Szabadság, 1900. február (27. évfolyam, 26-48. szám)
1900-02-01 / 26. szám
XXVII. évfolyam. Előfizetési feltételek: Szétküldéssel Helyben: Korona Negyedévre 6.— Félévre 12.— Egész évre 24.— Vidékre postával: Korona Negyedévre 7.— Félévre 14.— Egész évre 28.— Kiadóhivatal: Kossuth Lajos-utrza, (Bihar megyei takarékpénztári épület), hova a hirdetések és az előfizetés-dijak küldendők. Nagyvárad, csütörtök, 1900. febriár I. Egyes szám ára 10 fillér.SZABADSÁG POLITIKAI NAPILAP. A BIHARMEGYEI ÉS NAGYVÁRADI SZABADELVÜ PÁRT KÖZLÖNYE. 26-ik szám. Hirdetések dija: 6 hasábos petitsorért egyszer 12 fillér. Háromszor és többször — — 8 fillér. Nyilttér 4 hasábos petitsorért 40 fillér. Bélyegdij minden hirdetés és nyilttérért — — — — 60 fillér. Reklám soronként — — — 2 kor. Szerkesztési iroda: Kossuth Lajos-utcza (Biharmegye takarékpénztári épület). Kéziratok vissza nem küldetnek. Az olcsó kamatláb. Nagyvárad, január 31. Olyan nagyfontosságú és messzeható jelentőségű a kamatláb kérdése, hogy nem győzünk eleget foglalkozni vele. Az is igaz azonban másrészt, hogy olyan különös és rendkívüli helyzet, mint a mostani, már évtizedek óta nem volt a kamatláb-viszonyok terén. Ezért a kamatláb kérdése ma amilyen fontos, épp olyan érdekes is; a huszadik század pénzügyi története olyan jellemző körülményekből indul ki, amilyenek alkalmasak arra, hogy hosszú éveken át emlékezetesek maradjanak s nevezetes esemény gyanánt feljegyeztessenek. A modern pénzügyi történelem — mert hiszen összehasonlításra a régebbi események e téren abszolúte nem alkalmasak — nem mutat fel egyetlenegy példát sem, amelyhez fogható volna a pénzviszonyoknak a most múlt hetekben történt átmenete egyik végletből a másikba. Deczemberben még tartott az az emésztő pénzszükség, amely úgyszólván letarolta a közgazdaság mezejének amúgy is alig-alig vegetáló növényzetét. S január elején hirtelen, váratlanul meglepetésszerűen egyszerre megszűnt a nagy nyomás, helyet adván a megkönnyebülésnek, amelyet aztán hamarosan követett a másik véglet: a pénzbőség és pedig olyan pénzbőség, amilyent régóta nem tapasztaltunk. E változatok természetesen érvényesültek a kamatlábakban is: a szükség idején olyan magas kamat volt érvényben európaszerte, amilyent a 73 iki nagy krízis óta sem látott a pénzvilág, — a bőség azonban csakhamar megfordította a kamatláb-alakulás útját: a hanyatlás gyorsan indult meg, s gyorsan megy is előre. Az összes európai piaczokon egymás után szállítják le a kamatlábat, egyelőre csak Berlin tétovázik, ami azonban nem tarthat soká s ha a bankráta leszállítása itt is bekövetkezik, úgy az Osztrák-Magyar Bank is lemegy 4 és fél százalékig. Ezzel aztán megközelítjük s majdnem el is érjük a normális minimumnak tekinthető 4 százalék színvonalát, úgy, hogy kamatláb-viszonyainkat méltán fogjuk rendben levőknek tekinthetni. Ily módon tehát a pénzügyi téren egy félév alatt befejeződik a drága kamatláb korszaka, mely múlt év szeptemberében kezdődött s csakhamar elsimulnak azok a hullámok is, melyeket ez a viharos idő felcsapott. Más kérdés azonban s bizony itt van a dolog súlya, hogy ilyen hamar kiheverhetjük-e azokat a nagy bajokat, melyeket a rendkívüli pénzdrágaság közgazdaságunk összes ágaiban előidézett. Ezzel a kérdéssel foglalkozni érdemes és szükséges, mert nincsen egyetlenegy ága sem a közgazdaságnak, ahol a magas kamatláb mélyremenő hatást elő nem idézett volna. Hogy mezőgazdaságunknak a mult évi kedvező termés daczára most lesz a helyzete, ezt nagyrészt a drága kamatláb rovására irhatjuk, amely megbénította a kereskedelem és a fogyasztás rendszeres működését ; e hatásoknak köszönhető, hogy a gabona ára minden logikus számítás ellenére is tetemesen hanyatlott, anélkül azonban, hogy gazdáink nagy készletének értékesítése lehetővé vált volna. Az iparnak amaz ágait, melyek már előzőleg kedvezőtlen viszonyok között voltak, a pénzdrágaság még jobban belelökte a bajokba, sőt olyan iparágakban is, melyeknek üzletmenete előzőleg nem adott okot panaszra, a magas kamatláb matt nehéz üzleti és financziális helyzet származott. A pénzdrágaság ugyanis egyrészt növelte az üzem általános költségeit és megnehezítette az iparvállalat financziális mozgását, míg másrészt a fogyasztás korlátozásával lehetetlenné tette, hogy az illető iparág ezen az oldalon magának kárpótlást szerezzen. Ily körülmények között természetesen nem lehetett szó az iparfejlődés előbbrejutásáról s örvendenünk kell, hogy ha a régebbi iparvállalatok sorsában simán bonyolódik le ez a kellemetlen korszak. De mindezeknél is súlyosabb helyzetbe jutott a pénzdrágaság következtében a kereskedelem, melyre úgy a gazdaságnak, mint az iparnak bajai visszahatottak s mindezeken felül itt érvényesült teljes nehézségével a fogyasztás nagyméretű hanyatlása. Hogy milyen általános belső pusztulás ment végbe a kereskedelem terén, szomorú tanúság erre a minden oldalról hallatszó panaszokon kívül a bukások, fizetésképtelenségek és csődök ijesztően nagy sorozata És még ezzel sincsennek ám egész teljességben jellemezve a magas kamatláb okozta bajok; ide kell számítanunk a tőzsde pangását, az értékek árhanyatlását, a fogyasztási czikkek drágulását, értékpapírjainknak a külföldről való visszaözönlését — egyszóval tehát mindazt a szomorú jelenséget, melyet közgazdaságunkban most tapasztalhatunk. Kétségtelen, hogy a pénzdrágaság igen közel vitt bennünket a válságállapothoz, s ha hosszabb ideig tart, bele is jutottunk volna a válságba. Szerencsére elmúlt. Most az erőgyűjtésnek, a javulásnak és felemelke- TÁRCZA. Nausikaa. Irta: Molnár Jenő. A csinos Magda a legújabb divatú ruhában sétálgatott a csillogó vizű tó partján. Fényes, fekete haja bokáig leeresztve, kiáltó ellentét a finom szabású öltözethez. Mély tüzű szemeivel mintha keresne valakit a távolban , majd bágyadtan maga elé néz és elmereng. Valami suhogó nesz zavarta föl egyszerre regényes hangulatából. Mintha a tó vize locsogott volna. Odafigyel, s íme, maga előtt látja a habokból kikelő tündért, a csodaszép Nausikaat. Vállaira szőke hajfürtök borulnak, mégegyszer körülgyürűzik a szelíden simuló, hizelgő hullámok s aztán egész fönségében megjelen az isteni királyleány. Szemeiből a boldogság víghetetlen derűje árad. Egész lénye a megtestesült költészet, sőt annál is több : lehelet. Bársonyos tagjain lágy melódiák ringatóznak végig s a babok halk zsongása beleomlik az édes halomba. Ezt. Ilyennek képzelte Magda is, mikor a hetedik gymnasiumban Odysseust olvasták, aki a phaeakok földjére került s itt megismerkedet Alkinoos király leányával, a bájos Nausikaaval. És hiába tagadta a jó Odysseus, bizony az ő viharzott szive is szerelemre gerjedt vala iránta, s Igen, már ott kezdte ez a Nusikaa a férfiak rontását. Pedig ártatlan volt és egyszerű. Akár a mezők tiszta virága. De szépségével elvette a bolygó hős eszét, aki fürödni látta őt, a habtestű királyleányt. Azóta nem is tudta máshogy elképzelni őt Magda, mint vizi tündért, csábos nimfát. S most, mikor végre megjelent előtte, örült, hogy a szemébe mondhatja, ami a tizennyolcz esztendős szivén fekszik. Mart nagyon sok mondanivalója van. Oh, ti meseszerűen szép, bóditó, klasszikus csillagok, majd le is tűntök a firmamentumról. * Nausikan csodálkozva nézett körül. Milyen idegenül hat rá itt minden. Ez volt az első érzése. A másik érzés: a röstelkedés volt. Észrevette az állig begombolkozott kisasszonyt és szörnyen szégyenlette hogy a villogó baján és a csillámló vizcsöppeken kivül nem födi semmi más. Eszébe ötlött, ha valamelyik szeczessziós festő most hirtelen előtoppanna ... és erre még jobban fölpirult az arcza. Szinte már arra is gondolt, hogy a babok közé rejtőzik és körülcsavarja a testét akármivel, amit lent a tó fenekén talál. De Magda rendkivül gyorsan ott termett s igy nem volt ideje az eltűnésre. Azután meg miért bántaná őt az, hogy egy késő leány-ivadék áll előtte. Tudja nagyon jól, milyen titoktartók a fiatal leányok. Mosolyogva üdvözölték egymást, mintha régi ismerősök volnának. A Magda mosolyában volt valami a gunyorosságból is, de ezt a kevésbbé gyakorlott szemű Nausikkaa nem vette észre. Pár pillanatig szótlanok voltak. Magda később összehúzta az ajkait és beszélni készült, de Nausikaa megelőzte őt, szólván röpke szavakkal : — Alkonyat holló fürtü leánya, köszöntelek! Magdának tetszett a bók, de nem viszonozta. E helyett közönyösen telelt: — Fogadja üdvözletemet, nagysád! Ezen szavak után el is forditotta volna a tekintetét, de a hableány nyakán gyöngyös korallokat pillantott meg és ez a szokatlan szinhatás látszólag elbűvölte. — Az istenek ajándékát csodálod, édesem? Ezek a gyöngyök az alvilágba lökött veterák szemei. Magda pár pillanatra megszédült a váratlan kijelentéstől, majd fagyos hidegséggel mondta — Ah, ezek a gyöngyök ! Ma már nem elég hozománynak. — Hozományról beszélsz, földi leány ? Hogy értsem ezt ? Magyarázd meg nékem! — Egyszerűen úgy értem, hogy ti (itt már tegezte) ezzel tartjátok fogva a férfiak lelkét. Nem tudtam eddig, mi lehetett az a varázshatalom, amely az elmúlt időknek még most is érezteti leküzdhetetlen erejét. A te szellemed