Szabadság, 1901. május (28. évfolyam, 102-124. szám)
1901-05-03 / 102. szám
2 áll. Midőn a mostani kereskedelemügyi miniszter előde, báró Dániel Ernő az autonóm magyar vámtarifa ügyében szaktanácskozást tartott, egy előkelő osztrák lap nagy elbizakodottan azzal fenyegetődzött, hogy a magyar kivitel kulcsa az osztrákok zsebében van, Bodenbachnál megszűnik a magyar kormány hatalma ! Nos, kivitelünk második kulcsát saját zsebünkben akarjuk tartani, s hála gondos, erélyes és hazafias kormányunknak, nem is fogjuk azt kiadni kezünkből, sem külső, sem belső ellenségeink kedvéért. A függetlenségi pártok egyesülése. Már régóta folynak az egyenkénti tárgyalások a függetlenségi pártok között abban az irányban, hogy legalább a választások idejére két függetlenségi párt egyesüljön. Mint fővárosi tudósítónk biztos forrásból értesül, e tárgyalások most már a két párt elnöksége között folynak. Ma a képviselőházban is tanácskoztak többen Kossuth Ferenccel e tárgyban. E tárgyalásokból csak annyi szivárgott ki, hogy az Ugron párt tagjai Ugron Gábor és talán Bartha Miklós kivételével belépnek a Kossuth pártba. Hir szerint Polónyi hűséget fogadott Kossuthnak, de kijelentette, hogy bizonyos okoknál fogva nem lép be a pártba. A tárgyalások eredményéről a jövő télen adnak ki kommünikét. »SZABADSAG. ______________ 1901. május 3. Országgyűlés. A képviselőház illene. — Saját tudósítónk távirata. — Budapest, május 2. És a néppárt vigan obstruál tovább. Ma Buzáth kezdte és Major Ferenc folytatta, aki e vitában a legnagyobb rekordot érte el A legtöbbször és a legtöbbet beszélt, talán többet, mint a többi valamennyi együtt. Ma is 11 előtt kezdte meg fecsegését és fecsegett fél 1 óráig. Ekkor általános hüledezésre kijelentette, hogy miután még sok „fontos“ mondanivalója van, szünetet kér. Az elnök megadta a szünetet. Mára volt kitűzve Wlassics miniszter válasza a Pikler ügyben, de általános nagy sajnálkozásra s a pikantériákra sóvárgó karzat nagy bosszúságára az elnök bejelentette, hogy a miniszter beteg s ennélfogva ma nem jelenhetik meg a házban. A néppártiak természetesen mindjárt kombinációkba bocsátkoztak, és különféle képtelen híreket korpoltáltak, így, hogy a király ma külön kihallgatáson fogadja Wlassicsot a Pikier ügyben. A szabadelvüpártiak jót mulattak e híreken, amelyek közül ez volt a legabszurdabb. Először azért, mert a király ma Gödöllőre utazott, másodszor, mert a miniszter már kedden tett jelentést a királynak erről az ügyről és végül, mert olyan képtelenséget feltételeznek egy miniszterről, hogy beteget jelent, amikor egészes, holott egyszerűen akadályoztatását jelentette volna be, ha beteg nem volna. — S aztán — kérdezte egy újságíró képviselő — lehetséges az, hogy egy minisztert titokban fogadjon a király? Ezek felett aztán a néppártiak is elmorfondíroztak. Major a szünet után folytatólagosan obstruált. * Részletes tudósításunk itt következik: Elnök: Dániel Gábor. A kormány részéről jelen vannak: Széll Kálmán miniszterelnök, Hegedűs Sándor, gróf Széchenyi Gyula. Elnök bejelenti, hogy Wlassics Gyula miniszter ma betegsége miatt nem válaszolhat Zichy Aladár gróf interpellációjára a Piklerügyben. Az Adria azarzó’déas. A 28 —30. §okat vita nélkül fogadták el. A 31. §-nál, melyben a kormány kötelezi magát arra, hogy a jelen szerződésben megnevezett vonalakon e szerződés tartama alatt más hajózási vállalatnak állami segélyt adni nem fog, felszólalt Buzáth Ferenc . Kifogásolja, hogy az Adria még ezzel a monopóliummal sem látja el a mi amerikai hajójárlatainkat. Arra kéri a kormányt, hogy gondoskodjék arról, hogy az Adria tisztjeinek tisztességes fizetést adjanak. Módosítást nyújt be az iránt, hogy az amerikai járatokért járó 300,000 kor szubvenciót a kormány csak abban az esetben fejezze, ha az Adria az amerikai hajójáratokat saját hajóival végezteti. . r . Major Ferenc e szakaszt a szabadhajózás elleni merényletnek tartja (Derültség jobbról.) Hosszabban fejtegeti, hogy az amerikai tárlatokért külön szubvenciót az Adria nem érdemel. Negyed 1 után bejelenti, hogy még igen sok fontos dolgot akar mondani (Derültség) és ezért arra kéri az elnököt, hogy adjon neki 5 perc szünetet. Elnök az ülést felfüggeszti. Szünet után Major Ferenc felhozza újból összes eddigi kifogásait. Mélyen sajnálja, hogy minden „argumentuma“ dacára is el fogják fogadni a szerződést. Az Adria évről-évre nagyobb osztalékokat ad és nagyobb tartaléktőkéket hord össze. Az Adria üzeme nem is olyan szeszélyes, mint ahogyan azt a miniszter mondja. Szentiványi Gyula : Ohó ! Major: Csak tessék megcáfolni és ne közbekiáltani. Matuska : Lehetetlen megcáfolni. (Derültség.) Major: Nem is lehet, a mniszter sem cáfolta meg. (Derültség ) Folytonos zajban beszél tovább. Senki sem hallgatja, de ő ezzel nem törődve, rendületlenül él vissza a ház türelmével. A többek között aztán ezt mondja : Még ha 50 évig egy ágyú sem dördül el, akkor is mindig gyarapodni fog az Adria jövedelme. A háború csak nagyon kis tétel. (Derültség.) az Adria azért egyre gyarapodni fog akár béke lesz, akár háború. Az Adria semmi olyan feltételt nem teljesít, ami nincs kikötve. (Derültség.) Batthyányi Tivadar gróf nem fogadja el Buzáth Ferenc módosítását. Kéri a minisztert, hogy a szabadhajózási társulatok egyes tárlatait segítsék. Visontai Soma szerint a jelen szakaszt nem lehet szerződésbe venni, mert ellentétben van az 1893. évi XXIII. törvénycikkel. A tárgyalást szombaton folytatják. A szinügyi bizottság ülése. — Saját tudósítónktól. — Nagyvárad, május 2. A szinügyi bizottság mai ülésén várakozáson felüli érdekes dolgok történtek. Többféle indokból mondjuk, hogy várakozáson felüli érdekes dolgok. Mert meghívták az ülésre az újságírókat is és mégis — volt három olyan ember, aki őszinte véleményt mondott és végül nem a műsort mutatta be a színigazgató, mint ahogy a meghívóban írva volt, hanem a műsor „tervezetet.“ — A szinügyi bizottság különben afölött is hosszasan vitázott, hogy miért nevet* man folyó eltitkolhatlan, csak a sejtelemmel hallható zenei hangokkal, melyeken nem lehet uralkodni, miket nem lehet durván elutasítani, melyek addig futkosnak a lelken mig a lélek összerogy, megadja magát. Tanos nézte az éjszaka ezüstözését, naiv ámulattal, összetörve, szégyenlősen. Úgy érezte hogy fehér tündérszárnyak érintik meg a lelkét, visszavezetik a fiatalságba, a tisztaságba, kiengesztelik, felemelik a természet fenséges, kéjes, magasságos csókjához, mely'elönti ilattal fénnyel az éjszakát, az álmodókat és az ébrenjárókat. Maga sem tudta megmagyarázni, hogy mi volt ez, érezte hogy nem tarthat sokáig, de e pillanatban — úgy mint régen — érezett, érezett a szívével, a lelkével, egészen. Másnap este korán hazament a füstből. Valami vonta hazafelé. Késő este volt, a tücsök megint cirpelt, még szerelmesebben, még zajosabban, Tanos pedig mosolygott is. Harmadnap pedig egészen korán ment haza. Ezt már évek óta nem tette meg. Amint belépett a kapun, víg kacagást hallott fiatal hangok féktelen zenéjét. Az udvaron három leány táncolt körül egy negyediket, aki úgy állott közöttük mint egy liliom ; karcsú volt, fehér, szinte sziporkázott a fehérségtől. S a három kis szalmavirág körülnevette, körülölelte, büszkélkedve, gyönyörködve — a házmesterek három leánya. Az égről pedig finom pára, ezüsteső hullott reájuk, mintha az angyalok eregették volna mennyasszonyi fátylaikat. Tanos megkábult Az este sugárzott, ragyogott, szeretkezett az érzésekkel A legkissebbik leány nyakába ugrott a legnagyobbiknak, a liliomnak, megcsókolta, gyügyögöt hozzá valamit , mint meglátták Tanost felkiáltottak. Réges rég látták az éjszakajárót, — Ez meg Jucika — szólt a legkisebbik s rámutatott a legnagyobb leányra, akit Tanos nem ismert. — Mennyasszony. Igazi kisasszony — fecsegett tovább a kicsi. A többiek nevettek hozzá, mint valami harangjáték. — Veszünk neki selyemszoknyát, piros paplant, fehér párnát! Erre még nagyobb lett a kacagás. — Úgy bizony! Jucika menyasszony — fecsegte a kicsi — stafirungot veszünk neki Pesten. Úgy bizony ! Tanosi megfogta, megbabonázta ez a kép, mint valami romantikus varázslat. Jucikának pedig nagy szemei voltak s mintha nagyon csodálkoztak volna mindig valamin, pedig semmin sem csodálkoztak, csak aranyport szórtak mindenkinek a szivébe. Tanos ezután hazajárt minden este. A szerelmes tücsök az egész utcát fölverte, dalolt, mintha megbolondult volna. Tanos csevegett a leányokkal, ami először nehezen ment ; érezte, hogy itt nincs füst, mely elföd mindent, csak fény, csak napsugár. Jucika csakugyan kisasszony volt, valóságos kisasszony, aki okos dolgokról is tudott beszélni. A boldogságról azonban soha, ezt halgató beszédes szemei mondták el a leglírikusabb hangon . Tanos egyszer megkérdezte a vőlegényről is. Az emeleten valami szerelmes diák hegedült, naiv, hamis módon, érzelgősen, de kedvesen Jucika megmozdult, mintha az egész testén végig futott volna valami, ránézett Tanosra s csak ennyit mondott halk, kifejező hangon : — Egy ember, Tanos ur, férfi. És becsukódtak a szempillái. De Tanos mindent megértett. Azután csak nézte Jucikát, aki biztonsággal s bizonyos költői gyöngédséggel gyűjtötte a stafirung apróságait. Többnyire ez volt tárgya estek beszélgetéseiknek. A leányok csodálták Jucikát, nem értették meg az ő kisasszony szivét, ők a házmesterkisasszonyok, akiknek vörösek voltak az ujjaik s készek voltak a nyakába borulni bárkinek. Jucikából erő sugárzott. Fény, mint a néma csillagokból melyekre nem nézett többé megvetéssel Tanos, inkább szomorúsággal, mert nem értheti el, nem értheti meg őket. S a csevegő esték után jöttek a gondos éjjelek, fent magányos szobájában, poros könyvei között, melyeknek bölcsességét rég megtagadta. Valami azonban volt odalenn, valami nagy fehérség, nagy tisztaság, mint valami üstökösnek a fénye, mely elvonul a holt világok fölött. Kinézett az ablakon. A hold szomorú gyászfátyolba öltözött. A szél bús sirámot hozott valahonnét. Jucikát látta, keresztül libbent az udvaron, kipp kopp, hallotta még egy pillanatig