Szabadság, 1901. március (28. évfolyam, 51-76. szám)

1901-03-01 / 51. szám

XX FIII. évfolyam,­­Előfizetési feltételek: Szétküldéssel Helyben : Korona Negyedévre 6.— Félévre 12.— Bgenc évre 24.— Vidékre postával : Kői OH» N­eyedávre 7.*— Fényre 14 — Egész É­vre 28.— Kiadó­hivatal: Kossuth Lajos-utcza, (Biharmegyei takarék pénz­tári épület), hova a hirdeté­sek és az előfizetés-d­ijak küldendők. Egyes szám ára X0 fillér. Nagyvárad, péntek, 1901. március 1. POLITIKAI NAPILAP. A BIHARMEGYEI ÉS NAGYVÁRADI SZABADELVÜ PÁRT KÖZLÖNYE. 51-ik szám. Hirdetések dija : 6 hasábos petitsorért egyszer 12 fillér. Háromszor és többször — — 8 fillh Nyilfiér 3 hasábos peltisorért 4#«Hér. A­pró hirdetésben minden szófűb­ér vastag bőrükke] — — — 8fi­l4r Reclam soronként — — —2 kar. Szerkesztési iroda: Kossuth Lajos­ utcza (Biharmegy­ei takarékpénztári épület.) Kéziratok vissza n­e­ küldetnek. Főszerkesztő : SZUNYOGH SZABOLCS. Felelős szerkesztő : HEGYESI MÁRTON. Laptulajdonos : LASZKY ÁRMIN Az összeférhetetlenség. Budapest, febr. 28. A parlament függetlensége oly nemzeti kincs, melyet nem lehet elég aggódva őrizni ; akinek hatalmi körébe esik a parlament, an­nak önkényébe esik a nemzet. Ez a kincs minden egyes képviselő függetlenségének drágaköveiből van összeállítva. Ezt nagyon hamar megértette minden ország közvéle­ménye, melyekben a parlamentarizmust be­hoznák, mert mindenütt siettek az úgyneve­zett >cahiers«-ket megszüntetni, ama politikai programmjait egyes választókerületeknek, me­lyek megvalósítására a képviselőjelöltnek va­lósággal meg kellett esküdnie, ha el akarta nyerni a mandátumot. Az egész világgal nem volt szabad törődnie, a valóban legitim érdek reá nézve csak a cahiers-javak tar­talma volt, mely a mandátumhoz való jogá­nak megerősítő okmányaképpen szolgált neki. De a képviselő megkötöttségét nem volt szabad tűrni, még ezt a megkötöttséget sem, mert különben a közérdek szenved alatta: az állami, a nemzeti gondolat okvetlen meg­követelte, hogy minden képviselő, bármely kerü­letből jött, az összesség érdekeinek, az egész nemzetnek képviselője legyen. Ez az egyedüli helyes tartalma az ilyen politikai mandá­tumnak. De ezzel a tartalommal semmiképpen sem lehet összeegyeztetni, hogy a képviselő par­lamenti állását, politikai befolyását arra hasz­nálja, hogy személyes érdekeit kielégítse, ami csak úgy lehetséges, hogy mind képte­lenebb lesz az­­ ellenállásra, függetlenségét korlátozza s feladja azokkal szemben, kiknek hatalmassága van az ő érdekét bőven elő­mozdítani. És ez legtöbbször a kormány. A képviselőt pedig nem azért válasz­tották, hogy a kormány eszköze hanem hogy tanácsadója és ellenőrzője legyen. Hozzáfog­tak tehát, hogy még a kísértéseknek is ele­jét vegyék: megállapították azokat az áfá­sokat, melyek a képviselői mandátummal ös­­­sze nem férnek, melyek [ inkompatibilis«-ek, így keletkezett évtizedek előtt az összefér­­hetlenségi törvény. A politikai tisztesség fo­galma azonban, vagy talán inkább a politi­kailag még mindig kilátástalan ellenzék ér­zékenysége kiélesedett és szünet nélkül sür­gették, ennek a profilaktikus, parlamenti rend­őri szabályzatnak a revízióját. Széll Kálmán kormánya e törekvések­kel szemben rögtön a legkorrektebb állás­pontot foglalta el: a revízió csak a képvi­selőház kezdéséből eredhet, de jeligéje, a jog, törvény és igazság szelleméhez híven meg­ígérte, hogy a képviselőháznak még feloszla­tása előtt elég alkalma lesz a vonatkozó ja­vaslatot tárgyalni. Ezt a javaslatot az imént terjesztették a Ház elé. Elmondhatjuk,hogy benne a po­litika tisztaság elve a legpompásabb diada­lokat ünnepli. Valóban fényes a vers­lapja ez eme törekvéseknek. Aki azt az elvet vallja, hogy »fiat justitia, et pereas mundusU az itt, egy igazi remekműben gyönyörködhetik, de aki azt tartja, hogy »fiat justitia, et ne pereas mundusU az nem lesz képes bizonyos aggálytól szabadulni. Mert ezeknek a törek­véseknek, ha azokat a sutra^ce keresztülvi­szik, van egy nem éppen nem fényes revers­­lapjuk is. Nem akarjuk hangoztatni, mint fogják fel más, parlamentileg kifogástalanul kormányzott államokban — és Anglia bi­zon­nyal ilyen — az összeférhetetlenséget, mert: »eines Schicht sich nicht für Alle«. De érdemes egy kissé meggondolni, minő elemekből fog állani az a parlament, mely­nek mandátumait vagy olyanok keresnék, kik eddigelé kevesebb évi jövedelmet tudtak sze­rezni tevékenységükkel, mint a képviselői tiszteletdíj; vagy olyanok, kiknél vagyonos­­ságuk folytán a díjazásnak nincs jelentősége. Váljon az ilyen összeállítás nyújtja-e azt a biztosságot, hogy a parlamentben a szüksé­ges önzetlenség, a szükséges idealizmus fog uralkodni — nem merjük eldönteni; annál inkább meg­van azonban az a szomorú ki­látás, hogy a parlament szellemi színvonala inkább is sülyedni fog, mint emelkedni. Hogy reakcionárius és radikális klikkek alakulnának, melyek a szabadelvűség és a nemzeti fejlődés kárára lennének, ezt az op­timisták a nemzet erejében való tántorítha­tatlan bizalmukban talán kevésbé imminens bajnak tartják. De minden optimizmus csü­törtököt mond, ha az összeférhetetlenségi sza­bályok túl szigorú túlhajtása által, ami tulaj­donképpen csak a választási törvénynek nem őszinte korrektúrája a választók körének megszorítása által, a jövő parlament számára szellemi depressziót határoznak el. Az ilyen parlament szívesen látott tombolótér minden szellemi értéktelenség számára, mely, mert tárgyilag képtelen beválni, excessziv fellépésé­vel iparkodik érvényre jutni. Szükségtelen külön rámutatnunk egy ilyen parlamentre, mely főleg a szellemi szegény­ség betege. A következmények pedig nálunk T­A­R­C­Z­Á. A Tabódyak. Irta: báró Horváth Emil. Akkor még a magyar parancsolt Erdélyor­­szágban. Nem sokáig, igaz, de mégis parancsolt. Épen a század közepén szakadt a nagy szabadság a nyakunkra. Kevés alkalmatosság szolgálta még a nyil­vánosságot akkoriban. írott levél, jaj de nehe­zen jutott el faluból faluba. Bátorságos időben is bajosan mozdultak ki az emberek, már pedig rossz szelek fújtak mindenfelől. Szász diákok jöttek haza Gottingából, Jená­ból, s csodálatos históriákat beszéltek apáinknak a jól táplált pocakos szappan­gyártó, gyertyát­­öntő, mézeskalácsos mestereknek. Hogy azok lelkendezve csapták össze húsos, szeplős kezeiket. Küküllőváron még egészen jó barátságban éltek a dragonyos tisztek a megyei urakkal. Hol a főispánnál, hol a nyugalmazott konzili­­árusoknál gyűltek össze esténként. S a nagy szálában kigyultak a viasztyertyák s kétszer is ki kellett cserélni, a­mignem haza készülődött a társaság. Valami vajszínű német báró, hadnagy Mig­nonból szavalt a konziliárus csillogó szemű leányának és a jókedvű, széles vállu dragonyos tisztek vigan járták a francia tipegőt. A mel­lék­szobákban több csoportba összeverődött társaság trécselt. Az urak pipaszó mellett sokat hányták vetették a világ sorát. — Csak az az egy bizonyos, kedves István bátyám, — vélte Tabódy Farkas az öreg, — hogy a buzi nem fizet, sok az eső s kevés a pénz. Nekem valahogy úgy jön, hogy nem mi aratjuk le ezt a vetést. — Talán bizony más ? — kötekedett Szent­­katolnay Ábris, a­kinek már régóta nem volt mit aratnia. — Más ! Igen más. Nem jó idők járnak, Gyere, Gábor! Gábor, a fia, szakasztott olyan Tabódy volt, mint az apja. Közepes termetű, de izmos, hogy mikor felállt s kinyujtozódott, csaknem remegett a teste. Jóképű gyerek volt, de valami erős makacs vonás nyújtotta meg az arczát kétfelől. Úgy is nézhette volna, a­ki nem ismerte, hogy valami nagy bánatja van. Készülődtek. A táncból elvitték a leányt is. Nyúlánk, s finom szőke leány, kifejező mólabus szemekkel.­­ A megtestesült érzés, a­hogy a gáláns tisztek nevezték. Pihegett a tánczos izgalomtól a hogy bepólyálta a bátyja a meleg rókaprémes bundába. Sokan kísérték le. Csinos főhadnagy segí­tette fel a kocsiba. Északnémetországi fia, amolyan harmadik fia, kire csak a nagy név marad, mert a vagyont elossza a másik kettő. Beadják katonának, hadd éljen meg. S a ta­­vas­szal elvetették ide­ az Isten háta mellé, a­hol alig tudott megszokni a civilizált nagy váro­sok gyermeke : Forstensteini Forster Rudolf gróf Lassanként aztán megszokott minálunk. El-eljárt a tisztekkel mindenüvé s csakha­mar öt is lekötötte az a vékony rózsaláncz, a mi sokszor eltéphetetlenné erősbül. Tabódy Ila is szerette a daliás, kedves fiút. És bár soha se vallották meg egymásnak, mégis mélységes igaz vonzalom keletkezett kettőjük között. Az öreg Tabódy nem valami jó szemmel nézte a német tiszt udvarlását. Gábor becsülni tanulta a komoly férfit Forsterben s néha el-el tervezgetett a közeli jövendőről s e tervekben Rudolfnak is kijutott a maga szerepe. Csúnya esős idők állottak be. Aggasztó hírek érkeztek naponta s a pirosló égalja mesélt valami szomorú históriát, melynek hangulata mindenkit megkapott, bár voltaképen azt sem tudták kiről, miről ? Rudolf naponta kilovagolt Tabódra. Egyszer aztán beszélt az öreggel. Egyenes, nyilt férfi­­szóval. 8 Tabódy Farkas szintúgy. — Németnek, katonának nem adok Tabódy leányt. Úgy helybeli, valamint vidéki nagyobb meg­rendeléseknél külön engedmény. Van szerencsém mély tisztelettel tudatni, hogy Olaszi, Fö­ wtcza (Orsolya-szüzek zárdával szemben) 331 l—3 fűszer- és csemege-üzletet nyitottam, melyben rendkívüli olcsó árak­ mellett pontos kiszolgálást ajánlva egy próba bevásár­lást kér Gzillér Vincze,ÁfA

Next