Szabadság, 1900. november (27. évfolyam, 251-275. szám)

1900-11-01 / 251. szám

XXVII. évfolyam Nagyvárad, csütörtök, 1900. november 1. ügyes szám­ára 10 fillér.SZABADSÁG POLITIKAI NAPILAP. A BIHARMEGYEI ÉS NAGYVÁRADI SZABADELVÜ PÁRT KÖZLÖNYE. Előfizetési feltételek: Szétküldéssel Vidékre postával: Helyben : Korona negyedévre 6 — Félévre 12.— Félévre 14.— Egész évre 24.— Egész évre 28,— Kossuth Lajos­ utc­­a, (Bikar megyei takarékpénztári épület), hova a hirdeté­sek és az előfizetés-dijak küldendők. Korona Negyedévre 7.— Félévre Kiadó­hivatal: 251-ik szám Hirdetések dija: 6 hasábos petitsorért egyszer 12 fillér. Háromszor és többször — — 8 fillér. Nyilttér 4 hasábos petitsorért 40 fillér. Apró hirdetésben minden szó 4 fillér , vastag betűből — — — 8 fillér* * * Reklám soronként — — — 2 kor. Szerkesztési iroda: Kossuth Lajos­ utcza (Biharmegye takarékpénztári épület). Kéziratok vissza nem küldetnek. Főszerkesztő: SZÚNYOGH SZABOLCS. Felelős szerkesztő: HEGYESI MÁRTON. Laptulajdonos: LASZKY ÁRMIN. A miniszterelnök a trónörökös házasságáról. A képviselőház ülése. — Saját tudósítónk távirata. — Budapest, október 31. A trónörökös házasságáról szóló törvény­­javaslat tárgyalása mind élénkebbé válik. Az érdeklődés a vita iránt fokozódik, már azért is, mert a szónokok közé Szilágyi Dezső és Eötvös Károly is feliratkozott. De akik is­merik­­ e két parlamenti jelesünk szokásait, azok kötve hisznek még a fekete táblának is. A jobboldaliak nem mernek bízni Szilágyi­ban,­­Hentallerék pedig nem bíznak Eötvösben. — Meglássátok mind a ketten letöröltetik magukat — jósolja Endrey Gyula. Ismerem én őket. A vitát Rátkay László kezdte meg. A Mezőssy tegnapi diadala után saját pártjára sem tett valami nagy hatást, de minden ér­deklődés nélkül beszélt utána Polczner Jenő Szeged nyakkendőtlen képviselője. Már ekkor bizonyos volt, hogy Széll Kálmán miniszter­­elnök lesz a következő szónok s a Ház ennek várakozásában a folyosón leste a csengettyű szavát, amely mindenkor végigsüvit a Házon, ha miniszter beszél. A sziget után csakugyan a miniszterelnök állott fel szólásra. Élénk érdeklődés feszült figyelem mellett verte vissza az ellentábor érveit, melyek meggyőzők voltak és nagy tetszést vívtak ki. Riposztjai hatásosak és találók voltak és az egész beszédét gyakori sürii éljenzés és tetszés szakította meg. * Részletes tudósításunk itt következik : Elnök : Perczel Dezső. A kormány részéről jelen vannak: Széll Kálmán miniszterelnök, báró Fejérváry Géza, Plósz Sándor, Wlassics Gyula. Az ülés megnyitása után jelenti az elnök, hogy Endrey Gyula sürgős inter­­pellácziót kíván előterjeszteni a helységnevekről szóló törvényjavaslat tárgyában. A trónörökös házassága: Rátkay László azt bizonyítja, hogy a ma­­i gyar közjog nem ismer hausgesetzet. A magyar­­ közjog értelmében nincs morganitikus házasság, és a trónörökös felesége czíme és rangja annak­­ idején királynő lesz. Szeretné hallani különben­­ a miniszterelnök álláspontját mindama kérdésekre vonatkozólag, melyeket e tárgyban már eddig is felvetettek. — Eszébe jut, — hogy a rabok­­­­nak minden szombaton este meg kell ola­­jozniok a rablánczot, hogy fényesebb legyen és hogy tovább tartson. így olajozzák be a mi ál­­lamférfiaink a magyar közjogot, hogy mindaz, a­mit belemagyaráznak, fényesebbnek lássék és közjogi rabságunk tovább tartson. A miniszter­­elnök annyit mondott a bizottságban, hogy ős­időktől fogva úgy volt,­­ cseh és osztrák főherczegek uralkodhat­t». Hiszen az őskor Ádámig vezet. (Derültség.) De ne menjünk oly messze. Példákkal bizonyítja, hogy ez a tétel­­ meg nem áll. A főherczegség és az ember ellen­­­­tétbe jó Ferencz Ferdinándban, ellentétbe fő az apa a fiával, a fiú az apával szemben. (Tetszés.) Kérdezték-e a magyarok Árpádtól, hogy kit vesz feleségül? Senki, csak azt tűrte mindenki, hogy a­kit feleségül vesz, az királynő lesz. (Élénk tetszés a szél­­álon.) Kern fogadja el a javaslatot. (Éljenzés a szélbalon) Lukács Gyula jegyző : Folczner Jenő. Leszkay András: Hát az udvari tanácsosok nem beszélnek ? (Derültség. Zaj.) Papp Elek: Hallgatnak, mint a csukák. (Derültség.) Polczner Jenő : A házitörvényről beszél. (Zaj.) Olay Lajos: Micsoda lárma ez !? Ha nem beszélnek, hát legalább hallgassanak ! (Derültség.) Kubik Béla : Majd mi is lármázunk ! Elnök (csenget.) Kérem, ne tessenek itt lár­mázni, akkor csend lesz. Olaj : Hiszen ott lármáznak ! Polczner Jenő: Nem ismeri el a hausgezetz érvényességét Magyarországon. Minaddig, a­mig az a magyar törvények közé beiktatva nincs, reánk semmi hatál­lyal sem bír. A javaslatot nem fogadja el. Elnök felfüggeszti az ülést. Szünet után Elnök újból megnyitja az ülést. A miniszterelnök beszéde. Széll Kálmán : A­midőn a jelen törvényja­vaslatot beterjesztette, abban a meggyőződésben tette, hogy az alkotmány és a törvények értel­mében­ járt el és erről a meggyőződéséről nem térítették le egyáltalán azok az ellenvetések, a­melyeket a túloldalról hallott. (Élénk helyeslés) ebben a nyilatkozatban, a­melyet sérelmesnek tartanak, nincs trónlemondásról szó, mert ebben az esetben igazuk volna azoknak, a­kik a ja­vaslatot hiányosnak tartják. A trónörökös fenkölt gondolkozásásából származó tény az, a­melyről itt szó van. Tá­volról sem akart cselekedni bármi olyat, a­mi a monarchiába illetve Magyarországon csak a legkisebb homályt is vetné a trónöröklési jogra. (Zajos helyeslés jobbról.) TAR­CZ­A. <A halottak. A­k­ik lakoznak csendben valahol, Szomorú fűz, a kikre ráhajol. A kiknek sírján halvány mécs lobog. A gyötrődést azok már rég feledték: Mi sírva élünk, ők meg boldogok. . . Nádas, fehér ház szűk kis ablakán Néznétek csak az én édes anyám ! . . . Pedig előtte mécses sem lobog. . . Óh, de akik csak halottat siratnak Mellette mégis százszor boldogok. . . Ady Endre. =£SX2*JSr Steicfíard árnMza Kegyelet ünnepe. — Halottak napjára. — Van joga a halottnak, úgy hivják : kegye­let. Kit lelkünk szeretett, ki örömünk, büszke­ségünk volt életében, gyászunk, fájdalmunk halálában, halála után kegyeletünk tisztes tárgya lesz. Kegyelet? Mi az? Gyász, mely jól esik a gyászolónak is. Nem fáj már az emlékezés az elveszett lénye, hiszen ő csak a földi szenvedé­sektől­­ szabadult meg. A­mit itt hagyott nekünk : drága­­ emlékét — mint­­ oltárt — szivünk szen­télyébe­­ zárjuk. Az ő emléke együtt örül a mi örömünkkel, együtt könnyez a mi bánatunkkal. A fájdalom sebe, — mint halála ütött lelkün­kön behegged s nyomán fakad a szeretet örök­zöld virága: a kegyelet. És kigyulladnak a béke honában a megem­lékezés mécsesei. Mindmegannyi harmatcsepje a kegyelet virágának. Elmegyünk halottaknak napján kedveseink sírjához és lerójuk a kegye­let jóleső adóját. És bizony neki, az elköltözött­­nek, magasztosabb az az örök világosság, mi emlékét szivünkben fényesedve veszi körül, mint a legpazarabb kivilágítás porhüvelyének csendes hajlékán. * Mindég szerettem a temetőt járni. Más ott a jég. Mintha szellemek lebegnének a sírok felett. Panaszló, jajgató, kaczagó szellemek körül­zsibongnak, súgnak, búgnak fülembe története­ket a földről. Magyarázzák a márvány kő arany­ NA. G irVlAjR_AjD Olaszt, Fő-utcza. betűs, a fakereszt szűkszavú felírásait. Erdő, melyben minden fa egy-egy megokolt tragoedia. Mikor aztán eljön halottak napján az élők serege koszorúval s mécsessel : elcsendesülnek a holtak s kiegészíti a problema megoldását a gyászolók képe. De vajjon gondolja-e? Megnyugszik-e a lélek annál a nagy kérdésnél, mit egy örökre bezárult sírgödör képez ? Mi lesz belőlünk, ha átéltük a nap álmot itt a földön vagy — a­mi egyre megy — ha átálmodtuk az életet ? Mi lesz belőlünk ? . . . Bfemer parányai voltunk-e a nagy mindenségnek, vagy csakugyan a hal­hatatlanságra zárul be fölöttünk a sír szája. * Higyjünk! Csak a por válik porrá. A lé­lek nem semmisül meg. Az örök világosság fényeskedik szellemének ... A temetőben ha­lottaknak napján kigyulladnak a mécsesek, illa­tos lesz a jég a koszorúk virágától és az örök harczban megkérgesedett emberi szív felenged a hit biztató balzsamától. A béke honában sze­retteink sirja előtt lelkünk kiemelkedik a hét­­köznapiság ködéből, imára kulcsolt ujjaink Isten­hez érnek föl, szemünk csak a magasba tekint, a port, a földet nem látja.

Next