Szabadság, 1901. június (28. évfolyam, 125-148. szám)
1901-06-01 / 125. szám
mond. Bartha — értesülésünk szerint — a biztos bukást kikerülendő, hajlandó a visszalépésre egy föltétel alatt; tudniillik, ha a polgárság Magyary Mihály kivánsága szerint az „Ellenzékiét fogja az egységes függetlenségi párt kolozsvári hivatalos lapjának elismerni. Hol lesz hát képviselő a nagy nyelvelő? Ha az „Ellenzék“ érzi magában, hogy mindkét pártnak tud hivatalos lapja lenni, úgy ám tessék pályázni. A Rakovszky botrány még mindig nincs elintézve. Rakovszky István néppárti képviselő mindezideig magán hordja a nemzetellenesség vádját, s ma már — írja az E—s, — bátran beismerésben levőnek tekinthetjük, olyan ngyan hallgat. Az ünnepek alatt a vidéken járt képviselők közül többen azzal a hírrel jöttek vissza a fővárosba, hogy számos helyen még a néppárti elemek is megbotránkoztak Rajkovszky hallgatag beismerésén. Ennek a hajtása ma meglátszik a néppárt lapjának hasábjain. A hosszú hallgatás után ma végre foglalkozik ezzel a kérdéssel is az említett lap és a bizonyítására szólítja fel Kubinyiékat Most sem s ezt sem Rakovszky, hanem a lap. A mi megjegyzésünk erre a következő. Kubinyi György alkotmányellenes kijelentéssel és a pánszlávokkal való cimboráskodással vádolta Rakovszkyt. A vádlott jelen volt s egyetlen szóval sem tiltakozott a vád ellen. Ily körülmények közt még mindig rajta a sor a nyilatkozás terén. Jelentse ki Rakovszky úr, hogy amit Kubinyi György róla mondott, az nem igaz, akkor igenis bizonyítania kell Kubinyinak. Addig — a mi véleményünk szerint — nem lehet Kubinyinak szava a császári magyarhoz. »SZABADSAG« 1901. junius 1. Az ország polgármesterei Aradon. (Városok pénzügyi szövetkezete) Nagyvárad, május 31. Kissé körülményesebb munka kellett ezúttal ahoz, hogy a polgármesterek kongresszusát összehívni lehessen. Egy csapásra sehogysem sikerült a dolog, hanem a teljes közönyösséget kellett előbb felrázni bizonyos kérdésekkel, melyekre a polgármesterek válaszoltak és e válaszok többsége, tehát csak a többség, a kongresszus összehívása mellett döntött. Nem tudjuk, hogy e döntést befolyásolta , váljon az is, hogy e meghívó levélben erősen hangsúlyozva volt a közköltségen való bankettezés mellőzése, elég, hogy a többség már határozott s e határozat értelmében Aradon megint tanácskozni fognak a törvényhatósági joggal felruházott városok polgármesterei. A polgármesterek nem lelkesednek valami nagyon a szövetkezési eszméért, de sokan közülök következetességet látnak abban, hogy ha már elkezdték a kongresszusozást, ne hagyják abba mindjárt az első tanácskozás után, végre is mi baj származhatik egy kongresszusból, melyről tudva-tudja minden ember, hogy se nem árt, se nem vet. Ezúttal a polgármesterek kongresszusának legfontosabb programmpontja a városok által alakítandó kölcsön-szükségleti szövetkezet lesz. Egy nagy pénzügyi kérdés ez, mely valószínűleg gondos körültekintéssel van már előkészítve, javaslatokkal felszerelve és okos indokolással ellátva E tervezetben egy igen figyelemreméltó pénzügyi kérdés van fölvetve. Megpendíti ugyanis egy az összes törvényhatósági városok által alakítandó kölcsönszükségleti szövetkezet eszméjét, amely szövetkezetnek a kötvényei révén a városok olcsóbban elégíthetnék ki hitelszükségleteiket. A szövetkezet tagjai lehetnének nemcsak a törvényhatósági, de más városok is. Minden város vagyonához mért üzletrésszel vehet részt a a szövetkezetben. Az üzletrész nagysága lehetne 1000 korona s ez esetben például Arad legalább 20 üzletrésszel léphetne be. Azon városok, amelyek a szövetkezettől I hitelt nyernek, a hitelösszeg egy kis százalékát üzletrészek vételére tartoznak fordítani. A befizetendő üzletrészek képeznék a szövetkezet vagyonát, mely elsősorban szolgálna fedezetül a szövetkezet által kibocsátandó papíroknak. További fedezetét képezné vagy a szövetkezet tagjainak vagyona, vagy az állam garanciája, vagy mindkettő. Szükséges, hogy a szövetkezet papírjai bélyegilleték- és adómentességben részesüljenek és hogy óvadékképességgel bírjanak és maga a szövetkezet minden kedvezményt megnyerjen. E tekintetben külön törvény volna hozandó. Megengedjük, hogy a polgármesterek kongresszusa létesíti a pénzügyi szövetkezést és kimondja elméletben, hogy létesítendő volna egy olyan szövetkezet, mely a városoknak olcsó kölcsönt fog nyújtani, de vajjon remélhetik-e a polgármesterek azt, hogy a városok olyan mennyiségű részjegyet vesznek át a szövetségtől, mely elég jelentékeny összeget képvisel arra, hogy vele a városok hiteligényeit kielégíteni lehessen ?- Remélhető e, hogy egy ilyen szövetség olcsóbb pénzt adhatna a városoknak, mint amilyent a pénzpiac most nyújt? S vajjon nem kell-e számot vetni azzal is, hogy a városok közgyűlésein majd úgy fognak-e gondolkozni erről a szövetségről, mint ahogy erről a polgármesterek első kongresszusán gondolkoztak ? Sokat lehetne még mondani a kongresszus tárgysorozatának ezen egyetlen pontjáról. Pedig a tárgysorozaton sok ilyen pont lehet még. Miért áltatnók hát magunkat is, másokat is azzal, hogy a polgármesterek kongresszusának más jelentősége volna, vagy lehetne, mint amilyen a többi kongresszusoknak van, vagy lehet. Mindezek daczára érdeklődéssel várjuk az aradi tanácskozást már csak azért is, mert mikor arról volt szó, hol tartsák meg a kongresszust, Szegeden egyes naiv gondolkozású férfiak politikai vihart akartak ebbe a kongresszusba belemagyarázni. Vájjon Aradon lesz-e hát vihar, avagy szélcsend lesz csupán ; szélcsend, melyben egy utolsót lélegzik még a polgármesterek kongresszusának szokatlan gondolata. A delegáció. — A haditengerészet és a magyar ipar. — — Távirati jelentés. — Bécs, május 31. A magyar delegáció tengerészetügyi albizottságának Teleki Sándor gróf előadó által szerkesztett és a tegnapi ülésen már hitelesített jelentéséből közöljük bécsi tudósítónk távirata nyomán a következőket: A közös ügyek tárgyalására kiküldött magyar országos bizottság tengerészeti albizottsága tárgyalás alá véve a haditengerészet 1902. évi költségvetését, mindenekelőtt afeletti megelégedésének kívánt kifejezést adni, hogy a közelmúlt eseményei újból ismételten bizonyították, miszerint haditengerészetünk nehéz és válságos viszonyok között is mindenkor jól megállja helyét. A kínai zavarok kitörésekor egy hajónk volt a keletázsiai vizeken. Ezen hajó az első nyugtalanító hírekre Taku elé sietett, hol egy kész matrózkontingenst parbarát. A püspök nem törődve a nyomorral, királyengedélyt eszközölt ki, hogy a késedelmes fizetőket megbírságolja ; a nemfizetőket azután egyházi átok alá vetette. Zsigmond király, amint értesült a parasztság forrongásáról, a birságra vonatkozó engedélyét sietett visszavonni. De már késő volt. 1437. tavaszán Alsó Fehér megye délnyugati részén, a kis nemesség által is támogatott jobbágyság fegyvert ragad ; garázdálkodni, fosztogatni, rabolni kezd. A felkelők száma rohamosan nő. Száguldozásaikban a Marosig mennek észak felé. A Maroson átkelni nem mernek. A növekedő csapatok Kardos Jánost vezérül választják, ki a Székelyföldre vezeti a forrongó jobbágy-hadat. Ez a mozgalom volt az 1437-iki évi parasztlázadás első mennydörgése. Ez volt az első villám, mely az ország keleti részén átvillanva, lángra lobbantotta az évek óta halmozódó temérdek gyúanyagot. Az Alsófehér megyében megindult mozgalom oly rohamosan növelte a lázadók számát, hogy a midőn Kardos János katonailag szervezett paraszt serege a szászok földjére lépett, a szászok nem voltak képesek szembeszállani, hanem jutottak a Déván időző Lépes Lóránt alvajfiához, akinek fennhatóságát eddig nagy buzgósággal törekedtek kijátszani. Lépes Lóránt alvajda „meglepetve“ hallgatta az eseményeket. Szép levelet írott a szászokhoz, csodálva, hogy épen őket támadta meg a felkelő nép. Kitartásra buzdítja őket, s ígérte, hogy nemsokára ő is segítségükre indul. A Lépes Lóránt alvajda lassú sietését a szászok által vele szemben elkövetett soknemű sérelmen kívül az is növelte, hogy a szászok Lépes György püspök fennhatósága alul is folyton kijebb, kijebb vonták magukat. Lépes György püspök pedig Lépes Lóránt alvajdának édes testvére volt. Éreztetni engedte a szászokkal, hogy jó volna most a vajda és a sokszor meggunyolt püspök segítsége. A kis nemesség utján a fellázadt pór had nemcsak erről értesült részletesen, de azt itt tudta, hogy Lépes Lorántnak serege sincs, mert az állandó katonaság nagy részével Lévai Cseh Péter első vajda, távol van. Ez okból kellett az előbbi évekbeli székely barangolásokat is a királyi sereggel fékeztetni. A szászok tehát önerejükre voltak utalva. A felkelő jobbágyokat annál könnyebben fékezték meg, mert a nem rég megtámadott székelyek, a parasztsereg támadását biztosan váró magyar nemesek, szintén szervezkedtek a lázadók ellen. Kardos Mihály valamelyik csatában valószinűen elesett. Tény, hogy nyomtalanul eltűnt, mert később, sehol se szerepel. (Kádár: „Pórlázadás“ című művében szerepelteti) A szamosmenti lázadás okmányaiban neve sehol elő nem fordul. A felkelőket a szászok legyőzték, de azt megmutatták, hogy rendezett kis csapat is mire képes. A Kardos csapatjában résztvevők, félve a büntetéstől, szétszórtan a szamosmenti jobbágyság területére vonultak. Ott kez dették szítani a felkelés tüzét. A nép elé rajzolt képekben mutatták ki, hogy rázhatják le a szolgaság jármát, ha a háromféle húzó nemzetiség közt, (magyarok, székelyek szászok) a magyar jobbágyok egyetértenek. Oláhokról sehol nincsen szó 1437 tavasza, alig ért véget, már olyanná lett a mozgalom, hogy Héderváry Lőrincz nádor, junius 18 án kelt levelében (Gombos P. L. t. VI. 75) a Szatmár megyében különösen feltűnővé tett lázongás miatt némely peres dolog elintézését alkalmasabb időre halasztja el. Nyár kezdetén, már Szabolcsba, a Nyírségen fel a Tiszáig terjedt el a lázadás szele. Lévay Cseh Péter adórovói hiába számlálják a leendő gabna kereszteket, nem kapják az adót; a fizetési ígéret is nem a régi dinárok, hanem ólmos botok, kiegyenesített kaszák hangját pengeti. Belső Szolnok megyében történik az első ellenszegülés. Az első csepp vér merésszé, a második vakmerővé tette a népet. A harmadik belesodorta a féktelenség áriába. (Gombos P. L. t. 76) Csapatok verődtek össze. Minden falunak volt egy vezére a kik között kiválónak tűnt fel: Nyíri Márton és Budai Nagy Antal, a román történetírók által románnak jelzett Magnu Antal! Az egyes csapatok véres kardot küldtek előre s a ki hozzájuk nem csatlakozott, azt kirabolták (Thuróczy Cap. XXII.) Jelszó volt : a szolgaság megszüntetése (a mai földfelosztás, nihilizmus, szocializmus, épen úgy nem új dolog, mint a gombamódra meg-