Szabadság, 1902. augusztus (29. évfolyam, 179-203. szám)
1902-08-01 / 179. szám
2 SZABADSÁG Politikai hírek. Az interparlameat&rii konferencia, Az interparlamentáris konferencia iránt — mint budapesti tudósítónk táviratozza — igen nagy az érdeklődés. Noha egészen szeptember 8-ig lehet jelentkezni a részvétel tekintetében, már a mai napig harminc képviselő és főrend jelentette be Dessewffy Arisztidnél, a magyar csoport titkáránál, hogy a Bécsben tartandó interparlamentáris konferencián részt vesz. Jelentkeztek eddig képviselők : gróf Zichy Jenő, Popovics Vazul István nejével és fiával, Wolfner Tivadar nejével, Jagics József nejével, Hegedűs Károly, Krasznay Ferenc, Latinovics Géza. b. Solymossy Ödön, Klobusitzky János nejével és leányával, Dokus Ernő, báró Solymossy Lajos, Szüllő Géza, gróf Eszterházy Kálmán, Zmeskál Zoltán, Visontai Soma nejével, Reich Aladár, Tormay Károly, Kis Emil, Lator Sándor, Éhen Gyula, Csávossy Béla két fiával, Fascie Tódor nejével, Kállay Lipót fiával, főrendek: Nikolics Fedor báró nejével, dr. Sztojanovics György, ifj. Chotek Rezső, továbbá Vermes Béla, Bessenyey Ferenc, Krajcsek Ferenc volt képviselők. Bizonyosra lehet venni, hogy a bécsi interparlamentáris konferencián Apponyi Albert gróffal 80—100 magyar képviselő vesz részt. — • Olasz politika a Balkánon szerint az, hogy a szabályzat túlságos jogkört ölelt fel a középiskolai oktatásnál, úgy hogy az egyöntetű középiskolai oktatást a szabályzat veszélyezteti. A döntés ebben az értelemben laptársunk szerint októberre várható. Román kulturönnep. Az idén lesz 250 esztendeje, hogy az első iskola Balázsfalván létesült. Az oláhok e> alkalomból Balázsfalván nagy ünnepséget fognak rendezni, melyen az erdélyi és magyarországi oláhok köréből számosan fognak részt venni, az ünnepség megtartásának napját még nem tűzték ki. Szomorú dolgokat mond el ez a néhány sor és nagyon jellemző eset a mi nemzetiségi politikánkra, írja az E—I. Százötven esztendő előtt nyílt meg az első oláh iskola Balázsfalván és azóta fennáll, el se pusztult, magyar se lett — hanem megszaporodott. Ilyen a mi „vérlázító“ nemzetiségi politikánk, melyről annyit írnak és beszélnek a nemzetiségi mártírok. Mi történik majd az ünnepségen , figyelemmel fogjuk kisérni. A római Tribuna, mely félhivatalos újság s amelynek szerkesztője III. Viktor Emánuelt Pétervárra is elkísérte, megcáfolja az olasz lapok ama híreit, melyek szerint a pétervári találkozásnak kereskedelmi egyezségek az eredményei. A Tribuna szerint Pétervárott szó sem volt semmi kereskedelmi dologról, hanem csupán politikáról. Semmiféle megállapodás nem történt Fétervárott, hanem csak eszmecsere a balkáni politikáról s ez alkalommal kiderült, hogy a két uralkodó nézetei a balkáni politika tekintetében tökéletesen egyeznek. Oroszország kétségbevonhatatlannak tartja Olaszországnak azt a jogát, hogy éber szemekkel nézze a balkáni politika eseményeit. A katholikus autonómia. A Magyar Állam azt a hírt közli, hogy a kormány elhatározta, hogy a kath. autonómiai kongresszus által készített szervezeti szabályzat megerősítését a koronának nem fogja ajánlani. A megerősítés megtagadásának oka a M. Á. 1902. augusztus 1 Magyar fürdők. — Levél a szerkesztőhöz — Bártfa-fürdő, július 29. Igen tisztelt szerkesztő úr! Vannak kérdések, amelyek soha sem veszítenek aktualitásuk mivoltáról. Egy ilyen, mondhatnám nemzetgazdasági kérdés a magyar fürdők kérdése is. Évről-évre fölmerül a panasz, hogy a magyar fürdőket ugyan miért nem látogatják oly arányban, mint a külföldieket? Nyomban megjön rá a válasz, hogy a magyar fürdők kényelmetlenek, drágák, nem szolgáltatnak semmiféle szórakozást, stb., stb. ergo, az ember kénytelen Ischlbe, Badenbe, Reichenhalba, Ostendébe, stb. üdülő- és klimatikus fürdőhelyre menni. Nincs szándékom megütni a nagy dobot akár Bártfa, akár más magyar fürdő mellett, annál kevésbé akarom legyalázni a külföldi fürdőket. Levelem egyedüli célja a kérdést némileg tisztázni és mindkét állítást leszállítani a maga értékére. Ismerem a magyar és a fent jelzett külföldi fürdőket. A speciális gyógyhatású Karlsbad, Franzensbad és Marienbadon kívül hazánk mindama gyógyforrásokkal és klimatikus üdülőhelyekkel rendelkezik, mint a külföld. Sőt, még ennél is többel! Hazánk balneológiája már ma tekintélyes irodalom. Pöstyén, Trencsén-Teplitz, a Császár- és Lukácsfürdő, mint speciális gyógyhelyek, továbbá Koritnyica-, Parád-, Bártfa- és Szliács fürdők és klimatikus üdülőhelyek ritkítják párjukat. A Tátra egy egész légiójával rendelkezik a klimatikus helyeknek, köztük Tátrafüred, Feketehegy, Lomnic, Maklárháza, Csorba, stb , stb. mindannyi gyöngye a Tátrának. Erdély vetekedik a Svájccal és a Tempevölggyel a romantikus és egészséges üdülő- és fürdőhelyek dolgában. Itt van Borszék, Tarnád és Málnás. Vízakna semmivel sincs hátra a Salczkammerguttól. A Balatonhoz képest a Vérzitó egy békapocsolya. És mit tapasztalunk mégis? Azt, hogy atyánkfiai kiviszik a sok pénzt a külföldi fürdőkbe. Jól tudom én, hogy csupa sovinizmusból senki sem fog menni Tusnádra, ha neki Karlebadba kell menni, ezt előre bocsátottam. Ámde az a sok ezer meg ezer tisztviselő, hivatalnok, tanár, tanító, pap, kereskedő, iparos, művész stb. aki csupán üdülés céljából keresi fel a fürdőt, és akinek utoljára is mindegy, ha a stájeri hegyek, vagy Osztroszkivepor, Kárpátok stb. magyar hegyek tiszta levegőjét szívja, vájjon azok miért menjenek külföldre? Azt mondják erre, hogy a belföldi fürdők drágák. Hát az nem áll! A belföldi fürdőkben is úgy élhet az ember, ahogy akarja! Nincs az a belföldi fürdő, ahol az ember 10 kor. kiadással ne fedezhesse napi szükségleteit. Nagyon természetes, hogy költhet 50 kr. is. És aki teheti, ugyan miért is ne költsön annyit? Elvégre a pénz nem cél, csak eszköz. Ami a kényelmet illeti, bár e tekintetben is sokat lendítettek már a magyar fürdők. Itt van pl. Birtfafürdő, amely azon 10 év óta, hogy részvénytársaság, körülbelül egy milliót fektetett be eme ritka gyógyhatású forrásokkal bővelkedő hegykoszorúba, nagyot haladt és a legkényesebb igényekkel is kielégítheti. De mit kell tapasztalni e részvénytársaságnak? Azt, hogy a befektetett pénzek alig jövedelmez valamit. Ezt tudva, nagyon természetes, hogy tőkepénzes embereink mindenbe, csak fürdőkbe nem fektetik be pénzüket. De ha pregnentálnak fürdőinket, akkor azok bizony fel is lendülnének szebben és jobban a külföldieknél. Ne panaszkodjunk tehát, hanem ahelyett tettel, szóval és tollal hassunk oda, hogy a fürdőző közönség keresse fel a magyar fürdőket, miáltal fürdőink tulajdonosai abba a helyzetbe jutnak, hogy a vendégeket a legnagyobb komforttal el fogják láthatni. Bártfán az utolsó 10 év alatt három nagy szálloda épült körülbelül 400 szobával és két nagy elegáns fürdővel hideg gyóggyal, hangverseny-, tánc-, olvasó- és társalgó teremmel. Azon kívül épült vagy egy tucat új villa. Sajna, hogy az idén az időjárás fölötte mostoha, nincs nap eső nélkül De azért az úgynevezett kúrákat mindennap lehetett megtartani, mert rendesen este esett. Különben a fürdő élet itt víg és kedélyes. Van színház, hangverseny, tánc és mulatság quantum satis. Maradok Szerkesztő ur igaz hive: Kuthi Zsigmond állott a sir mellett, ő maga ragadta meg elsőnek a kötelet, hogy a koporsót a sírba bocsássák, örök nyugalomra egyetlen fiát. Midőn a szomorú ceremónia véget ért, az ismerősök és rokonok eloszoltak. A „ zászlótartó“ is szomorúan és gondolatokba merülve ment azon hely felé, hol lovát hagyta, amikor egy néger dajkával találkozott, ki egy gyönyörű kis leányt vezetett. Mindketten egy virágbokor mögött voltak és a kis gyermek az idegen felé közeledett és felkiáltott, hogy a véletlenül arra menőt megijessze. A zászlótartónak feltűnt a kis leány és megkérdezte, hogy hogyan hívják. »Fleming Jimy“ volt a válasz. A váratlan felelet egész valójában megrázkódtatta az öreg katonát, de tovább akarta folytatni útját. De a kis Jimy rózsás kezei ebben megakadályozták, megfogta az öreg bácsi kezét és kérte, hogy emelje fel. Olyan szép, olyan kedves volt, olyan víg, olyan tele ártatlan jósággal, hogy nem tudott ellentmondani neki. És az egyszer oly büszke és hős „zászlótartó“ mohón karolta át kis unokáját, könyek peregtek le arcán és ebben a pillanatban a szeretet és remény újra felébredt lelkében. Itt Árnyékos helyre ment kis unokájával, leült egy törött padra és ölébe vette. A kis Jimy vígan ült az öreg bácsi ölében. Megveregette arcát puha kezecskéivel, megcsókolta és megsimogatta, mint ahogy apja szokta őt. Csodálatosan rövid idő alatt megnyerte bizalmát. Bizalmasan csevegett koráról, babájáról, kedvenc játékairól. Majd azt kérdezte, hogy tudja e, hogy édesapja, — ki minden kérését teljesítette — hosszú, hosszú utazásra, Washingtonba, vagy New Yorkba, vagy talán még még messzebbre ment ? Azután szerette volna kitalálni az okot, hogy új barátja miért sír, midőn már meg is csókolta. „Sírok, mert, . . . mert olyan nagyon szeretlek kis leányom, mondotta a zászlótartó és mert annyira szerettem atyádat, ki Washingtonba utazott. Nem tudod, nem súgja valami neked, hogy a te atyád olyan gyermekem, mint a milyen babyje vagy te neki, hogy Jimy mindenem e földön, ami maradt nekem?“ Midőn a néger leány haza akarta vinni a kis Jimyt, az öreg „zászlótartó“ nem tudott megválni tőle. Elhatározta, hogy vele megy. Megkéri majd menyét, hogy csak egy kis helyet adjon neki, hogy mindig unokája mellett lehessen. Remélte, hogy teljesíti kérését. Ha a gyermek ilyen angyal, valószínűleg anyja is az Örvendett, hogy Károly ilyen két kincs birtokában volt. Talán még vigasza is lehet a szegény elhagyott özvegynek. Ha megengedi, hogy ott maradjon, hátra maradt napjait unokájának és menyének fogja szentelni. Bizonyára nem fog sok gondot okozni. A kis Jimy elvezette a házig, beléptek az ajtón végig mentek egy folyosón. Most megállt a „zászlótartó“, reszketett, nem volt bátorsága tovább menni. „Jer! kiáltotta Jimy, „jer tovább nagyapa!“ Ebben a pillanatban kinyílt az előtte levő ajtó és egy magas női alak állt a küszöbön. Midőn megpillantotta, szinte érezte, hogy hirtelen elsápad. Látta, hogy változások történtek szeretett neje szobáiban, melyeket valóságos szentélyeknek tekintett egykor. A nő éppen az iratok és levelek között kutatott. Biztosa akarta tudni, hogy férjének óhaja, mely szerint vagyona atyjának adandó, ha az vissszatér, nincsen meg végrendeletileg. Hosszas kutatás után talált egy iv papírt, melynek olvasása után egész valójában reszketett. Ez volt az a mit keresett! Ekkor hallotta, hogy kis leánya valami hívatlan vendéget bátorít a belépésre. Az ajtóhoz ment, felnyitotta azt és első pillanatra megismerte a férfit az ebédlőben függő arcképről. „John Fleming vagyok, szolgálatára asszonyom“, mondotta a „zászlótartó“, „ide jöttem, hogy szeretett halott fiamnak az utols kegyeletet megadjam és el akartam menni, a nélkül, hogy önt zavarjam, de találkoztam ezzel a gyönyörű gyermekkel és — és bármi megteszek, csakhogy mellette maradhassak. H el tudna helyezni valahol, nem volnék senkine útjában.“ A nő látta, hogy ez a hajlott, alázaté öreg ember nem tulajdonainak visszavétel miatt jött és miután úgy gondolkozott, hog ha innen elmegy, ismerősei talán még ar rá is beszélhetik, egy kis padlásszobát ad ki neki.