Szabad Szó, 1949. október-december (51. évfolyam, 228-303. szám)

1949-10-01 / 228. szám

lett volna a következménye, ha az amerikai imperialisták, ha Titóék és Rajkék terve sikerül. A kép, amely így kalakul, valóban meg­döbbentő. Ha a terv sikerül, Magyaror­szág afféle amerikai gyarmattá vált volna, amelyet Tito és a belgrádi csatorna egyéb sze­mete albérletbe kapott volna meg és amelyet Tito spiclijei, a Rajk Lászlók, Rob Antonok, Bán Anta­lok, Pálffyk, mint helytartók kor­mányoztak volna. A Rajk imperialista megbízói szívósan terjesztették, hogy Rajk valami nemzet vonalat képvisel, hogy a Kommunista Párt proletár szárnyával szemben valami értel­miségi irányzatot jelent. íme, most világos, hogy ki az a Rajk, akiből a nemzeti ügy bajnokát akarta fa­­ragni a reakció. íme, itt van a nemzeti, az értelmiségi irány: Ma­gyarország mint az amerikai im­perialisták jugoszláv ügynökeinek a gyarmata. — Rajk vallomása elején még csak arról beszélt, hogy Tito utasí­tása burzsoá demokratikus kor­mányra szól­, amelyben benne len­nének a Nyugatra szökött jobbol-­­­dali szociáldemokraták és Nagy Fe­­­­rencék is. De amikor a vád kezdte­­ jobban megvilágítani ezt a „bur­­­­zso­á demokrata“ tervet, akkor egy­szeriben kiderült, hogy lényegében azt a vérgőzös, népellenes, fasiszta rendszert akarták visszaállítani, amelyet 1844/45 telén a felszaba­dító Szovjet Hadsereg elsöpört. (Hatalmas, zugó taps, percekig tartó ütemes kiáltás: Éljen Sztálin!) Véres Gestapo-uralmat készített elő a Rajk-bzinda­ d Amikor Rajkot sarokba szorí­tották és az elnök megkérdezte tőle, hogy tervének sikere esetén mit műveltek volna hazánkban az ő jugoszláv és nyilas segédcsapatai, szemrebbenés nélkül azt válaszolta: „Mindenesetre a legmesszebbmenő kegyetlenség, mészárlás azokkal a demokratikus erőkkel szemben, amelyek őket az országból kiszorí­tották, a kapitalizmust fokozatosan likvidálták, a földeket felosztották, az üzemeket, bankokat államosítot­ták és így tovább. Erre nyilvánva­lóan gondoltam, hiszen politikus ember vagyok, az ábc-ját ismerem a politikának“. ” Szőnyi ugyanerre a kérdésre azt válaszolta: „Végül is nem egy burzsoá­ demokratikus köztársaság, hanem a fasiszta uralomnak, véres uralomnak valami új formája követ­kezett volna be, azokkal a demo­kratikus erőkkel szemben, ame­lyek őket az országból kiszorítot­ták. Bekövetkezett volna, hogy a gyárosok visszakapják a gyárakat, a földesurak nagyrészt földjeiket, a bankárok a bankokat, vagyis a magyar dolgozó nép minden olyan vívmányától, amelyet a népi de­mokráciában elért, újra megúsz­tatott volna, a tőkés uralomnak véres formája alakult volna ki Magyarországon.“ Szőnyi még kü­lön hozzátette: „A nők egyenjogú­sága is megszűnt volna.“ — És mit mondott Pálffy? „Telje­­­se­­ tisztában voltam azzal — mon­dotta —, hogy egy ilyen megindí­tott folyamat nem áll meg a fél­úton. Tudtam hogy nincsenek lan­gyos középüt­ők. Vagy-vagy- És egy ilyen burzsoá-demokratikus válto­zás a magyar politikában, akár akarjuk, akár nem visszamegy egé­szen a Horthy-fasizmusig. És azzal is tisztában voltam, hogy egy ilyen Horthy-fa­sizmushoz visszatérés nemcsak gazdasági és politikai vál­tozásokat jelent sz­­adzott helyzethez képest, elsősorban a munkásosz­tállyal szemben, hanem a fasizmust jellemző brutális rendészeti el­nyomást, is a munkásokkal szem­ben. Tisztában voltam ezzel­“­­ Még világosabban beszélt er­ről Korondy, a fasiszta csendőr­­százados. ..Én — mondotta Korondy —, az összeesküvés céljairól azt tudtam, hogy a terv célja fegyve­res puccs segítségével a kormányt eltávolítani, Rákosi, Gerő, Farkas minisztereket őrizetbe venni, ellen­állásuk esetén fizikailag megsem­misíteni őket és a hatalmat átvenni. A hatalom birtokában a régi bur­zsoá kapitalista rendszert vissza­állítani, a földeket a régi földbirto­kosoknak visszaadni, a gyárakat a gyárosoknak, a bankokat a banká­roknak, visszahelyezni régi beosz-­ tásukba a volt csendőrség, rendőr­,­ség, a Horthy-hadsereg tisztjeit,­ tiszthelyetteseit, a minden bizo­ny­­nyal ez ellen elégedetlenkedő mun­kásokat pedig, különösen a nagyobb munkáslakta vidékeken, Diósgyő­rött, Salgótarjánban, Ózdon, terror-­­ cselekményekkel megfélemlíteni.“ Népi demokráciánk a Magyar Dolgozók Pártja c­íme, ez lett volna az összees­küvés eredménye. Burzsoá­ demo­­kratikus köztársaságot emlegettek és véres fasizmusra gondoltait. A magyar dolgozó nép 1919 augusztu­sában már áldozata lett egyszer hasonló kísérletnek. Akkor is polgári demokráciát ígértek neki a nyugati impe­rialisták és a böllérbicska uralma, Orgovány, Siófok, Horthy és Szálasi valósultak meg belőle. Sohasem felejtem el, hogy amikor 1919 nyarán a magyar Vörös Had­sereg egy századának­­percekig tartó viharos éljenzés, a jelenlevők hosszantartó lelkes tapssal éltetik Rákosi Mátyást.) politikai meg­bízottja magyarázta katonáinak: „Ez előtt fajárom volt a dolgozó nép nyakán. Ha most kicsavarják a fegyvert a kezünkből, akkor vas­jármot kapunk.“ És ézt hozzátehe­­tem: ha Rajkák, Titóék és amerikai gazdáik terve sikerült volna, akkor a magyar dolgozó nép nyakára nem egyszerű vas­járom került­ volna vissza, hanem vasjárom, éles szögek­kel kiverve. — Ezt ma már felismeri nemcsak a Párt, de felismeri a magyar dol­gozó nép is és Rajk bandájának leleplezéséből nem az a legkisebb haszon, hogy minden magyar hazafi megérti, hova vezet az­ az út, amelyre a nyugati immpernalisták szerették volna országunkat átdob­ni. Mi is megjegyezzük magunk­nak az áruló Pálffy szavait: „Nincs langyos középút. Vagy-vagy." (Ha­talmas, zúgó tapsvihar, a jelenle­vők hosszú perceken át lelkesen kiáltják: ,Éljen Rákosi! Éljen a Párt!") . De le kell vonnunk egyéb ta­nulságokat is. Elsősorban a mun­kásosztály, a dolgozó nép pártjának jelentőségéről. A Rajk-banda lelep­lezése azt bizonyítja, hogy nemcsak mi ismertük a Kommunista Párt döntő jelentőségét de ismerték a jugoszláv árulók is. Mi tavaly jú­niusban, amikor még azt hittük, hogy eltévelyedett kommunistákkal és nem rendőrspiclikkel és Ge­­stapo-kémekkel állunk szemben, igyekeztünk megmagyarázni a ju­goszláv vezetőknek, hogy tévednek, ha azt hiszik, hogy egy laza, az egész felnőtt lakosságot magában foglaló népfront helyettesítheti a Kommunista Pártot az ipari mun­kásság, a dolgozó nép élcsapatát. Most Rajk vallomásából megtud­juk, hogy a jugoszláv árulók nem azért vizezték fel a Pártot, nem azért olvasztották bele a népfrontba, és tolták a pártot fél illegalitásba, a háttérbe, mert nem voltak­ tisztá­ban a szerepével, hanem ellenkező­­­leg, mert igenis tisztában voltak ve­le. Rankovics világosan és félre­érthetetlenül megmagyarázta Rajic­nak, hogy ők azért nyomják el a Kommunista Pártot, mert egy ilyen párt feltétlenül kikristályosodási pontja, gyűjtőmedencéje a forra­dalmi szocialista erőknek és ilyes­mire , természetesen a jugoszláv árulóknak és Gestapo-kémeknek nem volt szükségük. Ő magyarázta meg Rajknak, hogy nálunk a rend­őrségen, a katonaságnál igyekezzen a pártszervezeteket feloszlatni. Nekünk most az ellenség tet­tein keresztül kell újra meg­tanulnunk, hogy népi demo­kráciánk, szocialista építésünk gerince Pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja, hogy minél erősebb ez a Párt, annál erő­sebb, egészségesebb a népi de­mokrácia. (Hatalmas, viharos lelkesedés, elemi erővel zúg fel a kiáltás: Éljen a Párt.) Véget vettunk az egyházi reakció terrorjának! — Újra megtanultuk azt is, hogy őriznünk kell Pártunk egységét, mint a szemünk világát. Ebből a szempontból rendkívül tanulságos, hogy Brankovék és Rankovicsék tu­datosan terjesztették az imperia­lista sajtóban és rádióban azt a hírt, hogy a Magyar Kommunista Párt nem egységes, hogy abban van egy „Rajk-frakció“. Titóék nagyon jól tudták, hogy a Kommunista Párton belül a repedés árnyéka vagy híre is a legkomolyabb károkat okozza, ők is tisztában voltak a Párt egységének jelentőségével és ezért igyekeztek ezt az egységet minden módon megbontani. ■— Meg kell tanulnunk ennek a pernek fényénél, hogy szorosabbra kell venni Pártunkban a fegyelmet, a tudást, az elméleti színvonalat emelni kell és hogy amit ezen a téren eddig tettünk, az nem elegen­dő. Nem szabad tűrnünk a jövőben sem a pártmunka, sem a termelés terén, semmiféle pongyolaságot, la­zaságot, liberalizmust ,és nem sza­bad megengedni, hogy a világnézeti fronton a legkisebb rés vagy repe­dés is legyen.­­ Ezekre a lazaságokra vonat­kozólag éppen az utóbbi hetekben kaptunk újra szemléltető példát a szabad vallásoktatással kapcsolat­ban■ Mi tartottuk magunkat ahhoz az elvünkhöz, hogy ezt a kérdést maguk a szülők minden befolyás­tól menten, szabadon oldják meg. Ezért nem jelent meg a magyar sajtóban egyetlen cikk vagy utalás sem, amely a szülőket befolyásolni akarta volna. Még kevésbbé történt hivatalos vagy félhivatalos intézke­dés, amely a szülők szabad válasz­tását befolyásolni igyekezett volna. Pártunk és a népi demokrácia kor­mánya ezzel bebizonyította, hogy valóban a teljes szabadság alapján áll. És mi lett az eredmény?­ ­— A katolikus püspöki kar ahe­ lyett, hogy két kézzel ka­­pott volna ezen és maga is hasonlóképpen vi­selkedett volna, nem tudott oko­sabbat tenni, minthogy kiadott egy harcias körlevelet, megspékelve Mindszenty-idézetekkel, átlátszó célzásokkal a pócspetri esetre és egyben mozgósította minden erejét. A híveket lerohanták a papok és apácák. Elkezdődött a nyomás, fenyegetés minden formája. Újra az történt, hogy erőnket és megegyezési készségünket gyen­geségnek tekintették! Ez odáig ment, hogy egyes iskolákban ma a demokrácia ötödik évé­ben üldözik azokat a gyerme­k­eket, akik nem járnak ba­­­tanra és eddig 14 pedagógust kellett rövid úton kivágni az iskolából, mert ilyen üldözés­ben résztvev­ek. — Világos, hogy ezen a téren hi­bát követtünk el, amikor figyelmen kívül hagytuk, hogy a reakció visszaél a lehetőségekkel 2 r.. mtm Ezt a hibát most gyorsan jóvá kell tenni azzal, hogy változ­tatunk eddigi módszereinken. Most Rajk vallomásai és Ranko­vics közlései alapjain látjuk, hogy az eddigi módszerek nem vezettek eredményre. . A magyar dolgozók s benne a magyar katolikus demo­­kraták is megértik, hogy maguk alatt vágják a fát, ha egyik ke­zükkel lerombolják azt, amit a másikkal építenek, hogy nem t­űrhető, hogy gyermekein­ket az iskolában a demokrácia külföldről mozgatott ellenségei neveljék. Megértik, hogy ezen a helyzeten változtatni kell és megérti a Párt is, amelynek, mint mir­dentőt, ezen a téren is az élen kell járnia.­­ Mi természetesen­ változatlanul a vallásszabadság alapján állunk, de éppen ezért nem­ tűrjük azt­­ a lelkiismereti terrort, amelyet újra tapasztalnunk kell. Megnézzük, ho­gyan viszonyulnak Pártunk funk­cionáriusai ehhez a kérdéshez, ho­­­­gyan foglaltak állást vele kapcso­­l­­atban. Megmagyarázzuk nekik a Rajk-per tapasztalatai alapján is, hogy a reakció a vallásoktatásban is harcol ellenünk, hogy itt nem lehet helye közömbösségnek. Gondoskodni fogunk róla, hogy­­ Pártunk és rajta keresztül a magyar dolgozó nép ebben a kérdésben helyesen foglaljon­­ állást. (Lelkes taps.) Ezt a rést is, amely eddig szellemi frontunkon táton­gott, most fokozatosan be fogjuk tömni. Minden intézkedésünk a népi demokrácia megerősítésére vezetett . Legfontosabb tanulság azon­ban számunkra, hogy fokozni kell az éberséget az ellenséggel szem­ben. Kiég letell­ váltanunk őszintén, hogy ezen a téren Rajk áruló ban­dájával szemben mi magunk, a Párt vezetői is hibáztunk. —Mi jól ismertük Lenin meg­állapítását arról, hogy a megvert­e­lenség megtízszerezett energiával, százszorosra fokozott gyűlölettel veti magát a harcba. Ismertük nagy tanítónk, Sztálin elvtársnak Iszűnni nem akaró taps és ütemes kiáltás: Eljen Sztálin! Sztálin! Rá­kosi!) tanítását arról, hogy az osz­tályharc a proletárdiktatúra viszo­nyai között még e­lkeseredettebbé válika, mint előtte volt. Olvastuk példaképünk, a nagy Bolsevik Párt 1936—33-as tapasztalatait és még­sem gondoltunk arra, hogy ez ná­lunk is megismétlődhetik. Általá­nosságban lesélltünk éberségről, de ugyanakkor magabiztosak vol­tunk, megnyugtattak bennünket politikai és gazdasági sikereink.­­—Emellett nem egyszer elnézőek voltunk Rajk és társai pártszerűt­­lenségével és hibáival szemben. Ezekben nem az ellenség kezét gyanítottuk, hanem az illetők ta­pasztalatlanságát, járatlanságát, műveletlenségét. Túlságosan türel­mesek voltunk velük szemben, mert nem gyanítva, hogy árulók­kal van dolgunk, meg­ akartuk nevelni őket, módot akartunk adni nekik arra, hogy hibáikat ki­javítsák.­­ Amellett a Rajk-ügy leleple­zéséig ilyen esetünk m­ég nem volt és elképzelhetik az elvtársak, hogy magunk is­ meg voltunk döbbenve az aljasság­­és árulás e feneketlen mértékétől. Nem volt gyakorlatunk az ilyen ügyek felgöngyölítésében és tudtuk, hogy nem lehet köny­­nyelműen hozzáfogni. Nem is volt könnyű a felgöngyölítés kidolgo­zása és megvallom, hogy sok ál­matlan éjszakámba került, amíg a végrehajtás terve alakot öltött. (Taps.) — De amint felismertük Rajkék bandájának áru­ását, az ügy kör­­vonalait, jelentőségét, nemzetközi összefüggését, akkor megszűnt a türelmesség, a tépelődés akkor azzal a gyorsasággal, ke­­ménykézzel és vaskövetkeze­t­ességgel nyúltunk hozzá, amely Pártunk döntő akcióit jellemzi és amitől joggal tanult meg félni az utolsó öt esztendő fo­lyamán az ellenség. (Lelkes taps.)) — Mindjárt hozzátehetem: Per­sze azelőtt sem haboztunk. Ami­kor Rajkot tavaly augusztus első napjaiban eltávolítottuk a belügy­minisztériumból, ez nem valami véletlenség vollt, mint váratlanul elsült puska lövése, hanem hosszú hónapok érlelték meg. A hadsere­get sem véletlenül vettük kézbe ta­valy szeptemberben. (A megjelen­tek ütemesen éltetik Farkas Mi­hályt­) — Mi nem tudtuk ekkor azt, amit október elején Rankovics magyará­zott Rajknak, hogy Mindszenty amerikai utasításra indított veszett harcot demokráciánk­ ellen, de Mindszenty magatartásából és egy sor egyéb jelből így is megértettük, hogy gyorsabban és keményebben kell cselekednünk■ Terveinket úgy változtattuk meg, hogy a tennivaló­kat, amelyeket 1950 végéig akar­tunk elvégezni, jó félévvel előbbre hoztuk. Mindszentyt ártalmatlanná tettük. Az év elején végrehajtottuk a­­párttisztítást, kiszórtuk a hoz­zánk befurakodott idegen elemek jelentékeny részét. Szorosabbra fogtuk a munkásság és parasztság szövetségét. Ezzel kapcsolatban a honvédségen, a rendőrségen, ,az ál­lamgépezetben a demokráciához hű munkásokat és a parasztokat he­lyeztünk el és végül megtartottuk a választásokat. — Rajk és bűntársai elpanaszol­ták, hogy minden egyes intézkedé­sünk helyes volt, népi demokrá­ciánk megerősítését szolgálta és egy-egy nagy csapást jelentett az amerikai imperialisták, Titóék és magyar bérenceik titkos terveire­— Éberségünk felfokozásában, felbecsülhetetlen szolgálatot jelen­tett a Kommunista Pártok Tájékoz­tató Irodájának tavaly júniusi ha­tározata. Ez a határozat fölrázott bennünket önelégültségünkből és megnyugvásunkból és rákényszen­­tett bennünket arr­i, hogy szakít­sunk azzal a munkamódszerrel, amely egyik napról a másikra dol­gozott és elvesztette szem elől a szocializmus építésének széles per­spektíváit, különösen a szocializ­mus építését a falun. És külön há­lával kell megemlékeznünk nagy tanítónkról, Sztálin ■ elvtársiról (Szűnni nem akaró taps és éljen­zés), aki azzal, hogy a jugoszláv árulókról kíméletlenül lerántotta a leplet és biztos kézzel mutatott rá a tennivalókra, bennünket is a he­lyes útra vitt. ­ A Rajk-ügy fokozott éberségre tűnni — Nem véletlen, hogy a Tájé­koztató Iroda határozatának nyil­vánosságra hozatala után öt héttel Rajkot leváltottuk a belügyminisz­tériumból. Egyszóval ha kezdetben nem is voltunk elég éberek, azután igyekeztünk alapos munkát vé­gezni. — A választások május 15-én voltak. Az összeesküvés­ letartóz­tatása május 16-án kezdődött. A munka, amit ezzel kapcsolatosan államvédelmi hatóságunk (Lelkes taps. Éljen Kádár!) Péter Gábor elvtárssal az élén végzett, (Taps.) nem volt rossz, sikerült felderíte­nünk az ellenség szervezetének je­lentékeny részét. Sikerült rávilá­gítani aljas magyar és nemzet­közi terveikre és ráirányítani a magyar és nemzetközi dolgozók figyelmét az amerikai imperialisták és jugoszláv kémeik üzelmeire. Most az a feladatunk, hogy ta­nuljunk a saját kárunkból ha már a közmondás okos emberének pél­dájára nem tanultunk más kárá­ból. Tanuljuk meg elsősorban az éberség gyakorlását és tanuljuk meg, hogy az éberség nemcsak a polit­ikai bizottság, a pártvezetőség, a központi ellenőrző bizottság vagy az államvédelmi hatósá­gok ügye, hanem az egész Pártunké. Legyen éber Pártunk minden szer-« vezet®, minden funkcionáriusai

Next