Szabadság, 1900. szeptember (27. évfolyam, 200-224. szám)
1900-09-01 / 200. szám
O ■ '' i’í r v ' XXVII. évfolyam,. Előfizetési feltételek : Szétküldéssel Helyben : Korona Negyedévre 6.— Félévre 12.— Egész évre 24.— Vidékre postával s Korona Negyedévre 7.— Félévre 14.— Egész évre 28.— Kiadóhivatal: Kossuth Lajos-utcza, (Bihamegyei takarékpénztári épület), hova a hirdetések és az előfizetés-dijak küldendők. Egyes szám ára 10 fillér. Nagyvárad, szombat, 1900. szeptember 1..-----------vzw***^ *200-ik ---------------------------------------------------------------------------*___________Liz__________ 4*0**imegyei es íADSAG Î .NR %vitk PILAP. /GÖ& x NAGYVÁRADI SZABADELVÜPART KÖZLÖNYE. Főszerkesztő: SZUNYOGH SZABOLCS. Felelős szerkesztő : HEGYESI MÁRTON. Laptulajdonos : LASZKY ÁRMIN. szam. Hirdetések dija: 6 hasábos petitsorért egyszer 12 fillér. Háromszor és többször — — 8 fillér, Nyilttér 4 hasábos petitsorért 40 fillér Apró hirdetésben minden szó 4 fillér, vastag betűből — — — 8 fillér. Reklám soronként — — — 2 kor. Szerkesztési iroda: Kossuth Lajos-utcza (Biharmegye takarékpénztári épület). Kéziratok vissza nem küldetnek. A nemzetiségi kérdés Ausztriában és Magyarország Nagyvárad, aug. 31. Hagyjuk abban a~romántik«s politikát s alkalmazkodjunk az egoisztikushoz, törődjünk csak magunkkal s nem az állammal' < — így beszélt a minap Herold cseh képviselő a tömegnek, összhangban a politikailag már rokkanttá lett Gregr képviselővel, aki atyafiakkor a cseh csökönyösséghez és az 168 — 1878. évekből emlékezetes oktalansághoz való visszatérést, tehát a abstinencziát hirdette. Szinte hihetetlen, hogy férfiak, kiket leg- alább éveik után nagy korszaknak, tapasztalatuk után, mely oly súlyosan nehezedett reájuk, megfontoltaknak kellene tartani?)jiny- j nyira űzzék az esztelenséget, hogy a görbét egyenesnek mondják, a vüégyesságot sötétségnek, és a nehéz balsikek által kipróbált ostobaságot okosságképpen magasztalják, mely után érdemes törekedni. Pedig mégis így van : a romantikus politika, melyet az oly sok nemzetiségből összeállított osztrák államban valamely nemzetiség követhet, abban van, hogy az állam létszükségleteivel nem törődik, holott az állam ereje és virulása a lakosságnak, a nemzetiségeknek erejét és virulását biztosítja; a valóban józan egoisztikus politika meg abban van, hogy mindegyik nemzetiség figyelemmel van a többiekre, a közös boldogulás forrásához mind több táplálékot iparkodik szerezni, hogy abból a saját faja számára is, a saját fejlődése előmozdítására is mind erősebb mértékben menthessen. Még ha ki üks az állam fogalmat az állítólag csuj ^ntikus cziczomából, holott ennek . ’ momentumokból összeállított cziczon. . nil&y gyakorlati értéke van: még ez a száraz maradvány, a meztelen lényeg is azt bizonyítja, hogy az állam személyek egyesülése, kik. a lét!1,62 vag^ jogukat hasznos önérvényesítésben akarjad gyakorolni. Ezzel csak az nem gondol, aki a léthez mások jogának költségére előjogot akar bitorolni, veleszületett privilégiumot politikai és gazdasági kizsákmányolásra. Pedig Ausztriában tulajdonkép minden nemzetiség ezen az állásponton áll, ha még oly kevéssé hajlandók is nyíltan bevallani, jóllehet államuk belpolitikájának történetéből eléggé meg kellett tanulniok, hogy a privilégiumok fáradság nélkül való élvezetre tarthatatlanok, hogy a természet csak egy esetben statuál privilégiumotC íffflunkássággal párosult intelligenczia esetében. így tagadja meg odaát minden nemzetiség az államot s abban a hitben, hogy okosan számitó egoisták, csak fejetlen romantikusok. Mert odaát m ileg csoportok összeállnak, merek magukról legelőnyösebben gorgóskodni, ha a nyelvileg elkülönített kisebbséget a maguk körében szolgálati gygléssé teszik, és elzárkóznak annak belátása elől, hogy ha minden csoport elérné czélját, az eredmény nem lehetne más, minthogy Ausztria a nemzetközi versenyre vonatkozólag csupa versenyképtelen törpegazdaságokra esnék szét, melyek közül egyik sem tarthatná fenn magát, a prosperálásról nem is szólva, de amelyeknek már a szervezete és elkerülhetlen sülyedése rövid idő alatt kell, hogy előidézze az osztrák állam dezorganizáczióját s gazdasági és politikai bukását. Mint valamely instrumentumnál, úgy az államnál is a részeknek egymáshoz való vonatkozásától függ az egésznek hatása : ha meglazítjuk az instrumentum részeit, megtagadja az a hatást és ha megbontjuk valamely állam részeinek organikus összefüggését, akkor ereszti az befolyását kifelé és hatalmát kifelé. Ez fontos ok arra, miért nem akarjuk egy föderalisztikus Ausztriával fentartani az eddigi szövetséget. Ez az, Ausztriában évek óta tomboló privilégiumtéboly, melyből a nemzetiségek még az első lucduni intervallumhoz sem tudták magukat keresztülküzdeni, mely folyton oda kergeti őket, hogy a kölcsönös gyűlöletet táplálják, egymást anyagiig károsítsák, az állam segélyforrásait kiapasztják, mely mindegyikőjük előtt halálos bűnnek tünteti fel, hogy a többiek nyelvén értsen, vagy önkényt beletörődjék valamely közös nyelven való egymás megértésébe. Ezért mindegyikük kéjeleghet a büszke tudatban, hogy dús összeggel hozzájárult ahhoz, hogy politikai önrendelkezési joguk közös szerve, a parlament, nem működhetik. Igen, Ausztria minden nemzetisége adja az államról megfeledkezettet, mindegyiküknél Heroldok és Gregrek viszik a nagy szót, még a németeknél is kik az államiság lényegéből folyó posztulátumokat német-nemzeti lárvával látják el s ezért szinte kihívják ellenük a többi nemzetiségek ellenállását. Ezt mind sajnálatta fontolóra kell vennünk, mert az állameszme TARCZ A. tanítványainak sokszor már gyárszerűvé vált Diana vadászatainál. — Rendesen úgy szokott történni, mikor a kiforrásban lévő talentum a lángészhez jár iskolába, hogy a tanítvány könnyen mellőzi mestere egy-egy kisebb hibáját, vagy túlhajtását, de nem tudja eltalálni annak tökéletességeit. Van Dyckc jellemző erejét, Rembrandt korszakos világítási effektusait a franczia művészet sokáig épen úgy nem érhette utól, mint ahogy szentképei nem tudták visszaadni az angyalinak, Beato Angeliconak mélységes vallásos érzését, vagy Rafael Madonnáinak az egyház hivatalos Mária-kultuszát évszázadokkal megelőzött Mária-istenítését. Ily alapokon azonban a franczia festészet csakhamar megtalálta a szerves kapcsolatot a franczia nemzeti élettel és a franczik gondolkozásnak kifejezője lett. Ez az, amit Magyarhonban még ma is sajnosan nélkülözünk. A franczia nemzeti gondolkozás a XVII. század közepétől kezdve tudvalevőleg a klassikus irányzathoz fordulás a XVIII-ikban már a festészet egészben magáévá tette a nemzeti élet ez irányzatát. Mint Corneille, és Macin az irodalomban, úgy a festészetben Dávid volt e klassikus iskola szingazdag, de sokszor merev vezéralakja A franczia forradalom és a nagy hadjárat után a nemzet és irodalma a jelen szomorú levertségéből a romantika ábrándos világába hajózott . Hugó káprázatos ereje, mesés színgazdagsága, példátlan képzelő tehetsége alakította az irodalomban, Géricault és társai a festészetben a romantikus iskolát. A kettőnek harcza, majd kiegyezése 50 százalékra és megbékülése egyike a művészet történelem legérdekesebb részleteinek : vázolására nincs terünk. A kiegyezés óta a franczia képzőművészet állandóan önálló, legtöbbször mindnyájunkra nézve első vezérszerepet vivő. Horace Vernet, Delaroche és Delacroix óta modern festészet géniusza nem költözött ki Francziaországból. Innen túl a franczia művészet egy hatalmas, de rendetlen mederben haladó folyam. Sehol egy vezető eszme, mely valamennyi művészt összekötné, sehol egy iskola, vagy irányelv, mely az összes művészetnek egységes irányt adjon. A romantikusok és klassikusok nagy harcza után a kiegyezés csakhamar a művész egyéniségének teljes szabadságát hozta magával Innentul nem lehet franczia iskoláról beszélni, mint szólunk velenczei, toszkánai, umbriai iskolárólLÁz efré>* Nagyvárad, 96« e-io Fő-utcza és Zöldfa-utcza. gSe^TTelefon szám 76. Fiók üzletünkben fiu- és gyermek kész ruha raktár idényre. CT f* J • leánygyermekek teljes felruházására Cr SföOldl mfá~legolcsóbb bevásárlási helyem fTatíry Testvérek kalap-, czipő áruházai, Párisi jegyzetek. — A Szabadság eredeti tárczája. — VI. A franczia képzőművészet tudvalevőleg olasz és németalföldi emlőkön nőtt fel. A művészet két klassikus országa, Németalföld és Itália közé volt ékelve és hasznát vette mind a két szomszédságának. De a franczia jó ízlés nem adta meg magát egyik iskola túlzásainak sem feltétlenül, hanem mintegy öntudatlanul hatott mérséklőleg egyfelől Rubens vakmerő realizmusára, másfelől az olasz iskoláknak az egész emberit földöntúli mysticzizmussal átszellemesítő, később pedig absolut realismusba sülyedő irányaira. A XVII. századbeli Champaigne és Le Sueur korántsem festenek a praeraffaeliták módjára húsmentes angyali arczokat és Poussin éSZPtityflig, Lorrain tájképein, bár ezek sem egészen ferömszetes tájképek, nem rohannak oly telebélü flamand menyecskék, az érzékiség oly erős bizonyítékaival egész lényükön, mint Rubens