Szabad Szó, 1949. október-december (51. évfolyam, 228-303. szám)

1949-10-01 / 228. szám

minden tagja és ezen túlmenően legyen éber az egész dolgozó nép. Figyeljen fel a legkisebb ellensé­ges hangra vagy tettre. A hibák mögött keresse és találja meg az ellenség kezét. Az éberséggel kap­csolatosan tudni kell, hogy milyen réseken át tud behatolni hozzánk az ellenség, milyen módszerekkel altatja el éberségünket. Az önelé­gültség, amely nem akarja a hibát észrevenni, a személyi kultusz, a türelmet­lenség a figyelmeztető szóval és kritikával szemben; az ön­kritika hiánya mind az éberség eltompulását eredményezi és nem lehet eléggé éber az, aki­nek nincsen meg a kellő szocialista elméleti felkészültsége, mert nem veszi észre, ha az ellenség a nacio­nalizmus, faji gőg, sovinizmus, anti­szemitizmus fegyverét használja, ha az ellenség a dolgozókat úgy be­folyásolja, hogy a régi­­ reakciós világból bennük maradt szocialista­­ellenes ösztönökre, az egyéni ha­szonkeresésre, önzésre, kényelem­re appellál. Nemcsak politikai té­ren legyen éber a kommunista,­­ hanem a termelés frontján is. Ért- s­se meg, hogy a hanyag, rossz műn- s ka, a sok selejt, az anyagpocsé-­ kolás, a géptörés, rossz minőség, nonnalazítás, bércsalás, OTI-csalás nemcsak gazdaságilag árt demo­kráciánknak, a dolgozó népnek, hanem politikai jelentősége is van. Mindez politikai akció is, amelyre ugyanúgy fel kell figyelni és ame­lyet ugyanúgy ki kell vizsgálni, mint a suttogó propagandát, a szabotázst, vagy,a kémkedést és fel kell figyelni nemcsak arra, aki ilyesmit elkövet, hanem arra is, aki támogatja vagy elnézi.­­ A magyar dolgozó nép po­litikai érettségének bíztató jele, hogy ezt az összefüggést a Rajk-per nyomán azonnal fel is ismerte. Száz és száz üzemből, műhelyből kaptuk azt a határozatot, hogy Rajkék árulására több termeléssel és jobb munkával felelnek. (Taps.) Ezt üzenik a gyárak, ezt üzeni a falu, amely a maga részéről a ter­més jó beadásával, a vetés jó el­végzésével felel az árulóknak­ Az egész világ munkásmozgalma tanult a Tito-Rajk ügyből­ ­ Amikor örömmel állapíthat­juk meg, hogy a Rajk-banda ügye felrázta és éberebbé tette a magyar dolgozó népet, ugyanakkor mind­járt meg kell mondanunk, hogy hiba volna azt hinni, hogy Rajkék leleplezésével már teljesen felszá­moltuk és utolsó gyökeréig eltávo­­lítottunk az ellenség szervezeteit. Ma már tudjuk, hogy az ellenség kém­hálózatát évtizedekig építette­ ki Nem valószínű, hogy amit ők annyi esztendőn át felépítettek, mi né­hány hónap alatt fel tudjuk ku­tatni. Azonkívül nekünk már van elég tapasztalatunk a harcról és tudjuk, hogy az ördög nem alszik. Az ellenség újra kezdi, újabb ké­meket fog beküldeni hozzánk. Úgy vagyunk ezzel, mint a mesebeli né­pfejű sárkánnyal, amelynek levá­gott feje helyett új nő. Viszont most már valamelyes tapasztalatra tettünk szert a sárkányfejek levá­gásában. Azonkívül f. meséből is tudjuk, hogy eddig minden sárkányt előbb vagy u­tóbb elpusztítot­tak. (Hosszú taps és éljenzés.) — Ha éberek leszünk, el fogjuk pusztítani az imperialisták kémeit 'a. Mindenesetre elmondhatjuk a régi közmondással, hogy a kár ha­szonnal jár. Rajk­ és áruló bandája nagy károkat okozott. De nagy a íveké is, amellyel ■ megtanítottak bennünket arra, hogy sikerrel és éberebben folytathassuk minden szakaszon a szocializmus építését. — A Rajk-ügy felszámolása olyan tappsztalatokkal gazdagított bennünket, amelyekkel eddig nem rendelkeztünk. Érettebbé, maga­­biztosabbá tette az egész Pártot, az egész magyar demokráciát. Vég­eredményében az ellenség kezdeti sikereit visszájára fordítottuk és egy veszélyes csatát győzelmesen vívtunk meg. ( Hosszú, percekig tar­tó lelkes éljenzés: Éljen Rákosit Éljen a Párt!" — A Rajk-ügy tanulságait nem­csak mi vontuk le, de az egész vi­lág munkásmozgalma. Az összees­küvés­ leleplezésének fényében ki­derült, hogy az amerikai imperia­listák és jugoszláv bérenceik az összes népi demokráciákban a mieinkhez hasonló aljas terveket szőttek. — Rajk, Pálffy, Brankov rész­letesen leleplezték ezeket a terve­ket. Leleplezték benne a katolikus reakció és a Vatikán külön szere­pét, amelyek Magyarországon kí­vül Csehszlovákiában és Lengyel­­országban játszottak a demokrá­ciák megdöntésére. Brankov el­mondotta, hogy Rankovics egyszer korholta őt azért, mert ,.Magyar­­országon nem megy olyan jól az összeesküvés munkája, mint Cseh­szlovákiában.“ Rajk felfedte, hogy Bulgária, Albánia, Románia, Len­gyelország pártellenes elemei ösz­­szeköttetésben álltak Tito bandájá­val. Azt is elmondotta, hogy ter­­vük­ben az is szerepelt, hogy a ma­gyar kommunista vezetők meg­gyilkolásával és a Tito-hadsereg beavatkozásával egyidejűleg za­vargásokat terveztek volna a népi demokráciákban, hogy segítségükre ne jöhessenek. Kiderült a per fo­lyamán, hogy az összes nagy kommunista pártokban a jugoszláv árulók segítségével romboló kémtevé­kenység folyik.­­ A magyar kémbanda leleple­zése nemcsak általános tanulság a többi országok kommunista pártjai számára, nemcsak arra ad nekik módot, hogy a mi kárunkon tanul­janak, hanem ezen túlmenően az általunk felgöngyölített ösz­­szeesküvés más országokba át­­­nyúló szálai segítenek abban, hogy ott is felfedjék és ártal­matlanná tegyék az amerikai és egyéb imperialisták és a jugoszláv provokátorok kémeit.­­ De talán rajtunk kívül a leg­nagyobb tanulságot a sokat szen­vedett, és most is szenvedő jugo­szláv dolgozó nép vonhatja le az összeesküvés felszámolásából. A jugoszláv dolgozó nép, elsősorban a jugoszláv kommunisták és pat­rióták, most láthatják lemeztele­nítve és leleplezve eddigi vezetői­ket. Betekintést nyerhettek Tito úgynevezett „lángeszű tervébe“, amelyet saját munkásnépe becsa­pására dolgozott ki. Ez a felisme­rés segíteni fogja a jugoszláv kom­munistákat, az egész jugoszláv dolgozó népet abban, hogy jelen­legi szörnyű helyzetükből megke­ressék és megtalálják a kivezető utat.­­ — Mi tudjuk, hogy nem olyan könnyű ezt a felismerést rövid idő al­att elsajátítani és levonni belőle a megfelelő következtetéseket. Mi tudjuk, hogy az a banda, amely Jugoszláviában ma a hatalmat bi­torolja, minden hájjal megkent, mindenre elszánt csalókból, provo­kátorokból, spiclikből áll, akik, mint Brankov cinikusan beval­lotta. ..sokat tanultak a Gestapó­­tól“. Ez­ a banda nagy tökélyre vitte annak tudományát, hogy ho­gyan kell a dolgozó nép szemébe pök­hinteni, hogy kell megzavarni tisztánlátását. A jugoszláv dolgozó nép ma is hűséges szövetségesünk és az is marad . Most amikor lelepleztük őket,­­amikor a Rajk-perben mintegy fényszóróval világítottuk meg min­den aljasságukat és árulásukat, igyekeznek a jugoszláv nép háta mögé bújni, soviniszta, nacionalista frázisokkal azt a benyomást akar­ják kelteni, hogy nem őket, az ide­gen imperialisták kémeit, és spicli­jeit támadjuk, hanem a jugoszláv népet és a jugoszlávok hősi szabad­ságharcát. Amikor még nem voltak leleplezve, amerikai gazdáik köve­teléseinek megfelelően mindenütt megkülönböztetett helyet követeltek maguknak. Most, hogy lelepleztük őket, elkezdik hangoztatni, hogy Jugoszlávia egyenjogúságát támad­juk, hogy elnyomjuk a „kis Jugo­szláviát“. — Nekünk nem nehéz ezt a ma­nővert lelepleznünk. Mi mint szom­széd nép, nagyon jól ismerjük a hősi, szorgalmas, hazáját szerető, szabadságát szerető jugoszláv dol­gozó népet (hosszantartó, lelkes taps). Ez a dolgozó nép a mi szövet­ségesünk marad Tito és ban­dájának minden árulása da­cára. Mi változatlanul nagyra becsüljük azt a szabadságharcot, amelyet Ju­goszlávia népe Hitler és Mussolini hordái ellen vívtak. Tudjuk, hogy a jugoszláv dolgozó nép zöme ma is a béketáborral, a szocia­lizmust építő nagy Szovjet­unióval, a népi demokráciák­kal, a kínai és görög szabad­ságharcosokkal érez. (Hatalmas taps.) — Mi jól felfigyeltünk, amikor a Gestapo-ü­gynök Rankovics pa­naszkodva magyarázta Rajknak, hogy Tito és cinkosainak meglepe­tésére és bosszankodására meg kel­lett állapítaniuk, hogy az eszten­dőkön keresztül folytatott aljas és kétszínű szovjet­ellen­es propaganda dacára a jugoszláv dolgozó népben milyen mélyen gyökeredzik a sze­retet, a tisztelet a felszabadító Szovjetunió és nagy vezére, Sztá­lin iránt. — Emiatt Titóék kénytelenek voltak bonyolult és körü­lményes megtévesztő taktikát , — ahogyan Rankovics mondotta — „lángeszű tervet“ kidolgozni arra, hogy a ju­goszláv népet becsapják és e mé­lyen gyökeredző érzelmeket meg­változtassák. — Mi megértjük a jugoszláv ha­zafiak, a jugoszláv kommunisták megdöbbenését is, amikor rájönnek arra, hogy vezetőik jelentékeny ré­sze Titoval az élén régi imperia­lista ügynök, vagy rendőrspicli, aki Konstantinápoly­tól a francia táboro­kig, Európa és az Egyesült Álla­mok minden kémszervezetének a kezén megfordult. Mi is meg vol­tunk döbbenve, amikor rájöttünk, hogy Rajk 18 éves úgynevezett „munkásmozgalmi múltja", „a spa­nyol szabadságharcok hőse“ a mozgalomba lépésének első napjá­tól kezdve rendőrspicli volt. (Fel­kiáltások: Fújj! Kötelez neki!) — De a jugoszláv kommunisták velünk együtt azt is tudják, hogy a munkásmozgalom története nem egy ilyen spiclit és provokátort mu­tat fel. — A szocialista munkásmozga­lom kezdetén­­ Németországban a lassalleánusokat egy Schweizer nevű kém vezette,, akit a munká­sok az elsők között küldtek a par­lamentbe, aki nagyon sok mun­kásnak a kedvence volt és akiről Bebel hiába állította, hogy rendőr­spicli, hogy Bismarck kémje, nem hitték el neki. Ez a hatvanas évek végén volt. Schweizer tisztességben halt meg, nagy pompával kísérték el a munkás elé a temetőbe, de Be­bel azt mondotta: ,,bár semmi tár­gyi bizonyítékom nincs, biztos va­gyok benne, hogy ez az ember kém. Abban is biztos vagyok, hogy előbb vagy utóbb a bizonyítékok is elő­kerülnek. Lehet, hogy a halálom után kerülnek elő, de még a haló poraim is örülni fognak, hogy iga­zam volt“. És valóban, Bebel 1013-ban meghalt, 1919-ben, a for­radalom után kinyitották a berlini császári irattárakat és megtalálták benne Schweizernek, Bismarck kémjének nyugtáit a sokezer tallér­ról, amelyet spicli működéséért kapott. Leltározás miatt az összes BUDAPESTI és VIDÉKI lerakatainkban SZÜNETEL október 1-én az elárusítás Háztartási Vegyicikk Nagykereskedelmi N. V. és Vegyitermék Nagykereskedelmi N. V. Az állam érdeke — a nép érdeke Irin: Nánási László Amikor a Szovjetunió Vörös Hadserege felszabadított ben­nünket, egy romországnak az újjáépítését kellett dolgozó né­pünknek vállalnia. Ezt népünk vállalta azzal, hogy az országot saját magának akarja és fogja felépíteni. Rengeteg baj, kínló­dás és küzdelem között dolgozó népünk teljesítette a vállalt fel­adatot. A háború romjai eltűn­tek, ipari és mezőgazdasági ter­melésünk minden téren megha­ladja a háború előtti évek terme­lési eredményeit. A dolgozók életszínvonala magasabb, mint bármikor is volt. Bizonyos, hogy nem könnyen értünk el idáig. Sokat kellett nélkülöznünk és sokat kellett verejtékeznünk. Az ország dolgozóinak, munkások­nak, parasztoknak nehéz és ön­feláldozó munkát kellett végez­niük, míg sikerült eltakarítani a háborús romokat, helyreállítani ipari és mezőgazdasági termelé­sünket. A felszabadulás óta az ország dolgozóinak számtalan­szor kellett tanú­jelet adniuk ál­dozatkészségüknek, de ezt min­dig szívesen tették, tudva és érezve azt, hogy saját maguk­nak dolgoznak, saját maguk és gyermekeik jövőjét építik. Pár nappal ezelőtt hangzott el Népköztársaságunk kormányá­nak felhívása az ötéves Terv­­kölcsön jegyzése érdekében. Tud­juk nagyon jól, hogy ez újabb áldozat vállalását kéri az ország dolgozóitól. Tudjuk, hogy az or­szág dolgozói, munkások és pa­rasztok nem váltak tőkepénzessé a felszabadulás óta sem. Tudjuk, hogy a munkásnak, az értelmi­ségi dolgozónak felajánlani pár­heti, vagy havi fizetését, vagy a dolgozó parasztnak odaadni köl­csön egy tehén, vagy egy disznó árát, komoly áldozatot jelent. De ugyanígy tudjuk azt is, hogy dolgozó népünk ezt az áldozatot szívesen vállalja. Vállalja, mert felismerte, mit jelent számára az ötéves terv. Vállalja dolgozó né­pünk ezt az áldozatot, mert fel­ismerte, hogy Népköztársasá­gunk fejlesztése, erősítése és a szocializmus építése hazánkban az egész dolgozó nép számára a békés és boldog jövendőt je­lenti. Minden dolgozó, munkás és paraszt egyaránt tudja, hogy a Tervkölcsönbe adott pénzével a saját hatalmát teszi erősebbé és szilárdabbá, tudja, hogy a Terv­­kölcsön a béke hatalmas fegy­vere. Tudja, hogy a kölcsönjegy­­zés a legméltóbb válasz külső és belső ellenségeink aljas mester­kedéseire. Tudja, hogy a Terv­­kölcsönbe fektetett pénz a leg­jobb befektetés, amelyet kétsze­resen fog visszakapni. Először úgy, hogy az ötéves terv ipari és mezőgazdasági termelésünk nö­velésével jobb megélhetést biz­tosít számára. Másodszor pedig, hogy a Tervkölcsönbe fektetett pénzét a dolgozó nép állama visz­­sza fogja fizetni. Ez a felisme­rés okozta azt, hogy az ország dolgozó népe nem is tekinti a Tervkölcsön jegyzését áldozat­­vállalásnak, hane­m hazája iránti kötelességének. Olyan kötelessé­gének, amelynek szívesen tesz eleget, mert a népi demokrácia idején megtanulta, hogy amit az államnak ad, az az ő érdekét szolgálja. És ezt a tanulságot az ország dolgozói nem könyvekből, nem iskolákban szerezték, hanem a saját sorsukon keresztül ta­pasztalták. A gyár, a föld, a hatalom, az országban a felszabadulás óta a dolgozó nép kezébe került. Amit felépített a nép, azt magának építette. A Tervkölcsön minden fillére az országnak, a dolgozó népnek az érdekeit fogja szol­gálni. Ezt bizonyítani teljesen felesleges, ezt minden dolgozó tudja. Ezért keltek versenyre az üzemek, az intézmények, az egyé­nek, a munkások, parasztok és minden dolgozó annak érdeké­ben, hogy a kormányunk felhí­vásában kért 500 millió forintot jóval felülj­egyezzék. Még csak két napja, hogy a felhívás el­hangzott, máris olyan kimagasló példáit lehetne felsorolni a köl­­csönjegyzéseknek, mely csak olyan országban lehetséges, ahol a dolgozó nép kezében van a ha­talom és ahol a nép tudja, hogy az állam érdeke egyet jelent az ő érdekével. Ez a kölcsön­jegyzés, illetve ennek eredménye újabb népszavazást jelent amellett, hogy az ország dolgozó népe tel­jesen egyetért az ország vezetői­vel, kormányunk politikájával. Népszavazást jelent a Tervköl­csön eredménye amellett, hogy dolgozó népünk ott áll a Szov­jetunió által vezetett béketábor­ban. Népszavazás a kémekkel, az árulókkal, minden belső és külső ellenséggel szemben. A Tervköl­csön eredménye: népszavazás az ország, a dolgozó nép biztos jö­vője mellett. A Tervkölcsön fele­let a dolgozó nép részéről azok­nak, akik abban reménykedtek, hogy ebben az országban még egyszer ki lehet venni a dolgozó nép kezéből a hatalmat. Felelet azoknak, akik abban reményked­tek, hogy a magyar népet még egyszer fel lehet használni a béke és a világ haladó erői ellen. A Tervkölcsön eredménye felelet barátainknak és ellenségeinknek országhatárunkon kívül és belül egyaránt. Szabi» Szó­­l’l 3

Next