez Ma például a helyi iskolán kívül a temesvári 7-es számú általános iskola ezerháromszázhúsz tanulója, valamint az ErdészetiSzaklíceum tanulóinak mintegy száz tagú csoportja van jelen a munkálatokon. Hozzájárulásukkal a könnyebb, de rendkívül időigényes részét végezzük el — aránylag rövid idő alatt — a terménybetakarításnak. A titkárhelyettes szavait hallgatva, arra gondolok, hogy ennek a hasznosságnak a tudata — mégha ezt szavakban nem is fogalmazzák meg — teszi vidámmá és derűssé e fáradságos munka ellenére is a fiatalokat akik jelentősen hozzájárulnak, hogy károsodás nélkül, a lehető legrövidebb idő alatt fedél alá kerüljön a termény. Aurelia Dumescu, az Erdészeti Szaklíceum oktató mestere, szintén elégedetten tájékoztat arról, hogy a gazdaság és a község vezetősége nagyra értékeli a tanulók munkáját, s a tavalyi teljesítményük arra késztette őket, hogy idén is őket hívják meg az őszi terménybetakarításra. — Tanulóink jövendő szakmájától nem idegen, a mezőgazda- sági tevékenység, tehát nem árt, ha már most ízelítőt kapnak belőle. Egyébként mi is elégedettek vagyunk azzal, ahogy a helyi gazdaság a tanulók munkájáért hozzájárult ahhoz, hogy megfelelően felszereljük és berendezzük iskolánk klubját. A kertészetben a helyi általános iskola tanulói a paradicsomot szüretelik. Lázár Todorov csaknem fél évszázados tapasztalattal rendelkező kertész, akinek — mint mondotta — már szülei is virág- és konyhakertészettel foglalkoztak, nemcsak felügyel, hanem igyekszik megismertetni és megszerettetni a fiatalokkal a kertészkedést. Egyébként nincs nehéz dolga, hiszen legtöbbjük otthon, a családi ház kertjében is cselekvően részt vállal a zöldségtermesztésben. Garai Tünde VII osztályos tanuló felnőttes komolysággal beszél a kertészeti munkákról: — Nekem a nagymamám kímért a saját kertjében egy részt, amelyen magam gazdálkodom Ezt apukám felásta, s utána én bevetettem, palántákat ültettem és egész nyáron gondoztam. Elég szép termésem lett paradicsomból, paprikából, hagymából és babból. Sajnos, az uborka elszáradt, pedig minden este megöntöztem. Bakó Piroskának szintén sajátkertje van. — Én is mindent termesztettem, amit anyuék, de az én paradicsomom szebb lett, igaz ez nem csak az, én érdemem, hiszen a nyáron nagymamáméknál, Sófalván nyaraltam s ezalatt a szüleim gondozták a kertecskémet. További beszélgetéseinkből, melyek során Elena Surubariu, Huszár Ibolya és Fazekas Ilonka is megszólalt, kiderült, hogy ‘a tanulók többsége, ha nem is külön parcellákon, de valamennyien szívesen segédkeznek a kerti és mezei munkákban. Ezt Andris Albert tanár a munkára, nevelés legfontosabb eszközeként említette, mert valójában szorgalomra, munkára csak munkával lehet nevelni. Tanulóik közül megemlítette Forrai Beatrix, Bodrogi János, Máté Ákos, Magyari Sára, Fazekas Ilonka, Orbán László, latin Zoran, Ianosi Claudiu Daniel tanulók nevét, akik a legszorgalmasabbak közül kapásból eszébe jutottak, megjegyezve azt, amiről mi is meggyőződtünk, hogy akár az egész munkacsoport tagjait felsorolhatná, hiszen valamennyien szorgalommal végzik munkájukat. Kívánjuk, hogy amikor néhány nap múlva visszatérnek a tantermekbe, ott is hasonló kitartással igyekezzenek ismereteiket gyarapítani, hogy minél képzettebb, hasznos tagjai legyenek társadalmunknak. Graur János Betakarítás idején minden dolgos kézre szükség van A temesvári Erdészeti Szakliceum tanulói fosztják a kukoricacsöveket, siettetve a szemek érését A dumbrăviţai általános iskola tanulói a helyi kertészetben a paradicsomot szüretelik Tanévnyitáskor a pedagógust ismét az foglalkoztatja, mint az újrakezdéskor annyiszor, hogy miként folytassa munkáját? Az előző tanévre gondolva elsősorban a közös munkánk jut eszembe: a család és az iskola összehangolt tevékenysége nemcsak egy-egy gyermek esetében, hanem az egész oktató-nevelői munkában. A szülők többsége jelen volt a munkánk jobbítását célzó értekezleteken, kivette részét az iskola karbantartásában, eljött az iskolai előadásokra. Együtt a szülőkkel hogy a gyermekek felkészültségében, előrehaladásában gyönyörködjön. Ilyen vonatkozásban örömmel említhetem — csu- F Ó R Us pán az én osztályom szülei közül — a Gál, Gálfi, Hajdú, Fülöp, Kovács, Lukács, Máthé, Hajka, Szabó, Orbán és a Huszár családot. Nekik is köszönhetően az új tanévben megfiatalodottan várhatta az egyébként elég idős dumbrăviţai általános iskola a tanulókat. Remélem, hogy ebben az új tanévben is együtt haladunk a nevelés bonyolult útján, hiszen mindannyiunk érdeke, hogy értékes embereket neveljünk a társadalom számára, amit csak közös, kitartó és következetes munkával érhetünk el a szülő és pedagógus, a család s az iskola összehangolt tevékenysége alapján. Magyari Etelka tanárnő A vakációra emlékezve Hűvös szél libbenti meg az elsárgult faleveleket, s mi, tanulók ilyenkor már nosztalgiával gondolunk vissza a nyárra, a vakáció örömeire-Egyik maradandó élményem az a tanulmányi kirándulás volt, amelyet tizenhárom iskolatársammal együtt Tácsi Erika magyar szakos tanárnő kíséretében tettünk Nagyvárad—Kolozsvár-Napoca útvonalon. Sokan közülünk először jártunk Nagyváradon, de irodalmi élményeink hatása alatt mindannyiunkat különös érzés fogott el, amikor végigsétáltunk a Kanonok-soron. Mintha ott lépkedett volna közöttünk Ady Endre is, aki híres riportjában rámutatott, hogy milyen óriási a különbség a Kanonok-sor és egy szegény, külvárosi negyed között, „hogy mennyi nyomort lehetne enyhíteni s mennyi könnyet lehetne letörölni a kanonokok pénzével.“ S láttam a mai Váradot, valahogy úgy, amilyennek a költő álmodta, uralkodik a fény, a szabadság, gyönyörű új épületek díszítik utcáit. Kirándulásunk következő állomásai — Szatmár, a Kónyaházi tó — után Nagybányára érkeztünk, ahol toronyból láttuk az égész várost,a Takácsok bástyáját, a régi pénzverdét, iskolákat, szép tereket és parkokat, a Fokhagymás-völgyet, a bányaiak hétvégi kikapcsolódására szolgáló üdülőt. Költőn, a kastély kertjében megérintettük Petőfi Sándor tiszafáját, s azt a kerek kőasztalt, melynek lapján írta Petőfi a világ egyik legszebb szerelmes versét, a Szeptember végén című költeményt. Kolozsvár-Napocán több napot töltöttünk és megismerkedhettünk a város történelmi és gazdasági nevezetességeivel. Innen Csúcsára utaztunk, ahol Ady Endre és Octavian Goga barátsága ma is szimbóluma a két nép közötti testvériségnek- Octavian Goga, a román nép nagy fiának mauzóleuma mellett eszembe jutottak Ady Endre Magyar jakobinus dala című költeményének sorai: „Hiszen magyar, román, szláv bánat / Mindigre egy bánat marad /.../ Holnapra már minden a miénk lesz, / Hogyha akarunk, ha merünk■“ Valóban, ma a nemzetiségek testvérként élnek hazánkban, építik a szocializmust együttes erővel, úgy, ahogyan a két nagy költő megálmodta. Simon Erzsébet, a 2-es számú Matematika-Fizika Líceum tanulója Bikzonyas/edíistííl kulumcafosztásiíj ! „Nagyüzem" az igazgatói irodában . A szolgálatos tanuló jelentéstételre vár, közben néhány szülő természetes kiváncsisággát kell kielégíteni, a tankönyvelosztás gondja is ott lebeg, szól a telefon. Előzetes felvilágosításként megtudom, hogy a dumbravai általános iskola tanszemélyzete (összesen nyolc pedagógus), két oktatóval bővült — Rodica Icobescu az első osztályosokat fogja tanítani (a tapasztalt Nagy Jánossal egyetemben), míg az új tör- I ténelemtanár, Viorica Istrate. Mindkettőjüket szeretettel fogadta a közösség. ” Szabó Rozália igazgató kimutatásai naprakészek és java ré- I szűk jóval előbbi keltezésű. A magyarázat: — Öt hektáros burgonyaparcellánkról már betakarítottuk a I termést. Az iskolakezdés előtt, már szeptember elsején munkában álltunk. A javadalmazásként nekünk járó húsz százalékot a helyi termelési, felvásárlási és áruforgalmazási szövetkezet révén értékesítettük. Az említett öt hektár az mtsz területe, míg az isskolai kertföld termésével hasonlóan jártunk el. Mivel tanerőink közül hatan helyben laknak, nem volt akadálya az eredményes I munkaszervezésnek, és a diákok is igyekeztek a tanévnyitásra I befejezni a felszedést. Benkő Éva, Németh Gabriella, Lăcrimion Ira Marcu, Sándor Marika, Vantara Zita, Csató Erzsébet, Nagy I Anikó, Gergely Irén, Cristinel Marcu, Benkő Antal, Csató Dal Ima, Dănuţ Marcu, Kun Ildikó, Marti Zsolt, Nagy Attila, BenkőIldikó, Nagy Ferenc, Gurmai Antonella, Bujou Marika, Mónus I István, Sándor Éva, Tóth Tünde és Csüllög Éva esetében el i s mondhatom: nevelői célkitűzéseinket, azok gyakorlati „alkalmazását“ hozzáállásukkal igazolták. E kéthetes gyakorlatoncsak dumbravai diákjaink vettek részt.,Remélem, mi több, meg vagyok győződve, hogy a kukoricafosztás befejeztével ugyanezt elmondhatom majd a Rachitáról és Bucovăţról bejáró tanulókról is. Fontosnak tartom, hogy az mtsz és a gépesítési osztály szakemberei úgy szervezzék meg a kombájnok munkáját, hogy a Temes megyei tanfelügyelőség utasítása értelmében ott használhassuk a gyermekeket, ahol tevékenységük a leghatékonyabb és a felügyelet a legkönnyebben megoldható: a kukoricafosztásnál. « » ☆ » Az óvodások ,,munkaköre“i a játék. Aznap ezt Ursulescu Me- t látta, az új óvónő (ismerői találékonynak és színes egyéniségnek I minősítették) terep- és faluismerettel bővítette. Egy-egy almával I a kezükben indultak útnak a kicsinyek. Míg Fehér Karcsika I nem tudott megbirkózni az adagjával, addig Jantó Petneházi I Attila természetes egyszerűséggel ráadást kért. Meg is kapta. Testvére, István hasonló „folyamodvánnyal“ lépett elő. Csak a I két Mezei testvér, Alin és Florin figyelte tágra nyitott szemek- kel az eseményeket. Ikreknek néztem őket. Nem azok. A rájuk váró, az elkövetkező évek burgonyaszedéséig és kukoricafosztásáig van idejük a külső jelekben egyéniséggé fejlődni. Mert belső jellemzőjük — erről az óvoda és az iskola gondoskodik — remélhetőleg a munkaszeretet lesz. (P L.) Az oldal szerkesztője: GRAUR JÁNOS