Szabad Szó, 1946. október-december (48. évfolyam, 218-293. szám)

1946-12-22 / 288. szám

SZABAD SZÓ 1948 decen­ber 32. Szegény embert még az ág is húzza E Balatonmária ellátatlanj­ai levelet írtak a Szabad Szó­nak- Nekünk címezték, de tulajdonképpen a Közellátási Mi­­niszternek szól. Ez áll benne szó­­ról-szóra: „Kérünk sürgős választ, íra történt az írországi cukorado­­mánnyal? Itt, Balatonmárián a hatvan éven felüliek 20 deka cukor helyett csak 15 dekát kaptak húsz fillérért. Úgy tudjuk, hogy sok he­lyen ezt 3 cukrot in­gyen­ kaptá­k a hatvan éven felüliek. Mi történt az októberi liszt­ünkkel a IV, V- és Vl-ik szakaszban? Miért ivot­unk Balatonmárián 50 dekagramm só helyett csak 22 dekát. A marcali főjegyző 22 dekát utalt ki, de azt sem kaptuk mag, lehet, hogy ké­sőbb magkapjuk ...? Tavaly is be­fizettünk a sóra, de a pénzünk oda­veszett, se pénz, se só. A disznón­kat nem ölhetjük le, mert nincs só törvényes árért, de van 5.60-ért zugban. A Somogyszentpáli hente­sek 13 forintért mérték a zsírt és 20 forintért a füstölt szalonnát ak­kor, amikor a parasztember kény­telen volt 6 forint 50 fillérért élő­súlyban eladni a libát, récét, és a sertést még ennél is olcsóbban­ Az országúton ma is látni „hivatalos“ autókat hivatalost játszó­­ urakkal, akik 70 forintért veszik a kukori­cát mázsánkig.1. Hát ez forintvéde­­lem? Ez árdrágítás! Vájjon mi­kor kerülnek horogra azok, akik ezt csinálják? A levél ki-­­­­útja, hogy Bala­­tonmária köm­én bajok vannak. Jó lesz, ha az illetékes szervek job­ban vigyáznak, nehogy szőrte kezek veszélyeztessék a forintot, s meg­rövidítsék a népet. 2. L. Nagy Istvánnné, SBÜle­­*«l tett Lovasi Mária egyel­gondolt s levelet irt szer­­kesztősínünkmek. Tudnánk meg, hol van az ő amerikai rokona. Pénzt szeretne tőle, s valami kis ruha segélyt. „Nagy szegénységem­ben eszembejutott, hogy van ne­kem egy bátyám Americrában sze­retnék róla hírt tudni. Csak emlé­kezet után tudom a címét, mert a felszabadulás után minden levele­met ii­­cár­a hányák a jóakarók. Ez az emlékezetem­ben megmaradt cím: Passare BOV 383, Parke­ava, Amerika. Hét élő gyermekem­ van és bi­zony nem bírtam lábbelit vern­i a lábukra a mai napig, mert itten olyan nagy­­szárazság volt, hogy ahol hat szekér a krumpli tes­meg máskor, az idén csak kettővel volt. Volta­k olyan fokldarabok is, ahol ki sem kelt a vetés, de a be­szolgáltatásnak mégis eleget kell­­tenni. Van négy iskolás gyerme­kem. Még idáig mennek szegény­kék az iskolába, de óraik mezítláb Később már nem mehetnek, mert jönnek a hideg napok. Kettő most járja az első osztályt Azért írtam, hogy testvéremtől várnék egy kis ruhasegélyt, mert nekünk nem jut MNRRA-segély, se Joint, se Vörös­kereszt. Még az ágynemű sem ma­radt meg, azt is elvitték még a 82 éves apósom lábáról is lehúz­ták a cs­izmát a nagy háborúban. Elég az hozzá, hogy csaknem me­zítelenül maradtunk lallenced­­magammal.“ Szegény magyar asszony életben maradt a háború poklában, me­­t itt van lerongyolódottam s az UN­R RA-segély­t, a Vöröskereszt­segélyt­, a Joimlot távolról hallja, de ő nem kap, mert az ő kérelme nem jut el Budapestre. Nincs,­­ ki közvetítse. S ha közvetítik, akkor nincs, o,ki pártfogolja. Ezer és ezer szerencsétlenségbe jutott koldus magyarnak ez a sorsa. A falu megint távol esik a segélyhelytől, megint szomjan és éhen marad, mikor mások kapják a csomago­kat. A segélyező szervek miért nem juttatnak a sokgyermekes szegény falusi magyaroknak is valami se­gélymorzsát? S Hódmezővásárhelyről Égető Ernő gépész levelet írt sza­­badalmasíja tott találmá­nyáról. Ez a találmány egy bármilyen méretű és rendszerű cséplőgépre felszerelhető gabona­­tisztító-készülék. Eddig az elcsé­pelt gabona még tisztításra szorult. Rostálni kellett. Ez újabb kiadást jelentett a gazdának- Ha Égető ké­szülékét a cséplőgépre szerelik, ezt a tisztító műveletet cséplékor elvégzik, költséget és ízlőt takarí­tanak meg — munkaerő alkalma­­zása nélkül- Nem kell hozzá nagy­­­község, jól felszerelt kisipari üzem­ben i­s elkészülh elő. Annak idején Égető Ernő szabadalmát szegény­ségi bizonyítvánnyal azonnal, meg s a Magyar Szabadalmi Bírálat? díjtalan ügyvivőt is kinevezett a találm­án­y védelmére, de jellemzi­ a magyar pénzügyi körökre; mind­máig ezt­­ az értékes találmányt nem gyártják. Vagy talán a ma­­gyar mezőgazdaságnak nem érdeke az idővel való takarékoskodás és a korszerű munka? Minden sefte­lésre van itt pénz, csak a magyar feltalálók termelés­forradalmasító találmányainak rávitelezésére nincs? Jó lenne, ha a találmányok ügyét az állam teásba venné és nem hagyná, hogy a magyar feltalálók értékes találmányai parlagon he­verjenek, míg valamelyik ,külföldi állam tőkései meg nem veszik. Égető Ernő találmánya nagyjelen­tőségű, mint azt hivatalos iratok is bizonyítják — hát akkor miért nem gyártják a magyar gépgyá­rak? B. I. 48 mindig meg merte mo­­dani a magáét még az alezredes urnáik is. Azt mondta Szir­csák, hogy sokat szenvedtek az elmúlt két-három év alatt, dehát nem ők tehetnek erről a szenvedésről. Azok tehetnek, akik­­odaálról elküldték őket, hogy harcoljanak és pusztuljanak el harc közben. Majd ha hazam­együnk — itt felemelte a hangját —, lesz még egy kis szavunk azokhoz az urakhoz, akik ezt a háborút akarták. — A fogság bizony nem jó — mondotta Színcsák és helyeslő morgás támadt a többiek között —, dehát erről sem mi tehetünk. Bizony lehetne többet is enni, meg aztán mégis nagy dolog az, ha­ az ember nem mehet el oda, ahova akar, hanem hát mégis csak sokkal jobb annál, mint ami­­vel ijesztgettek bennünket. Mikor Szél Imre komámmal fogságba estünk — m­egyarázta Szincsák egészen kedélyesen —, hát nem­ lehetett elhitetni vele, hogy itt nem fogják megnyúzni és nem fognak belőle szappant főzni. Itt is emberek vannak, na — fejezte be Szincsák az elmefuttatást és azután csendesen minden jót­ kívánt mindenkinek, eme nagy ünnep örömére, nem felejtve ki azt sem belőle, hogy hazamenni minél hama­rabb, annál jobba­n. Záhony felé mutet egy halovány enülsög» Hol a bércek ölen hőkorona csillog. (Mikes) xn. Annyi bizonyos, hogy az egész tábort nagyon megzavarta a hír, amit a tisztek megérkezése, az ünnepély és Szincsák bizonytalan nyi­latkozata okozott. Hát megyünk most már, vagy nem megyünk — a kérdés lebegett a tábor fölött és senki sem tudott rá felelni, aki pedig tudott, arról úgyis tudták, hogy nem tudja az igazat. — Megyünk hol­nap — mondta valaki, dehát a foglyok még bizonytalanabbak lettek ettől, mert ha ez mondja, akkor úgyis biztos, hogy hosszú ideig nem megy senki. • . . . Aztán egy nap megérkezett még egy küldöttség, ez is autóval jött és ennek is egy tiszt volt a vezetője. Ez is megállt a daraktábor közepén és ez is a táborparancsnokkal, tehát Szivcsákkal akart be­szélgetni, így aztán éppen olyan nagy izgalmat okozott, mint az előző, azzal a különbséggel, hogy akkor még nem tudtak semmit, most meg már mégis tudták, hogy vége van a háborúnak és hogy ennek követ­keztében nagy dolgok történnek. Szincsák ment — éppen a bak­ancsszíját igyekezett kifoltozni madzaggal — és beszélgetni kezdett a küldöttséggel. A bakancsszíjfűzés éppen felénél maradt abban, majdnem kilépett a bakancsból, ami egyébként sem vert a lábára szabott — a régi hónapok óta elnyűtt már —, így sántákéivá szaladt oda a küldöttséghez és próbálta elmagya­rázni azt, amit oroszul éppen tudott. Sokat nem tudott de a kevésből sem hallottak semmit a többiek, mert Szincsák és a tisztek megint csak­ bevonultak a parancsnok irodájába, ahonnan nem szűrődött ki a beszéd és nem lehetett hallgatózni. Megint tárgyalták, megint megbeszélték, hogy most aztán már bizonyosan a hazamenésről lesz szó. Megint akadt, aki nem hitte és megint akadt, aki nagyon is mellette volt, majdnem ökölve mentek akkorra, mikor Szincsák kilépett az ajtón és olyat üvöltött, hogy majd beleszakadt a fülük a közelben állóknak. — Ide mindenki — ordította-Ment is mindenki, amilyen gyorsan csak tudott. Ment se menői PÁRTÉLES Vasárnapi vidéki nagygyűlések Rákoscsabán délelőtt 10 órakor dr. Matics Lajos ellöki titkár bearát Budafirst szervezetünk délután 3 óra­­kor hénavató ünnepséget tart. Előadók­: Hegyesi János országgyűlési képviselő, Molnár József központi titkár, Sinka István, Pálinkás Béla és a fővárosi NJSzó.csoport .Szurdokpüspöki. Vasárnap délután 1 órakor. Előadó: Kurtán Sándor, a Sza­bad szó munkatársa és Buda, Mihály, a helyi szervezet elnöke, folyatatós. Rákoshegyen d. u. 4 órakor szilágyi Károly tart beszámolót a titkán tan. Berettyóújfalun egérnnapos megyei értekezlet. Előadók: Gém Fere­n, Nár­ási Bárat­ó és Kondor Imre nemzetgyűlési képviselők. Kapást i­on egfalulapos megye-­ érteken, let Előadót: Erdei Ferenc országos át­éljük fc Tóth Endre, a propagandaosz­­tály vezetője S­­orospatakon efftealapos megyet érte. főezlet Előadók: Darvas János nemzet­­gyűlési képviselő és Székely Béla, a szervezési osztály 11. vezetője. Csigagyörkőn d. e. 11 órakor, d. u. 5 órakor Galgamácson nagygyűlés. Előadó: Püspöki Mihály megyei titkár. Csapon vasárnap d­­élután 3 órakor taggyűlés. Tartja: Horváth István. Sopronbsz hétfőn d. e. 11 órakor vá­lasztmányi ülés. Tartja: Horváth István. A KISZ békésmegyei titkársága közli, béké-a megyei szervezeteinkkel nosy a KISz megyei tik­ára Debreceni József a következő napokon meglátogatja szervezieteinket­. December 22-én d. e. 11-kor Doboz. S.kor Gyula, ejkor Gyulavári. 23-án d. a. ll kt­or Kismegy­er, 3-kor Kezöme­­gyar, 6.kor Békéscsaba. 24-én d. e. ll. kor Kőrustan­csa, 3-kor Vésztő, 6-kor Kende­rés. ."3-én d. e. ll.kor Szeghalom, 3-­­or Füzesgyarm­at, «Jcor Buck. 26-án d. e. ll kor Gyom«, 3-k­or Endröd, 6-kor Telek. 27-én d. e. ll.kOr Szarvas, 3-szor B. Szad­endás, S.kor Öcsöd. 23-án d. e. ll-kor Csabacsüd, S.k­or Nagyszénás. 6-kor Gonoros. Já-éra d. e. t­jcor Gros. hász. 1-kor Geremdáe, 6.kor Csorvás. SO An d. e. 11 -kor Pusxaföldv.ir, 3-kor Cs..apáca. B-kor B.-s­imson. 31-én d. e. il.kor Ujk­ígrós, j-kor Gy.-eperjes, r.-kor Kakaós puszta. Január l.én tr. e. ll-kor­­Cétőgyl.ázs. 3-ko­r Z!«X. ?-in .!• M órakor Sarkad. 3-kor Méhkerék, 6-kor Kötegyán. 3.án d. e 11-kor sarkad­­ke­resztur. A földmívelésügyi miniszetérium a Mezőgazdasági Művelődési Tár­sasággal teaiöitv® a napotb­an rendkívül érdekes mezőgazdasági szakfilmbemuttatót rendezett a rá­dió hangversenystu­diójában- A film­­bemutatón megjelen­t Veres Péter, Bárányos Károly földművelésügyi és Erőse János közellátásügyi mi­­niszterek, S­ Szabó Ferenc és Ber­náth Ferenc földmivelésügyi és Kemény György pénzügyi állam­­tittkár. Bemutatásra került egy­­szovjet, egy­ amerikai, egy angol és egy magyar szakfilm. A szovjet film az otthonm­aradt­ asszonyok hősies munkáját mu­tatja be, hogyan termelték a gya­potot, hogy n­agy háborúhoz míg legyen ez a fontos nyersanyag. Az amerikai film az Egyesült Államok nyugati síkságain és a singr sik­lás hegység lankáin folyó szarvas­­marhatenyésztést­­mutettta be fo­­rmvntí­i­us mese kere­tében. Az em­it éi azakfwm a gépesítést hozta a nézők elé, hogy vanns­k az angol farmok a legújabb mezőgazdasági gépekkel felszerelve s 'mindjárt össze is has­osítva azok kisebb 'tel­jesítő képességét, még tr.ind a gép nélkül, igával dolgoznak. A magyar szakfilm egyik seg­ff­e '­­ ...'a’a növény ápolási b­ár­b cik­kkel, a kukorcafiapálánral fog­­lak­­ozik. Hangulatos mesekeretben mutatja be a nézőnek, miért keül a kukoricát az eddigi két** irt he­­’yett négyszer megkapó hű- bár, hogy kissé rövid Pár perccel hosszabbítva, még többet meg­­*. hetett volna tanulni. A nrarábban látói,­ kát szakfi­lm után ez a film határozott fejődést mutat Bemu­tatásra került az első agrárf­ím­ híradó, a Magyar Művelőd*­ Tár* gaság filmujdmsága. A filmbem­tetje előtt S- Salabd Ferenc államt­itkár ismertette a Művelődési Társaság filmcá&ítüné­­sett. A szakismeretik terjesztése érdekeiben minden eszközt fel felné használni, hogy a parasztság a haladás vívmányait megismerje. Újság, rádió s most a fám hivatva teas a szakismereteket olyanokhoz is eljuttatni akik már kinőttek fex iskola pad­jain­ál, a szakiseneret,d­ere viszont­azdasági boklegyllésuk érde­kében feltétlenül szükségük van. A vidéki mozikban nagy jelentőségű lesz, ha az eddigi játékfilmek mellé odakerülnik a szaki.Írnek jó és fon­tos, hogy minél több jó szakfilm ismertesse a mezőgazdasági hola­­dást a földmű­es néppel. -5 Mezőgazdaság filmbemutató Tanoncok, ifjúmunkások/ Jelentkezzetek a Táncsics-kollégiumba A Tanonc és Ifúmunkás Ottho­nokat Építő Mozgalom keretén be­lül működő Táncsics Mihály pa­­rasztmunkás kollégium új tagok felvételére pályázati hirdetményt tesz közzé. A kollégium etója, hogy a fővá­­rosba­­került parasztazok­k­anású munkaaylazatok, tanoncerte legjobb­jait gazdasági segítésben, politikai, kulturális nevelésben, szakmai kép­zésben részeli ki, hogy azok a ma­gyar népi demokr­ácia harcosaiként, a parasztság és munkásság öntuda­tos, osztályharcos vezetői legyenek Ezeket szem előtt t­artj­a, felvé­ Mre jelentkezhet az az ifjú, siki a kollégium célja érdek­ében, a napi mus­ka elvégzése után, fáradt, toget nem kimérve, hajlandó a tá­mlád, önmaga vezetővé képzős ne­hézséged vállalni. A pályázati kérvényeket a Tán­csics Mihály parasztmunkás kollé­gium Bpast, XIV Herm­ina-út A az­ alaki elmére 1848. dec. 22-ig kell megküldeni Mellékelni kell: a) résületet öv* életrajzot, b) utol,só iskolai btev­ányítványt és c) az üzem­i bizottság vagy valamely demokratikus párt ■ajánló levelét. A kérvények elbírálása után j­ fel­vételi b jó oltóág­as arra érdeme­seket január első hetében 3- 4 napos felvételi vizsgára hívja fel A meg nem­ feklő pályázók okmá­nyait egy hónapon belül vissza­­küldjük. Részletes felvilágosítás a kollé­gium helyiségében (Hermina-út S.). minden este 0—6-ig. — Kinevezés. A köztársaság dl­neke dr. Szabolcsi Bence zenetudóst a Liszt Ferenc Zeneművészeti Fő­­isko­la rendes tanárává nevezte ki. 49 közben senkinek sem járt más az eszében... csak a nanamenés,­­ biztos, hogy egy kételkedő sem akadt köztük, aki azt gondolta volnai­­as, biz­tosan megint, egy ünnepély lesz. Szincsák pedig megállt ünnepélyesen, a téren és elmondta a reegli váltó szót, amit úgy vártak tőle: — Hazamegyünk! Nagy csend fogadta, nem szólt senki egy hangot sem és még akkor­ is hallgattak, amikor Szincsák megismételte a szót, méghozzá jó nagy örömmel és megnyomva a végét: — Hazam­együnk! Hát nem értitek? Aztán megkérdezte a h&tpá sorokból valaki. — Mikor? * . ' ~ Akár holnap. — A. Szincsák h­angja olyan nyugodtan c££&« ge*ti mintha azt mondta volna: ma dupla ebédet kapunk. Pedig bizto­san ő is megörült a hírnek. ■Jöttek is már mögötte ki a tisztek a szobából és oroszul beszél­gettek a foglyokhoz, alak nem értve belőle egy szót se, nagy barátság* gal veregették őket hátba,, ahol érték, majd szétszedve nagy szerete­­tükben a társaságot, aki ilyen jö­­nkrt hozott számukra. Aztán lemen­tek az oroszok az autóval és Szincsák egyedül maradt néhány száz­ emberrel, akinek mindnek, egyenként is el kellett magyarázni azt, hogy­ most már aztán minden rendbejön és most­ már aztán végképpen a haza­­menésre fordul az idő. Nehezen ment, de Szincsák győzte szusszal. Elmondta háromiascon­ el­ondta tízszer­, sőt ha nagyon hallotte, tizenötször ie, hogy a hazame­nés eldöntött tény, vannak már olyan fogolytáborok is, akik régen otthon vannak, vannak olyanok, akik még a harcok alatt hazaértek, így aztán nem is olyan nagy csoda, hogy most őket, akik szinte a legrégebbé© érték fogságba, hazaengedi a Szovjetunió. — Megyünk — mondta — és majd akad dolgunk Otthon ifi.. Ennél akad biatonan jobb — és kezével szétmű­tetett a barakok irányában* akár annyi keserves és meddő hónapot töltetek el a hazavágyskozátstai* Aztán el részletezte a biszélgetést. A tettek azt mondták, hogy fontos ügyben jöttek. Miire ő azt mondta, hogy h­a fontos, hát akkor gyorsan keld len­á*A­gyatei. A tisztek azt mondták, hogy hazamenésről le lehet szó. Mire Ő azt mondta, hogy ebben az esetben még gyorsabban kél végezni a dolgokkal. Mikor mehetünk haza? Így aztán kialakult az egész beszélgetés képe, legalább jó annyi, amennyit Szincsák a maga dicsérete mellett is el tudott mondani. Neve­zetesen az, hogy a tisztek közölték a határozatot vele, hogy hazamehet most ez a hadifogolytábor, mire ő­,már mint Szincsák, közölte a tisztek­kel, hogy ,,éppen ideje“ és jó lesz gondoskodni a vonatokról a hegyiekn keresztül. — Aztán mi van már azokkal a hegyi vonatokkal — aggodalmas«* kodott egyik-másik­ hadifogoly, amelyiknek nem ment ki a fejéből az a tény, hogy a hegyen nem lehet keresztül menni.­­ — Rendben vannak a hegyi vonatok — közölte Szincsák —, any­­nyira rendben vannak, hogy már nagy forgalom bonyolódik le a hegye© keresztül is. Éppen ezért, mi utazunk, akár holnap, akár holnapután, akkor, amikor készen l«s*&»k a gázvezetéknek ezzel a szakassával -

Next