Szabadság, 1902. március (29. évfolyam, 51-77. szám)
1902-03-01 / 51. szám
2 is próbára tette a türelmet. Az ülésen, ezúttal is gróf Szapáry Gyula elnökölt. Kérvények. A képviselőház kérvényi bizottsága ma délután Szentiványi Árpád elnöklésével ülést tartott, melyen gróf Forgách Antal előadása alapján 196 kérvényt és feliratot tárgyalt. A kérvények közt volt Kassa kérvénye, melyben a harmadik egyetemnek Kassán való felállítását kérik. SZABADSÁG 1902. március I. Országgyűlés. A képviselőház ülése. — Saját tudósítónk távirata. — Budapest, február 28. Telt ház, telt karzat. Tárgyalják pedig a magyar udvartartást, amelyről Nessy és Rátkay azt mondták, hogy nincs, de Széll miniszterelnök bebizonyította, hogy van és ha nem is oly mértékben, mint kívánatos volna, de meglesz! A királynak szándékában van nálunk nagyobb udvartartást tartani. Az ellenzékiek felhozták a Gotterhaltet is, még sok egyebet, minden kérdésre kimerítően válaszolt a miniszterelnök. Felszólalt aztán újból Nesy Pál és személyes kérdés címén úgy belekerült a polémiába, hogy az elnök kétszer is megintette. A szünet után folytatták a kisebb tárcák költségvetését. Szólott ismét Nessy és utána Major Ferenc. Ah Major! Major áldása a hírlapíróknak, légy üdvözz. Ő a nyugvó-pont. Csakhogy bekerült a parlamentbe !! * Részletes tudósításunk itt következik: Elnök : Apponyi Albert gróf. A kormány részéről jelen vannak : Széll Kálmán miniszterelnök, Széchenyi Gyula gróf, Hegedűs Sándor és Cseh Ervin. Jelentések felolvasása után következett a költségvetés részletes tárgyalása. A királyi udvartás. Nessy Pál: Magyar királyi udvartartás tulajdonképen nincs nálunk sehol. Az udvar Budapestre való átrándulását nem lehet udvartartásnak nevezni. Magyar udvartartást kell létesíteni, mert a mostani magyar udvartartás tulajdonképen osztrák, s az általunk megszavazott költségek az osztrák polgárok zsebébe vándorolnak. A királyi udvartartással kapcsolatban a trónörökös pétervári utazásáról van szó, mely ismét bizonyítéka annak, hogy a királyi család tagjai József főhercegen kívül velünk egyet nem éreznek. Tiltakozik a Gott erhalte ellen. A királyi palota építése szükségtelen s a civillista esetleges felemelése valósággal bűn lenne. (Helyeslés a szólbalon.) Kéri, hogy egyszersmind a főudvarmesteri állásra vonatkozó 1867 iki udvari rendeletet a Ház elé terjessze. A költségvetést nem fogadja el. Rátkay László : A kormány csak lefelé alkalmazza a jelszót: Jog, törvény és igazság, felfelé nem. A kormány a királyi udvartartásnál a nemzet lovagiasságára hivatkozik, pedig itt kellene jelszavukra hivatkozniok. Hogy ez nincs meg, ennek okát abban találja, mert a királyi hatalom túlhatalmasodott minden téren. A miniszterelnök tegnapi beszéde mögött is a túlhatalmasodott királyi hatalom lappangott. A trónörökös pétervári utazásából arra akar következtetni, hogy az nem ismeri a magyar közjogot. A kabinetiroda, mint levélhordó szerepel, és így szereplése nevetséges. A nemesi levelek adományozását, kitüntetéseket, elitéli. Nem szavazza meg a költségvetést. (Éljenzés és taps a szélbalon.) Széll Kálmán: A magyar király és az osztrák császári szükségszerüleg egy személy. E két méltóságot különválasztani nagyon nehéz dolog, de a magyar király Bécsben is szerepel, mint magyar király. — Örvendetes jelenség, hogy az udvar budapesti szereplése, minél magyarabb és magyarabb lesz, és őt nem fogja mulasztás terhelni, hogy ez örvendetes jelenség csak fokozódjék. Igaza van Nessi Pálnak, hogy a magyar nemzet és a király között a legnagyobb egyetértésnek kell lennie, ez a legszebb ékessége a koronának. Az udvarban a legnagyobb mértékben uralkodik a magyar alkotmányos szellem. Maga is kívánja, hogy az udvar tagjai mind gyakrabban látogassák meg hazánkat. Ez lehetővé lesz téve a buda várpalota felépítésével, mely állandó lakhely fog lenni a főhercegeknek. Különben a messze időkre vissza kellene mennünk, amire oly évre találhatunk, mikor annyi ideig volt ő Felsége Magyarországon, mint az idén. Azon verziók, melyek a civillista emelése körül felmerültek, nem felelnek meg a valóságnak. A királyi várpalota építési költségei a 60-as évek végén kelt határozat folytán a civilistától takaríttattak meg s az állam az épitésre előleget is adott. Ezek majd levonatnak a civillistából Innen származik a félreértés a civillista felemelése tekintetében, amelyről szó nincs. A főudvarmesteri állást illetőleg kijelenti, hogy annak nincs bírói hatásköre, sőt elismeri hogy ez állás nincs szabályozva, és nem tér ki az elől, hogy e kérdést adandó alkalommal a Ház elé terjessze. Az a vád, hogy minden ügy Magyarország megkérdezése nélkül intéztetik el, sem nem állhat. Teljes önérzettel mondhatja, hogy mindez csak képzeletben van meg. Semmi sem történt meg, ami ezt a vádat jogosulttá tenné. Ő Felsége abban az alkotmányos hatáskörben mozog, melyet neki a magyar alkotmány előír. (Éljenzés a jobboldalon.) Minden a felelős miniszterek felelősségével történik, ő a maga részéről soha semmit sem tett, ami felelősségének érzetével és meggyőződésével ellenkeznék. (Helyeslés a jobboldalon.) A felelős független minisztérium a 48-as törvények alapján fennáll. A közös ügyek elintézésébe sohasem folyt be Magyarország annyira mint most. A kabinetiroda fontos küldetését helyesen végzi. A kitüntetéseket maga is elitéli, de monarchikus állam lévén a cimkórság nagyon uralkodik és így a kitüntetések osztását csak csökkenteni lehet, eltörölni nem. Különben más országokban pl. Amerikában, e kitüntetéseket nagyobb számban osztják mint nálunk. A Gotterhalte-t illetőleg kijelenti, hogy hazafias érzését és királyunk iránti hűségét mindenki megtarthatja a Gott erhalte hangjai mellett is, amint szóló is megőrzi mind a kettőt. A belső titkos tanácsosok esküjében nincs semmi olyan, amelyet bármely alkotmányos érzelmű magyar ember le nem tehetne. Ajánlja a költségvetés elfogadását. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Néssy Pál személyes kérdésben szólal fel és a miniszterelnökkel polemizál, miközben az elnök kétszer is megintette, hogy ne polemizáljon. Kammerer Ernő előadó ajánlja a tétel elfogadását. Következett a szavazás. A ház nagy többsége az udvartartásra előirányzott költségvetést elfogadta. Elnök az ülést felfüggesztette. Szünet után Kabinetiroda. Nessy Pál: Kérdi, hogy a kabinetiroda alkalmazottai szolgák-e vagy tisztviselők ? Ha szolgák, nem ide tartozik fizetésük tárgyalása, ha pedig hivatalnokok, rájuk nézve is állanak-. Láthatják tehát, hogy nincs jogunk lenézni a japáni embereket. Szó sincs róla, eleinte nagyon furcsa benyomást tesznek ránk, s az első percekben csak az exotikusságukat látjuk. Arcformájuk magában véve is mosolyra készt, — de ez a mosoly nem megfontoltabb, mint amikor pl. napokig elmosolyodtam, ha az Anatole France arca jutott az eszembe, amely az én magyar szemeimnek époly mulatságos figurának látszott, mint amilyen volna egy tősgyökeres bihari parasztarc a párisinak. Azuán meg a japánok hajviselete öltözéke, sajátságos hangjuk, amelyben a mi fülünk alig veszi észre az articulatiót, Vagy a férfi és női színezetet, továbbá az előadásnak minden külsősége, pl. a folytonos citerakiséret, az előadás folytatása a függöny ismételt felhúzása után, — mindez idegenszerűnek és primitívnek látszik. Ugyanilyeneknek tartjuk a darabjaikat is, s ezek tényleg ilyenek is, ha ibseni szemmel nézünk; azonban az ő egész fejlődési irányuk és körülményeik, életszokásaik és nézeteik, világfelfogásuk és vérmérsékletük szempontjából ez az igazi, és Dumas fils meg Hauptmann az érthetetlenek. Önhittek vagyunk, ha a magunk fejét tartjuk a legokosabbnak, s a mi gondolatainkat az egyedül helyeseknek. Ha azonban félretesszük az európai szemüveget, s minden önhittség nélkül, szabad szemekkel nézzük, akkor csodálatosan átalakul előttünk az addig komédiának látszó előadás, eltűnik minden primitívség, minden idegenszerűség, s érezzük, hogy amit látunk, az művészet, — másfajta művészet ugyan, mint a mienk, de épen olyan „igazi“, mint a mienk. Mert hisz az érzelmek, amelyek a japáni szívben viharzanak, s amelyek a japáni drámában összeütköznek, egyek és ugyanazok a mieinkkel; ők is szeretnek és gyűlölnek, sírnak és nevetnek, mint mi, a harag és féltékenység épen úgy elborítja az agyukat, mint a miénket, a szerelmi és boldogság érzete csak úgy benne van a szívükben, mint a mienkben, — csak a kifejezésük és más, olyan, mint amilyennek az ő egük alatt kell lennie. De ez sem teljesen. Vannak érzelmek, amelyek kifejezési módjukban is közösek az egész emberiséggel, s ezeket a japánoknál is felismerjük. Hanghordozásukból mindig érthetjük, hogy miről beszélnek, s a szenvedést vagy örömet éppúgy leolvashatjuk az arcukról, mint akármelyik európai színészéről, — sőt, belsejüknek átadásában, kifejezésében sokkal igazabbak, természetesebbek, mint a mi szavaló színészeink. Ez jellemzi őket mindenekfelett: a természetesség, a hűség az élethez, a ragaszkodás belsőjükhez, a szavak jelentéséhez; végtelenül egyszerűek, s ezért végtelenül igazak. Arcuk olyan, mint a gyermeké, hajlik a lelkükhez, csupa kifejezés, csupa feltárás, csupa reflex a gondolataikhoz és érzéseikhez. Nagyon odaadok, egész a naivságig, s nincs egy szereplő sem a színpadon, akinek külseje és belseje részt ne venne a történőkben. Ez olyan pont, amelyben minden európai színház tanulhatna tőlük. Vannak azonban sajátságaik, amelyek nekünk teljesen érthetetlenek, — s nem érteni annyit tesz, mint kinevetni. Ilyen pl. a testi erő szerepeltetése. Ha a hős, vagy akár a hősnő is megüt valakit, az úgy összeesik, mintha a leghatalmasabb boxolótól kapta volna az ütést. Kavakami, akinek értéke semmivel sem kisebb a Novelljénél, egymaga hat embert győz le, s úgy dobálja őket a fején keresztül, mint egy akrobata. Ezeket teljességgel nem értjük, s s tényleg azt hiszem, hogy ez igazán nem tartozhatik semmiféle művészethez; ezek esetlegességek, amelyeket a színész kedvéért írtak meg így vagy amelyek a népmese felfogásából kerültek a színpadra. S tényleg nem is ez az ő művészetük lényege, hanem éppen a mindezt kifejező, gyengéd, finom testmozgások, az olyan arcjáték, amelyen nem rontott a hatásvadászat, amelyet nem hamisított meg a tükör. így egyik legcsodálatosabb jelenete Lada Yacco-nak az, amikor a Kézában férjének búcsúzó levelet ír, s ezt átolvassa. Haldoklását is ez az egyszerűség jellemzi; ez az igazi halál, amely lágy kézzel simítja át az arcot az életből megsemmisülésbe. A japániaktól éppen úgy kell tanulniok a színészeinknek, mint ahogy Dúsétól és Novellitől tanultak, a kritikusoknak pedig gondolkodniok kell azon, amit Toiszói mond a művészet kizárólagossága ellen, s amelyre a japánok képző- és színjátszó művészete az élettől vett példákat adja. A közönség pedig, legalább az a része, amely a művészet kérdéséhez hozzászólni akar, s nem elégszik meg a bécsieknek mindig elfogult kritikájával, nézze meg őket, nézze meg szabad szemekkel.