Szabadság, 1901. április (28. évfolyam, 77-100. szám)

1901-04-02 / 76. (77.) szám

XXVIII. évfolyam. Előfizetési feltételek: Szétküldéssel Helyben : Korona Negyedévre 6. — Félévre 12.—­­Egész évre 24.— Vidékre postával : Korona Negyedévre 7.— Félévre 14.— Egész évre 28.— Kiadó­hivatal: Kossuth Lajos-utezft, (Bihar megyei takarékpénztári épület), hova a hirdeté­sek és az előfizetés-dijak küldendők. Nagyvárad, kedd, 1901. április 2. Egyes szám ára 10 fillér.SZABADSÁG POLITIKAI NAPILAP. A BIHARMEGYEI ÉS NAGYVÁRADI SZABADELVÜ PÁRT KÖZLÖNYE. 76-ik szám. Hirdetések dija : 6 hasáb­os petitsorért egyszer 12 fillér Háromszor és többször — — 8 fillér nyilttér 3 hasábos petitsorért 40 fillér. A pró hirdetőben minden szó 4 fillér vastag betűkkel — — — 8 fi­lér Red­&w soronként — — — 8 kor. Szerkesztési iroda: Kossuth Lajos­ utcza (Biharmegyei takarékpénztári épület.) Kéziratok vissza n *ra küldetnek. Főszerkesztő : SZÚNYOGH SZABOLCS. Felelős szerkesztő : HEGYESI MÁRTON. Laptulajdonos : LASZKY ÁRMIN A közigazgatás javítása. — ápr. 1. A bürokratizmus Bábeltornya kezd inga­dozni, düledezni. A minden rendszertelenség nélkül kibocsátott miniszteri rendeletekben, utasításokban községi és törvényhatósági szabályrendeletekben szétszórt mindenféle bü­rokratis intézkedések annyira fölhalmozódtak, hogy azoknak puszta áttekintése is majdnem lehetetlen. S mint valami összekuszált őser­dőben a vándor, úgy téved ez a közigazga­tási tisztviselő a paragrafusok ezen belátha­tatlan rengetegében. Egy pár példával megvilágíthatjuk a hely­zetet, így, ha csak a közigazgatási hatóságok elé utalt k­ihágási eseteket ves­szük, azt tapasz­taljuk, hogy a kihágási büntető törvényköny­vön kívül a miniszteri rendeletekben és a törvényhatósági szabályrendeletekben, mint kihágási jogforrásokban, több mint ezer sa­ját fajú (sui generis) kihágási eset van meg­állapítva. Úgy, hogy legújabban már szótár­szerűi­g kellett összeállítani a kihágások gyűjteményét és mint valami szótárt kell ke­zelni ezen gyűjteményt, mert lehetetlen, hogy egy tisztviselő csupán ezeket a kihágásokat mind a fejében tartsa. Ezen kihágások fölött aztán tizenhárom különböző hármas-négyes fórum ítél, valamint a pénzbírságok is több, mint nyolcvan kü­lönböző pénztárba helyeztetnek el, ugyanannyi célra fordíttatnak, ugyanannyi könyvben nyil­vántartatnak, így például, ha valaki beteg selyempeté­ből termel selymet, ez egy koronától négy­száz koronáig büntethető. Ügyében négy fórum itél, ugyanannyiszor beiktatják és ki­adják az ügyet és a befolyt pénzbírság is legalább húsz kézen megy keresztül Miként a statisztikából tudjuk, évenként több, mint két millió embert ítélnek el kihágások miatt és ezzel legalább is tízmilliószor kell foglal­kozni a közigazgatási tisztviselőnek A kihágások pedig körülbelül egy­ötöd­részét képezik a közigazgatási hatóságok teendőinek. Hol van még a többi ezer- és ezerféle közigazgatási ügy, a­melyekről tüze­tes nyilvántartásokat kell vezetni, időszaki jelentéseket tenni, az ügyeket érdemben el­intézni stb. Évtizedek óta ezek a teendők folyton szaporodnak, ezzel kapcsolatban a tisztviselői létszámot szakadatlanul szaporítják. De mindennek dacára már a dijnokok egész raja, az írógépek behozatala sem képes megkönyíteni a munkahalmazatot, mely a közigazgatási tisztviselői kar vállára nehe­zedik és majdnem elviselhetetlenné lett. A közigazgatási­ tisztviselő ,ezen mindenféle kezelési munkák következtében nagyon ter­mészetesen minél kevesebb gondot tud fordí­tani az ügyek érdemben való elintézésére. Pedig a cél csak az lenne, hogy minél alaposabban intézzék el a közigazgatási jog­vitás ügyeket. Már most, ha valaki komo­lyan hozzáfog a mai közigazgatási rendszer megjavításához, annak mindenekelőtt számot kell vetni azzal, hogy legelőször is ezen elviselhetetlen terheken kényítsen. És Széll Kálmán a közigazgatás rendezését azzal kezdte, hogy a közigazgatási eljárás egy­szerűsítéséhez fogott. Ez erős gyakorlati ér­zékre vall, mely a miniszterelnöknek kitűnő sajátsága. Készen van egy javaslata, amelyet hús­­vét után a képviselőház elé fog terjeszteni alkotmányos tárgyalás végett. Ezen javas­latban először is a közigazgatási ügyekben való jogorvoslatokat rendezik Megszünteti azt a rendszertelenséget, hogy kihágási ügyek­ben annyi sokféle bíróság ítélkezzék. Megszün­tetik a fellebbezési fokozatok különféleségét. Egységes határidőket állapítanak meg a fel­jelentésekre és a felebbezésekre. Behozzák a kihágások terén a büntető parancs intéz­ményét. Midőn idézés nélkül róják ki a bün­tetéspénzt. Szabadságában áll terheltnek tár­gyalást kérni. Rendezik a büntetéspénzek kezelésének, nyilvántartásának s elszámolásá­nak módjait és pedig minden gyakorlati esetre egységes alapon. Minden bírságpénzt két részre osztanak. Az egyik felét kapja az illető község, a másik felét pedig beteszik az állampénztárba, ahon­nét a törvényben meghatározott célra kiutal­ványozzák akkor, ha az illető miniszter kéri. Javítani fogják a községek és megyéknek általános ügyvitelét, különösen a gyámügyi ügyvitelt szabályozzák. A kézbesítésre behoz­zák a postaintézményt és a közigazgatás­ban a telefont minél sűrűbben alkalmazzák. Felhasználják a modern technika vívmányait, a közigazgatás menetének egyszerűsítése és gyorsítása céljából. Eszünkbe jut, hogy ezen processzuson ment keresztül a francia és porosz közigaz­gatás is. E tekintetben különösen tanulságos reánk­­ nézve a francia közigazgatás története hol sok­­ tekintetben a mai viszonyainkhoz hasonló ál­­­­lapotok voltak és vannak. Franciaországban Legújabb divatu kalapok, nyakkendők, férfi fiharneműek és mindennemű férfi divat czikkek legjobb minőségben és legolcsóbban Steinfiard áruháza czégnél NAGYVÁRADON, Fő-utczán, szerezh­etők­ be. Pichler és Habig cs. és kir. udvari kalapgyárosok raktára. T­ÁRCA. Az első találkozás. — Bródy és Herczeg. — írta: Ponori Thewrewk István. A hajam ősz, de nem az évektől. — mondja Byron után B­r­ó­d­y Sándor az asszonyi szép­ségről szóló művének előszavában, s valóban : a Sándor Daudet—Alphons-szerű sörényében már húsz éves korában ezüst-szálak kígyóztak. A gond ? ! Bizonyára ez is. A lángelme belső küzdelmei ? ! Oh, ezek gyorsan őszilhetnek. Szegény M­u­n­k­á­c­s­y túl a harmincon már tele volt ezüst hajjal. Bró­dy azonban úgy mondja, hogy az ok : az asszony. A nő, akinek a lelkét, s természetrajzát kutatja ; a lányok, a jók és a­­ rosszak, s az asszonyok, akik hűségekkel vagy kifürkészhetetlen csábító és pusztító művésze­tükkel a férfiakat, s így voltaképpen ezt az egész földgömböt fogva tartják, üdvözítik, for­gatják, pusztítják. Gyönyörű dolgokat irt B­r­ó­d­y a nőkről és első s szenzációs hatású szin­műve , a „Hófehérke“ is nőkről szól . A mostani szintidénynek, hála az iro­dalom nemzőjének, két szenzációja is volt: „Hófehérke“ és „Ocskay brigadéros." A Hófe­hérke szerzőjét, kinek haja immár ősz, de nem az évektől, már gyermekkorában ösmertem. Herczeg Ferenccel csak egyszer találkoztam, Budapesten az Orient-ben, ahol Ambrus Zol­tánnal együtt hármasban vacsoráltunk. Bródy a verseci Herceget, aki, ha jól tudom, „Herzog“ volt, „a sváb“-nak hívja, de ez a sváb mily kitűnő magyar­­ modora egy valódi úriemberé, írásművészete fényes, tehetsége rendkívüli, ami­ket ír : díszes irodalmunknak. Ignotus írta volt egyszer, hogy ne kutassuk , melyik nagyobb ?Bródy e vagy Herczeg? de örüljünk annak, hogy két ily derék legé­nyünk van. Különben is annyira egyéni mind­egyikük, eredetiségük oly határozott, külön­­külön egymásután oly sok­ sikert érnek el, hogy csak örülnünk lehet mindkettőjüknek, s vigye az ördög az összehasonlítást. Bródy be is vallotta egyszer, hogy irigyli Herczeget, de nemes becsvág­gyal, s bizo­nyára ugyanúgy érez ö a „sváb“ is. Irigyek, akik a legnagyobb becsüléssel szeretik egymást. A „Hó­fehérke“ diadala után az „Otthon“-ban rende­zett ünnepi banketten Herczeg is kijelentette, hogy nincs neki több oly jó barátja, mint Bródy Sándor. A Goethe és Schiller barátságára gondol. B­ró­d­y­n­a­k már szép sikerei voltak, mikor Herczegről még nem tudott senki. Titkon s nem a közönség előtt fejlődött, izmosodott ez az irodalmi zseni, aki eleinte, mint ügyvédje­lölt dolgozott s igen szorgalmasan a „Pesti Hírlap“ szerkesztője, Kenedy Gézának ügy­védi irodájában. S Herczeg Ferenc első tárcái a „Pesti Hirlap­“ban jelentek volt meg. Akkoriban még Budapesten laktam, s le­­génytanyámra néha el­látogatott Bródy. Oly­kor leült az Íróasztalhoz s rövid idő alatt egy-egy pompás tárcarajzot irt. Volt egy hordárom: rö­vidlátó vastag pápaszemesei, sárgás-vörös lelógó bajuszszal, szakállal. Nyaka köré mindig kendő volt csavarva,

Next