Szabadság, 1903. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1903-01-01 / 1. szám

AYA.évfolyam. Nagyvárad, csütörtök, 1903. január 1. Előfizetési feltételek: Szétküldéssel Beís­ben: Korona negyed évre 0.— Fél évre ! — Egész évre *4.— Kiadó­hivatal:­­Kossuth­ Lajos-utcza, (Biharm­egyei taka­rékpénztári épület), hová a hirdetések és az előfizetés-dijak küldendők. POLITIKAI NAPILAP. Egyes szám ára 10 fillér. A BIHARMEGYEI ÉS NAGYVÁRADI SZABADELVÜ PÁRT KÖZLÖNYE­­I Vidékre postával: Korona Negyed évre 7.— Fél évre 14.— Egész évre 2 b.— Főszerkesztő: SZÚNYOGH SZABOLCS. Felelős szerkesztő: HEGYESI MÁRTON. 1 fer szám. Hirdetések díja: 6 hasábos petitsorért egyszer 12 fillér. Háromszor és többször — — 8 fülér* Nyilttér 3 hasábos petitsorért 40 fillér. Apró hirdetésben minden szó 4 fülér, vastag betűkkel — — 8 fillér. Reklám soronként — — — 2 kor. Szerkesztőség: Kossuth Lajos­ utcza (Bihar megyei takarékpénztári épület.) Kéziratok vissza nem küldetnek. Laptulajdonos: LASZKY ÁRMIN. írsamla£i T iiwi mmiiiBTi fmnirrrfiaBwaBa^M—manviMiroma——satamam «»Wia— Uj esztendő. — január 1. Tegnapi vezércikkünkben beszámoltunk az elmúlt év politikai és parlamentáris mérlegé­ről. Ma azon reményekre s azon aggályokra kell rámutatnunk, melyek minden hazafi lel­két ez uj év hajnalán a jövő iránt megre­megtetik. Sokat kell nekünk várnunk az uj évtől, és soktól kell aggódnunk. Úgy politikai mint társadalmi téren. Szóljunk előbb, mert ezzel hamarabb vé­gezhetünk, a társadalmi tekintetben föltoluló reményeinkről és aggályainkról. Taszadhatlan tény, hogy az utóbbi idők­ben, nem csupán az elmúlt évet értve ez alatt, olyan jelenségek merültek fel társadalmi életünkben, melyek joggal kelthetnek minden korrektül gondolkodó egyén keblében aggá­lyokat. Oly irányok, oly egyének törtettek elő a felszínre, melyek és kik szereplése csak is úgy volt lehetséges, hogy a józan többség vagy a harctól való félelemből, vagy­­ nemtörődömségből nem reagált azok ellen s tűrte azoknak felülkerekedését. És ezek az irányok és ezek az indivi­­diumok a pillanatnyi érvényesülés délibábos napsugaraiban sütkérezve, elég vakmerőek ,azt hinni, hogy most már övék a jövő. Na hát ezt a bitang reménykedést a ma­gyar társadalomnak meg kell egyszer min­denkorra semmisíteni. Hisszük s reméljük is, hogy az meg fog történni, s az az aggo­dalom, mely azon irányok és azon egyének további prosperálásából keletkezhetnek, szét­­foszlik, mint a ködgomoly; eloszlik, mint egy rész­álom. A magyar társadalom egy egész­séges lehellete elutasítja magától azokat az irányokat s lerázza magáról azokat az indi­­vidumokat, mint a nemes mén a reá ragadt kullancsokat s ezek vissza fognak hullani, mint a fölfújt hólyag, oda, a­honnan e­ltör­­te­k : a porba, a mocsokba, és sorsuk a jól megérdemlett örök feledés lesz. Ezt várjuk mi társadalmilag az uj esz­tendőtől De politikailag is sokat várunk. Várjuk mindannak ellenkezőjét, a­mi aggályt kelt lelkünkben. Mert az is tagadhatatlan tény, hogy több fekete pont észlelhető hazánk jövőjének egén. Ott van először Lambsdorffnak, az orosz külügyminiszternek éppen most a Balkán ál­lamokban tett utazása. Külügyminiszterek, kü­lönösen az orosz külügyminiszterek, nem szoktak hideg tél idején ok nélkül utazgatni. Nagyon félő most is, hogy a tavaszi szellők fuvallatára az orosz külügyminiszter nyo­mán vérvirágok fognak kivirulni a macadoni bérceken és síkságokon, s lángba fog borulni újra a Kelet- Európának ezen puskaporos raktára. És ez bennünket, Ausztria-Magyar­­országot a török birodalmon kívül, első­sor­ban érdekel. Itten is­­ hisszük és reméljük azonban, hogy külügyi kormányunk tapintata és erélye vagy egészen el fogja hárítani a fenyegető veszélyt, vagy legalább­is locali­­zálni fogja azt. Ott van másodszor is főleg az Ausztriá­val való kiegyezési kérdések egész comp­­lexuma, mely ma az új év napján, egészen a borotva élére van állítva. Lesz-e még meg­menthető a kiegyezés fonala a borotva éle általi szétmetszetéstől, azt ma egyáltalán nem tudhatja senki. Az osztrák állapotok sivárságán s az osztrák államférfiak konok­­ságán megtörhet minden további kísérlet, ha­bár ma még a teljes szakítás nem konst­a­tálható. Mit hoz a jövő, e tekintetben már a legközelebbi napok meg fogják ugyan adni a választ, — ma még nem tudhatja senki. Higgjük és reméljük azonban most még a legutolsó stádiumban is, hogy még létre­jön egy becsületes kiegyezés, melynek kere­tén belül a mi jogos érdekeink kellőleg meg lesznek védve. De azon esetben is, ha az alkudozások nem vezetnek eredményre, ha megtörténik a szakítás az egy uralkodó alatti két állam között, higgjük és reméljük, hogy a magyar állam, ez a mi sokat szenvedett édes hazánk, megerősödve fog kikerülni a reá szakadt megpróbáltatások nehéz küzdelmeiből. Ezeket várjuk politikailag az új eszten­dőtől. Adjon Isten jobb jövőt — mi magyar hazánknak! Hegyesi Márton: Politikai hirek. A magyar autonom vámtarifa elkészítése. Négy hete annak, hogy Varga min. tanácsost, a statisztikai hivatal főnökét, Széll miniszterelnök Történet az erkölcstelen Margitról. Irta: Lengte! Géza. — A „Szabadság“ eredeti tárcája. — Margit, a barnaszemű, erős és szép Margit nem ismerte az élet keserűségeit. Nem tudta, mi az, ha a kalap nem egészen új és nem egészen divatos és nem tudott arról az égető fájdalomról sem, a­mi akkor lép fel, ha valami jogász bálra nem viszik el az embert, a­ki leány. Margitnak ugyanis mindig finom és szép volt a ruhája, bá­lokba meg egyáltalán nem járt, mert egész más dolgokkal volt elfoglalva. Margit örökölt valamit a szüleitől, a­mennyit épen a nevelő rokonok se­gítségével nagy leány koráig kényelmesen elfogyaszt­hatott, mielőtt azonban teljesen vége lett volna a pénzének, észrevette, hogy apró virágait, a­mit mindenféle haszontalanságokra festett, az egyszerű, naiv, de bájos rajzait szívesen megfizetik. Sőt ké­sőbb, hogy tanult és nagyon szép dolgokat,­­ruhá­kat, meg eféléket tervezett, kényelmesen vágott zsebre egészen csinos summákat és nem kellett lemondania a finom kalapokról, sem arra nem szo­rult, hogy báltermekben próbáljon szerencsét. Margit ekkor búcsút vett a rokonaitól, idejé­ben, mielőtt azok az örökségről a kegyelem-ke­nyérre tértek volna át és dolgozott annyit, a­mennyire épen szüksége volt. Sok szabad idejét pedig hol lustálkodással, hol bölcs okulással töl­tötte el. Ekkor lett Margit húsz éves és már meglátta az élet apróbb és nagyobb, tisztább és szenvesebb bajait. Látta, hogy az élete meglehetősen oktalan, látta azonban, hogy semmivel sem céltalanabb egyébb embertársai életénél, nem főképen azoké­­nál, a­kik eljutottak a nagynak és szépnek neve­zett páros életbe, nevelvén gyermekeket, kik maj­dan ép oly tanácstalan állanak a nagy rejtelem előtt. Margitot azért a nyugalma, az erős és egész­séges és tudó volta megóvta a keserű gondola­toktól és nem fordult meg fejében a házasság sem, mint megnyugtató eszköz. Hideg, világos agya sehogy sem tudta tetszetősnek színezni az ide­gen férfiúval való örök együttélést. Fiatal vére azonban felpezsdült és mind gyakrabban pezsdült fel, meg­jelentek előtte ismerős férfiak, lélekben idegenek, kikkel nem mert volna lelki, állandó közösségben élni, csak ép az ölelést, a csókot áhítozta. Akkor jött János, a­ki semmivel sem volt kü­lönb a csinos férfiaknál, hanem nagyon kellemes és nagyon előzékeny. Margit elfogadta a virágjait és magában kinevette, hogy tulajdonképen udvar­lásával semmit sem érne, ellenben az övé lenne minden szószaporítás nélkül is, mert itt az ideje egy fiatal, derűs élet virágzásának. Mert ilyen er­kölcstelenül gondolkodott Margit, sőt ép ilyen er­kölcstelenül cselekedett is, mikor a délutáni órá­kat Jánosnak szentelte. Nem volt szigorú mama, a­ki tekintélyével akadályozta volna meg e romlást, mely csak eskü és egy életre szóló kötelezvény után engedhető meg­­ a nőknek, és Margit szegény nem tudta eléggé mérlegelni a szörnyű tettet, amely gyönyörű nyugalmat szerzett a vérének. János gyengéd volt és csak a második hónapban akarta megkezdeni ama kellemetlenkedő jogok gyakorlását, a­melye­ket a férfiak igénybe szoktak venni, viszonzásul, hogy kedvesük szíveskedett az ő véleményük sze­rint, de az ő kedvükért, megvetésre méltó te­­remtmén­nyé lenni. Margit ekkor tartózkodóbbá lett és a délutánokon, hol János hálósapkás férfi sze­repet kezdett játszani, mind ritkábban jelent meg Bejele­nteni a n­­é. közönségnek, hogy czipő kalap- és férfi-divatáru­üzletemben z ujévi kiállítás Teljes tisztelettel: I­JEITNEJFt L>AZÁ­FL, Nagyvár­ad, Zöldfa­ utcza, a „Zöldfa“ kávéházzal szer­ben, a mai napon ,^az épí­t^ette. A megtifeo tárgy bámulatos Olcsó árak m­ellett­­ fognak eladatni. w 'jy vfél&s'

Next