Szabadság, 1903. március (30. évfolyam, 49-73. szám)
1903-03-01 / 49. szám
XXX. év folyna. hllo/iz.Helyi»ni Fél évre Sgésa évre Korona t>.4. ll S.ve VLI*.* rp„ «VJ»»: Korona Negyed évre < Fél évre 4 Egész évre i S Kiadó-hivatal: jKossuth Lajos-utcza, ffish&rmegyei takarékpénztáR épülik), hova a hirdetésekre az előfizetés-dijak küldendők. Egyes szám sira 10 fillér Nagyvárad, vasárnap, 1903. márczius I. POLITIKAI NAPILAP A BIHARMEGYEI ÉS NAGYVÁRADI SZABADELVÜ PÁRT KÖZLÖNYE. Hirdetések dija ; 6 hasábos petitsorért egyszer 12 fillér. Háromszor és többször — — 8 fillér Nyilttér 3 hasábos petitsorért 40 fillér. Apró hirdetésben minden szó 4 fülé*, vastag betűkkel — — 8 fillér. Reklám soronként — — — 2 kor. Szerkesztőség : Kossuth Lajos-utcza (Blhamegy* takarékpénztári épület) Kéziratok vissza nem küldetnek. Főszerkesztő : SZÚNYOGH SZABOLCS. Felelős szerkesztő: HEGYESI MÁRTON. Laptulajdonos: LASZKY ÁRMIN. A külföldi szerződések. — február 28. (K. sz) Azok között a tárgyak közt, amelyek a parlamenti gépezet fennakadása folytán intézésükben késedelmet szenvednek, eminens fontosságúak a külföldi szerződések. Jogilag a helyzet a következő: A jelenlegi esztendő végén legfontosabb külkereskedelmi szerződéseink egész sora lejár. E szerződések tartama szerint azonban ha előzetes felmondás nem történik, a szerződés provizálúsán egy esztendőre tovább is fennmarad. A nagy szerződések közül egyetlenegyet mondottak volt fel január elején : az olasz szerződést, amelynek felmondására épen a monarchia ragadta meg az iniciativát, mert a gazdasági közvélemény pressziója az olasz bor behozatalát biztositó klauzula fenntartása lehetetlenné vált. Az olasz szerződés tehát 1903. december 31-ikén megszűnik s addigra ■ ujjal kel helyettesítenünk, ha szerződésen kívüli viszonyba kerülni nem akarunk. Az osztrák-magyar—német szerződés felmondása eddigelé nem történt meg. Ennek azonban nem gazdasági természetű az indoka. Mert az kétségen felül áll, hogy ez a szerződés is ujjal tesz helyettesítendő. Ha a felmondás eddigelé késett, úgy az ok ott keresendő, hogy Németország még az év elején nem állott teljesen készen az új tárgyalásra. í Hova-tova azonban meg fog érkezni a bécsi Balplatzra ez a felmondás is s közel az idő, •amikor a külkereskedelmi szerződések kérdése egész jelentőségében napirenden lesz Alig van ország, amely a nagy jelentőségű tárgyalásokra ez idő szerint és még kevésbbé lenne készen, mint Magyarország. Jogilag ugyanis a dolog úgy áll, hogy Magyarország új szerződés iránt még előzetes tárgyalásokba sem bocsájtkozhatik. Tiltja az 1899: XXX. t. c. mely kimondja, hogy a külfölddel megindítandó tárgyalások előtt az autonom vámtarifa uj tarifával helyettesítendő. Ez a tarifa immár több mint egy hónapja a képviselőház előtt fekszik. A maga több mint ezer pozíciójával, indokolásaival, mellékleteivel és statisztikáival egy hatalmas munkálatot képez, bőséges anyaga a megvitatásnak. Eddigelé azonban, sajnos, még szó sem hallik róla, hogy legalább a bizottságokban is napirendre kerülne. A törvényhozás két apró cseprő javaslat obstruálásával van megbontva. És az idő veszedelmesen halad. Hétnyolc hónap van hátra az autonóm tarifa bizottsági és plenáris tárgyalására, az Olaszországgal való tárgyalásokra és a majdan megkötött szerződés becikkelyezésére Mind e szerződéseknek nagy jelentőségű háttere azonfelül a kiegyezési komplexum tető alá vitele. A vámtarifa megalkotása ugyanis a minimum. Az ország gazdasági érdekei azonban ez által még teljesen megvédve nincsenek. Mert ugyancsak az 1899: XXX. t.-c. szerint egyedül uj tarifával, vámszövetség nélkül, a külkereskedelmi szerződések csakis 1907-ig, tehát rövid három évre köthetők, miután a mai vámközösségi állapot Ausztriával szintén csak 3 évre szól. Aggodalomkeltő nagy kérdés, kötnek-e velünk szerződéseket a külső államok rövid 3 évre? És ha kötnek, nem kellene-e majdan ezt az előzékenységüket gazdasági szívességekkel rekompenzálni ? Épen ezért, a jövő feladataira való tekintettel a mai parlamenti szituáció tovább a jelen mederben nem folyhat. A magyar parlamentnek vissza kell nyerni akcióképességét. Széll Kálmán jól ismeri az egész politikai szituációt, higgadtsága és bölcsessége a kivezető utat is meg fogja találni. Országgyűlés. A képviselőház ülése. — Saját tudósítónktól. — Budapest, február 28. A folyosón ismét forrongó, lázas volt a hangulat. Wedersheimb osztrák honvédminister tegnapi nyilatkozata a hadseregről a forrpontra hevitette az egész ellenzék hangulatát, amelynek megfelelően nem kevesebben, mint öten jelentkeztek a napirend előtti felszólalásra. A felszólalások alatt valóban érdekes volt a ház képe. Egyet értett az egész ház. Bizonysága annak, hogy Ugron Gábor fulmináns beszédét is mély csendben hallgatta a jobboldal is, az ellenzék feledve a múltat, egyhangúlag tüntetett vehemens nyilatkozatai mellett. Igen érdekes volt Apponyi két elnöki figyelmeztetése, amelyek méltán keltettek nagy feltűnést. Vasárnapi levél. — 1 .Szabadság* eredeti tárcája. — Nyájas olvasó, ha események kellenek , itt van ez a hét. Ha politika kell, itt van ez a hét ,és ha puskaporos levegő után áhítoznék valaki, ismét csak az elmúlt hétre hivatkozunk. Persze,mindazt, ami a felsorolt dolgokban érdekes és izgató, a magyar-csékei választás szolgáltatta. Erről pedig jó társaságban nem szabad beszélni. "Mi ugyan egyebekben nem nagyon válogatjuk a társaságot, a vonal felett még Gadányi uramékkal is szóba állunk, de itt, e levélben meg kell maradni a jó társaságok szabta korlátok között, •ergo a választásról tilos a beszéd. Beszéljünk hát másról. Példának okáért arról, ami a levegőben van, az emberi véleményekről, az emberi dokumentumokról. A levegőben ugyanis ami a választást körülvette, találtunk egy érdekes és feljegyzésre méltó szempontot. Ez az úgynevezett pukkadási szempont. A szó talán nem egészen irodalmi, de a fogalom nagyon ismeretes és népszerű. Egy egész csomó embertársunk ugyanis így motiválta kombinációit : Melyik jelöltnek a győzelme okozna legtöbb titkos mérget , pukkadást, embertársai, barátai között. Kitűnt, hogy a Pajzp János megválasztása a megnyugtatóbb. Neki nincsenek irigyei. Hogy a másik két jelölt bukásán kik örvendeztek, azt nagyon érdekes volna felsorolni. Beláthatják azonban az ismételten aposztrofált nyájas olvasók ama nehézségeket és ama súlyos következményeket, amelyekkel a névsor közlése járna. Ez alól felmenti magát a krónikás. Megemlékezik azonban — és itt nincs helye felmentésnek — a készülőben lévő jelentős művészi eseményről, a nagyváradi műtárlatról. Ez a tárlat a maga nemében új és teljesen eredeti lesz. Meg fogjuk tudni, mennyi műkincs van elrejtve Nagyvárad szalonjaiban és megtudjuk, hogy a váradiak maizlés tekintetében is elsőrangú ismerői és élvezői a szépnek. A nivó, az bizonyosan különb lesz mint holmi apró vidéki tárlatocskák szokott szintje. A siker pedig biztos. Tessék meggondolni : a vezetést V. Zs. dr — ismerős álnevén Várady Zsigmond — vállalta magára. Azután ott van egy kitűnő, finom érzékű csendes társa, Ritoók Margit, aki hihetetlen buzgalommal gyűjt és lajstromozza az eredményeket — ezek után mer-e valaki kételkedni. Nem mer, mert ha merne, szigorúan leintetne. Teljes komolysággal szólva a dologról, igaz érdeklődéssel várjuk ezt a tárlatot. Nagyon jó módja a müizlés terjesztésének, bár megismételni sokáig nem lehet. Magát a problémát, a művészet népszerűsítésének a kérdését persze nem oldja meg. Azonban előre viheti, abban az esetben, ha elég bátrak leszünk konzekvenciákat venni le belőle. A kiállításra szánt műtárgyak nagy része becses és drága dolog. Egynek-egynek a megszerzéséhez már bizonyos, sőt elég jelentékeny jómód kell. A szegény, vagy a nem gazdag ember alig gondolhat rájuk. Mind amellett a kevésbbé dús műkedvelőknek sem kell az olajnyomatok kellemetlen, de olcsó díszéhez folyamodni, lévén az eredeti kép és az érzéktelen silányság között derék közvetítő: a grafikus sokszorosítás, a metszet, rézkarc, a művészi, litográfia. Mindez szép, olcsó, hivatott a népszerűségre. Valamikor jó volna kiállítást rendezni ilyen nemes reprodukciókból, a szegény ember művészi — és elsőrangú — táplálékából. Legnagyobb részt ugyanis ilyen kis sorsnak mozgunk e földnek címzett sártekén. Rothschild a tanunk, oly nehéz Van szerencsénk az előkelő férfiközönség figyelmét felhívni valódi londoni divatszöveteinkre, melyekből rendkívül nagy választékot szereztünk be a tavaszi idény alkalmából. Bémer-téri divattermünkben a mélyen tisztelt férfiközönség tájékoztatása céljából szövet-kiállítást rendeztünk, amelynek megtekintését tisztelettel kérjük. 261 Kitűnő tisztelettel: LEBOYITS és WEISZ angol úri divat szabók, Nagyvárad, Bémer-tér. E 29 K o’ Ocro. áoT &