Szabadság, 1901. szeptember (28. évfolyam, 201-224. szám)

1901-09-03 / 201. szám

Nagyvárad, kedd, 1901. szeptember 3. XXVIII évfolyam. Sgye* szám­ára 10 fillér SZABADSÁG POLITIKAI NAPILAP. A BIHARMEGYEI ÉS NAGYVÁRADI SZABADELVÜ PÁRT KÖZLÖNYE. fillé­rzelési feltételek: Milws S. átküldéssel Korona M»*»nd*Tre «. - válérre 18.— «írtat ívre 84.­Vidékre postával: Korona Negyedévre 7.— Félévre 14.— Egész évre 88.— Kiadó­hivatal: ith LajOe­ntera, (Biharmegyei t­akarékpántírt épület), hova a hirdeté­­sek és az előfizetés-dijak küldendők. 201-ik szám. Hirdetések dija: 6 hasábos pelttsorért egyszer 12 fillér Háromszor és többször — — 8 fillér. Nyilttér 3 hasábos pszitsorért 40 fillér. Apró hirdetésben minden szó 4 fillér, vastagbetükkel — — — 8 fillér. Reclam soronként — — — 2 kor* Szerkesztési iroda: Kossuth Lajos-utcza (Biharmegye takarékpénztári épület.) Kéziratok vissza nem küldetnek. Főszerkesztő : SZÚNYOGH SZABOLCS. Felelős szerkesztő : HEGYESI MÁRTON. Laptulajdonos : LASZKY ÁRMIN. Biharvármegye. Irta : Tisza Kálmán. Lelkemnek jól esik mondhatni párt szót ezen megyéről, mely — miután akkor még Nagyvárad nem volt külön törvényhatóság, de négyfelé oszolva, közigazgatásilag telje­sen Biharmegye része volt, — szülő vár­megyém. Ezen megyét régente, — természetesen nem hivatalosan és nem is komolyan, — sok­szor Biharországnak nevezték. Lehet, fő oka ennek az volt, hogy azon időben Bihar tartotott az ország legnagyobb vármegyéjének s azt hiszem, az is volt addig, míg területileg Debrecen is hozzá számít­tatott , de meggyőződésem szerint lehet erre más indokot is találni. Bihar vármegyében igen sokat fel lehet együtt találni azokból, a­mik magyar hazánk egyes részeiben elszórva találhatók. Bél, Belényes vidékén és az erdélyi határ felé ott vannak a magas bércek, részint óriás erdők által borítva, részint ott ahol az erdő el lett pusztítva, rideg sziklákkal tarkítva és rejtve gyomrukban érceket és kőszenet. Még csak érdekes barlangokban sincs hiány. Nagyváradról kiindulva, az Érmelléken keresztül, egészen a Szilágyságig nyúlnak el az apróbb hegyek, jóformán csak dombok, melyeken sok jó bor termett s e között az Érmelléken a híressé lett bakator. Nem hiányoztak akkor a Sebes-Körös és a Berettyó által alkotott mocsarak sem és ma is gyönyörködteti a szemet a délibábos síkság, zöldelő kaszálóival, legelőivel és szán­tóföldeivel, melyeknek egy része vetélkedik az Alföld legjobbjaival, mig másik része szikes vegyületü vagy egészen homok­talaj. Ha valaki akár a békésmegyei, akár az aradmegyei határtól, akár Nagyváradról a debreceni irányba néz, még csak szót érdemlő halom sem akad elébe! Szóval egy nagy síkság terül el szemei előtt, egészen a nagy tokaji hegyig, mely úgy mered fel a magyar Alföld szélén, mintha a természet óriás ha­tárdombul tette volna oda, a magyar Alföld és a Felföld közé. Ha a megye lakosságát nézzük, a szer­ben és euténon kívül, feltaláljuk mindazon nemzetiségeket, melyek e hazában laknak. Nagy számban vannak az unitus és disz­­unitus egyházhoz tartozó románok, csekély számban a szorgalmas svábok és igen kis számban a katholikus tótok, de ezeknek számra nézve is felette áll a magyar föld­mi­ves nép, mely e szerint, hála érte Isten­nek, a megye lakosságának többségét al­kotja. Ezen néppel érintkezve, köztük lakva, töltöttem el gyermekkorom és ifjúságom leg­szebb éveit. Majd szélesebb körben folytattam az érintkezést, midőn mint a nagyszalontai ev. ref. egyházmegye gondnoka, meglátogattam az egyes egyházakat és azok iskoláit. E közben már kezdtem megismerni a magyar népet, túl Biharmegye határán is, mire később, úgy egyházi, mint politikai téren, működésem által, folyton több és több alkalmam nyílt, így érlelődött meg bennem az a meggyő­ződés, hogy nincs nemzet, nincs népfaj, a­melynek a miveltség magasabb fokára nem emelkedhetett tagjai, annyi józan és­szel, oly­atélő tehetséggel bírnának, mint a ma­gyar földmíveseknek milliói, kikben e mellett megvan a nemzeti önérzet, a hazához való ragaszkodás és a nehéz viszonyok között sokszor nagyon szükséges óvatosság is. Mindezen tulajdonok kitűnő mértékben megvannak Bihar megye magyar népében. Ilyen lévén az ország­ magyar népe, ha a nemzet nagyobb mivelségú osztályai hiven teljesitik hazafiai s a nemzet iránti köteles­ségüket, kétségtelennek tartom, hogy meg­találják a kellő támogatást s a magyar állam s a magyar nemzet fennállása és felvirágzása biztosítva lesz minden körülmények között. 1848 előtt mágnás igen kevés lakott biharmegyében s igy az ügyek vezetése majdnem kizárólag a nagyobb és a közép­birtoku nemesség kezében volt. Dacára a megyében levő nagy uradal­maknak, szép számmal voltak középbirtoku jeles családok, melyeknek tagjai a közügyek intézésében buzgón részt vettek s gyakran mint vezéregyéniségek tűntek ki. Csak a közügyeket tekintve, ezek is bír­tak ugyan azon gyengeségekkel, de kitűnő mértékben azon jó és nemes tulajdonokkal is, melyek osztálytársaiknál más megyékben voltak észlelhetők. A pártoskodás főleg a 30-as évek vége felé és a 40 es években nagy erővel tört ki itt is­, és az itteni személyi viszonyok követ­keztében, a vitatkozás igen gyakran szemé­lyeskedéssé lett, mihez hozzájárulván az ilyen­kor soha el nem maradó gyanúsítások is, a két párt mihamar mint két ellenséges tábor állott szemben egymással és még a társadalmi téren is lehetetlenné vált a barát­ságos együttlét. De azután, midőn az 1848-iki események bekövetkeztek, nemcsak a lelkesedés első ide­jében, de azután is, midőn már megindult az aknamunka és a nemzetiségek lázadása kez­detét vette, nem akadt senki, ki magát a haza, a szabadság ügyével ellentétbe helyezte volna, a legnagyobb rész, bármelyik párthoz tartozott is azelőtt, hiven szolgálta a haza ügyét, s az, a ki ezt nem tehette, visszavo­nult, elitélve azokat, a kik a nemzet ügyével ellentétbe helyezték magukat. Midőn pedig ránk szakadt a nagy ka­tasztrófa, követve az ostromállapot s azután az absolut kormány által, akadtak ugyan mindkét régi párt tagjai közül olyanok, kik, mint férgesek elhullottak, s voltak olyanok, kiket a családfentartási kötelesség kénysze­­rített az általuk is gyűlölt rendszer alatt szolgálni, de a megyei intelligenciának nagy zöme, a régi pártviszonyok különbsége nélkül, híven teljesítette hazafiúi kötelességét, bár némelyek családjuk fentarthatását is veszé­lyeztették. A gyűlölködések, a személyeskedés ezek között teljesen elnémultak. így történt azután, hogy a volt konzer­­vatívok, — másként Tisza Lajos-pártiak azon része, mely a haza szent ügyéhez hű maradt — éppen oly érdeklődéssel és részvéttel voltak általában a hazátlanokká lettek s ezek közt a biharmegyeiek, s mindenek felett pedig leginkább a Beöthy Ödön sorsa és szenve­dései iránt, mint azok, kik a Beöthy-pártnak voltak annak idején tagjai, és viszont a volt szabadelvű, másképen Beöthy Ödön-párt ha­sonló igaz, hazafias, jeles tagjai: Jakab Mi­hály, Lukács György, Csengery Imre, Zilahy Lajos és mások, mind a legnagyobb elisme­réssel szólottak Tisza Lajos hazafiságáról, látva, hogy minden kínálgatások dacára vis­­­szautasitotta, hogy nem alkotmányos kormány alatt, bárminő állásban is szolgáljon. Ezen előzmények tették lehetővé, hogy 1860 ban és 1­­ 6- ben a régi pártviszályok teljes elsimulásával, Bihar megye összes értel­misége — alig egy-két kivétellel — egy párttá tömörüljön, a hazai, a nemzeti ügy védelmére, Így lett lehetővé azután az is, hogy midőn 1867 ben az alkotmányos élet természetszerűleg létrehozta a pártokat, azok nem az 1848 előtti pártoskodás folytatására alakultak, s a vitatkozás a megyegyűléseken a tárgyilagos megvitatás korlátai között ma­radván, a társadalmi jó viszony a különböző pártok tagjai között soha meg nem zavartatott. Talán nem volt felesleges ezeket elmon­dani, mert nézetem szerint ezek megérthetőbbé teszik a Bihar megyéről szóló nagybecsű munkának némely részeit merem mondani, senkinek sem lesz oka sajnálni azt az időt, a­melyet ezen kötetnek egészen áttanulmányozásár­a fog fordítani és meg fogja látni, hogy ha Bihar is éppen úgy, mint a többi, csak egy megye és nem ország, olyan megye, mely a hazai történe­lem egész folyamán szerepet játszott és pe­dig mindig a hazai é­s nemzeti ügy szolgá­latában. f SZÜLŐK^ 4 b. figyelmébe! Az iskolai év bekezdésével gyermekek teljes felruházása legolcsóbb árban és legnagyobb vá­lasztókban csakis Lettner Lázárnál Nagyváradon, Zöldfa-utczán a „Zöldfa“-szál­odával szemben szerezhető be.

Next