Szabadság, 1900. szeptember (27. évfolyam, 200-224. szám)
1900-09-01 / 200. szám
2 nek Ausztria nemzetiségeinél való megerősödésétől függ, mily mértékben érvényesíthetjük mi az 1867. XII. t. cz.-hez való ragaszkodásunkat. Uj 10 trtos bankjegyek. A budapesti kereskedelmi és iparkamara által a tízforintos bankjegyek hiánya miatt f. hó 25-én a m. kir. pénzügyminiszterhez intézett sürgős felterjesztésére, a miniszter folyó hó 29-én kelt leiratában arról értesítette a kamarát, hogy az osztrákmagyar bank üzletvezetőségének figyelmét az ezen felterjesztésben foglaltakra felhívta s egyben megkereste, hogy a budapesti főintézetének — az itteni piacz kielégithetésére — megfelelő 10 forintos bankjegykészlettel leendő ellátása iránt sürgősen intézkedjék. n ség e teljes felszabadulása a művészi alkotás terén megfelel a nagy forradalom polgárjogi eredményének, mely tudvalevőleg épen az egyéniségek teljes felszabadítását tűzte ki czéljául és ezt a czélját lényegileg el is érte. A tekintélyek kora lejárt a festészetben is. Ennek tulajdoníthatjuk, hogy még egyes festők életében is óriási irányváltozások láthatók. Ingres, akit sokan a francziák legnagyobb festőjének tartanak, előbb klasszikus volt, azután romantikus és vallásos festő lett, végre idealistasággal fejezte be. A nagyok egyik legnagyobbját, Meissonier-t alig tudjuk valamely iskola keretébe beosztani anélkül, hogy merényletet ne éreznénk elkövetni az ő fejedelmi egyénisége ellenében. Azt kell mondanunk, hogy főleg a XIX. század közepétől Francziaország az individuális festészet birodalma. Mint ahogy a nagy forradalom óta Francziaország az a mező, melyen az egyén szabad érvényesülése s az egyes ember képességeinek szabad kibontakozása a társadalom fennálló szervezete által aránnyal a legkevesebb korlátozást kénytelen elszenvedni. Ez a föld a vén czopfos Európában az egyetlen hely, ahol akarhatsz minden lenni és Jöhetsz is minden, ha rátermettségednél fogva bírsz azzá lenni. Dr. V. Za. (Folytatom:) »SZABADSÁG« 1900. szeptember 1. A fertály-mágnás. Egy nagyváradi kalandor hőstettei. Nagyvárad, augusztus 81. Egy tragikusra vált vig és viharos előtörténetet közlünk itt. Egy fiatalemberről szól a történet, aki életének legfontosabb időszakát Nagyváradon töltötte. Zámbó Leicht Géza a neve és Szilágy vármegye Porcsi nevű községe tart igényt születéséhez. Atyja pénzügyőri biztos volt, anyja pedig született bárónő. Alakra nézve hasonlít a budapesti nagy Krjeof-szobrához. Mint sordid fiatal ember, szülei elhalálozása után nagykorus ittatta magát és hirtelenéuen elverte a reámaradt örökséget, mert az urat kegyetlenül tudta adni. Mikor mindenből kikopott, beállott egyéves önkéntesnek, hol mint sokkal nagyobb igényű ember, fumigálta a katonai rendet s azt mondta, hogy az ő mundérjára csak az égi csillag kell. Ilyen nagy kivánat mellett természetesen közlegénynek maradt. Szolgálatát különben Nagyváradon töltötte, hol erősen adta az előkelőt; befurakodott az előkelőbbek körébe s hogy annál fessebb gavallér legyen, nagyban kultiválta a párbajokat s ezek mellett több ízben segédkezett, úgy hogy jóideig csak párbajokból élt. Elment ugyanis a fiókért reszkető szülékhez s biztosította őket, hogy fiuknak nem lesz semmi baja, mert ő fogja tölteni a pisztolyokat; sőt a párbaj költséget is kifizette s azok visszatéritését indignáczióval visszautasította. Ilyen viselkedés persze nagyon emelte a mágnás urágiója^ Volt eset rá, hogy aztán az ilyen tisztek^ ből megmentett ifjú szüleit 5 — 600 forintos v^p.^ aláírásába beugratta. Szívesen tették neki, Lgzen jellemes embernek ismerték és olyan szerendett manipulálni, hogy nem tudtak ki..£ msá ga elől kitérni, mert a girált váltót mindig egy még áldozattal aláirt nagyobb összegű váltó al fizette ki s igy hitelét a pénzintézeteknél is annyira emelte, hogy utoljára minden pénzintézete tele volt Nagyváradon ez ő váltóival. Ekkor már beszélni kezdte róla és tudni akartak, hogy a „mágnás uru tulajdonképen miből is tartja fenn magát. A tudakozódás nagyon sérthette a tisztelt urat() mert ebből kifolyólag több embert megkbrbá cgolt,) mikor már még párbajképessége is kétségessé vált. Hitele is már régebben meg?csappant úgy hogy uzsorások! 1 volt kénytelen összeköttetésbe lépni, kiknél levő váltóit minden fizetés nélkül szerette volna visszaszerezni még pedig a következő furfangos módon. Egyik ott lakó hitelezőjét azon ürügy alatt, hogy váltóit rendezni óhajtja, inasával lakására rendeltette. A jámbor kamatszámoló nagy örömmel fogadta a meghívást és gyorsan ott termett a mágnás úr lakásán. Szives&rr 'fogadtatott. A nagylelkű háziúr megkínálta konyakkal, bockszivarral, támlásszéket tolatott alá s elmesélte, hogy nagynénje meghalt és hagyott reá hétezer hold tiszta birtokot, de a váltót csak akkor rendezheti, ha majd a hagyatéki tárgyalás méglészen. Több pénzre nincs szüksége, csupán annyit kér, hogy a nála levő váltóit egyesítse egy összegben, számítsa ki hat hónapra az esedékes kamatokat és hagyja el róla a kezeseket is. Ezt pedig azért kéri, mert hat hónapon belül m^tajPt^as^^hagyatéki tárgyalás és ő rendezi tartozást egy^nagyobb kölcsön felvételével. .KeresettST^gdigáz^rt akar menekülni, hogy abirtok átvétele* után^^^s^tszolgálatra ne legyen kényszerítve. A jámborképű hitelező nagyon megörült s az ebbe tett papirosra kezdte összegezni a váltótartozást és minden egyes váltó után a 60-as kamatot kiszámítani. Ekkor a mágnás ur felvette a papirost és a váltókat a hóna alá csapta és miként keleten szokás, tapssal jelt adott, mire a pamlag és ágy alól egy-egy hozzáillő lovag kiugrott és jegyzőkönyvbe foglalták a halottakat, hogy a hitelező 60-as kamatra adta a pénzt. Mikor ennek vége volt, Géza úr előzékenyen meghajtotta magát, s így szólt a hitelezőhöz : — Viszontlátásra uram, a vizsgálóbírónál! A váltókat visszaadta és kiutasította a zsidót, ki kékült-zöldült rémületében. Ekkor tette le Zámbó Leicht Géza a szédelgésből a 2 dik alapvizsgát. Nem tett azonban jelentést mindjárt, hanem a vele jó barátságban élő hírlapírók pertraktálták ez esetet és a szegény ifjút, mint az uzsorások áldozatát mutatták be a kétezer holdas földdel együtt. Erre pedig azért volt szüksége, hogy a kezeseik, kUjtórd^Ugbá^gtf, a váltókat nyugodt lélekkel beváltsák és a kért moratóriumot minden gyanú nélkül előlegezzék. És ez sikerült is neki. Ezek megtörténte után alkuba bocsátkozott az uzsorással. Nemcsak adóssága elengedését, hanem még tízezer forint Á h hallgatásdíjat is követelt tőle. Ez az óhajtása azonbtól dugába dőlt, mert a hitelező inkább becsukatta magát és leülte büntetését, mint hogy tízezer forintot kidobott volna. Egy szép napon pedig Zámbó úr becsomagoltatta bútorait és egy budapesti ószereshez czimizve, pénzzé tette, mely után kámfor gyanánt elillant Váradról. Ekkor kezdte meg nagyobbfoku szédelgéseit. Nyakába vette az országot s a törvényszéktől kapott ítélet másolata mellett igazolta, hogy őt az uzsorások tönkretették és egyet be is csaphatott. S miután a másolatban a kétezer hold földről is említés volt téve, szívesen kölcsönöztek neki. Meglátogatta a nagyobb állású katholikus papokat is és azon ígéret mellett, hogy a vagyon átvétele után a református vallásból katholikus vallásra tér és vagyonát a kath. egyház, hagyja, maga pedig pappá lesz, mivel az élete úgyis csak a csalódás folytonos lánczolata, nagyobb kölcsönöket csalt ki. Ott pedig, ahol pénszmagot nem érzett, heteken, sőt hónapokon át élősködött, mint vendég. Mikor már a T. — .ipumpolta, áttette föhadiszál! -útlap sue. Ott régi ismerettség évén bejutott egy éltesebb özvegyasszonyhoz, k m _ ssztalosmesterné korában jól ismert A aadról s tudta, hogy Budapesten házat vett Szerencsét- diságát t íségót előadta neki és ennek valóényszéki ítélet másolatával dokumentálta. Az özvegyasszony szive megesett rajta és erszénye megnyílott előtte. A mágnás ur, mikor kitavaszodott az idő, özvegyasszonyát fürdőre küldte, maga pedig tovább folytatta a régi könnyalmü életet. r mlejárt délelőttörfként Gyár-utczában egy hentes üzletbe... a hol villásreggelizett, 10—15 krajczárnyi kontóját rendesen ötven krajczárral fizette. — A hentes hordár utján tudakolta a gavallér vendég kilétét s megtudván, hogy méltóságos úrral van dolga, másnap már tisztán kiöltözve, kotrót görnyedt Jtesttel fogadta a nagy urat, aki nagy nehezen egyik-másik kérdésre nagy leereszkedéssel felelni méltóztatott. Többi között két pengőt hagyott a hentesnél azon megbízással, hogy tudja meg, mikor indul az Orient expressvonat Budapestről Párisba, mert ő nem szeret a goromba vasutasokkal személyesen érintkezni. Másnap átvette a kívánt feljegyzéseket és a hentes tudakolására azt felelte, hogy Parisban egy érsek nagybátyja lakik azt akarja meglátogatni, csak vár, míg az inasa felgyógyul, mert egyedül nem szokott utazni. Pár nap múlva kivette a hentestől, hogy mennyit érhet az üzlete, mi a jövedelme évenkint s mikor már mindent tudott, azt tanácsolta az együgyü hentesnek, hogy adja el üzletét s menjen vele Párisba, hol ő behelyezi az érseki udvarhoz magas fizetés mellett. A hentes léprement, pénzzé tette üzletét és elutazott a méltóságos úrral Párisba. Ott aztán együtt szóltak meg egyik vendéglőben. Sai^fc- pénzen inasruhát vett a hentesnaky^gjrt^ondván, hogy mint cselédjét könnyfbb^li^ bejuttathatja az udvarhoz s azon ürügy alatt, hogy inasnál nem szokott pénz lenni, átvette tőle’ a pénzét, s másnap bérkocsin az érseki udvarba hajtatott. Az inas persze a bakon ült, s mikor megállották, a kocsi ajtóját kinyitotta s ad hoc gazdája az érseki udvarba nagy hetykén bement. Hogy mit csinált odabenn, az nem tudható, elég az hozzá, hogy visszament a kocsihoz, beült és elhajtattak a szállóhoz, hol inasának tudtára adta, hogy az érsek Nancyban van, onnan Marseillesbe megy s csaki öt nap múlva tér vissza. Ezután megnézték Páris nevezetességeit, többi között a Maras nevű fogházat is, persze csak kívülről. Ezután a méltóságos ur eltűnt a láthatárról, ott hagyva a kifosztot exhentest egy sor nélkül a nagy világvárosban. Miután a szállodában is tartozott, ingóságait