Szabadság, 1902. augusztus (29. évfolyam, 179-203. szám)

1902-08-01 / 179. szám

2 SZABADSÁG Politikai hírek. Az interparlameat&rii konferencia, Az interparlamentáris konferencia iránt — mint budapesti tudósítónk táviratozza — igen nagy az érdeklődés. Noha egészen szeptember 8-ig lehet jelentkezni a részvétel tekintetében, már a mai napig harminc képviselő és főrend jelentette be Dessewffy Arisztidnél, a ma­gyar csoport titkáránál, hogy a Bécsben tar­tandó interparlamentáris konferencián részt vesz. Jelentkeztek eddig képviselők : gróf Zichy Jenő, Popovics Vazul István nejével és fiával, Wolf­­ner Tivadar nejével, Jagics József nejével, He­gedűs Károly, Krasznay Ferenc, Latinovics Géza. b. Solymossy Ödön, Klobusitzky János nejével és leányával, Dokus Ernő, báró Soly­­mossy Lajos, Szüllő Géza, gróf Eszterházy Kál­mán, Zmeskál Zoltán, Visontai Soma nejével, Reich Aladár, Tormay Károly, Kis Emil, Lator Sándor, Éhen Gyula, Csávossy Béla két fiával, Fascie Tódor nejével, Kállay Lipót fiával, fő­rendek: Nikolics Fedor báró nejével, dr. Szto­­janovics György, ifj. Chotek Rezső, továbbá Vermes Béla, Bessenyey Ferenc, Krajcsek Fe­renc volt képviselők. Bizonyosra lehet venni, hogy a bécsi interparlamentáris konferencián A­p­p­o­n­y­i Albert gróffal 80—100 magyar kép­viselő vesz részt. — • Olasz politika a Balkánon­ szerint az, hogy a szabályzat túlságos jogkört ölelt fel a középiskolai oktatásnál, úgy hogy az egyöntetű középiskolai oktatást a szabályzat veszélyezteti. A döntés ebben az értelemben laptársunk szerint októberre várható. Román kulturönnep. Az idén lesz 250 esztendeje, hogy az első iskola Balázsfalván létesült. Az oláhok e>­ alka­lomból Balázsfalván nagy ünnepséget fognak rendezni, melyen az erdélyi és magyarországi oláhok köréből számosan fognak részt venni, az ünnepség megtartásának na­pját még nem tűz­ték ki. Szomorú dolgokat mond el ez a néhány sor és nagyon jellemző eset a mi nemzetiségi poli­tikánkra, írja az E—I. Százötven esztendő előtt nyílt meg az első oláh iskola Balázsfalván és azóta fennáll, el se pusztult, magyar se lett — hanem megszaporodott. Ilyen a mi „vérlázító“ nemzetiségi politikánk, melyről annyit írnak és beszélnek a nemzetiségi mártírok. Mi történik majd az ünnepségen , figyelemmel fogjuk kisérni. A római Tribuna, mely félhivatalos újság s a­melynek szerkesztője III. Viktor Emánuelt Pétervárra is elkísérte, megcáfolja az olasz la­pok ama híreit, melyek szerint a pétervári ta­lálkozásnak kereskedelmi egyezségek az ered­ményei. A Tribuna szerint Pétervárott szó sem volt semmi kereskedelmi dologról, hanem csupán politikáról. Semmiféle megállapodás nem történt Fétervárott, hanem csak eszmecsere a balkáni politikáról s ez alkalommal kiderült, hogy a két uralkodó nézetei a balkáni politika tekinte­tében tökéletesen egyeznek. Oroszország kétség­bevonhatatlannak tartja Olaszországnak azt a jogát, hogy éber szemekkel nézze a balkáni politika eseményeit. A katholikus autonómia. A Magyar Állam azt a hírt közli, hogy a kormány elhatározta, hogy a kath. autonómiai kongresszus által készített szervezeti szabályzat megerősítését a koronának nem fogja ajánlani. A megerősítés megtagadásának oka a M. Á. 1902. augusztus 1 Magyar fürdők. — Levél a szerkesztőhöz­ — Bártfa-fürdő, július 29. Igen tisztelt szerkesztő úr! Vannak kérdések, amelyek soha sem veszí­tenek aktualitásuk mivoltáról. Egy ilyen, mond­hatnám nemzetgazdasági kérdés a magyar fürdők kérdése is. Évről-évre fölmerül a panasz, hogy a magyar fürdőket ugyan miért nem látogatják oly arányban, mint a külföldieket? Nyomban megjön rá a válasz, hogy a magyar fürdők ké­nyelmetlenek, drágák, nem szolgáltatnak semmi­féle szórakozást, stb., stb. ergo, az ember kény­telen Ischlbe, Badenbe, Reichenhalba, Ostendébe, stb. üdülő- és klimatikus fürdőhelyre menni. Nincs szándékom megütni a nagy dobot akár Bártfa, akár más magyar fürdő mellett, annál kevésbé akarom legyalázni a külföldi für­dőket. Levelem egyedüli célja a kérdést némileg tisztázni és mindkét állítást leszállítani a maga értékére. Ismerem a magyar és a fent jelzett külföldi fürdőket. A speciális gyógyhatású Karlsbad, Franzensbad és Marienbadon kívül hazánk mind­ama gyógyforrásokkal és klimatikus üdülő­helyekkel rendelkezik, mint a külföld. Sőt, még ennél is többel! Hazánk balneológiája már ma tekintélyes irodalom. Pöstyén, Trencsén-Teplitz, a Császár- és Lukácsfürdő, mint speciális gyógy­helyek, továbbá Koritnyica-, Parád-, Bártfa- és Szliács fürdők és klimatikus üdülőhelyek ritkít­ják párjukat. A Tátra egy egész légiójával ren­delkezik a klimatikus helyeknek, köztük Tátra­füred, Feketehegy, Lomnic, Maklárháza, Csorba, stb , stb. mindannyi gyöngye a Tátrának. Erdély vetekedik a Svájccal és a Tempevölg­gyel a romantikus és egészséges üdülő- és fürdőhelyek dolgában. Itt van Borszék, Tarnád és Málnás. Vízakna semmivel sincs hátra a Salczkammerg­uttól. A Balatonhoz képest a Vérzitó egy békapocsolya. És mit tapasztalunk mégis? Azt, hogy atyánk­fiai kiviszik a sok pénzt a külföldi fürdőkbe. Jól tudom én, hogy csupa sovinizmusból senki sem fog menni Tusnádra, ha neki Karle­­badba kell menni, ezt előre bocsátottam. Ámde az a sok ezer meg ezer tisztviselő, hivatalnok, tanár, tanító, pap, kereskedő, iparos, művész stb. a­ki csupán üdülés céljából keresi fel a fürdőt, és a­kinek utoljára is mindegy, ha a stájeri he­gyek, vagy Osztroszkivepor, Kárpátok stb. ma­gyar hegyek tiszta levegőjét szívja, vájjon azok miért menjenek külföldre? Azt mondják erre, hogy a belföldi fürdők drágák. Hát az nem áll! A belföldi fürdőkben is úgy élhet az ember, a­hogy akarja! Nincs az a belföldi fürdő, a­hol az ember 10 kor. kiadással ne fedezhesse napi szükségleteit. Nagyon természetes, hogy költhet 50 kr. is. És a­ki teheti, ugyan miért is ne költ­sön annyit? Elvégre a pénz nem cél, csak eszköz. A­mi a kényelmet illeti, bár e tekintetben is sokat lendítettek már a magyar fürdők. Itt van pl. Birtfafürdő, a­mely azon 10 év óta, hogy részvénytársaság, körülbelül egy milliót fektetett be eme ritka gyógyhatású forrásokkal bővelkedő hegykoszorúba, nagyot haladt és a legkényesebb igényekkel is kielégítheti. De mit kell tapasztalni e részvénytársaságnak? Azt, hogy a befektetett pénzek alig jövedelmez vala­mit. Ezt tudva, nagyon természetes, hogy tőke­pénzes embereink mindenbe, csak fürdőkbe nem fektetik be pénzüket. De ha pregnentálnak für­dőinket, akkor azok bizony fel is lendülnének szebben és jobban a külföldieknél. Ne panaszkodjunk tehát, hanem ahelyett tettel, szóval és tollal hassunk oda, hogy a fürdőző közönség keresse fel a magyar fürdő­ket, miáltal fürdőink tulajdonosai abba a hely­zetbe jutnak, hogy a vendégeket a legnagyobb komforttal el fogják láthatni. Bártfán az utolsó 10 év alatt három nagy szálloda épült körül­belül 400 szobával és két nagy elegáns fürdő­vel hideg gyóg­gyal, hangverseny-, tánc-, ol­vasó- és társalgó teremmel. Azon kívül épült vagy egy tucat új villa. Sajna, hogy az idén az időjárás fölötte mostoha, nincs nap eső nélkül De azért az úgynevezett kúrákat mindennap lehetett megtartani, mert rendesen este esett. Különben a fürdő élet itt víg és kedélyes. Van színház, hangverseny, tánc és mulatság quantum satis. Maradok Szerkesztő ur igaz hive: Kuthi Zsigmond­ állott a sir mellett, ő maga ragadta meg elsőnek a kötelet, hogy a koporsót a sírba bocsássák, örök nyugalomra egyetlen fiát. Midőn a szomorú ceremónia véget ért, az ismerősök és rokonok eloszoltak. A „ zászlótar­tó“ is szomorúan és gondolatokba merülve ment azon hely felé, hol lovát hagyta, a­mikor egy néger dajkával találkozott, ki egy gyönyörű kis leányt vezetett. Mindketten egy virágbokor mögött voltak és a kis gyermek az idegen felé közeledett és felkiáltott, hogy a véletlenül arra menőt megijessze. A zászlótartónak feltűnt a kis leány és megkérdezte, hogy hogyan hívják. »Fleming Jimy“ volt a válasz. A váratlan fe­lelet egész valójában megrázkódtatta az öreg katonát, de tovább akarta folytatni útját. De a kis Jimy rózsás kezei ebben megakadályozták, megfogta az öreg bácsi kezét és kérte, hogy emelje fel. Olyan szép, olyan kedves volt, olyan víg, olyan tele ártatlan jósággal, hogy nem tudott ellentmondani neki. És az egyszer oly büszke és hős „zászlótartó“ mohón karolta át kis unokáját, könyek peregtek le arcán és eb­ben a pillanatban a szeretet és remény újra felébredt lelkében. Itt Árnyékos helyre ment kis unokájával, leült egy törött padra és ölébe vette. A kis Jimy ví­gan ült az öreg bácsi ölében. Megveregette ar­cát puha kezecskéivel, megcsókolta és megsimo­gatta, mint a­hogy apja szokta őt. Csodálatosan rövid idő alatt megnyerte bizalmát. Bizalmasan csevegett koráról, babájáról, kedvenc játékairól. Majd azt kérdezte, hogy tudja e, hogy édes­apja, — ki minden kérését teljesítette — hos­­­szú, hosszú utazásra, Washingtonba, vagy New­ Yorkba, vagy talán még még messzebbre ment ? Azután szerette volna kitalálni az okot, hogy új barátja miért sír, midőn már meg is csókolta. „Sírok, mert, . . . mert olyan nagyon sze­retlek kis leányom, mondotta a zászlótartó és mert annyira szerettem atyádat, ki Washing­tonba utazott. Nem tudod, nem súgja valami neked, hogy a te atyád olyan gyermekem, mint a milyen babyje vagy te neki, hogy Jimy min­denem e földön, a­mi maradt nekem?“ Midőn a néger leány haza akarta vinni a kis Jimyt, az öreg „zászlótartó“ nem tudott megválni tőle. Elhatározta, hogy vele megy. Megkéri majd menyét, hogy csak egy kis he­lyet adjon neki, hogy mindig unokája mellett lehessen. Remélte, hogy teljesíti kérését. Ha a gyermek ilyen angyal, valószínűleg anyja is az­­ Örvendett, hogy Károly ilyen két kincs birto­kában volt. Talán még vigasza is lehet a szegény el­hagyott özvegynek. Ha megengedi, hogy ott maradjon, hátra maradt napjait unokájának és menyének fogja szentelni. Bizonyára nem fog sok gondot okozni. A kis Jimy elvezette a házig, beléptek az ajtón végig mentek egy folyosón. Most megállt a „zászlótartó“, reszketett, nem volt bátorsága tovább menni. „Jer! kiáltotta Jimy, „jer tovább nagyapa!“ Ebben a pillanatban kinyílt az előtte levő ajtó és egy magas női alak állt a küszöbön. Midőn megpillantotta, szinte érezte, hogy hirte­len elsápad. Látta, hogy változások történtek szeretett neje szobáiban, melyeket valóságos szentélyeknek tekintett egykor. A nő éppen az iratok és levelek között ku­tatott. Biztosa­­ akarta tudni, hogy férjének óhaja, mely szerint vagyona atyjának adandó, ha az vissszatér, nincsen meg végrendeletileg. Hosszas kutatás után talált egy iv papírt, melynek olvasása után egész valójában reszke­tett. Ez volt az a mit keresett! Ekkor hallotta, hogy kis leánya valami hívatlan vendéget báto­rít a belépésre. Az ajtóhoz ment, felnyitotta azt és első pillanatra megismerte a férfit az ebédlőben függő arcképről. „John Fleming vagyok, szolgálatára as­­szonyom“, mondotta a „zászlótartó“, „ide jöt­tem, hogy szeretett halott fiamnak az utols kegyeletet megadjam és el akartam menni, a nélkül, hogy önt zavarjam, de találkoztam ez­zel a gyönyörű gyermekkel és — és bármi megteszek, csakhogy mellette maradhassak. H el tudna helyezni valahol, nem volnék senkine útjában.“ A nő látta, hogy ez a hajlott, alázaté öreg ember nem tulajdonainak visszavétel miatt jött és miután úgy gondolkozott, hog ha innen elmegy, ismerősei talán még ar rá is beszélhetik, egy kis padlás­szobát ad ki neki.

Next