Szabadság, 1902. augusztus (29. évfolyam, 179-203. szám)
1902-08-01 / 179. szám
IX2X évfolyam, Jelöletetési feltételek: Síétkltéétaof Korona aSíMrr. 1S.*4.▼IMkr* pót tini i N.gyediTre ’*r Folorro Égi.. Ottó Kiadóhivatal: Korosa 7_ 14. *8.— atfc bajaa-atoa, (Elhana«*,«i Í.TtortSpéertirt «'pS'.et), kora a hirdeti Mk 4ana (Uflaatea-díjak kíséredők. Nagyvárad, péntek, 1902. augusztus I. SSjrM cbAsbl Ara 10 fillér SZABADSÁG POLITIKAI NAPILAP. A BIHARMEGYEI ÉS NAGYVÁRADI SZABADELVÜ PÁRT KÖZLÖNYE, 179-10 szám. Hirdetések dija : 6 hasábos petlisorért egyszer 12 fillér Háromszor és többször — — 8 fillér NyilUér S hasábos petlisorért 40 fillé Apró hirdetésben minden szó 4 fillér« vastagbetükkel — — — 8 fillér Bedam serenként — — — 2 kor. Szerkesztési iroda: Kossuth Lajos utcza (Bihamegye takarékpénztári épület.) Kéairatok risen nem küldettek. Főszerkesztő: SZÚNYOGH SZABOLCS. Felelős szerkesztő : HEGYESI MÁRTON. Laptulajdonos : LASZKY ÁRMIN. Aratásunk és a kisgazdák. — július 31. A hivatalos statisztikai kimutatások és 3 általános meggyőződés szerint Magyarország ez évben elég bő aratásnak örülhet. Az igaz, hogy sok esztendő óta nem volt már a híres magyar talajhoz méltó aratásunk; de hát, ha az aratásra kedvez az idő, ha sikerül a kereszteket jó időben cséplés alá hordanunk, ha az árak nem lesznek nagyon rosszak és ha még néhány egyéb feltételezés jól üt be, akkor az idén a mi szegényes viszonyaink közepette jelentékenyen nagyobb jövedelme lesz az országnak az aratásból, mint már közel két évtized óta ahhoz jóformán hozzászoktunk. Azt tartjuk, hogy a magyar, ha jó dolga van, nem igen törődik a holnappal. Mert hát »annyi balszerencse közt« nem sokszor volt alkalma a magyarnak a jóléthez hozzászokni. Ehhez a jónak mutatkozó (bár még kész haszonra távolról sem váltott) aratáshoz is olyan hosszú koplalás után jutottunk, hogy már már a cigány lovának a sorsától féltek sötétben látó politikusaink. Mindazonáltal azt hisszük, hogy inkább még szorgosabb körültekintésre, mint különös örömre van okunk. És ha visszagondolunk arra, hogy milyen nehéz érzésekkel mentünk át egyik rossz esztendőből a másikba, mennyire szorított bennünket ez idők mostohasága a megfontoltabb számlásra, az életküzdelemben való szívósságra, azt kell feltételeznünk, hogy a jól fizető búzakalász nem hegyen-völgyön lakodalmat fog kelteni a magyar nép körében, hanem inkább újabb ösztönt fog adni arra, hogy a gazdaságunkban fekvő tőkét még jobban kihasználjuk s annak gyümölcseivel éppen olyan aggodalmasan bánjunk, mint a rossz időkbe. Igen szomorú volna, ha az a nehéz iskola, amelyet évtizedek óta járunk s amelyből egy jó aratás ugyan nem képes bennünket kirántani, nem adta volna meg nekünk ezeket a tanulságokat. Felületesen ítéli meg a magyar mezőgazdaság termelési viszonyait az, aki azt hiszi hogy Magyarországon kalászosok aratása abszolút döntő befolyással van a magyar föld jövedelmezésére. Mert hiszen a közép- és nagyüzemben már hosszabb idő óta jelentékeny tért foglalt állatgazdasági és napról napra több olyan nagyobb gazdaságunk lesz, amelynek hasznát nem a gabonatermés, hanem az állattartás, hizlalás és értékesítés dönti el. Jóformán csak a parasztgazdaságok azok, ahol a kalászos adja a főjövedelmet, azaz, hogy jövedelem csak van, ha a gabonatermés jól beüt és a fölösleg jól elkél. Az nem is lehet másképp, mikor a parasztgazdaságok túlnyomó nagy részében a kukorica, búza vetésforgó uralkodik. Ma már azt is tudjuk, hogy ennek a gyarló gazdálkodásnak nem egyedül a megszokotthoz való ragaszkodás az oka, hanem az is, hogy a parasztbirtokok jelenlegi szétdaraboltsága mellett több munkával járó gazdálkodási rendszert űzni bajos lenne. De ha tudjuk is mindezeket, de nem következés, hogy továbbra is nyugodtan várjuk, míg megint 7—14 sovány esztendőre jön egy kövér. A magyar parasztbirtokokon a jó aratások ritkulásának legfőbb oka kétségtelenül az időszakos talajkimerülés. Tudniillik az egyoldalúan igénybevett föld minden kényszerítés dacára is pihen és adja a rossz terméseket, míg azután néhány évi hiába való erőltetés után mégis csak ugarnak hagyja a gazda, akkor megint erőre kap és segítve a különösen kedvező időjárástól is, egy-egy évben becsületesen jutalmazza művelője fáradtságát. Az idei jó aratás, ha a gabonaárak alakulása csakugyan jónak fogja bizonyítani, adhatna eszközöket a vázolt állapot megváltoztatására És pedig azért, mert minden gazdasági haladáshoz a munkán kívül tőke is kell. Az idei több jövedelemnek elsősorban ily tőkéül kellene szolgálnia. Arra gondolunk ugyanis, hogy a szép eredménnyel dolgozó tej-, vaj- tojásgyűjtő és egyéb ilyen termelési szövetkezetek most már nagyobb erővel fakulhatnának; szaporodhatnék a kis gazdaságban legjobban fizető állatállomány, t. i. a baromfi és sertés, mert egy kis pénzecske maradhat ezen célokra. Sőt azt hisszük, sok helyütt a birtokrendezési költségekre szükséges pénzt is kiadhatja az idei aratás. Röviden: a jónak jelzett termés csak akkor lesz áldásos, ha jövedelemfölöslegét a kisgazdák termelési viszonyaik javítására fogják felhasználni. Igen örülnénk, ha a meglevő gazdasági szakszervezetek rövidesen élénk akciót indítanának a mondott irányban. A zászlótartó. írta : B Harrison. I. Az öreg John Fleming részt vett a háborúban, mely az egyesült államok között dúlt és mint százados távozott a hadseregtől. Többnyire csak a „zászlótartó” melléknevén ismerték ; u. i. egyszer hősiesen vette vissza az ellenség által elrabolt zászlót. A harc megszűntével „trrmer“ lett; az egész vagyona egy ló és egy kocsi volt. Elfeledtette vele azonban szegénységét felesége és gyermekei, ezeknek szeretete volt egyedüli boldogsága. Kitartó és szorgalmas munka által rövid idő múlva mégis szerzett magának egy kis vagyont. Az első csapás gyermekeinek elvesztésével érte — mind sorban haltak el, kivéve fiát Károlyt — dicsőségét és büszkeségét. Majd szeretett felesége hagyta el. De egyetlen megmaradt fiával sem lehetett együtt, mert ez nemsokára a városba ment, hogy ott az egyetemet látogassa. Nehezen vált el fiától, de nem tartóztatta, hisz eddig a Fleming család minden tagja végzett iskolákat, csak az ő fia tegyen kivételt ? Midőn Károly az egyetemről hazatért, látta, hogy atyja a nehezen megszerzett kis vagyonnak már nagy részét könnyelműen elpazarolta. Szemére vetette atyjának könnyelműségét. „Legalább nem zárolja el azt a csekély összeget, ami az én tulajdonom. Ha már magát tette tönkre, ne akarja az én vesztemet is,“ mondotta. Atyja hirtelen vérvörös lett, azután nagy megerőltetéssel tettetett nyugalommal mondotta: „Igazad van fiam, nem foglak tönkre tenni.“ Hirtelen megfordult és magára hagyta fiát. Átment a másik szobába és mélyen gondolatokba merülve nézte a karszéket, melyben szeretett neje utolsót lehelt. Majd lement az istállóba, felnyergelte lovát és nemsokára látta Károly atyját ez ablakból, amint azután gyorsan ellovagolt, anélkül, hogy csak egyszer is visszafordult volna. Úgy érezte, mintha valami összeszorította volna torkát, amint atyja után nézett, míg az el nem tűnt az ut kanyarulatánál. „Megbántottam szegény atyámat, majd ha visszatér, bocsánatot fogom kérni és azután boldogan fogunk együtt élni,“ gondolta magában. De az öreg katona sohasem tért vissza. Az egész megmaradt vagyont fiára hagyta és egy kevés pénzzel, melyet magával vitt, úgy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. Sokáig szomorkodott Károly atyja eltűnése miatt. Az idő tova repült, Károly idősebb lett. Egy mulatságnál megismerkedett a vidék legszebb leányával Jane Fenwiek kisasszonnyal, és nemsokára, mint nejét vezette házába. Csalódott nejében, csak szóbeszéd volt az, hogy a szép leány egyszer majd takarékos és jó gazd’asszony lesz. Természetes, hogy szegény Károly rövid idő alatt megöregedett. Midőn házasságának második évében leánya született, rövid időre felvidult. Azt mondták, hogy ekkor olyan volt, mint midőn először tért haza az egyetemről. Egyedül kis leánykájának és atyjának élt, kire gyakran gondolt, hogy vissza fog-e térni még valaha ? Neje, habár Károly szerette, mindig jobban és jobban elhidegült tőle. Szinte a természet rut játéka volt ilyen gyönyörű alak és arc mögé ilyen rossz lelket rejteni. Kis leánya már az ötödik évben volt, midőn Károly egy lovat idomítva, leesett a lóról és haldokolva hozták haza nejéhez. Utolsó percében meghagyta feleségének, hogy ha atyja valaha visszajönne, adja vissza neki a házat és birtokot, melyet ő sohasem tekintett sajátjának. Minthogy Flemingné azt hitte, hogy az öreg „zászlótartó“ már régen meghalt, megígérte férje utolsó kívánságának teljesítését, nem féltve a birtokot. De Flemingné nagyon tévedett. Károly temetésénél egy magas, szikár öreg ember jelent meg, kinek arcán meglátszott, hogy az élet tengerén sok vihar érte. Senki sem tudta, honnan jött. Ő volt az első a kocsi után, a legközelebb Gyümölcsök és főzelékek: LUY ENDRE M,tr‘ Kugler sütemény*cukorkák. * Úgy mindennemű liqueurök, cognacok és rumok nagyon szép, nagyszemű és ropogós szív cseresznye. Csemege- és különlegességek raktára és mindennemű sajtok, conserved, bor és pezsgők. friss földi szaznócza; afrikai sárga Banáziasz, Nagyvarad, Béliier-tél. Mindennemű czukorkák nagy raktára. Befőzésre előnyösen JSöld bab, istria,iczilkor borsó. 362 20 20 Telefonsz. 342. Telefon 342. sz. alkalmas spoingol menou és cserenxn*u>.