Szabadság, 1903. március (30. évfolyam, 49-73. szám)

1903-03-01 / 49. szám

XXX. év folyna. hllo/iz.­Helyi»­ni Fél évre Sgésa évre Korona t>.­­4. ll S.v­e VLI*.* r­p„ «VJ»»: Korona Negyed évre < Fél évre 4 Egész évre i S Kiadó-hi­vat­al: jKossuth Lajos-utc­za, ffish&rmegyei taka­rékpénztáR épülik­), hova a hirdetések­re az előfizetés-dijak küldendők. Egyes szám sira 10 fillér Nagyvárad, vasárnap, 1903. márczius I. POLITIKAI NAPILAP A BIHARMEGYEI ÉS NAGYVÁRADI SZABADELVÜ PÁRT KÖZLÖNYE. Hirdetések dija ; 6 hasábos petitsorért egyszer 12 fillér. Háromszor és többször — — 8 fillér Nyilttér 3 hasábos petitsorért 40 fillér. Apró hirdetésben minden szó 4 fülé*, vastag betűkkel — — 8 fillér. Reklám soronként — — — 2 kor. Szerkesztőség : Kossuth Lajos-utcza (Blham­egy* takarékpénztári épület) Kéziratok vissza nem küldetnek. Főszerkesztő : SZÚNYOGH SZABOLCS. Felelős szerkesztő: HEGYESI MÁRTON. Laptulajdonos: LASZKY ÁRMIN. A külföldi szerződések. — február 28. (K. sz) Azok között a tárgyak közt, a­melyek a parlamenti gépezet fennakadása folytán intézésükben késedelmet szenvednek, eminens fontosságúak a külföldi szerződések. Jogilag a helyzet a következő: A jelenlegi esztendő végén legfontosabb külkereskedelmi szerződéseink egész sora lejár. E szerződé­sek­ tartama szerint azonban ha előzetes fel­mondás nem történik, a szerződés provizá­lúsán egy esztendőre tovább is fennmarad. A nagy szerződések közül egyetlenegyet mon­dottak volt fel január elején : az olasz szer­ződést, a­melynek felmondására épen a mo­narchia ragadta meg az iniciativát, mert a gazdasági közvélemény pressziója az olasz bor behozatalát biztositó klauzula fenntartása lehetetlenné vált. Az olasz szerződés tehát 1903. december 31-ikén megszűnik s addigra ■ ujjal ke­l helyettesítenünk, ha szerződésen kí­vüli viszonyba kerülni nem akarunk. Az osztrák-magyar—német szerződés fel­mondása eddigelé nem történt meg. Ennek azonban nem gazdasági természetű az indoka. Mert az kétségen felül áll, hogy ez a szer­ződés is ujjal tesz helyettesítendő. Ha a fel­­­m­ondás eddigelé késett, úgy az ok ott kere­sendő, hogy Németország még az év elején nem állott teljesen készen az új tárgyalásra. í Hova-tova azonban meg fog érkezni a bécsi Bal­platzra ez a felmondás is s közel az idő, •a­mikor a külkereskedelmi szerződések kér­dése egész jelentőségében napirenden lesz Alig van ország, a­mely a nagy jelentő­ségű tárgyalásokra ez idő szerint és még kevésbbé lenne készen, mint Magyarország. Jogilag ugyanis a dolog úgy áll, hogy Ma­gyarország új szerződés iránt még előzetes tárgyalásokba sem bocsájtkozhatik. Tiltja az 1899: XXX. t. c. mely kimondja, hogy a külfölddel megindítandó tárgyalások előtt az autonom vámtarifa uj tarifával helyettesítendő. Ez a tarifa immár több mint egy hónapja a képviselőház előtt fekszik. A maga több mint ezer pozíciójával, indokolásaival, mellék­leteivel és statisztikáival egy hatalmas mun­kálatot képez, bőséges anyaga a megvita­tásnak. Eddigelé azonban, sajnos, még szó sem hallik róla, hogy legalább a bizottságok­ban is napirendre kerülne. A törvényhozás két apró cseprő javaslat obstruálásával van meg­­bont­va. És az idő veszedelmesen halad. Hét­nyolc hónap van hátra az autonóm tarifa bizottsági és plenáris tárgyalására, az Olasz­országgal való tárgyalásokra és a majdan megkötött szerződés becikkelyezésére Mind e szerződéseknek nagy jelentőségű háttere azonfelül a kiegyezési komplexum tető alá vitele. A vámtarifa megalkotása ugyan­is a minimum. Az ország gazdasági érdekei azonban ez által még teljesen meg­védve nincsenek. Mert ugyancsak az 1899: XXX. t.-c. szerint egyedül uj tarifával, vámszövetség nélkül, a külkereskedelmi szerződések csakis 1907-ig, tehát rövid három évre köthetők, miután a mai vámközösségi állapot Ausztriá­val szintén csak 3 évre szól. Aggodalomkeltő nagy kérdés, kötnek-e velünk szerződéseket a külső államok rövid 3 évre? És ha köt­nek, nem kellene-e majdan ezt az előzékeny­ségüket gazdasági szívességekkel rekompen­zálni ? Épen ezért, a jövő feladataira való te­kintettel a mai parlamenti szituáció tovább a jelen mederben nem folyhat. A magyar par­lamentnek vissza kell nyerni akcióképességét. Széll Kálmán jól ismeri az egész politikai szituációt, higgadtsága és bölcsessége a ki­vezető utat is meg fogja találni. Országgyűlés. A képviselőház ülése. — Saját tudósítónktól. — Budapest, február 28. A folyosón ismét forrongó, lázas volt a hangu­lat. Wedersheimb osztrák honvédminister tegnapi nyilatkozata a hadseregről a forrpontra hevitette az egész ellenzék hangulatát, a­melynek megfele­lően nem kevesebben, mint öten jelentkeztek a napirend előtti felszólalásra. A felszólalások alatt valóban érdekes volt a ház képe. Egyet értett az egész ház. Bizonysága annak, hogy Ugron Gábor fulmináns beszédét is mély csendben hallgatta a jobboldal is, az ellen­zék feledve a múltat, egyhangúlag tüntetett vehe­mens nyilatkozatai mellett. Igen érdekes volt Apponyi két elnöki figyel­meztetése, a­melyek méltán keltettek nagy fel­tűnést. Vasárnapi levél. — 1 .Szabadság* eredeti tárcája. — Nyájas olvasó, ha események kellenek , itt van ez a hét. Ha politika kell, itt van ez a hét ,és ha puskaporos levegő után áhítoznék valaki, ismét csak az elmúlt hétre hivatkozunk. Persze,­­mindazt, a­mi a felsorolt dolgokban érdekes és izgató, a magyar-csékei választás szolgáltatta. Er­­ről pedig jó társaságban nem szabad beszélni. "Mi ugyan egyebekben nem nagyon válogatjuk a társaságot, a vonal felett még Gadányi uramék­­kal is szóba állunk, de itt, e levélben meg kell maradni a jó társaságok szabta korlátok között, •ergo a választásról tilos a beszéd. Beszéljünk hát másról. Példának okáért arról, a­mi a levegőben van, az emberi véleményekről, az emberi doku­mentumokról. A levegőben ugyanis a­mi a válasz­tást körülvette, találtunk egy érdekes és feljegy­zésre méltó szempontot. Ez az úgynevezett puk­­kadási szempont. A szó talán nem egészen iro­dalmi, de a fogalom nagyon ismeretes és népszerű. Egy egész csomó embertársunk ugyanis így moti­válta kombinációit : Melyik jelöltnek a győzelme okozna legtöbb titkos mérget , pukkadást, ember­társai, barátai között. Kitűnt, hogy a Pajzp János megválasztása a megnyugtatóbb. Neki nincsenek irigyei. Hogy a másik két jelölt bukásán kik ör­vendeztek, azt nagyon érdekes volna felsorolni. Beláthatják azonban az ismételten aposztrofált nyájas olvasók ama nehézségeket és ama súlyos következményeket, a­melyekkel a névsor közlése járna. Ez alól felmenti magát a krónikás. Megemlékezik azonban — és itt nincs helye felmentésnek — a készülőben lévő jelentős mű­vészi eseményről, a nagyváradi műtárlatról. Ez a tárlat a maga nemében új és teljesen eredeti lesz. Meg fogjuk tudni, mennyi műkincs van elrejtve Nagy­várad szalonjaiban és megtudjuk, hogy a váradiak maizlés tekintetében is elsőrangú ismerői és élve­zői a szépnek. A nivó, az bizonyosan különb lesz mint holmi apró vidéki tárlatocskák szokott szintje. A siker pedig biztos. Tessék meggondolni : a ve­zetést V. Zs. dr — ismerős álnevén Várady Zsigmond — vállalta magára. Azután ott van egy kitűnő, finom érzékű csendes társa, Ritoók Mar­git, a­ki hihetetlen buzgalommal gyűjt és lajstro­mozza az eredményeket — ezek után mer-e va­laki kételkedni. Nem mer, mert ha merne, szigo­­rúan leintetne. Teljes komolysággal szólva a dologról, igaz érdeklődéssel várjuk ezt a tárlatot. Nagyon jó módja a müizlés terjesztésének, bár megismételni sokáig nem lehet. Magát a problé­mát, a művészet népszerűsítésének a kérdését persze nem oldja meg. Azonban előre viheti, ab­ban az esetben, ha elég bátrak leszünk konzek­venciákat venni le belőle. A kiállításra szánt mű­tárgyak nagy része becses és drága dolog. Egy­­nek-egynek a megszerzéséhez már bizonyos, sőt elég jelentékeny jómód kell. A szegény, vagy a nem gazdag ember alig gondolhat rájuk. Mind a­mellett a kevésbbé dús műkedvelőknek sem kell az olajnyomatok kellemetlen, de olcsó díszéhez folyamodni, lévén az eredeti kép és az érzékte­­len silányság között derék közvetítő: a grafikus sokszorosítás, a metszet, rézkarc, a művészi, li­tográfia. Mindez szép, olcsó, hivatott a népszerű­ségre. Valamikor jó volna kiállítást rendezni ilyen nemes reprodukciókból, a szegény ember művészi — és elsőrangú — táplálékából. Legnagyobb részt ugyanis ilyen kis sorsnak mozgunk e földnek cím­zett sártekén. Rothschild a tanunk, oly nehéz Van szerencsénk az előkelő férfiközönség figyelmét felhívni valódi londoni divatszöve­teinkre, melyekből rendkívül nagy választékot szereztünk be a tavaszi idény alkalmából. Bémer-téri divattermünkben a mélyen tisztelt férfi­közönség tájékoztatása céljából szövet-kiállítást rendeztünk, a­melynek megtekintését tisztelettel kérjük. 261 Kitűnő tisztelettel: LEBOYITS és WEISZ angol úri divat szabók, Nagyvárad, Bémer-tér. E 29 K o’ O­cro. áoT &

Next