Szabadság, 1903. február (30. évfolyam, 26-48. szám)

1903-02-01 / 26. szám

XXX. évfolyam. Előfizetési feltételek Szétküldéssel Helyben: Korona S­egyed évre 6.— Fél évre 12 — i­gész évre 24.— Kiadó­hivatal: Kossuth Lajos-utcza, (Biharmegyei taka­rékpénztári épület), hová a hirdetések és az előfizetés-díjak küldendők.. POLITIKAI NAPILAP Egyes szám­ára 10 fillér. A BIHARMEGYEI ÉS NAGYVÁRADI SZABADELVÜ PÁRT KÖZLÖNYE. Vidékre postával: Korona Negyed évre 7.— Fél évre 14.— Egész évre 2­8.— Nagyvárad, vasárnap, 1903. február 1. 26-ik »zrím Hirdetések dija; 6 hasábos petitsorért egyszer 12 fillér. Háromszor és többször — — 8 filler. Nyilttér 3 hasábos petitsorért 40 fillér. Apró hirdetésben minden szó 4 fillér, vastag betűkkel — — 8 fillér. Reklám soronként — — — 2 köt. Szerkesztőség: Kossuth Lajos­ utcza (Biharmegy­i takarékpénztári épület.) Kéziratok vissza nem küldetnek. Főszerkesztő: SZÚNYOGH SZABOLCS. Felelős szerkesztő : HEGYESI MÁRTON. Laptulajdonos: LASZKY ÁRMIN. Alispán választás előtt. Irta: Tisza István gróf. Eltemettük Szunyogh Pétert. Az erős férfi, az igaz ember, a hű barát elhivatott körünkből. Élte delén, pályája közepén, köz­hasznú tevékenysége közepette ragadta el a kérlelhetett végzet közülünk, üresen hagyva az alispáni széket, melyre e vármegye osz­tatlan bizalma emelte s vérző sebet ütve barátai lelkén. Még fel sem ocsúdtunk elhunytának meg­döbbentő hatása alól, még bele sem törőd­tünk a szomorú tudatba, hogy elvesztettük őt s az élet kérlelhetetlen igényei már­is a jövő feladatai elé állítanak bennünket. Utó­dot kell keresnünk számára, bármily keser­ves, bármily visszatetsző feladat legyen is ez. Széles mederben, pezsgő elevenséggel in­dultak meg vármegyeszerte az alispán vá­lasztási mozgalmak. Foly a tömörülés, a szer­vezkedés három jelölt hívei részéről s olyan választási küzdelemre van kilátás, minő há­rom évtized óta nem volt e vármegyében. Örvendetes jele ez annak, hogy hála Is­tennek népszerű férfiakban, kiváló munka­erőkben gazdagok vagyunk. Vegyük bár a legszigorúbb bonckés alá bármelyik jelölt egyéniségét, jellemét, tehetségeit, közszol­gálati tevékenységét ; kalapot kell emelnünk mindhármójuk előtt, s jogos büszkeséggel­­ tölthet el annak tudata, hogy Bihar vármegye alispáni székének betöltésénél három ily férfi közt választhatunk. Jogos büszkeséggel tölthet el, de egyút­tal határait szabja a küzdelemnek. Soha, a küzdelem hevében sem feledjük el, hogy az ellenpártok jelöltjei is egész em­berek, méltók a tiszteletre és bizalomra. E sorok írójának is megvan a maga alispán jelöltje, kinek ügyét a lovagias küzdelem kor­látai között egész lélekből, teljes erővel kí­vánja szolgálni, de azért valódi csapásnak tartaná, ha bárkinek érdekében belevennék e küzdelembe az ellenségeskedést, az elkesere­dést, a szenvedélyt. Ám vívjuk meg a küzdelmet legjobb erőnk s képességünk szerint, de kiki becsülje meg annyira saját je­öltjét, hogy ne a többiek gáncsolása és kisebbítése által akarja győ­zelmét biztosítani. Méltatlan és nemtelen fegy­ver ez ; ellenkezik a mindhárom jelölt által kiérdemelt általános tisztelettel, s azzal a baráti jó viszonynyal, mely évek sora óta fűzi őket egymáshoz. Az idegen uralom gyászos korszakának egybeforrasztó nyomása s azon vezérférfiak önzetlen fáradozása, kiknek áldott emléke kell hogy éljen keblünkben ma is, nyomtala­nul irtotta ki Bihar vármegye társadalmából a visszavonás, a gyűlölség, a bizalmatlanság utolsó csíráit is, s a bizalom, az összetartás, az egymás megbecsülésén felépült férfi-barát­ság oly légkörében nőtt fel a mai nemzedék, melyhez foghatót hiába keresnénk másfelé. Nagy áldás ez társadalmi életünkre, tiszta és nemes örömök forrása mindnyájunkra nézve, de a közélet terén is megtenné gyümölcseit s e vármegye egész működésére éltetőleg, felemelőleg hatott. És ha a most lezajló választási küzde­lem pillanatnyira három táborra szakít is szét bennünket, ne veszítsük szem elől ma sem, hogy ha bajtársak voltunk, vállvetve szolgáltuk a közügyet a múltban s ezt várja tőlünk a közérdek a jövőben is. Alig néhány hét választ el a küzdelem végétől. Mindenikőnk élhet azon meggyőző­désben, hogy az ő jelöltjének győzelme biz­tosit legtöbb előnyt a közönség számára, — kárt nem fog annak okozni egyik jelölt győzelme sem, s bármelyiket ültesse is a többség az alispáni székbe, úgy kell a küz­delemnek lefolynia, oly eszközöknek kell győzelmet köszönnie, hogy az egész vár­megye közönségét a régi összetartásban, a régi bizalommal gyüjthesse maga köré. — Apponyi és a néppárt. A „Budapesti Napló“ ma hosszabb közleményben megleckézteti a néppártot és a néppárti sajtót, amiért ismert és nyilvánosságra jutott „kívánalmai“ kapcsán, olyan tüntetően védelmezik gróf Apponyi Al­bertet. A „B. N.“ ezért fogadatlan prókátornak nevezi a néppárti sajtót, amely — úgymond e pártfogásával nem védeni, hanem agyonvé­deni akarja a képviselőház elnökét. Vasárnapi levél. — A „Szabadság“ eredeti tárcája. — Egy-két hónapig újra pezseg az élet a régi, csendes vármegyében. A míg elválik, hogy ki lesz az uj alispán és egy nap alatt újra csendes lesz Bihar. Addig gyülésezünk, jelölgetünk és végig csináljuk a korteskedés szelidebb iskoláját. A­ki­nek kedve van hozzá, gondolkodhat rajta, mi jobb. A voksok gyüjtése-e választás előtt, vagy a magas pártfogók kilincselése, mikor kegyelmes kézírástól függ az élet és az eltörölt protekció jegyében jönnek a méltóságos nagybácsik is egyébb potentátok. Nekünk, itt Biharban, persze könnyű volna felelni. Ennél a mai választásnál nem kell jobb. Ez a nemes, tiszta és személyeskedés nélkül való küzdelem minden időben elfogadható volna. Csak ne tudnók, hogy milyen könnyen lehet az alkotmányos küzdelemből halálos harc, a­melynek törvényességénél — régi igazság — a tisztességes abszolutizmus is többet ér. Az államiságban, az állami hivatalosságban, mire felülről hozzánk ér, sok van az abszolutizmusból, messze lévén tőle már sákkor hatalmának alkotmányos formája, a parlament. Ez tagadhatatlan és az autonómia ba­rátainak kezében ez a legfőbb érv. Mind­a mel­lett nem az autonómia felé halad a vármegye és ezen nincs is mit sajnálkozni. Most is, akkor is az emberektől függ a boldogulása, a­kik az élén állanak, nem pedig attól, hogyan kerültek oda. A­kik pedig a hatalmat féltik, amelyen nincs mit félteni, szintén oktalanul féltik. A hatalmat megtartják az uralkodni vágyók lefelé, felülről bárki parancsoljon is nekik. Íme, Franciaország, ez a nagyrészt katholikus állam államilag fizetett abbékat tart. És az államnak e hivatalnokai, szem­ben a republikánus kormán­nyal, a szabadon gondolkodó intelligenciával, megőrizték és fejlesz­tették a klerikalizmus hatalmát, összetartva vele fanatikus tömeget, a­mely a maga sötét tanaiért rombolni is kész. Már most mindezekből következtetni is lehet és legalább kísérletezésnek kitűnő volna megkez­deni az államosítást minden olyan testületnél, a­melyik autonóm után nem tud boldogulni. Mi, nagyváradiak, kezdhetnők példának okáért a szín­háznál, a­mely állítólag tönkre akar menni. Most úgy is a házi kezelés korszakát éljük, nem sza­bad hát kifigurázni a színház házi kezelésére vo­natkozó indítványt sem. Ebben az esetben Somo­gyi nem kérne szubvenciót, a­mi rá nézve sem volna hátrányos, kikerülné legalább a színügyi bizottságban elhangzott egynémely kegyetlen igaz­ságok nyilvánosságra jutását. A színügyi bizottság mindjárt igazgathatná a színházat, úgy sem elé­gítheti ki a nemes testület ambícióját a puszta tanácsadás és Somogyit szerződtetni lehetne a Mózes címszerepére, a­melyben, úgy mondják, első minőségű alakítást nyújt. Persze a városnak épen nem lehetne ambíciója, hogy társulata a legdrágább legyen, inkább ajánlatos, hogy a leg­jobb társulatot igyekezzen összehozni. Mert hová folyamodik azután a város szubvencióért, ha jön a deficit réme ? ! Továbbá egynémely bankügyész és bank­­igazgató sem venné rossz néven az államosítást, hogy ne lehetne kitenni az állásából, akármilyen rosszul megy az üzlet. Bár igen ritka esetben megy rosszul a bankok üzlete, a­melyek most tartják sorra a közgyűlésüket és fizetik a dús osztalékot és beszámolnak az óriási vagyonról, a­melyből, sajnos, legfeljebb drága váltók utján jut HAÁSZ MANO Fő-üzlet: Zöldfa­ utcza elején. kézmű- és divat áruháza, Nagyváradon. Fiók-Üzlet „Amerikai áruház“ Glaszi. Bámulatos nagy raktár farsang isi­alsiatollat kérem figyelemmel meg­tek­inteni­! E név a divatot és szolid­ ízlést jelenti. CARNEVAL. szikké­kbe

Next