Szabadság, 1902. október (29. évfolyam, 229-255. szám)
1902-10-01 / 229. szám
XXIX. évi folyam. Előfizetési feltételek : Szikimé«»» fitly*» i Xarona Kigyod évre §.— Félévra 1ä. —Egész évre 34.— Tildékre postării * Xorona Hffigy © dóvre 7.— Félévre 14.— Egész évre 18.— XUdóhivatal: Kossuth Lajos utcza, í&Iharisiegyei takarékpénztári épület s, hova a hirdetések és az előfizetés dijak küldesdők« Nagyvárad, szerda, 1902 eltöbe? I. Egyes számára 16 allérSZABADSÁG POLITIK AB MA PB LAP. A BIHARMEGYEI ÉS NAGYVÁRADI SZABADELVŰ PÁRT KÖZLÖNYE. 229-ik szám Hirdetések dija: 6 hasábos pontsorért egyszer 12Allér Háromszor és többször — — 8Allér. Nyilttér 3 hasábos petitsorért 40 fillér Apró hirdetésben minden szó 4 fillér, vastagbelükkel — — — 8 fillér. Beelam soronként — —2 kor. Szerkesztési iroda: Kossuth Lajos utcza (BHi.v»egy* takarékpénztári épütlet.) Kéziratok vissza nem küldetnek. Főszerkesztő : SZÚNYOSI SZABOLCS. Felelős szerkesztő: HEGYESI MÁRTON. Laptulajdonos : LASZKY ÁRMIN. ügyvédi kérdések. A budapesti ügyvédi kamara, jóllehet előkelő helyzete kétségtelen, sem az igazságügyi, sem a szorosan vett ügyvédi érdekek területén nem képviseli az egész ország ügyvédi karát. Maga az ország ügyvédi kara nem tartja a maga természetű képviselőjének. Ez világosan kitűnik abban, hogy az egyes ügyvédi kamarák a budapesti ügyvédi kamara álláspontját sok kérdésben nem mind tették magukévá Azonfelül pedig országos ügyvédgyűlések utján iparkodtak az ügyvédek a maguk közvéleményének más, a budapesti ügyvédi kamarától különálló fórumot teremteni. Ennek az oka bőven ismeretes. A túlnépesedés nagy és végzetes csapása tulajdonképpen csakis a budapesti kamarát nyomja. Leszámítva egy-két hasonló nyomás alatt szenvedő vidéki várost, az ügyvédség túlszaporodása sehol annyira nem érezhető , kisebb helyeken pedig egyáltalán nincs túlszaporodás. A jogi forgalom legtöbb helyen kellő arányban van az ügyvédek számával és sem a keresethiány nem érezhető, sem pedig azok a szakadatlan súrlódások, amelyek a budapesti kamarába a folytonos elégedetlenséget bevitték. Amiből az következik, hogy a vidéki kamarákat jobbára hidegen hagyják a budapesti panaszok. Az ügyvédi kar túlnyomó nagy része éppenséggel nem is nézi az igazságügyi kérdéseket annyira az ügyvédi érdekek szempontjából, mint ahogyan azt Budapesten teszik. Az ügyvédi kar s kivált a budapesti ügyvédségnek válságos helyzetét egyébiránt ezzel nem akarjuk kisebbíteni. Az 1874. évi reform, amely az ügyvédek létszámát a magasabb kvalifikáció és hosszabb gyakorlati idő beállításával akarta korlátozni, csakugyan hatását veszítette. Noha örvendetes az, hogy az ügyvédi kar értelmi színvonala azóta emelkedett, mégis megdöbbentő eredményei voltak társadalmunk amaz előítéletének, mely ezt a pályát még folytonosan és minden mérték nélkül túltömi. És kivált szomorú hatása volt annak Budapesten, ahol — bízvást elmondhatni — legalább is mégegyszer annyi ügyvéd van, mint amennyit a fővárosnak amúgy sem igen eleven jogi forgalma elbír. Tagadhatatlan az is, hogy ez az immár eltűrhetetlen túltömöttség a dolgok természeténél fogva s anélkül, hogy az ügyvédi kar ellen akár a kormány, akár bárki más animozitást tanúsítana, egyre nyomasztóbbá válik még akkor is, ha az ügyvédek mostani létszáma nem emelkedik. A jogbiztosság erősödése és az igazságszolgáltatási viszonyok javulása mellett a pörök és vitás jogügyek száma egyre kevesebb lesz. Ennélfogva mindig kisebb is az ezekből származó ügyvédi jövedelem. Ezt pedig megakasztani semmiféle hivatásbeli érdekből nem lehet; ilyet maguk az ügyvédi kamarák sem kívántak volna, sőt éppen a budapesti ügyvédi kamara múltjából lehet dicsérettel fölemlíteni, hogy a közvetlenségnek és szóbeliségnek meleg pártfogója volt a reformoknál, holott maguk az ügyvédek tudták legjobban, hogy a perrendtartások európai lábra állítása az ügyvédség jövedelmeit okvetetlenül csökkenteni fogja. Mindazáltal most ennek a nemes tradíciónak a folytatását kevésbé látjuk. A logika rendje azt hozta volna magával, hogy ezen előrelátott és ki sem kerülhető hátrányokkal szemben magában az ügyvédi kar közszellemében forrjon ki egy olyan reform gondolata, mely a kar exorbitáns számát és szervezetét a jogszolgáltatás egyre javuló közviszonyaival arányba hozza. E helyett azonban úgy az ügyvédgyűlések, mint a budapesti ügyvédi kamara sorra elvetette a számkorlátozások legenyhébb módjait is, valamint az ügyvédi kar kettéosztásának gondolatát is. Néhány vidéki kamarának ily irányban emelt határozata egyszerűen félretetetett s ma már az ügyvédi karban általánosan az úgynevezett szabad, korlátozatlan számú ügyvédség, vagyis a mostani rendszer megtartása a jelszó. Szerintünk ez a kar közvéleményében határozottan logikai hiba. És ennek a hibának a következése most az, hogy ügyvédjeink a szervezeti gyökeres reform kifejtése helyett az egyes igazságügyi érdekű törvényjavaslatokban iparkodnak az ügyvédség kérdéseit a meglevő alapon és szerintünk nagyon elhibázott módon, úgy ahogy, megoldani. Pedig az az első pillanatra is világos, hogy az egyes igazságügyi törvények keretében ez tökéletesen lehetelen. A kormány és törvényhozás legjobb indulata mellett is csak arra vihetne ez, hogy maga a törvény végák gyanánt szolgálnak a nagy úri passzióknak. A nagy cselekedetre és nagy lemondásokra egyaránt kész Wesselényi azonnal készen volt. No jó, tehát mostantól kezdve vége van a vadászatnak mindenkorra. Haba magyarázta nekik a hidegebb fejű Széchenyi, hogy hiszen a hajtók mestersége éppenséggel nem kellemetlen. Télen, amikor semmi dolguk sincs, maguk is örömest járnak a vad után. Ez tiszta mulatság nekik, szívesen jönnek, akár ingyen is. Mellette azonban inni és enni is kapnak, sőt egy-egy kis napszám is jár a mulatságért. Wesselényi már benne volt a felszabadításban és kimondták a nagy népszabadítást. Többet nem vadászunk ! Másnap azonban Wesselényi késett egy kicsit a reggelitől. Lemennek és éktelen haragban találják. Elmeséli, hogy a vadásza tegnap a városban felejtette a ruhát, amiért odaküldte. Fölpofozta érte és mese elszökött a gazember. Széchenyi pedig erre azt mondta, hogy na akkor bátran vadászhatunk tovább. És ezentúl nem is volt szó többet a hajtok felszabadításáról. Valósággal a hajtók még most sincsenek fölszabadítva. És ha jól ítélem, a demokratikus eszmék ezen a téren sohasem is fognak hódítani. És nem fog ijesztőleg hatni az a sok megsorévezés sem, & minek a szentiványi eset A hajtók. Irta: Kenedi Géza. Olvasom, hogy a szentiványi fogolyvadászaton nyolc hajtó és egy vadőr is terítékre került. Ötöt közülök a szeretetreméltó orosz hercegi vendég sörétezett meg, négyet a grófi házigazda. Amint igy is illik. Hadd lássa a vendég, hogy mindenbe övé az elsőbbség. Hát ez szép rekord. És ami fó, még ennél is szebb jövedelem a faluban. Mert ilyenkor nem holmi amerikai sparadrappal ragasztják be a sebet, hanem amolyan belföldi fiaszommal, amelyikre az van nyomtatva, hogy az Osztrák- Magyar Bank a bemutatónak ilyen és ilyen szivessegeket kész cselekedni. És nagy különbség volt az mindig még. Szentiványon ia, hogy valamiféle kocavadász söröztati-e meg az „embert“ .dióverőnek való Lefaueheuxvel, avagy pedig •igazi nagy urak cselekszik, messzehordó amerikai hamuseriess puskával, ami igaz, hogy mélyebbre megy egy kicsit, de azután van is látszatja. "s Szent Hubertus gyalogjáró tisztelői közé tartozván, csöppet sem vagyok fölháborodva ezen, egyébiránt csakugyan ritka eredményen. úFuimus troies. Nekem is volt alkalmam a csismaszáramból némely, nem is 10 es, hanem 8-as és hatos söréteket kiszedegetni és alig van olyan vadászpajtásom, akinek a „köztakaróján“ nem lennének holmi forradások, egy-egy vig ebéd után való hajtás maradandó emlékei. Arról pedig diszkrétül hallgatok, hogy jó,ffiegsm is hoztam-e, nem hoztam-e és hány hajtót terítékre, akgatékra, vagy nem tudom én , mire. Katonadolog, amire minden vadász el van készülve, de legfőképpen minden hajtó. Mert hajh, számító lény az ember és Kaszás Pista, a szegény zsellérember egyszer így szólott az ő siránkozó életpárjához, amikor fölkötött balkézzel jött haza a hajtásból : — Ne asszony, ne pityeregj. Erre a télre már el vagyunk látva szépen. A méltóságos gróf úr lőtt meg. Éljen! Hogy azután miféle praktikákkal lehet a nyolc napon innen gyógyuló sebből nyolc napon túl gyógyuló sebet csinálni, az már megint különváló dolog és nem közönséges ága a parasztjogtudománynak. A vadászat és a szentimentalizmus, íme, nem született egy napon, Kemény Zsigmond beszéli el Wesselényiről, — akinek emlékezete csak éppen most elevenedett fel megint — hogy egyszer nála Zsibón vadásztak. Széchenyi István is ott volt. A társaság este a kandallónál sütkérezett és a nagy európai szabadság-eszmékről beszélgettek. Valaki feltette, hogy a narannizmust példákban kellene megmutatni, a szószátyárság nem ér semmit. A hajtókra fordult a beszéd, hogy íme azok rabszol- Legjobb, legtartósabb és legszebb az „EMKE“ padlófénymáz,5% az Emke javára. Gyártás és főeladás: BERKES BERTALAN kereskedésen, Zöldfa utoft, 2NTs,gr3rva,rad., Fő-ufópa. Elárusítók: Lévy József [‘s Fia Nagy Szalonta, Kiss Márton Székelyért], Lévy dAvid Tinke, Lévay Vincie Érmih Aljf tlvs, Tóth Andor Belényes, Rothbárt Mór B.-Újfalu, Mezey Dávidné, Elend, Bleyer Ferencs és Fia Komódi, Schäffer Herman Sarkad. 3: 11 0